Néhányan még mindig nem értik, miért abszurd az EPR kisérlet eredménye.
Megpróbálom még egyszerűbben leírni. Ennek megértéséhez csak a polarizátor ismerete szükséges.
És néhány alapismeret. Például hogyan adják meg a teljes fotonszámot? Kiszámolják a forrásból mennyi indul ki? Nem, ez nem igy működik.
Egyszerűen elveszünk minden akadályt, és megmérjük mennyi fotont tudunk detektálni.
Adott egy fényforrás, elétesszük a detektort, mondjuk 1000 fotont detektálunk 1 perc alatt. Ez lesz a kiindulási érték.
Eléteszünk egy polarizátort. Az áthaladó fotonok száma a felére esik. Mire lehet ebből következtetni?
Vagy polarizálatlan a fénysugár, vagy pont 45 fokban áll a polarizátor a fény polarizáltsági irányára.
Eldönthető hogy melyik esettel állunk szemben? Hogyne, el kell forgatni a polarizátort.
Ha a fotonszám továbbra is 50%, akkor polarizálatlan a fényforrásból érkező fény. Ellenkező esetben találni fogunk egy irányt, ahol az érték 100% lesz.
"egyszerre két ugyan olyan polarizátortól függene mindkét oldalt."
Helyesebben mindha mindkét oldalon megduplázódna a foton és a detektor, és csak abban az esetben detektálnánk fotont az adott oldalt, ha mindkét klón foton detektálódna. Gondolhatnánk, lehet hogy a szubkvarkmodellel ennek van értelme. Nos nincs. Ugyanis ebben az esetben a Malus-law más formájú lenne. Nyilván egyedi fotonoknál is ugyan ez a szabály lenne érvényes.
Honnan lehet tudni, hogy két egymástól független eseményről van itt szó? A szorzásból. Valószínűségek szorzata esetén két független eseményről van szó.
Mondják sokat biztos úgy van. Matek, bonyi, felejtős.
Nem bonyi, egyszerű.
Dobjunk két pénzérmével. A fej-írás valószínűsége 50-50%. Mekkora annak a valószínűsége, hogy mindkettő fej lesz? 0.5*0.5=0.25 vagyis 25%.
De miért? Az egyik pénzérme az esetek felében lesz fej. Most dobjuk el a többi esetet,
Ebben a részhalmazban az első érme mindig fej lesz. Nyilván a másik érmére most is az 50%-os szabály érvényes, vagyis a részhalmaz felében fej lesz a másik érme is. Ez a részhalmaz 50%-a.
Mivel most az egész halmaz felével dolgoztunk, ez az 50% az egésznek a 25%-a.
"Ha egy kérdésre nem tudod a választ és a kapott válaszra azzal érvelsz, hogy fogalmam sincs mi lesz a jó válasz, akkor a válaszolónak érvként el kell fogadnia."
Ragaszkodom ehhez: Az általad idecitált szöveg nem tartalmaz érvet.
Egyúttal tiltakozom ama vágyad ellen, hogy bárki számára kötelező legyen érvként elfogadni valamit, ami nem érv.
Ha egy kérdésre nem tudod a választ és a kapott válaszra azzal érvelsz, hogy fogalmam sincs mi lesz a jó válasz, akkor a válaszolónak érvként el kell fogadnia.
Kérdés: „Miként reagálnak a szappanbuborékok az életre rontólag ható sugárzásokra?
Válasz: Általában megijednek tőlük, de olyan is van összefognak ellenük...
Érvelés : Fogalmam sincs mi a válasz kérdésemre. Csak megírtam, reménykedve - hátha nem hadititok. (Amúgy nem kizárt, hogy szovjet tudósok már réges rég megválaszolták - miként is reagálnak a szappanbuborékok különféle sugárzásokra, ám az eredményt továbbra is hét lakat alatt őrzik - szigorú parancsra.)”
Felfogni és érteni két dolog. Az értő erről ismerszik meg: Észreveszi a mások elgondolásai hátterében megbúvó hibákat/tévedéseket - jó érveket* sorolva azok ellen.
* „Itt láthatják a táblán a nevezetes Schrödinger-féle hullámegyenletet. Ezt az egyenletet Önök persze nem értik. Én sem értem. Schrödinger úr sem értette, de ez ne zavarja Önöket. Én ezt majd minden óra elején felírom a táblára, és elmagyarázom, mire lehet használni. Önök pedig majd lassan hozzászoknak.”
Marx György, egyetemi tanár egyik előadásának kezdete. *
Vannak emberek, akik jól informáltak és jó az értelmi képességük, ezért elsőre értik a nekik szánt szöveget, beszédet. Vannak olyanok, akik gyengébb értelmi képességgel rendelkeznek, ezért nem értik, vagy rosszabb esetben nem is akarják érteni a nekik szánt szöveget.
Akit komolyan érdekel a kozmológia, az a népszerűsítő irodalomnál komolyabb írásokat is olvas. Azokban őszintén leírják a tudósok kételyeiket. Ami a kozmológiában több, mint a más tudományágakban. Bizony a tudósok mérlegelik a szavaikat. A szenzációkeltés csak a reklámok bevételét növeli, nem az újságíró presztízsét.
Az ismeretterjesztő irodalom többnyire az átlagember színvonalára ereszkedve fogalmazza meg azt, amit csak jóval magasabb tudásszinten értenek igazán. Ez ellen nincs orvosság. Az információra éhes tömeget könnyű a kozmológiával megetetni, mivel mindenki tudja, hogy abban több a feltételezés, mint a bizonyosság.
*... Biztosak lehetünk-e valamikor, hogy igaz a multiverzum-elmélet? A bizonyosság a természettudományban másként értelmezhető, mint a hétköznapi életben. ... *
Ja kérem, így könnyű - amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek! :)
Sőt: *...Az is lehetséges azonban, hogy egy szimuláció részei vagyunk, mivel valószínűleg több a mesterséges univerzum, mint az igazi. ...*
Már csak át kell értelmezni bizonyos régi keletű iratokat, és attól fogva szent lesz a béke.
A matematikában minden megengedett, ami logikailag korrekt, axiomatikus. Az univerzum mérete olyan óriási, hogy a mi galaxisunk egy pontnak tűnik benne. A feltevéseink kísérleti ellenőrzése nagyon korlátozott, az univerzumra vonatkozóan. Ezért tág teret kapnak az elméleti spekulációk. Amit a szűk környezetünkben bizonyítottnak találunk, kiterjesztjük olyan méretekre is, amit nem tudunk leellenőrizni. De az emberek hódítási, birtoklási vágya is végtelen, avagy imaginárius.:-)
Köszönöm az infót. Egy kérdés: Szabad-e univerzumot rendelni az olyan egyenlet(ek)hez), amelyek megoldásai csakis komplex függvények (mármint amelyek megoldásaiban imaginárius mennyiség is szerepel).
Jelzem - e kérdésre nem várok hiper gyors választ. :)
A matematikában van olyan egyenlet, amelynek végtelen sok megoldása van. Na ez jelenti a végtelen sok, multiverzum létezését. A másik lehetőség a nulla megoldás, de mivel egy univerzumról már van tudomásunk, a nulla megoldás kiesik. Vagyis a multiverzum tudományosan lehetséges, a cáfolható és bizonyítható kategóriába tartozik.
Tehát ha úgy jobban tetszik, akkor én ülök be a macska helyett a dobozba.
De mivel a multiverzum elmélet szerint (ami kizárja a másvilág létezését) valahol biztosan túlélem, én pedig csak a túlélést tudom megtapasztalni, a halált nem, ezért akárhányszor történne ez meg velem, hiába az 50%os túlélési esély, én csak azt venném észre, hogy már megint szerencsém volt.
Kérlek, segítsetek, mert belebonyolódtam saját hülyeségembe! (bocsi, ha rossz helyre írtam)
A multiverzum elmélettel ismerkedem, és a macskás gondolatkísérletet(Schrödinger féle) picit átalakítva az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha a mérges gáz nem csak a macskát ölné meg, hanem a dobozt felnyitva engem is, méghozzá olyan gyorsan, hogy én abból semmit ne érezzek. Ezáltal a buborékuniverzumok pontosan felében halott lennék, a másik felében élő. De mivel nekem csak arról a feléről van "tudomásom", ahol túlélem, ezért akárhányszor végezném el a kísérletet azt tapasztalnám, hogy a macska (velem együtt) mindig életben marad. Szóval ezzel a módszerrel képtelen lennék az öngyilkosságra? (mivel mindig lesz olyan univerzum, ahol túlélem) Hol a hiba?
