Talán megbocsátható, ha több képet is teszek fel erről a templomromról (egy részüket Sir John készítette és bocsátotta rendelkezésemre), nekem ez volt a nap Nr. 2-je. És hogy melyik volt a legszebb? Hamarosan az is ki fog derülni…
Most van holnap… Bocsánat, ha valakit megvárattam.
Nyíracsádról a Gúti erdő felé autóztunk, ahol pár percre megálltunk a debreceni kisvonat, a Zsuzsi Erdei Vasút hajdani végállomásánál, ahol néhány méternyi sínen egy mozdony emlékezteti az arra járókat a régi szép időkre.
Innen pár száz méterre, de az út másik oldalán letérve érkeztünk meg a gúti templomromhoz. Kellő távolságban parkoltunk le (remélem, kedves Olvasók, Ti is így szoktátok) és odasétáltunk a romhoz. Most a gyakorlatban ellenőrizhettem az olvasottakat: ez a rom valóban sok hasonlóságot mutat az előbb látott nyíracsádi templommal. - Itt is voltak néhányan, de kulturált jelenlétük egyáltalán nem zavart bennünket.
A Gut-Keled nemzetség birtokán a tatárjárás után – 1250 táján - épült (többek szerint újjáépült) templom keletelt tengelyű, egyhajós, torony nélküli épület. Félköríves, lépcsős bélletű bejárata a nyugati falon nyílik – még most is. A hajó falai három-négy méter magasan állnak. A négyzetes szentélynek csak az alapjai láthatók, a sarkoknál támpillérek, az északi oldalon pedig sekrestye nyomai figyelhetők meg. A templom a törököket segítő tatárok betörésekor, 1594-ben pusztult el.
Továbbrobogva hamarosan Nyíracsádra érkeztünk. Itt a község központjában találjuk a település református templomát, mely mai utunk első „komplett” középkori egyházi épülete (tehát nem rom). A templom a 13. század második felében épült. Teljes hossza 17 méter, szélessége 8 méter. Téglány forma hajójának belseje 6x9, szentélye 5x5 méteres, négyzet alaprajzú. A sarkokat haránt irányú, oldalait merőleges falpillérek támasztják. Apszisa dongaboltozatú, keleti falán két szimmetrikus, keskeny román kori ablak található. A szentély déli falán is láthatunk két félköríves ablakot, a hajón három hasonló ablak, valamint a bejárat látható. A nyugati oromfal szép, kőkeretes kapuja korai csúcsíves stílusban készült. - A török időkben csupán falai maradtak meg, ezután vették birtokba a református vallás követői, ők épitették újjá.
Egy 1902-es renováláskor bukkantak elő a gótikus freskók (melyeket mi sajnos nem láthattunk, mivel csak kívülről néztük meg az épületet), rajtuk Árpádházi Szent Erzsébet, Alexandriai Szent Katalin, a Golgota és a kereszt megtalálója, Ilona császárnő képei, valamint az apostolok láthatóak. Keletkezésük a művészettörténészek szerint a 14. század második felére tehető. Valószínűleg a 18. században meszelhették le ezeket.
Az épület teljes renoválására az 1990-es években került sor, ekkor újították meg a mellette álló, 1799-ben ácsolt, 18 méter magas harangtornyot is.
Itt frissítésül megittunk egy-egy kávét, capuccinot, majd rövid utazással újabb szép műemléket közelítettünk meg – erről majd holnap mesélek…
Újra autóba szálltunk, nemsokára egy kis különlegességgel ismertettek meg debreceni kollégáim: a Csörsz-árok itt feltárt, rekonstruált részletét néztük meg. Érdekesség, hogy errefelé ennek elnevezése: az Ördög árka…
Itt számos információ olvasható róla, szépen összegyűjtve:
Erre a helyre - kivételesen - mi érkeztünk „elsőként”, de hamarosan már nem érezhettük itt sem magányosnak magunkat... Örülök, hogy nem maradt ki ez a látnivaló sem!
Északról és délről
Az igazi „ínyencségek”, az ügyes útvonal-összeállitásnak köszönhetően pedig csak ezután következtek, de erről majd holnap…
Debrecen felé közeledve elhaladtunk a Vekeri-tavak mellett, majd megérkeztünk Fancsika falu egykori templomának alapfalmaradványaihoz. (Itt is éreztük a szép idő számunkra hátrányos oldalát, a rom falain (!) ugyanis éppen napoztak, amikor odaértünk.) Maga a templom a 12. században épült, alapfalait 1982-ben tárták fel.
A romot alacsony kerítés veszi körül, melyen – magyar sajátosság (?) – számos kiskapu kínál bejutási lehetőséget. Az ott tanyázók részleges eltávozása után készíthettünk néhány képet az egyébként nem túl ingergazdag területen. (Feszített tempónk ellenére itt beiktattunk egy kis ebédszünetet is.)
Harminc éve tárták fel Az egyik "kiskapu", Imre és én, no meg a rom
A rom belseje Nem túl biztató kép a hajó és a szentély közti falról
Utunk folytatása során sikertelen kitérőt tettünk Kismarjára, ahol nem is olyan régen, a 2004-ben induló ásatások során kiderült, hogy a református templomnak két „elődje” is volt, a régebbi már az Árpád-korban, a 13. század második felében is állt. Épségben megmaradt alapjai kirajzolódnak a most álló templom falain belül! A templom alatt lévő kriptában pedig Bocskai István ősei nyugodtak. – A templom előtt álló tájékoztató tábla szövege már olvashatatlan volt, kulcskeresésünk vasárnap délben eredménytelenül zárult, de ahogy én Imrét ismerem, erről a helyről még fogunk hallani.
Itt tehát csak az érdekes tetővel rendelkező templomot tudtuk lefényképezni (1956-ban, egy vihar nyomán kellett átalakítani a debreceni Kistemplom mintájára).
Berettyóújfalu után hosszabb autózás következett, mely Nagykerekiben fejeződött be. Remélem, hogy a fanatikus templomrom-barátok is megbocsátják nekünk, de itt egy valamikori vár nyomait kutattuk.
Csorba Csaba írása a várról és nevezetes ostromáról itt olvasható:
Sokat nem kellett utaznunk egy újabb templomrom megtekintéséhez, hiszen alig néhány száz méterre a Csonkatoronyként is emlegetett herpályi romtól, egy mélyedésben rejtőzik még egy régi épület maradványa, az ún. Fehértemplom-rom. Aki fel szeretné keresni, az a
templomrom.hu oldalon részletes útleírást talál hozzá.
Erről a romról a geocaching.hu megfelelő oldalán lehet a legtöbb információt nyerni:
Berettyóújfalu felé haladva egészen közel jutottunk a határhoz (felmerült egy nagyváradi kitérő halvány gondolata is), végül azonban tartottuk magunkat az eredeti elképzelésünkhöz és a herpályi templomromot látogattuk meg. A településről kifelé haladva hamar magához vonzza az utazó tekintetét a magasan álló torony, a rom leglátványosabb részlete.
A torony délrőlAlapfalak és a torony keletről
Herpály falu egykori temploma a 12. században épült, román stílusban. (A wikipedia szerint ez Hajdú-Bihar megye legrégebbi építménye!) A kutatások alapján valószínűleg az 1222-es Váradi Regestrumban említett premontrei prépostság állt itt. A ma is látható toronynak volt egy párja, mely a 19. században még 8-12 méter magasan állt, de omlásveszély miatt elbontották. A régészeti feltárást követően ma egy háromhajós, nyugati toronypáros, nagyméretű kolostortemplom alaprajza rajzolódik ki a látogató előtt. A leginkább szembetűnő torony alsó szintjén keskeny, rézsűs résablakok, az emeleten tágas ikerablakok figyelhetők meg. Az egykori bazilika 32 méter hosszú és 15 méter széles volt, középhajója egyeneszáródású szentéllyel végződött, a mellékhajók viszont kívül egyenes, belül félköríves apszissal záródtak.
Ablakváltozatok
A templomról jó kis dolgozat található az alábbi címen:
A helyszínen járva elég zavaró volt a romot „meglátogató” honfitársaink nemtörődömsége. A torony közvetlen közelébe parkolt autók, a falaknak támasztott kerékpárok csak Imre szelíd rábeszélése után tűntek el, lehetőséget kaptunk így a fényképezésre. Egy helybeli férfival beszélgetve még az is kiderült, hogy maguk az itt lakók sincsenek teljesen tisztában a rom mibenlétével. (Első csoportképünk viszont éppen neki köszönhetően készült el.) Sajnos a torony belsejébe bejutni, a toronyba feljutni nem lehet – csak a madaraknak. Pedig talán jó kilátópontként is sokan felkeresnék.
2012. október 21-én, vasárnap került sor első, a fórum keretében szervezett tanulmányi kirándulásunkra. Sok variálás után végül hárman vettünk részt ezen: Sir John („idegenvezetőnk”), Imre (egy érdeklődő, de eddig inkább a várakat előnyben részesítő tapasztalt műemlék-vadász) és én, mint topik- és ötletgazda.
Kirándulásunkhoz remek időt kaptunk (talán túlságosan is jót, de erről majd később). Nyugtalan éjszaka, korai kelés, egy biztosnak tűnő résztvevő visszalépése – ezek után már csak jó jöhetett. A Bereg IC-n utazva Debrecen felé élvezhettem az ősz ragyogó színeit és a vasút pontosságát. A debreceni pályaudvar pénztáránál már vártak a „helyi erők”, akikkel hamar autóba is szálltunk és elindultunk Berettyóújfalu irányába. Sok közös témánknak köszönhetően élénk beszélgetés közben értünk el első – nem tervezett – megállónkhoz, a mikepércsi református templomhoz. A késő barokk stílusú, 1800 körül épült templom tornyát 10 éve újították fel, sajnos a lábazata már közel sincs ilyen jó állapotban. Mivel éppen istentisztelet zajlott bent, csak kívülről jártuk körbe az épületet.
tegnap 3 fővel megtartottuk az első tanulmányi kirándulásunkat, melynek fókuszában Hajdú-Bihar megye szerepelt. Remek időben az összes tervezett helyre eljutottunk, sőt még néhány plusz látnivaló (nem mind ontopic) is belefért. 750 km-t utaztam, de érdemes volt!
Ezúton is köszönöm Sir John remekül összeállitott programját, fáradhatatlan autóvezetését és - remélhetőleg már nem sokáig offtopic vagy csak read-only - társunk szakértő társaságát. Úgy érzem, remek kis csapatot alkottunk és lesz még ennek folytatása...
Beszámoló, képek - később, addig is türelmeteket kérem. :-)
Már a HÉV-ről megláttam a kis domb tetején szorgoskodó csapatot, majd leküzdve a kis emelkedőt engedélyt kértem, hogy körülnézhessek.
A részletek egésszé való összeállásában sokat segített nekem dr. Tomka Gábor régész, az ásatás vezetője, aki sok tennivalója közben is szakított időt arra, hogy röviden ismertesse velem a rom felépítését, az egyes épületelemek funkcióját. (Ezúton is köszönöm neki.)
Ami csak "most esett le" nekem, az az, hogy tulajdonképpen akár 3 templomról, ill. romról is beszélhetünk a budakeszi Kálvárián talált épületmaradványok alapján, a legrégibb falmaradvány a közös pontja az északon lévő kis kápolnának és a nagy templomnak. Ehhez a felismeréshez saját szememmel kellett látnom ezt a falszakaszt.
Megtaláltam a Ghiml képein is szereplő római oltárkövet is, mely küszöbbé fokozódott le. Azt is megállapítottam - és ezt a régész is megjegyezte -, hogy igencsak jó helyre épült annak idején ez a templom. Szép kilátás nyílik innen a környező területre.
Ma délelőtt sikerült "kiugranom" a budakalászi ásatásra. Most már összeállt a kép, ami - a sok olvasnivaló és kép ellenére - eddig valahogy nem történt meg. Részletek később.
Az előbbi két helyszinre alapozva akár egy mini topiktúrát is lehetne tervezni (Pest közelében lakók előnyben), kiegészitve mondjuk Pilisszentkereszttel. Persze jó lenne ehhez szakembert is társul hivni...
Ismereteim szerint a kolostort már többször javították. Először kb.1938 körül,másodszor 1-2 éve.
Első régészeti ásatása valamikor a 90-es években volt, csak egy kutatóárokkal a templomhajó hosszában.Másodszor néhány éve a valamikori járószintig kihordták a feltöltést,illetve a templom északi falrésze mellett is.Ekkor kutatta Pusztai Tamás a templomhajó teljes belsejét és az északi falrészt. Az ásatás alatt megtalálta az öt oltár alapját. Idén csak a bejáratot javították,a kolostorhoz nem nyúlnak.A halmokban álló köveket fogják még kiválogatni a közmunkások,szakszerű irányítással.
Köszönöm a beszámolót, a képeket. Valóban több védelem "járna" ennek a még sok szép részlettel, magasan álló falakkal rendelkező romnak. (Talán azért van meg belőle ilyen sok, mert messze esik a lakott helyektől?)
Pár kép a Gönc és Telkibánya között az erdő mélyén található pálos kolostorromról:
Látványos,festői romok,de megérdemelnének azért egy állagmegóvást,vagy egy védőtetőt,mint pl. Martonyi esetében történt.
Bár maga a rom mélyen az erdőben,a pálosok szokásához hűen a világtól elzárt helyen található,megközelitése mégsem túl bonyolult.
A Telkibányát és Göncöt összekötő országútról Göncöt elhagyva 1-2 km után jobbra (Telkibánya felől értelemszerűen balra) kell lekanyarodnunk a gyümölcsöskerteknél egy igen hitvány minőségű,ám aszfaltozott útra. Ezen kell megtenni nagyjából 4-5km-t,ameddig a Potácsházig nem jutunk. Itt véget is ér az utunk,innen a kis patakon a köveken átkelve jelzett túristaúton tudunk nem túl megerőltető,15-20 perces sétával a romokhoz jutni.
Ezúton tájékoztatlak Benneteket, hogy megszületett a tanulmányi kirándulásunk időpontja: 2012. OKTÓBER 21. (vasárnap). Utazás a Nyugati pályaudvarról a 7.23-as Bereg IC-vel Debrecenig. Onnantól helyi idegenvezetőnk kalauzol bennünket az első levélben már említett (sőt képekkel is illusztrált) helyszínekre. Visszaindulás a 16.49-es Rózsa IC-vel vagy a 17.49-es Várda IC-vel (Nyugatiba érkezik 19.37, ill. 20.37). Kérem, hogy aki ebből az irányból szeretne odautazni, ill. egyáltalán, aki szeretne részt venni, az vegye fel a kapcsolatot velem. Remélem az időjárás is kegyes lesz hozzánk első közös túránkon.
Sir John nevében is szeretettel invitálom az érdeklődőket
A templom szentélyével akartam folytatni a sorozatot, csak vártam, hiszen annak feltárása jelenleg zajlik.
És jön a mindenkit meglepő régészeti lelet:
A szentély feltárt része Ny. felől. A kép bal alsó sarkában egy rablógödör (beásás) nyoma látható. Ezt kezdték el kipucolni, amikor:
A sok-sok márványtöredékek után egy nagyobb lap, a be/ki emelésre szolgáló vaskarikával került elő - és egy III. Béla rézpénz (megh. 1190)!
A gödröt tovább bontva: két bolygatott csontváz, mögöttük pedig egy kisméretű kripta boltíve. Mindez minden bizonnyal a régebbi templomhoz kapcsolódik.
Viszont most kérdéses, hogy ezt a részt feltárják-e még az idén, mert okt. első hetéig szól a tervezett ásatás.
Északról és délről 
A szentély feltárt része Ny. felől. A kép bal alsó sarkában egy rablógödör (beásás) nyoma látható. Ezt kezdték el kipucolni, amikor:
A sok-sok márványtöredékek után egy nagyobb lap, a be/ki emelésre szolgáló vaskarikával került elő - és egy III. Béla rézpénz (megh. 1190)!
