A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Ennyit "értesz" te a fizikához. Csak tudománytörténeti "kis-színes" igaz (de félreértett) és kitalált hamis anekdotákat ismersz. Ehhez értesz. De ez meg nem fizika.
A fejedben a fizika csak ilyen elmesélhető történet, hogy ki mit mikor mondott. És még ezt is úgy félreértelmezed (tárgyi tudás hiányában) helyből, ahogy az másnak nekifutásból se megy.
A valódi fizika az képletek meg egyenletek. És nem számít, hogy szóban ki mit minek magyaráz a képletekből, hanem az számít, hogy a képletek számszerűen visszaadják a méréseket.
De számodra a képletek az voodoo, valami varázslat, amihez nagyon nem értesz.
"A Föld magával viszi a mágneses mezejét . . . a gravitációs mezejét."
Nem visz magával semmiféle mezőt.
Egyetlen mágnes és egyetlen töltés se viszi magával a mezejét.
Te egyszerűen nem ismered a fizikai mezők fogalmát.
A mezőknek nincs semmiféle mozgásállapotuk, azok mindig a megfigyelő rendszeréhez vannak kötve. Csak arról van szó, hogy ha egy rendszerből mérve mozog a forrás, akkor abban a rendszerben mérve változnak az egyes pontokhoz kötött mezőértékek.
"az ócskavas telepeken használt elektromágnes 10 méter távolságból már ez sem vonzza magához a vasdarabokat."
Ha nem mázsás vasakkal akarnád mérni, hanem érzékenyebb műszerrel, akkor kiderülne, hogy kiterjed odáig a mágnes mezeje, sőt sokkal távolabbra is.
Mint ahogy a Földmágnességet okozó mágnes (vas-nikkel Földmag) mezeje is érzékelhető több ezer km távolságból (a Föld felszínén) is egy egyszerű iránytűvel.
Tehát ezúttal is te tagadsz le valóságos tényeket.
Ráadásul teljesen feleslegesen, mert az EM hullámok lehetősége és amplitúdója egyáltalán nem függ attól, hogy mekkora volt ott a statikus EM mező a hullám odaérkezése előtt. Lehet az tökéletesen nulla is, akkor a hullám a nulla mezőérték körül hullámzik. Hol pozitív, hol negatív.
"Nem egészen, a szuperfizikus azt mondta, hogy egy pl. dipólus tere kellő távolságon nulla lesz, mert az ellentétes előjelű töltések kioltják egymást. A vicc az, hogy ez majdnem így is van, sőt még azt is vélelmezi az ember, hogy közelítőleg értette a nullát."
Örülök, hogy sikerült megértened a Szuprfizika egy kicsinyke szeletét. Ha így haladsz, 20 év alatt megérted az egészet.
"ha tízszeresek az (ellentétes) töltések, akkor is "nulla" lesz az eredő térerősség, ugyanabban a távolságban." Kérdem tőle, és ha ezerszeresek, akkor is nulla az eredő ugyanabban a távolságban ?"
Igen, akkor is. És ez könnyen ellenőrizhető.
Vegyél a kezedbe egy rúdmágnest. Mérd meg kb. 10 méter távolságban a mágneses mező erősségét. Nulla lesz az eredmény. Vagyis egy vasdarabot 10 méterről nem fog magához vonzani a rúdmágnes.
Most vegyél egy ezerszer nagyobb mágnest. Például az ócskavas telepeken rakodásra használt elektromágnest. 10 méter távolságból már ez sem vonzza magához a vasdarabokat.
szuperfizikus, követeled a "számolás menetét", miközben semmit, de abszolút semmit nem értesz a matematikához.
Ezzel te tisztában is vagy, és pont ebbe kapaszkodsz: "ha nem tudod érthetően elmagyarázni, akkor nem is igaz az állításod."
szuperfizikus: bármelyik "újfizikus" felülmúl téged: totál hülyeségeket mondanak, de abba belefektetnek komoly szellemi és cselekvési (személyes szerepések neten stb.) energiákat a maguk logikája mentén.
Neked szuperfizikus semmid, se semmid nincs: elemi ismereteid, készséged, elszántságod a munkára, munkabírásod, bármilyen belső igényességed. Abszolút tehetetlen és eszköztelen vagy öregem.
Ezt azért néha ideírjuk a nyájas olvasó kedvéért, ugye nem baj ?
"...ha a tömegek magukkal vonszolják a fényétert, akkor ennek kimutatható hatása kell legyen a Jupiter négy megfigyelhető Galilei-holdjának látszólagos mozgásán. Mivelhogy a látszólagos mozgás látványát olyan fény hozza ide nekünk, amelyik áthalad a Jupiterrel együtt vonszolt fényéteren."
A Földről ez a hatás kimutathatatlan, bár létezik. DE a Föld vonszoló hatása itt a Földön nagyon is kimutatható. Az MM kísérlet ki is mutatta.
"Okos emberek ... azt is ki tudták számolni, hogy a vonszolás mekkora hatással jár a megfigyelt fényre."
Ha ilyen biztos vagy benne, akkor be is tudod mutatni nekünk a szákolás menetét?
Vagy csak a szád jár?
"Nincsen ilyen hatás. A Jupiter nem vonszolja a fényétert."
Bizony ez súlyos tévedés. A Föld is vonszolja a fényközeget, a Jupiter is, de még a Hold is, sőt még a Jupiter holdjai is. Persze csak a saját kis környezetükben.
"Az okos fizikusok ... elvetették az étervonszolás hipotézisét. Megbukott."
Inkább az "okos" fizikusok buktak meg. Veled együtt.
Erre az elemi számtani vergődésére már nem is emlékeztem.
Csak a kiindulásra, amikor azt a rögeszméjét próbálta magyarázni, hogy az elektromágneses hullámok nem lehetnek az elektromágneses mező hullámai, merthogy a mozdulatlan töltések statikus mezői a távolsággal gyorsabban (1/r2-szerint) tartanak a nullához, mint ugyanazon töltések mozgatásával keltett EM hullámok amplitúdói (amelyek 1/r-szerint).
De hát egy mező hullámozhat valahol sokkal nagyobb amplitúdóval is annál, mint amekkora volt ott a mező statikus értéke a hullám megérkezése előtt.
Úgy képzeli tán, hogy a hullámzó mező pillanatértékei nem mehetnek a statikus mezőérték alá? Vagy nem mehetnek valami nulla szint alá? Azt hiszi, hogy olyanok ezek, mint a víz felszíni hullámai? Amelyek pillanatértékei nem tudnak a medence feneke alá kerülni?
Ám valamiért nem tartotta elég gyorsnak a monpólusok mezejének 1/r2 szerinti csökkenését, úgy igyekezett hát tálalni, mintha mmonopólus nem is létezhetne, s mindenáron a még sokkal gyorsabban csökkenő statikus mezejű dipólusokról akart beszélni.
Nem egészen, a szuperfizikus azt mondta, hogy egy pl. dipólus tere kellő távolságon nulla lesz, mert az ellentétes előjelű töltések kioltják egymást. A vicc az, hogy ez majdnem így is van, sőt még azt is vélelmezi az ember, hogy közelítőleg értette a nullát.
Aztán - a szerepjátéka extázisában - megtoldotta valamivel, amiből aztán kiderült, hogy semmit nem lát az egészből, de elemi fokon sem: "ha tízszeresek az (ellentétes) töltések, akkor is "nulla" lesz az eredő térerősség, ugyanabban a távolságban." Kérdem tőle, és ha ezerszeresek, akkor is nulla az eredő ugyanabban a távolságban ?
Na ettől betojt, és kussban maradt. Nem hülye ez a szuperfizikus, megérzi, mikor kerül bajba, ha a botfülével zenélni akar. Az elemi számtannal bukott meg: két tag különbsége arányos a tagok közös szorzójával. Ez fogott ki rajta.
Bármikor gátlás és szégyenérzet nélkül letagad bármi evidens elméleti következményt, sőt tapasztalati illetve kísérleti tényt is, ha a rögeszméit próbálja menteni. Például egyszerűen nem veszi tudomásul, hogy az étervonszolást régen megcáfolta már a csillagászati aberráció is, bármilyen önkényes feltételezésekkel próbálkozott is a dolgot megmenteni Stokes.
Persze még ennél is röhejesebb, amikor váltig állítja, hogy az elektromos mezők mindig nullává válnak a töltésektől véges távolságban. Mint aki sohase hallott még a Coulomb törvényről, ami szerint E arányos Q/r2-el.
Pont olyan hatást vettek számítâsba, amivel az MM-kísérlet null eredménye magyarázható.
Ilyen erejű étervonszolás hatását számolták ki a Galilei-holdak látszó mozgására, amit csillagászatilag ellenőrizve nem tudtak kimérni: a Jupiter körül nem lehet magával vonszolt fényéter, ebből következően a Föld körül sincsen. Az MM-kísérlet null eredményének nem lehet magyarázata az étervonszolás. A hipotézist megcáfolták.
„Okos emberek - tehát nem a hozzád hasonló hangember papírkutyák - azt is ki tudták számolni, hogy a vonszolás mekkora hatással jár a megfigyelt fényre.
Ellenőrizték.
Nincsen ilyen hatás. A Jupiter nem vonszolja a fényétert.”
A számításban milyen paraméterekkel szerepelt a fényéter? Ha 0 volt, akkor nyilván nulla lett az eredmény. :)
"A helyes magyarázat az, hogy a Föld magával viszi a körülötte lévő fényközeget"
Ez a hipotézis megbukott azon, hogy ha a tömegek magukkal vonszolják a fényétert, akkor ennek kimutatható hatása kell legyen a Jupiter négy megfigyelhető Galilei-holdjának látszólagos mozgásán. Mivelhogy a látszólagos mozgás látványát olyan fény hozza ide nekünk, amelyik áthalad a Jupiterrel együtt vonszolt fényéteren.
Okos emberek - tehát nem a hozzád hasonló hangember papírkutyák - azt is ki tudták számolni, hogy a vonszolás mekkora hatással jár a megfigyelt fényre.
Ellenőrizték.
Nincsen ilyen hatás. A Jupiter nem vonszolja a fényétert. Az okos fizikusok - tehát nem a hozzád hasonló valóságtagadó "laposföldesek" - elvetették az étervonszolás hipotézisét. Megbukott.
Említettem, hogy idősebb korában már Einstein is hitt abban, hogy létezik a fénynek vezető közege. Ezt ő új éternek nevezte, amivel jelezni akarta, hogy ez már nem a Lorentz féle atomokból álló abszolút nyugvó éter.
Azt is láthattuk, hogy buzgó híve, Eddinton is elfogadta az éter létezését.
De ha mégiscsak létezik a fényközeg, akkor miért nem tudta kimutatni a Michelson -Morley kísérlet?
Ennek is megvan az ésszerű magyarázata.
Az MM kísérlet valójában mért valamekkora értéket, csak nem akkorát, amekkorát vártak. Ezért a mérési eredményt (tévesen) nullának nyilvánították.
Mi a helyes magyarázata az MM kísérletnek?
Nos ezt már Stokes, Hertz és Miller megadták. A helyes magyarázat az, hogy a Föld magával viszi a körülötte lévő fényközeget, ezért a Föld haladó mozgásából nem adódik sebességeltérés.
De valamivel nem számoltak. Azzal, hogy a Föld forog is, és a forgásból már származik sebességeltérés, amelyet a kísérlet ki is mutatott, de ez 100-szor kisebb érték, mint amennyit előzetesen vártak. Ezt a kis értéket csak Miller nagy érzékenységű műszere tudta kimutatni. Azonban ezt csalárd módon később hibásnak nyilvánították. Persze csak Miller halála után, amikor már nem tudott védekezni a csalás ellen.
Sajnos a "modern" tudomány története tele van csalással.
