Az, hogy ki miért néz sportot, mit élvez rajta, az teljesen szubjektív, ennek folytán totál valid érvelés az, hogy valaki azért szeret egy sportot nézni, vagy azért szereti meg egyáltalán, mert hazája sportolói jól szerepelnek benne.
mintha én vonnám kétségbe az ehhez való jogotokat, és nem ti az enyémet arra, hogy nem így teszek....
persze, de én egy háromszor akkora intervallumot néztem. minél nagyobb, de még viszonylag egységesen kezelhető az időszak, annál megalapozottabb egy ilyen konklúzió. pláne hogy én az utolsó iksz évet nézem, te meg eléggé nem
Nem tudom ki hogy van vele, de egy sportrajongó számára, mint én is vagyok egy ilyen esemény, mint az olimpia arra is jó, hogy elfelejtsen minden problémát, és a sok nagyszerű verseny révén csak magára a sportra koncentráljon. Az elmúlt másfél év után, ami azt hiszem mindenkinél a covidról szólt, ez a foci EB és olimpia kicsit kizökkentett mindenkit ebből. Ezen az olimpián is voltak felejthetetlen teljesítmények, és voltak bukások is. Megmutatkozott a sport minden szépsége, és láttunk drámákat is. Szerencse tragédia azért nem történt. Őszintén megmondom tartottam ettől az olimpiától, mert még két nappal a kezdés előtt is arról szóltak a hírek, hogy bármikor lefújhatják és hazaküldhetik a versenyzőket, vagy meg sem tartják a játékokat. Ehhez képest azt hiszem a házigazda japánok a legtöbbet hozták ki ebből az olimpiából. Három év múlva remélem már azért nyugodtabb körülmények közt kerül megrendezésre a párizsi olimpia, és ott éjszakázni sem kell.
A magyar versenyzők teljesítménye előtt csak fejet tudok hajtani. Sokkal több pozitív élményben volt részem, mint csalódásban. Nagyon örülök, hogy a női vízilabdacsapat végre megnyerte a hőn áhított érmét. Illetve sporttörténelmet láthattam Szilágyi Áron révén, akit sportolókét és emberként is nagyon nagyra tartok. Azt is jó volt látni, hogy a legtöbb második és harmadik helyezést elért versenyző nem bánatában, hanem örömében itatta az egereket. Talán ez alól Lőrincz Viktor volt a kivétel, de aztán a verseny utáni napon már ő is máshogy értékelte a dolgokat.
A legnagyobb magyar ,,hős"számomra ezen az olimpián Gulyás Michelle volt, aki fiatal korát meghazudtolóan vette tudomásul, hogy egy rossz lósorsolás miatt vesztette el a biztosnak tűnő érmét, ami akár arany is lehetett volna. Nem hisztizett, nem panaszkodott, hanem mosolyogva nyilatkozta, hogy fiatal még és a saját maga elé kitűzött célt így is elérte. Pedig lehet az öttusa szabályainak változása miatt, a paci élete lehetőségét húzta keresztül. Ez a hozzáállás már-már Joó Abigél 2012-es teljesítményével vetekszik.
Negatívumként a női tőr csapat körüli dolgokat tudnám felhozni. Nem akarok senkinek igazat adni ebben az ügyben, de mindenki talán jobban járt volna, ha a lányok a versenyre koncentrálnak és nem arra ki a tartalék a csapatban.
Jó volt ismét a régi nickneveket látni, akikkel a korábbi nagyobb sporteseményekhez hasonlóan ismét megbeszélhettük a látottakat, hallottakat.
Mint minden ilyen nagyobb sportesemény / Olimpia, foci EB, foci VB / vége után egy kis ürességet érzek, de most az valamennyire vigasztal, hogy a következő ilyen eseményre, már csak fél évet kell várni, majd azt követően további fél év múlva jön a következő. ( Peking 2021, Katar foci VB) Illetve most nincs már olyan messze a következő nyári olimpia sem, mint alapesetben lenni szokott.
Köszönöm Tokió az élményeket és várom, hogy Pekingben ismét fellobbanjon a láng.
"Az mondjuk elsőre furán hangzik, hogy civilek indulnának a versenyzőkkel maratonon..."
Tartogathat ez az ötlet érdekességeket. Mexikóban pl. van egy hegyi indián törzs a tarahumarák, amolyan félnomád népként az életmódjuk része, hogy több ezer méteres tengerszint felett ultramaratoni távokat csavarnak le rendszeresen. Elvitték őket tán Usába ultramaratonozni néhányukat, és először eltévedtek, letértek a pályáról, stb, majd később újra és ott már taroltak, ilyen 50- 60 évesek is élmezőnyben végeztek, mint nem hivatásos sportolók.
És ilyen Adidas futócipőket meg Nike Air, nem nagyon ismerik. Néhány mezítláb fut, de leginkább a sportfelszerelésük a gumiabroncsból összevágott szandál féleségük, az energiáról meg a hidratálásról a literszámra fogyasztott saját készítésű kukoricasörük gondoskodik))...
Nekem is érdekes olimpia volt. Főleg azért mert láttam. Mert a covid elvette a munkám, talán jövő tavasszal részlegesen visszakapom. A munka miatt 1988-tól nagyon sok eseményt nem láttam élőben. Igyekeztem mindig kevesebb munkát vállalni, de azt nem lehetett megtenni, hogy 2 hétig egyáltalán ne dolgozzak. Nagy élmény volt az összes magyar érmest élőben látni, nem csak utólag kérdezősködve megtudni az eredményeket Szóval minden rosszban van valami jó.
Emlékezetes olimpia zárult le most. A zártkapus versenyek színvonalára szerencsére nem lehetett panasz, úszásban és atlétikában egymást érték a sportélmények. A küzdősportok is szolgáltattak izgalmat, a labdajátékok is alkalmat adtak szórakozásra. Sportérték mellett az emberi oldal is kidomborodott. Számomra ezen kettő elegye képezi az olimpia védjegyét.
Sportolóink visszajelzései alapján a japán szervezők mindent megtettek, hogy a szigorú protokoll ellenére pozitív emlékeket szerezzenek Tokióban, nagyobb fennakadásról nem érkeztek bejelentések. Külön örömteli, hogy a pozitív tesztek nem váltak általánossá, nem borította meg az olimpiát.
Kíváncsian várom, mit tartogat majd Párizs. Közelebb vinnék az emberekhez a versenyeket, a fenntarthatóságra kiemelten fókuszálnának. Az mondjuk elsőre furán hangzik, hogy civilek indulnának a versenyzőkkel maratonon és országúti kerékpáron... :)
A magyar olimpiai csapat előtt megemelem kalapom, büszkeséget hoztak hazánkra!
A topiklakóknak is köszönöm ezeket a napokat. Itt - az ignorálási funkciónak is köszönhetően - minőségi buzdítással, szakszerű hozzászólásokkal tudtam kiélvezni az olimpiai játékokat.
remélem minél többen ott leszünk személyesen is. ha fele olyan jó lesz, mint a foci eb, akkor már megéri elmenni. fogalmam sincs mire számíthatok majd, csak terror és covid ne legyen.
de előtte még jó lenne egy magyar-brazilt megnézni katarban lol
Na, hát itt a vége :( Azt hiszem azért hálásak lehetünk Tokyonak és Japánnak, biztos, hogy nem ilyen olimpiát akartak rendezni, de a covid, a károgók, a nagy nyomás ellenére mégis bevállalták ily módon is és a lehető legtöbbet azért kihozták belőle. Kicsit bizonyítva, hogy azért nem kell mindenről lemondanunk és az élet megy tovább.
Furcsa volt a maszkos dobogósokkal, nézők nélkül, de lényeg, hogy összességében minden előzetes félelem ellenére rendben lement és remek versenyek voltak.
Szerencsére a magyar csapat nagyon kitett magáért, nekem abszolut várakozás feletti volt a szereplésünk és a jövő is bíztatóan fest.
Párizsra kiváncsi leszek, mindent kinézek belőlük. Egyrészt remélem addigra magunk mögött hagyjuk a covidot, másrészt abban bízom, hogy bizonyítják, hogy lehet gazdaságosan, környezetbarátan, modernen, de a tradíciókat nem sutba vágva olimpiát rendezni. Ami talán segít, hogy újra népszerű legyen az olimpia rendezés Európában. (és remélem nem csap át teljesen PC giccsbe)
Köszi a topic résztvevőknek is, jó kis 16 nap volt.
Jó a rosszban, hogy a téli olimpiáig mindössze 179-et kell aludni, Párizs pedig már csak 1089 nap.
Nem, számomra ez az olimpia csak a szervezési bakikról, a sok-sok furcsa váratlan eredményről/upsetről lesz emlékezetes, és a furcsa NOB propagandáról, ami övezte.
Ettől még a magyar aranyak/érmek és helyezések nagyon is ott vannak a piedesztálon.
(Mindez azonban a magyar sportélet / sportvezetés / sportszervezés visszásságait aligha feledteti, sőt csak idén és ezen az olimpián váltak ezek ennyire nyilvánvalóvá, ahogy több olvtárs is összefoglalta a topikban.)
