A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
Nem fénysebességet közelítő, hanem azt messze meghaladó a nagyon távoli objektumok távolodási sebessége. És ezt egyáltalán nem csak az új Nobel-díjasok állítják, hanem sok évtizede tudjuk már. Hisz semmi köze a gyorsuló táguláshoz, így volt a lassuló tágulási korszakokban is. Belőle adódik a kozmológiai horizont léte. És nincs ellentmondásban a fény határsebesség mivoltával, mert a korlát nem vonatkozik a tér tágulására, hanem csak az objektumoknak és sugárzásoknak a térben való haladására.
Nem vagyunk a világ közepe. Az Univerzum nagy átlagban homogén és izotrop, nincs semmiféle közepe.
Minden ilyen "na neee!" előtt inkább nézz utána annak, amire zsigerből rábégetsz!
"de 10 millió fényévnél messzebb már minden távolodik."
Vagyis, mi nem közeledünk, hanem távolodunk azoktól (mármint a Serleg- Oroszlán- csillagképek közötti térrész látóhatárszéli ojektumaitól)?
Az új Nobel-díjjal elismert megállapítás a még távolabbi objektumoknak a fénysebességhez közelítő mértékű távolodását emlegeti, vagyis mi is repesztünk elfele azoktól fénysebességgel,...na neee!
Ja persze azért nem, mert mi vagyunk a világközepe???!!!-:)-:)-:)
"A húrelméletben a gravitonok a többi részecskéhez hasonlóan nem pontszerű részecskék, hanem húrok állapotai.
Teljesen kézzel fogható."
És mik a húrok? A húrelmélet még a puszta topológiájukat illetően se tud választani 10500 különböző egyaránt konzisztens lehetőség körül. Már ha a kozmológiai állandó pozitív. Ha negatív, akkor végtelen lehetőség van, de hát ez már mindegy is, hisz a 10500 is elképzelhetetlenül sok. Ez a helyzet több mint húsz évvel az utolsó "nagy húrelméleti forradalom" után. S nem az, hogy a húrok valami konkrétebb bizbaszok lennének az elektrodinamika vektormezőinél vagy a kvantum-mezőelmélet komplex számértékű részecskemezőinél. Egyelőre a húroknak még a geometriájuk legelemibb szintje, a topológiája is határozatlan, mivoltuk további részleteiről nem is beszélve.
Nem azért lenne jó, hogy a húrelmélet egyszer végre valami ellenőrizhető, használható eredményre vezessen, vagy legyen helyette akármi más kvantumgravitációs elmélet, mert az talán kevésbé absztrakt lesz. Erre szerintem nem lehet számítani. Hanem azért, hogy kezelni tudjuk az olyan jelenségeket is, amelyekben a kvantum és a gravitációs effektusok egyaránt meghatározóak. Például a Nagy Bumm vagy a fekete lyukak s egyéb szingularitások Planck idővel összevethető környezetét.
A jövőben szerintem már nem várhatók a klasszikus elektrodinamikához hasonlóan kézzelfogható fizikai elméletek. Egyébként rendesen meg is adóztatják mindazt amivel foglalkozik, még ha az adóellenőröknek fogalma sincs a mezőkről. De ez egyébként se a kézzelfoghatóságon múlik. Mennyire kézzelfogható egy "pénzügyi termék", vagy mondjuk az, amit tegnap olvastam: a "vallásturisztikai termék" illetőleg a "vallásturisztikai potenciál"?
"Ugyanis globálisan nincs olyan, hogy "kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás nyugvó rendszere.""
Van neki.
Megegyezik a Hubble-áramlással együttmozgó vonatkoztatási rendszerrel, vagyis amikor a tér általános tágulásán kívül a megfigyelő semmiféle pekuláris mozgást nem végez, így a háttérsugárzás eloszlásában nem lép fel nála dipól-anizotrópia. Azaz semelyik irányban nem mérhető vöröseltolódás-kékeltolódás pár az égbolt két átellenes oldalán.
"Csak egy pontosítás: "az égbolt tényszerűen koromsötét éjszaka" mondatot nem tudom értelmezni."
Gonosz vagy!
Belekötsz a irodalmi minőségű megfogalmazásom választékos és kifejező szóhasználatába. Legközelebb majd én is twitter-style-ban írok mindent rövidítve, sőt leet-et is bevetek, hogy minél kommerszebb és trendibb legyen a hozzászólásom! ):-)
"Tejútrendszerünk 627 km/s sebességgel mozog a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás nyugvó rendszeréhez képest a Szűz csillagkép irányába."
Ez elég képzavarosnak tűnik. Illetve, ha a Szűz csillagképet iránynak tekintjük, és nem egy Tejútrendszeren kívüli objektumnak, akkor nem annyira, de még akkor is véres. Ugyanis globálisan nincs olyan, hogy "kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás nyugvó rendszere." A Szűzben vannak olyan égitestek, melyek közelednek, vannak, melyek távolodnak, de 10 millió fényévnél messzebb már minden távolodik.
Úgy látom, egyetértünk (cáfolj, ha nem !). Csak egy pontosítás: "az égbolt tényszerűen koromsötét éjszaka" mondatot nem tudom értelmezni. A korom sötétsége attól is függ, mennyi fény esik rá. Meglepő lehet, de a Hold az nagyjából koromsötét - igen, a megvilágított oldalról van szó. Aki nem hiszi, vonjon be egy korongot korommal, helyezze el úgy, hogy a Hold mellett látszódjon és világítsa meg nappali erősségű fénnyel.
"De ez továbbra se elégséges, hogy az összeg konvergens, illetve az összeg megfelelő nagyságú legyen."
SZÁMOLD KI! Kijön az.
Ne csak szóban filozofálj itt a problémáról, mert akkor az intuíciód félrevezet.
Oka van annak, hogy a XIX-XX. századi komoly tudósokat fejvakaró nagy tanácstalanságra vezette az Olbers paradoxon. Ha csak szimplán ki lehetne magyarázni a konvergens végtelen sorokra visszavezetéssel, akkor prompt kimagyarázták volna (mellérakva a tip-top levezetést), és továbbléptek volna, hogy nincs itt semmiféle paradoxon, ne csoportosuljunk, lehet szépen továbbhaladni!
"A húrelméletben a gravitonok a többi részecskéhez hasonlóan nem pontszerű részecskék, hanem húrok állapotai." (wikipedia)
Teljesen kézzel fogható. Sokkal több értelme van, mint azt propagálni, hogy Gergo metrikus sokaságában fogják magukat a számok és megváltoznak. Persze ez ízlés dolga -- én sosem szerettem az ilyen típusú választ. (pl hogy ez lenne a gravitáció vagy akármi.)
És meg is lehet majd adóztatni, ellentétben az absztrakt halmaz téren definiált metrikus struktúra változásával.
Kis kert öntözés, szikla robbantás, kőtörmelék talicskázás után betértem a rovatomhoz.
Köszönöm neked a helyes irány meghatározását, tehát a mi galaxisunk Orion karján "utazik" a naprendszerünkön belül, a galaxisunk középpontjához viszonyított körpályán a Lant csillagképünk felé haladva.
A saját galaxisunknak a vonulási útja jelenleg a Serleg és az Oroszlán közötti térrész felé mutat, valamelyest a Szűz csillagkép is errefelé helyezkedik el. Ezek szerint a Vízöntő és a Halak csillagképek közötti tér irányából jövünk több mint 600 km/sec sebességgel. Én még - ha jól emlékszem - 436 km/sec sebességről tudtam, idő közben pontosítás történhetett.
Nos, a fentiek szerint meghatározható irányokban készült korai és a jelenlegi felvételek gondos összevetése - véleményem szerint - hozhat még meglepő eredményeket.
/Tudom, illetve tudtam, hogy az Orionról nem neveztek el galaxist, nem is értem hogyan írhattam ilyen zöldséget, röstellem. Abban az irányban, ha jól emlékszem csak valami csillagközi köd látható. Kamaszkoromban saját készítésű távcsövön nézegettem is azt, de még az Androméda galaxis is látható volt, csak igen halványan, a csillagok enyhén szivárványosak voltak a szimpla lencséim miatt./
"Nem a kötekedés kedvéért, de a jobboldali ábra egyetlen pontban izotróp, ami azért nem sok."
Jó hogy mondod!
Ugyanis annak a rendszernek, ami egynél több pontból vizsgálva is izotrop, törvényszerűen homogénnek is kell lennie. (Gömbi geometria esetén értelemszerűen kettőnél több pontból vizsgálva.)
"A homogenitás kiterjedtnek nevezhető (a bal oldali ábrán is), de az izotróp jelleg számomra (a jobb oldali ábra alapján) nem tűnik kiterjeszthetőnek."
Csak hosszabbítsd meg a vonalakat kifelé, a vételen felé...
Az "egyenletes" sem olyan magától értetődő dolog. Ha mondjuk egy köbös atomrácsot tekintünk, abban (bizonyos értelemben) az atomok a lehető legegyenletesebben helyezkednek el, és mégis (vagy épp ezért?) bármely két atom közé állva nem is egy olyan irány van, amerre a végtelenségig ellátni.
Magától értetődő, csak nem elégséges. Ha olyan homogén mint egy szabályos kockarács, és, egyenletes eloszlást követnek a sugarak egy pontból, akkor abban a pontban teljes fényesség fog látszódni.
Tehát ez a két feltétel szerepel az paradoxonban. Csak az egyik nem elég.
Nem a kötekedés kedvéért, de a jobboldali ábra egyetlen pontban izotróp, ami azért nem sok. A homogenitás kiterjedtnek nevezhető (a bal oldali ábrán is), de az izotróp jelleg számomra (a jobb oldali ábra alapján) nem tűnik kiterjeszthetőnek.
De visszavonulok, kezdem a lényegtől eltéríteni a topikot - a hozzá nem értésem nem ér ennyit. (A válaszodat nyilván meghallgatom, de a kötekedést befejezem.)
"Az "egyenletes" sem olyan magától értetődő dolog."
Ezért is tekintjük az univerzumot homogénnek és izotropnak.
A kettő jellemző csakis együtt érvényes az univerzumra. A homogenitás kell a Newton-féle gravitáció kvázi-stabil állapotához, az izotropitás viszont egyszerű megfigyelési tény: minden irányban ugyanolyan az univerzum.
Grafikus példaként, balra egy homogén de nem izotrop szerkezet, jobbra egy izotrop de nem homogén szerkezet:
Ha pedig mindkét jellemző egyszerre megvan, na akkor lép fel az Olbers paradoxon egy végtelen térben eloszlott végtelen számú csillag (vagy galaxis, tökmindegy) rendszerében.
"Én csak azon polemizáltam, hogy a távolabbi fákhoz miért ne lehetne/kellene törtszámot rendelni."
Csak magamat tudom ismételni, hiszen eleve megírtam, hogy a számok hozzárendelését hogyan értem:
És még az sem járja, hogy a távolabbi fák egyre kisebb kerületűek, minden fa pontosan ugyanolyan fa. Ha tehát a közeli fákat +1, +2, +3 számok reprezentálják, akkor a távoliak sem lehetnek +1/2, +1/4, +1/16 stb. számok!
(Ez csak egy utalás volt arra, hogy konvergens számsort kiadhat az is, hogy ha a különbözetek a végtelen felé haladva nullába tartanak. Esetünkben ha kifelé haladva a fák kerülete csökkenne, akkor előállhatna végtelen fa esetén is, hogy nem takarják ki a látóhatárt.)
"az elhelyezkedésül nem egyenletes, hiszen bizonyos irányokban átlátni köztük, más irányokban nem"
Az "egyenletes" sem olyan magától értetődő dolog. Ha mondjuk egy köbös atomrácsot tekintünk, abban (bizonyos értelemben) az atomok a lehető legegyenletesebben helyezkednek el, és mégis (vagy épp ezért?) bármely két atom közé állva nem is egy olyan irány van, amerre a végtelenségig ellátni.
Nem is az átlagossággal kötekednék - a nagyságrendi példával csak azt akartam (volna) érzékeltetni, hogy az eredeti poszt állításával szemben szerintem távolabbi fákhoz igenis kisebb számértéket kéne rendelni. Ha a csillagok (fák) egyformák, a távolabbiak kisebb (tér) szöget foglalnak.
"Azt azért remélem nem állítod, hogy az egyforma fák mindegyike ugyanakkora szöget takar ki a látóhatárból. A Betelgeuse mondjuk kb 1000x akkora, mint a Nap, de az égboltból valahogy mégse takar ki ezredakkora térszöget sem. A többin el lehet vitatkozni persze."
Homogén eloszlás esetén magad is bebizonyíthatod, hogy a távolsággal csökkenő szögátmérőt éppen kompenzálja a nagyobb kerületen megnövekedett darabszám.
Egy messzeségbe vesző határú faiskola esetén elmerengve írom: A távolban lemenőben lévő Nap fénye lazán befurakszik a fasorok közé - benne akadálytalanul terjedve felénk.
"... az sem járja, hogy a távolabbi fák egyre kisebb kerületűek, minden fa pontosan ugyanolyan fa. Ha tehát a közeli fákat +1, +2, +3 számok reprezentálják, akkor a távoliak sem lehetnek +1/2, +1/4, +1/16 stb. számok!"
Azt azért remélem nem állítod, hogy az egyforma fák mindegyike ugyanakkora szöget takar ki a látóhatárból. A Betelgeuse mondjuk kb 1000x akkora, mint a Nap, de az égboltból valahogy mégse takar ki ezredakkora térszöget sem. A többin el lehet vitatkozni persze.
A látóhatár kerületét (felületét) az 1, vagy még inkább a (kör)kerület, (gömb)felület képlete.
Az adott példában ennek megfelelően a fákat (csillagokat) csak (takarásának megfelelő) törtszámok képviselhetik, s semmiképpen önkényesen választott (+1, +2, +3 számok).
Természetesen csak akkor, ha valami értékelhető eredményt szeretnénk. :-)
