Minden a 2005 márciusában induló "A NAGY KÖNYV" program kapcsán: ötletek, vélemények, könyvajánlók és egyebek - amit akartok.
Könyvmolyok, tanárok, könyvtárosok, művelődésszervezők véleményét különös szeretettel várom.
Kérek mindenkit, hogy maradjunk politikamentesek, !
Indító hír:
http://www.kultura.hu/nkom/culture/literature/news/D999_news_59866.html
Hm! Lássuk csak: én nem azt akarom elvitatni, hogy vannak Jókai-olvasók, meg hogy vannak, akik számára élmény minél nagyobb kagylóval meregetni a nyelv tengeréből*, csupán azt jeleztem, hogy szerintem nem ez a többség. Természetesen, aki valóban olvassa, azzal kapcsolatban evidens, hogy pl. megszavazza. De én nem róluk, vagy MrsBennet-ről beszéltem.
És ha itt van a láthatáron egy kezdeményezés, ami olvasókat akar teremteni, szerintem szembe kell néznie azzal, hogy nem fognak tömegek állni a vastag könyvgerincek mellé. Egyre kevesebb idő jut az olvasásra - legalábbis olvasáskutatók szerint. Ha klasszikuslistát állítunk fel, akkor azzal véleményem szerint csak tovább tartjuk fent a valamiért klasszikussá váltak terrorját. Egy kis pezsgés kellene. Én ezt várom ettől a TV-műsortól. A sutba az Egri csillagokkal, meg a Légy jó mindhaláliggal. Rólad szól a mese! - ezt kellene valahogyan célba juttatni.
Nyilas Misi vagy Bornemissza Gergő nem mai figurák. Minden korban megvoltak az olvasói igények, s ha nem sznobság vagy hobbi állt mögötte, akkor egyértelműen a válaszkeresés. Egy helyzetre, amelyet az olvasó akkor él át, vagy amely valamilyen személyes ok miatt foglalkoztatja. Egy drága professzorom úgy beszélt a biedermeier művekről, hogy "ez volt az első olyan korszak, amelynek darabjait az emberek a kis életkéjükre vonatkoztatták". Ha valaki ezt Jókaiban találja meg, akkor neki a maga szempontjából biztosan igaza van. De normává tenni - kissé önkényes dolog. Ezért sikk ma is nem-elolvasni a kötelező olvasmányokat. Nekem csupán egyetlen kötelező olvasmányom tetszett - az érettségiig. A többi elől menekültem. Mégis szeretem az irodalmat.
*itt linkként Kosztolányi Kagyló és tenger c. cikkének kellene állnia, de az interneten fellelhetetlen.
Az olvasói ízlések elég eltérőek. Én igenis szeretem Jókait is, és meg is fogom szavazni, sőt, mi több, időnként újra fogok olvasni néhányat, meg olyan regényét is elolvasom, amit eddig még nem tettem. És azt se hinném, hogy ezzel egyedül vagyok. A szövegfolyam nem riaszt, ha van időm, hogy belemerüljek - szabadságok alatt, vagy egy jó kis influenza idején - direkt jó méretes kötetet halászok le a polcról. És néha még az is kevés, mert vannak olyan történetek, amik sajnos !!! többszáz oldal után végetérnek. (A többi is végetér, de az esetleg nem sajnos. :))
Gyerekkönyvek közé: Ende: A sátánármányospokolikőrpuncspancslódítóbódítóka - bűbájos, aranyos, izgi, varázslós-állatos-emberiségmegmentős. (Remélem, nem hagytam ki a cím felét. :))
Velünk nem nagyon olvastattak kötelezőket, főleg nem elemiben. Ennek ellenére sokat és örömmel olvasok. Biztosan sok nagy mű is kimaradt, és még mennyi ki fog. Szerintem embere és tanára válogatja, pl ami Móricz Zsigmondot olvastam, azt a jó tanár segítségével nagyon megértettem, ami Jókait meg el sem olvastam, és a tankönyv se volt jó... azt majd talán egyszer. Abban biztos vagyok, hogy előbb olvastam el az 1984-et, háromszor, mint az Egri csillagokat. Az utóbbi időben arra is rá kellett jönnöm, hogy az univerzáisnak hitt gyerekirodalom is túl nagy ahhoz, hogy kanonizálni lehessen. Szóval szerintem a legeslegfontosabb az, hogy élvezze az ember az olvasást, és a többi már magától jön.
Gyerek-felnőtt könyv-ötletek: Szeleburdi család, Velem mindig történik valami, meg szerintem a Vuk és a Dzsungel könyve is. Edmundo D'Amicis: Szív. Mondjuk így utólag nem tetszik, de apák is vannak benne meg tanítók is. Huckleberry Finn és Jim. Május 35, ha nagybácsik is számítanak. Kincskereső kisködmön. Tanár úr, kérem.
Az én egyik kedvenc lányos regényem a Bibi volt, az internet szerint Karin Michaelis írta, én azt imádtam, 8 évesen meg 13 évesen is. A másik kedvenc lányos regényem, egy korosztállyal feljebb, az Milnétől a Micsoda négy nap! Irtó aranyos, humoros és kalandos, és Karinthy fordította.
A fszek.hu oldalát ma meglátogatva beleütköztem egy hatalmas cikkgyűjteménybe a projektről. (Bár a 109-es hozzászólásban belinkelt pénteki NSZ-cikk kimaradt a sorból.)
Én mindezt azért mondtam, mert attól tartok, hogy ezek a könyvek fognak megszavazódni. Ezeket pedig többé - szvsz - nem fogják olvasni - és talán ez nem is akkora baj...
viszont A kis herceget meg olvassa el az, akinek még soha nem volt jó könyv a kezében.
itt véleményem szerint valami ilyesmiről van szó - népszerűsíteni az olvasást --> és én annyit állítottam, hogy ezt ma nem lehet Jókaival, meg végtelenbe nyúló szövegfolyamokkal megtenni. Ám tekintélyérvek alapján bárki megszavazza majd őket, mert mégismicsodadolog, hogy valaki nem szereti Jókait. Én pl. vállalom, hogy nem szeretem. Egyedül szókincsbővítés szempontjából van értelme az olvasásának.
el lehet jutni velük olyan magaslatokba is, ami a költőnek talán még hátsó gondolatában sem volt. Koltai Tamás a még épp aktuális 168 Órában is kapásból egy verset, Petőfi Akasszátok fel a királyokat! c. versét említi a téma kapcsán. Nem csak nekem jutott eszembe, hogy a "könyv" fogalma nem áll meg a regényeknél - hogy a novellákról ne is beszéljünk, amelyek szintén jobban idomulnának a mai élettempóhoz. A nagyregények kora lejárt. A képi világba beleszülető, médiaközpontú szemlélettel élő fiatalok nem igazán fognak többszázoldalaknak nekivágni - szerintem. (Hiszen hol is rendeződik meg ez a nagyszabású projekt? A televízióban!)
A költő szándéka pedig nem lényeges. Az a fontos, hogy mond-e valamit az adott szöveg az olvasónak, vagy sem. Véleményem szerint az önértelmezés a tét minden egyes könyvolvasásnál.
Nem értek veled egyet. Ezeket a könyveket rengetegen olvasták és nem elsősorban azért, mert kötelezőek. Mi imádtuk a Tüskevárt és a Téli bereket. Hugo-t mondjuk nem 12 évesen kell olvasni, hanem pár évvel később. Jókai is gyerekkorban sokkal élvezetesebb, mint felnőttkorban. (Szerb Antal szerint az "örök gyerek" tud olvasni felnőttként Jókait). Az ember tragédiáját nálunk az egész osztály imádta, pedig ez egy szakközepes osztály volt.
én Jókait még csak véletlenül sem venném le a kötelező listáról, inkább más könyvét tenném kötelezővé. viszont A kis herceget meg olvassa el az, akinek még soha nem volt jó könyv a kezében. a versekről természetesen sokat lehet beszélni - és el lehet jutni velük olyan magaslatokba is, ami a költőnek talán még hátsó gondolatában sem volt. :/
Francúzul olvastam, szerzőre nem emlékszem, a cím szabad fordítás: A kisgyerek, aki sosem sírt.
Egy pszichológusnő írta a történetet (nem tudom, mennyire igaz - vszeg teljesen), a főszereplő egy toronymagas IQ-jú 5-6 éves kislány, aki mindenféle családi bajokkal megverten kerül a pszichológusnő különleges gyerekcsoportjába. A nehezen kezelhető gyerekeket gyűjtik ide. A könyv annak a története, hogyan fogadja a pci lány bizalmába a dokinénit - és sírós a vége.
A Népszabadság imént olvasott pénteki száma vezérelt ide, nem egy pálinkásüveg, így első lelkesedésből elmondhatom, hogy mennyire örülök a kezdeményezésnek! (A topikcímet már korábban is láttam az index tartalomjegyzékében, de megmondom őszintén, sosem mondott semmit - talán a tükörfordítással van egy kisebb probléma. Nem eléggé figyelemfelkeltő.)
Őszintén remélem, hogy az Olvasás Événél sikeresebb lesz!
Szóval: némileg szakmabeli lennék magyar nyelv- és irodalom szakos bölcsész képesítés előtt állóként, és hát, mit mondjak, kissé rémisztőnek találom a topik elején megadott olvasmánylistát.
Ugyanis azok a "bejáratott" kötelező olvasmányok. Ha ebből kellene választanom, szinte egyikre sem tudnék szívből jövő voksot adni. Ezek a könyvek szerintem nem állják ki a próbát. Lehet, hogy fognak rájuk szavazni, de kedvenc magyar szerzőmet idézve: ezeket a könyveket mindig "sokan dícsérték, de kevesen olvasták".1 Félek, hogy ezúttal is ez a fajta eredmény születik.
Az említett magyar szerzők közül ezért kizárólag Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk-jával tudok egyet érteni. Azt annak idején egyetlen nap alatt olvastam el én is. A többi kínszenvedés volt. Sem Jókait, sem Mikszáthot, sem pedig Fekete Istvánt nem kényszerítenék többé a gyerekek kezébe. Victor Hugo-t pedig úgy ahogy van, eltávolítanám a tankönyvekből - meg a fejekből is. (A listáról Madách Imre Tragédiája további kivétel, de ahhoz nagyon jó tanárnak/kedvcsinálónak kell megszólalnia, hogy megszerettesse a diákokkal/érdeklődőkkel.)
Külföldi szerzőket tekintve biztosan megemlíteném A kis herceget (velünk magyar felvételire olvastatták újra - és még akkor is sikerült újabb dimenziókat megnyitni a könyvben), valamint A legyek urát. Ezeket biztosan el tudja olvasni egy középiskolás. Továbbá - ismét magyar szerzőt említve - Örkény egyperceseit is minden bizonnyal sikerrel fogadja be. Kosztolányi Esti Kornél-történeteit, ill. prózáját biztosan több ember képes befogadni, mint amennyi az említett klasszikusokat.
A lényeg, hogy ne százoldalakon tartó szövegfolyam rettenetével kelljen megküzdenie a nebulónak. Szintén konkrét tapasztalat: amint meglátják, hogy egy szöveg túl hosszú, máris kedvüket szegi, hogy ezen mind át kell rágniuk magukat.
Összegezve: én mindezért vagyok inkább líra-párti. Azokról rendkívül sokat, és átfogóan lehet beszélni. Sajnálnám, ha ez a kezdeményezés leredukálódna a regényekre - holott éppen nem az olvasás maga, hanem a vele kapcsolatos gondolkodás beindítása a tulajdonképpeni cél.2
1SZERB Antal, Magyar irodalomtörténet, Vörösmarty-fejezet, b)-szakasz, 6. bekezdés (annyi féle oldalszám lehetséges, így könnyebb megtalálni)
2Örök mottóm kedvenc külföldi szerzőm, Umberto ECO, Gyufalevelek c. könyvének "Hány könyvet nem olvastunk?" c. cikkéből származik: "Lehet valaki művelt úgy is, hogy tíz könyvet olvasott, meg úgy is, hogy tízszer olvasta el ugyanazt. Fájjon a fejük azoknak, akik soha semmit nem olvasnak."
Egyébként meg hol lelkesedjenek az ilyenirányú gondjaidért, ha nem ebben a topicban? ;-)
Elvált szülők vásott gyermeke a témája Alexandre Jardin általam ismert könyvének, az első (és jobbik) a Fanfan, a másik meg Zubial, mindkettő francia cím, de szerintem a magyar is így lehet, mert név mindkettő.
Továbbá Francoise Sagan: Bonjour tristesse (Jóreggelt búbánat!).
Több szálon futnak olvasási vágyaim, egyrészt érdekelne a ú.n. felnőtt irodalomból mindaz, amiben a nem épp ideális család, pl. elvált szülők és valamelyik szülővel élő kisgyerek, vagy nagymama nevelte kisgyerek, stb. a téma.
Ezen kívül meg érdekel úgy egyáltalán, hogy milyen kedves, kisgyermekeknek szóló könyv létezik a világon, s magyarul, főleg olyasmi, amivel magatok is kapcsolatba kerültetek.
Író, ha gyerekéről írhatna, akkor már inkább a gyerekéNEK ír, nem?
vö. Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz
A. A. Milne: Micimackó
Ha jól értem a kérésed, akkor te inkább azt szeretnéd, ha téged varázsolna el a gyerek, mint csoda, tehát ezért olyan könyvet keresel, amiben az író vagy írónő ezt a csodát írja le, igaz? Hát, nem lesz könnyű, de majd igyekszünk.
Kököjszi és Bobojsza nekem is nagy kedvenc volt, kár, hogy már semmire sem emlékszem belőle. Karácsony előtt tartottam a kezemben, majdnem megvettem a párom húgainak, de végül a Mary Poppins győzött. :-)
Igazi jó kis papás-mamás a Két Lotti, de szintén lányregény. :-)
Hát, ez van, nálam kimaradtak a fiús-papás-mamások, ha van egyáltalán ilyen.
Tutira van olyan könyv is, ami íróról és gyermekéről szól, ha közös brainstormingot tartunk, biztos beugrik egypár.
De kétségtelen, hogy filmekről sokkal könnyebb ilyet idézni.
Tehát Quentin, most az a cél, hogy bájos kislánynak felolvashass? Mert akkor mégiscsak jó leszek a lányregényeimmel/meséimmel.
Általános siker például az Édes mostoha, amit mindig nagyon szoktak imádni a kislányok, meg anyukák (nem utolsó sorban a gyönyörű rajzok miatt), de rögtön hozzáteszem, hogy az legelőször is sírós és csak a vége happy.
Én ugyan nem olvastam, de gyanítom a film alapján, hogy Szabó Magdától a Tündér Lala is kellemes olvasmány lehet.
Vidám mesék közül pedig a legjobb a Szutyejev összes, de azok közül is talán a leginkább a Sün, akit meg lehetett simogatni. Szintén osztatlan sikert aratott a párom húgainál és az anyóspajtásnál. :-) Szerintem azóta vagyok igazán csókos nála, ő örül a legjobban, ha a kislányok könyvet kapnak tőlem. :-)
Segítséget kérnék mindazoktól akik esetleg kiadói szakmában dolgoznak. Egy regény kézirati részleteibe volt alkalmam beleolvasni pár héttel ezelőtt, egy kiadóban dolgozó ismerősöm révén. A szerző valószínű más kiadóval kötött szerződést. A regény címe A MOSTÁRI HÁBORÚ Egy katona emlékei. Ha esetleg valakinek infója van, hol lehet, melyik kiadónál megkapni ezt a könyvet, kérem írjon a
Erről az jut eszembe, hogy engem elég későn lehetett lebeszélni az ujjszopásról. Képzelhető a megdöbbenésem, amikor azt olvasom a Kököjsziben, hogy "ő is úgy hallgatott, mint te, ott, te, és őrá is rá kellett szólni: "Ne szopd az ujjadat!"" - és végképp nem értettem, hogy honnan tudta az író bácsi?????? :))))))))))
Nekem, szigorúan nekem kell papás-mamás-kisgyerekes könyv. Őrült vagyok persze, hisz mit tudhat az irodalom az igazi papákról és mamákról... csak kiváncsi vagyok.
Él bennem egy tévhit, de űzzétek ki belőlem példákkal, miszerint az íróknak általában csak szüleik, testvéreik vannak, szeretett párjuk, gyerekük alig. (Bár talán nem is kell nekik, a tehetség megteremti saját élő-világát.)
Egyébként, egy éve talán, kaptam egy nagyon aranyosat, ami nekem kiskoromból kimaradt, de így, öreg fejjel is, nagyon jó volt olvasni vagy épp felolvasni egy bájos kislánynak: a Kököjszi és bobojszát.
Ha jól emlékszem, a briteknél egész olvasókör-mozgalom is kapcsolódott a Big Read-hez. Igen, valahogy én is szívesebben veszek kézbe egy regényt, ha azt valaki ismerős ajánlja. Persze a "saját felfedezésnek" is külön varázsa van :)
Neked vagy ajánlanád valaki másnak (fiatalabbnak?)
Tinikori nagy kedvenc hasonló témából: Martina újra táncol. Cseh írónő írta, tipikus tini-regény, de nagyon jó és megkapó. Nem tudom, hogy neked tetszene-e, de lánykörökben etalon. Mindenesetre ha meglátod a címlapot és a grafikákat, alighanem elolvasod. ;-)
Komolyra fordítva a szót:
Szabó Magda: Mondjátok meg Zsófikának!
Mindkettő inkább lányos, mint fiús, dehát hű vagyok magamhoz, ugyebár. Igyekszem papás-fiúson is gondolkodni.
Ugyanakkor nagyon tetszik, hogy ilyen vetélkedős-beszélgetős műsort rendelnek hozzá. Talán azért nehéz ugyanis megszerettetni az olvasást a kamaszokkal, mert túl individuális szórakozásnak tűnik. Unalmasnak tartják ott ülni _egyedül_ a könyv fölött. Sajna kifogytak az olvasókörök: az az élmény, hogy _közösen_ beszélgetnek az emberek könyvekről, élményekről.
Én például magamtól nagyon kevés könyvet fedeztem fel, viszont nagyon vevő voltam a többiek -főleg idősebb rokonok, tanárok- javaslataira. Sokszor kezdtem bele olyan könyvbe, amit valamelyik haveromnál láttam, hogy utána hajnalig beszélgethessek, vitázhassak az olvasottakról. Ezek meghatározó élmények voltak középiskolás-főiskolás éveim alatta.
Tehát nem is feltétlenül azt kell célul kitűzni, hogy olvassanak a fiatalok - legyen inkább eszköz ahhoz, ami a lényeg: váljék részükké, dolgozzák fel, legyen beszédtéma közöttük az olvasmány. Lám a Harry Potter milyen jól példázza ezt: hány kamasszal találkoztam, akik "csak" azért olvasták el, hogy ne lógjanak ki a közösségből. Aztán megtetszett nekik a dolog és úgymaradtak. Könyvvel a kezükben. :-)
Őszintén szólva, meghat a lelkesedésed, köszönöm.