Krónika-topik az egyik legnagyobb tudományos felfedezésről.
Az "Én nem tudom elfogadni a relativitáselméletet"-mondanivalójú szurkolókat kérjük a szomszédos pályákon drukkolni.
"...Aki ugyanis görbült térIDŐben végtelen TÉRbeli távolságokról beszél, az nyilvánvalóan nem tudja mit beszél."
Ez csak egy ítélet, de hogy jogos-e, az ebből nem derült ki.
Újra felidézem a már korábban is felvetett problémát:
* Erős gravitációban magas torony tetejéről lelógó ... merev mérőszalaggal a torony magasságát mérik. Ugyanakkor radarral is mérik fentről. Elméleti alapon (ált.rel.) állítható, hogy a radarmérés nagyobb magasságot kell adjon, mint a mérőszalagos. Eldönthető-e, hogy melyik magasság érték az igazi? *
Most próbálj meg extrapolálni - kérlek alakítsd át a sztorit - ezúttal immáron feketelyukra alkalmazva a remek a felvetést.
Ne tegyél ilyen megalapozatlan és dehonesztáló kijelentéseket másra, mert újra csak pofára fogsz esni. Ez a megállapításod ugyanis nem más, mit egy újabb tőled megszokott hittétel.
Ez ugyanis nálam nem az előítéletesség markáns jele, hanem egyszerű matematikai-fizikai tény.
Aki ugyanis görbült térIDŐben végtelen TÉRbeli távolságokról beszél, az nyilvánvalóan nem tudja mit beszél.
" Az "igen merev" az most ideálisan merev, vagy csak "kellően merev"? "
Elképesztő merev. Olyannyira, hogy híre még az óperenciás tengeren túlra is eljutott!
1 minutum nem sok, annyi se kellett - hetedhét országból özönleni kezdtek a megrendelések. Még a messzi Földről is érkezett érdeklődő SMS : - Hogyé' métere? Biztos nem kínai?
"Vagy az emlékezeted csal, vagy valami népszerűsítő szövegre emlékszel."
Elnézést kérek, Einstein a "gyakorlatilag merev" kifejezést használta (könyvének magyar fordításában ez szerepel).
A "kellően merev" kifejezést valahol máshol olvashattam, vagy magam költöttem.
'Ám ha valami nem tetszik benne, akkor fejtsd ki, mi az."
Ez nem az én asztalom. (Hogy kié, azt most inkább hagyjuk.)
Visszatérnék a korábbi kérdésre - mármint hogy véges, vagy végtelen távoli az eseményhorizont a lyuk tömegközéppontjához képest nyugvó megfigyelő szerint.
Idézet:
* Erős gravitációban magas torony tetejéről lelógó igen merev mérőszalaggal a torony magasságát mérik. Ugyanakkor radarral is mérik fentről. Elméleti alapon (ált.rel.) állítható, hogy a radarmérés nagyobb magasságot kell adjon, mint a mérőszalagos.
Eldönthető-e, hogy melyik magasság érték az igazi? *
Döbbenet! Szét-offolod a topikot demagóg retorikával, miután csupán érvet kértem - joggal..
Amúgy pedig az az offolás, amit te csinálsz. Szétoffolod a topikot BUGYUTA retorikával. Tuarego eltűnt végre, nehogy már a te egód legyen a topik új témája!
Hülyeségeket beszélsz, lépjünk tovább, ismerünk, ez van. Bölcsész fizikai szakképesítésed van, idézetek citálásában merül ki a tudásod sekélyes mélysége, szómágiával operálsz, orákulumnak bélyegzett tekintélyek szavainak szemantikai és szintaktikai elemzésével bűvészkedsz, rokon értelmű szavak jelentésének árnyalatai között keresed a fizikai igazságot: kurva nagy bullshit.
Lépjünk tovább, nyeld le, mert ez az igazság. A bölcsesség ismérve, hogy tudja mennyi mindent nem tud még. Rólad ez egyáltalán nem mondható el, sőt: vérig vagy sértve, ha ezt valaki a képedbe törli. Attól még ez az igazság, sorry. Ha az egód ezt nem bírja, akkor a természettudományok és a matematika nem a te műfajod. Írhatsz még irodalmi műveket, bár a mini-scifik is nagyon rosszak. A hosszabbakra gondolni sem merek.
Amíg nem írsz érvet, esélyes, hogy rosszhiszemű blöffölőként kerülsz be a tudománytörténetbe.
MEKKORA szavakat használsz te! "Bekerülni a tudománytörténetbe". Atyaúristen. Dumaember dumafizikával és dumafilozófiával. Blöffölő és rosszhiszemű pedig te vagy.
Érveket nem kell írnom, mert nem is kérdéses, és nem is jelen topik témája. De még csak nem is az áltrel és a specrel témája. Valamint Napnál világosabban bizonyítod minden egyes hozzászólásoddal. Most nehogy már annak a matematikai bizonyítását követeld tőlem, hogy te mennyire nem érted!
Bizonyítanak a hozzászólásaid, úgymint (nem kell messzire menni) jelen kérdésed a fekete lyuk horizontjának a távolságáról, vagy a legutóbbi megállapításod a specrel érvényességi körének az érvényességéről (mennyire könnyűek a műszerek - bruhahaha), vagy a merev rudak merevségének az osztályozása szómágiával, vagy az olyan kijelentések, hogy a mozgónál másképp telik az idő mint "valójában", és hasonló igen bölcsnek szánt elszólásaid. Blöffölőművész. 2 szót nem tudsz leírni, hogy ne derüljön ki irgalmatlan tájékozatlanságod. Nem, ez nem hittétel - mert tudom, hogy már ezt írnád. Nem, ezek tények.
Mindjárt a "kinematikai rész" második bekezdésében: "starre Masstabe". Nincs itt semmiféle "kellően".
De egyébként a fizika nem citátumokkal érvel, mert az állításait nem orákulumok idézgetéséből lehet kiókumlálni, hanem a gondolatok és a formulák értése által. Aki pedig a specrelt megérti, abban fel se merül, hogy valami deformálódó rudakkal működne.
Ám ha valami nem tetszik benne, akkor fejtsd ki, mit az. De legalább ne emlékezetből idézz, hogy aztán nekem kelljen megkeresni pontosan.
A Minkowski koordináták végtelenig terjednek. A mérőlécek ideálisan merevek. Az órák ideálisan egyenletes járásúak. Maxwell próbatöltései csak keltik az elektromos mezőt de nem szenvedik el. A gondolatkísérletek ilyesféle idealizált hipotetikus eszközei nélkül még egyetlen fizikai elmélet se jutott értékelhető eredményre. A pozitivisták megpróbálkoztak vele, de például a gravitáció meg a tehetetlenség magyarázatához sem Mach jutott el, hanem Einstein. Pusztán a mérőműszerekről leolvasott közvetlen észleletekre hagyatkozva, mindenféle eszmei háttérkonstrukció nélkül, számolható jóslatokat tenni a világ működéséről, dicséretes törekvés, de végletekig hajtva túl merev.
"A specrelben végtelen kiterjedésű és egymáshoz képest egyenletes sebességgel mozgó koordináta-rendszereink vannak."
Bocs, de a specrelben nincsenek végtelen koordinátarendszerek. A specrelben véges kiterjedésű fizikai eszközök - mérőműszerek vannak. Ezek nem lehetnek végtelen kiterjedésűek, hiszen ha ilyenek lennének, gravitáló tömegük közel 0-nak vétele a tarthatatlan feltételezések lomtárában landolna.
A specrelben végtelen kiterjedésű és egymáshoz képest egyenletes sebességgel mozgó koordináta-rendszereink vannak. Tapasztalat szerint mindegyikben egyforma a fénysebesség, így mindegyikben úgy mérhetjük a távolságot, hogy kiküldünk egy fényjelet a mérendő pontig, és a saját óránkon megmérjük a visszaérkezésig eltelt időt. Ám gravitáció jelenlétében ez az egész konstrukció már nem alkalmazható nagy távolságokra. A lokálisan inerciális koordináta-rendszerek nem terjeszthetők ki messzire, mert a fényjel indulási pontjának és a tükörnek a téridő koordinátái már elfordulnak egymástól, és a távolságot már nem lehet úgy kiszámolni, mint egy nagy közös görbületlen rendszerben. Mert ha így tennénk, akkor egy külső megfigyelő mindig végtelen távolságúnak vélhetné a horizontot, hisz a kiküldött fényjel sohasem ér vissza onnan. De nem vagyunk ennyire ostobák, és nem mondjuk, hogy a világunkban fellelhető fekete lyukak mind végtelen távol lennének tőlünk.
Például arra, hogy sokkal nehezebb állni. Sokkal erősebb rakéta kell hozzá. Ez meglehetősen markáns különbség, egy egyszerű fürdőszobai mérleg kimutatja számszerűen.
Jelzem találkoztam (más fórumon) olyan felfogással, hogy a feketelyuk tömegközéppontjához képest álló megfigyelő számára az eseményhorizont végtelen távol van, azzal indokolva ezt, hogy lefele küldött fényjel egy lentebb nyugvó tükröt hosszabb ("nyújtott") úton ér el, mint tenné ezt gravitáció-mentes esetben.
Akkor más fórumokon összevissza beszéltek. Az a lentebb "nyugvó" tükör örülhet, ha össze nem törik a nagy inerciális gyorsulástól.
Jelzem találkoztam (más fórumon) olyan felfogással, hogy a feketelyuk tömegközéppontjához képest álló megfigyelő számára az eseményhorizont végtelen távol van, azzal indokolva ezt, hogy lefele küldött fényjel egy lentebb nyugvó tükröt hosszabb ("nyújtott") úton ér el, mint tenné ezt gravitáció-mentes esetben.
Igen, mindenképpen állíthatjuk, hogy közelebb van hozzánk.
Sőt, ha nem állok meg, hanem folyamatosan zuhanok, akkor a saját rendszeremben mérve, véges idő alatt e is érem, és ott se tapasztalok semmi különöset, csak zuhanok tovább, mindaddig míg halálra nem spagettizálódok a tér óriásira növekvő árapálytorzulása következtében.
Ám egy távoli megfigyelő a saját koordináta-rendszerében úgy méri, hogy csak végtelen idő elteltével érem el a horizontot. Közben persze egyre halványabban is lát engem, hisz a rólam induló fény egyre hosszabb időre elosztva ér hozzá.
Ha elindulunk egy statikus gravitációjúnak talált feketelyuk tömegközéppontja felé, majd később még jókor) lefékezünk, állíthatjuk-e, hogy az eseményhorizontja immáron közelebb van hozzánk, mint volt korábban?
