A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
A Maxwell egyenletek az abszolút mozgásra épültek.
Egér tervez... :o)
Azonban hiába akart ő abszolút mozgást. Nem az jött ki belőle.
És egy darabig úgy gondolták, hogy Maxwell tévedett.
(Persze az egy másik ügy, hogy tényleg tévedett, mert mikroszkopikus méretekben szétfoszlik az egész. Például egy energiakvantum esetén vagy az elektromos mező határozott és a mágneses határozatlan, vagy fordítva. De leginkább mindkettő egy kicsit határozatlan. Szóval maradjunk az arany középútnál.)
@Einstein sokkal nagyobbat tévedett, amikor a relatív mozgás kizárólagosságát tette meg a relativitáselmélet alapjának. (persze kivéve a fényterjedést).
A Maxwell egyenletek az abszolút mozgásra épültek. Kár, hogy tőlem kell megtudnod.
Maxwell élete végéig éter hívő volt. A világot kitöltő mozdulatlan étert tekintette az abszolút mozgás bázisának. Ugyanígy Lorenzt is. Sőt Michelson is, Hertz is, és Jánossy is.
És ők nem is sokat tévedtek.
Einstein sokkal nagyobbat tévedett, amikor a relatív mozgást kizárólagosságát tette meg a relativitáselmélet alapjának. (persze kivéve a fényterjedést).
"A mai fizika szerint a töltéssel rendelkező mozgó részecske mágneses mezőt kelt maga körül. Az álló részecske pedig nem. Ez csakis az abszolút mozgással magyarázható meg."
A harmadik állítás hamis, ld. Maxwell-egyenletek, Lorentz-transzformáció, kovariánsak.
Amíg nem látsz rá indokot, addig nem is szabad elfogadni, csak azért, mert valaki aszt mondta.
De ha végig gondolsz néhány dolgot, akkor már fogsz látni indokot.
Vegyünk egy villamosan töltött részecskét. A mai fizika szerint a töltéssel rendelkező mozgó részecske mágneses mezőt kelt maga körül. Az álló részecske pedig nem.
Ez csakis az abszolút mozgással magyarázható meg.
Ha egy töltött részecske a Föld rendszerében mozog, akkor van neki mágneses mezeje, ha pedig a Földdel együtt mozog, akkor nincs neki. Ezt lehetetlen megmagyarázni a relatív mozgás alapján.
Tévedsz, mert nagyon könnyű megérteni, még nekem is. De hogy miért fogadjam el az abszolút mozgásos modellt, hogy miért jobb a relatívnál, arra nem látok indokot.
Valóban Galilei volt talán az első, aki elkövette ezt a tévedést.
De ennek meg volt az oka.
Galilei (és Giordano Bruno) előtt még úgy tanították, hogy a létezik a világegyetemnek egyetlen egy központja. Ehhez viszonyították a valóságos (vagy abszolút) mozgást.
Először a Földet gondolták a világ középpontjának, majd Kopernikusz nyomán a Napot.
De mindkettő megbukott, mert Bruno szerint minden csillag egy-egy távoli nap, vagyis a mi Napunknak sincs kiváltságos központi szerepe.
Kiderült, hogy a világegyetemnek nincs egyetlen központja. Ezt ma is helyesnek gondoljuk.
De a középponttal együtt elveszett az abszolút mozgás bázisa is, ezért Galilei szerint nem létezik valóságos (abszolút) mozgás, csak relatív. Ez azonban már tévedés volt.
Mert léteznek helyi központok, amelyet a gravitáció jelöl ki, ezért létezik a valóságos mozgás is, csak nem az egész univerzumra vonatkozóan, hanem csupán lokális értelemben. Erre már többen rájöttek.
Tehát a világ nem egyközpontú, de nem is központ nélküli, hanem sokközpontú.
A valóságos (abszolút) mozgás nagyon is létezik, de csupán csak lokális értelemben.
Tehát hibás a mai relativista felfogás is.
Tudom, hogy nem könnyű ezt megértened, hiszen te is a relativitáselmélet bűvkörében nőttél fel, amely Galilei tévedését vette át.
