Én olyan egyenletre gondoltam, ami az idő bármelyik pillanatában a részecske pontos pozicióját tudja megadni. Tudom, hogy most még nincs ilyen egyenlet (és lehet, hogy nem is lesz), ez egy elméleti kérdés volt.
Arra akartam célozni, hogy mikor Isten megteremtette a világegyetemünket, azok fizikai és egyéb törvényszerűségeivel, akkor pl 1 részecske kezdő poziciójából már meg lehetett határozni a világegyetemünk utolsó pillanatában lévő helyzetét (legalább is Isten tudta). Tehát a világegyetem kezdő poziciója már meghatározza a végső poziciót. Mivel az elemi részecskék (is) fizikai törvényszerűségek szabályok szerint mozognak (mivel azoknak ugyebár nincs szabad akaratuk), egyszerűen törvényszerű volt hogy kialakul a naprendszerünk benne a földdel rajta az élőlényekkel, köztük az embberrel: köztük veled és velem.
Tehát mikor egy részecske úgymond megteremtődött már "el volt döntve" (fizikai törvényszerűségek), hogy az egyik az én részemet fogja alkotni. Sőt merészebben is fogalmazhatok: az engem vagy akárkit alkotó részecskék adott módú találkozásából, összességéből egyenesen következik, hogy én éppen itt űlök, és bizonyos gondolatok "fogalmazódnak" meg bennem.
Gondolj bele mi van, akkor, ha egy részecske, ami téged alkot, nem itt kötött volna ki a Földön, hanem az univerzum másik végén, akkor, lehet, hogy most te sem volnál itt!
És mit bizonyít, hogy az elektron nem egy kis golyóbis? Hát az biztos, hogy a régi atommodell áttekinthetőbb volt, de ezen a fizika már régen túllépett.
kicsit pontosabban a "megakadályozna ez engem, a "mindenható" alkotót, bármiben?" kérdés:
vonhatnának-e le következtetéseket a mindenható alkotó (vagyis az én) képességeire, lehetőségeire vonatkozólag a program használói a saját tapasztalataikból kiindulva?
ja és hogy isten tisztában lehet-e vele? ha ő csinálta, akkor miért ne lehetne?
teszem azt írok egy programot, amiben a szabályokat úgy alkottam meg, hogy a program egyes részei nem férhetnek hozzá információhoz más részekről (pl egy banki rendszer, ahol mindenki csak a saját számláját láthatja)
megakadályozna ez engem, a "mindenható" alkotót, bármiben?
valóban, léteznek az egyenletek, amelyek leírják a részecske mozgását. pontosan megmondják, mekkora *valószínűséggel* tartózkodik a részecske itt vagy ott. de hogy a helyzetét? azt nem...
Szellemi világon azt értem, hogy talán az anyag illúziója csak látszat, és valójában a tapasztalataink erről az anyagi világról nem "reális" tapasztalatok. Ha megpróbálod így nézni a teremtést, egészen érdekes következtetésre lehet jutni.
Sajnos, nem volt időm az egész topikot végigolvasni, az első pár oldalt néztem meg, és az utolsó néhányat. Emiatt aztán tényleg lehet, hogy mondok olyasmit, ami már kissé túlhaladott számodra, és a kifejezések pontosítását is elszalasztottam. :( De azért valahogy majd biztos szót értünk :)
Ez a kérdés számomra is elég fontos, de mindig beletörik a bicskám, pedig próbáltam már dűlőre jutni vele magamban :)
Az a helyzet, hogy alapvetően szabadakarat-párti vagyok, mert az sokkal jobban hangzik, és szeretném, ha oda kanyarodnának a dolgok, hogy igenis van szabad akaratunk. :)
De.
Ez a mondat alaposan elgondolkodtat: "Ha egy szabad embernél előre látod, mit fog lépni, az nem azt jelenti, hogy te határoztad meg merre menjen.
Ugyanis felmerül a kérdés, hogy milyen alapon fogod látod előre, hogy mit csinál? Nem azért, mert vannak bizonyos törvényszerűségek, amiket felmérsz, és amiknek segítségével meghatározod, hogy előre láthatólag mi lesz az a lépés, amit meg fog tenni?
Arra próbálok utalni, hogy törvényszerűségek vannak, amik meghatározzák a cselekedeteket. És ezek alól a törvényszerűségek alól gyakorlatilag senki sem vonhatja ki magát. Nem csak fizikai törvényekre gondolok, természetesen.
És nem is lehetséges olyan képlet, ami leírhatja egy részecske mozgását? És isten tisztában lehet egy (vagy minden)részecske mozgásával, mindenkori helyzetével az univerzumunkban?
a fizika törvényei szerint *nem* tudható egy részecske állapota pontosan, még elméletileg sem: a heisenberg-féle határozatlansági reláció szerint vagy a térbeli helyzet vagy a sebesség (energia) pontatlanabb, a kettő együtt sosem lehet pontos. gyakorlati oldalról nézve: ahhoz, hogy megmérjük egy részecske helyzetét, meg kell változtatnunk az energiáját, vagyis lehet hogy egyik oldalon információt nyerünk, a másikon viszont elveszítjük. ja, és nem érdemes egzotikus módszereken gondolkodni, a dolog ha kell még a jól megszokott kauzalitás törvényeit is felrúgni látszik, csak hogy a reláció ne sérüljön.
azt meg hogy egy rendszer szimulálásához egy nála nagyobb rendszerre (egy tartalék univerzumra?) lenne szükség, hagyjuk is... :D
azt hiszem a mindentudást tényleg meghagyhatjuk istennek
csak idetévedtem és gondoltam hozzászólok az eredeti kérdéshez... bocsánat hogy nem olvastam el előbb az összes beírást
az, hogy "isten mindenható" nem feltétlenül azt jelenti, hogy "minden úgy történik, ahogyan ő tenné", sokkal inkább a "minden az ő szabályai és döntései szerint történik" a helyes megfogalmazás
isten az embert a saját képére teremtette, szabad akarattal ruházta fel, ahogy neki magának is az van. így az ember már nem csak egy robot, hanem önszántából dönthet úgy, hogy megbízik istenben és betartja, amit mond neki, vagy pedig hallgat a hazugságra ("isten fél, hogy olyanná válnál, mint ő") és eszik a tiltott gyümölcsből. a tiltás lényege pont ez volt: lázadásra való lehetőség nélkül nincs döntéshelyzet, nem létezhet szabad akarat
isten tehát úgy döntött, hogy saját akaratából lemond arról, hogy meghatározza a mi döntéseinket. az, hogy úgy döntök, nem teszek meg valamit, nincs ellentmondásban azzal, hogy megtehetném
talán ez rávilágít arra, hogy a "mindetható v.s mindentudó" kérdés kicsit félreértett és az, hogy valaki előre tudja, mi fog bekövetkezni, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ő döntése, hogy bekövetkezzen
persze ez az egész felvethet egy tonna kérdést, pl hogy ha isten tényleg a szeretet, akkor hogyan engedheti meg ezt a sok szenvedést, miért nem tesz ellene semmit, meg amit te is felvetettél, hogy ha látta hová fog vezetni miért kezdett egyáltalán bele, stb
egyéb ez meg az...
nem értem, miért feltétele a szabad akaratnak az, hogy ne lehessen előre tudni. ez utoljára a kisgyerekkorban feltétel, amikor azért tesz valamit, mert az ellenkezőjét kérték tőle. én például felkérhetlek téged arra, hogy kövess el öngyilkosságot és bár eközben biztos vagyok benne, hogy nem teszed meg, akaratod szabad volta mégsem sérül
isten nem csodálkozott a paradicsomi bűnbeesésen. és csak azért, mert előre tudta, hogy meg fog történni, miért kellett volna gyorsan megvonnia a lehetőséget a többi, később megszületendő embertől (köztük tőlem) ahhoz, hogy saját akaratukból majd őt válasszák?
megjegyzés: nem minden keresztény hisz a szabad akarat meglétében, a kálvinizmus követői tagadják. erről bővebben pl itt: http://tinyurl.com/32jddv
hogy most akkor milyen igazságtalan az, hogy isten előre kiválasztott egyeseket, másokat meg nem... én például úgy döntöttem valamivel ezelőtt, hogy hiszek benne -- azt hiszem ez azt bizonyítja, hogy ki lettem választva. te dönthetsz úgy, hogy hiszel benne, és akkor nyilvánvalóan megláttuk, hogy te is kiválasztott vagy. ha mégis úgy döntessz, hogy ez neked nem kell, akkor azt hiszem valószínűsíthető, hogy téged nem választott ki...
nem vagyok biztos benne, hogy teljesen 100%-os értelmezés, de nem lehet, hogy a "kiválasztás" mint olyan egyszerűen csak isten időtlen mindentudására, előrelátására utal? na jó, nem egyszerű kérdés, de azt hiszem elvárható, hogy ne is legyen az
ha valami "a mi logikánk szerint ellentmondás" az nem nagy gond. az én logikám szerint a fizika már jól ismert törvényei közül is rengeteg érthetetlen és/vagy ellentmondásos (hogy lehet ugyanazon a dolog egyszerre részecske és hullám? és ez csak egy a sok közül), sok dologról bebizonyítható hogy véges időn (vagy az adott rendszer korlátain) belül egyszerűen eldönthetetlen, meg hasonlók... namármost, ha valaki tényleg megteremtette ezt az egész hóbelebancot, akkor szerintem elvárható, hogy tisztában legyen egy csomó olyan dolgokkal, ami egy icipicit magasak a felfogásomnak. milyen isten lenne az, aki belefér az én kis fejembe??
valaki felvetette, hogy a vallás számára a kérdések feltevése tilos vagy a halálukat okozza. bevallom nekem nem kellene egy olyan hit, amit megölnének a kétely szülte kérdések. megintcsak: milyen isten lenne az, aki megijed néhány kérdéstől? vagy aki rossz szemmel nézne rájuk... azt hiszem ez az álláspont (hogy a kényes vagy kételkedő kérdések a keresztények szerint kerülendők) annak a következménye, hogy sokan félre-képviseltük istent...
isten létéről vagy nem-létéről: nekem egy olyan bizonyítékom van isten létezésére, amihez bármikor visszatérhetek, az pedig a saját piciny lényem; az öntudatom, amelynek a létét materialista úton bizonyítani kétséges. rólad meg bárkiről még el-elhinném, hogy ügyes gépek, amik csak látszólag "élnek", de magamról első kézből van információm. ha pedig anyagi oldalról nem magyarázható, kell lenni valami másnak... az, hogy mi az a más (illetve hogy miért nem elég egy "mi", hanem kell egy "ki") szintén érdekes
amúgy az írás szerint nem a tudomány és a győzködés útján jutunk el istenhez, hanem az által, hogy ő jön oda és győz meg önmagáról
na most bocsánat hogy x-ezer beírással kapcsolatban szóltam hozzá így azonnal, ráadásul csak épp egy kis beleolvasgatás után... kicsit udvariatlanság, de este van és unatkozom és remélem nem veszitek túlzottan pofátlanságnak vagy ilyesmi... így is maradt egy csomó dolog, amihez szivem szerint még hozzászóltam volna :)
"Az idő biztosan létező dolog, nem is ez a kérdés."
Dehogynem kérdés. Éppen a relativitását, tehát különféle szempontoktól függését állítottad az előbb, és csak ott érzékelhető, ahol változás van. Ahol nincs változás, ott megáll az idő.
Pontosan hogy létező dolog a világegyetemünkben (csak sebességbeli eltérések vannak)
Világegyetemünkben mindenütt van változás, tehát mindenütt van idő!
Egyetlen kivétel a szinguralitás ahol nincs idő (az ősrobbanás legelső pillanata, ill a feketelyukak eseményhorizonta).
Azért ez egy kissé heves meglátás. A múltbeli időutazáshoz minden megváltozott folyamatot kellene visszafelé pörgetni, ehhez legalább egy másik ugyanolyan nagyságú világegyetemre és erőforrásaira lenne kapásból szükség.
A fizikai elvek alapján szült időutazás csak látszólagos, és nem valódi, hiszen csupán annak kihasználásából áll, hogy a világban a folyamatok egymástól eltérő sebességgel is működtethetőek.
Ezt honnan veszed?
Ezért csakis a "jövőbe" utazás merül fel perspektívának. mint a hibernálás.
A jövőbe való utazás tényleg könnyebb egy picit. A hibernálás viszont nem igazi időutazás. Ráadásul a normál időben történő események erősen hatnak a hibernáltra (pl kikapcsolják a gépet és kampec), és a valós idő sebessége sem változik, csak a hibernált testi folyamatai álnak le! Ha viszont fénysebességgel tudna az illető utazni, akkor számára pár másodperces utazás pl a földön több ezer évet is jelentene! Vagy jöhet a jó öreg forgó feketelyuk előre vagy vissza az időben!
A fizika mai állásponja szerint NEM LEHETETLEN AZ IDŐUTAZÁS! És ezt nem én mondom.
"Az idő biztosan létező dolog, nem is ez a kérdés."
Dehogynem kérdés. Éppen a relativitását, tehát különféle szempontoktól függését állítottad az előbb, és csak ott érzékelhető, ahol változás van. Ahol nincs változás, ott megáll az idő.
Csak változás létezik, az idő pedig relatívan (valamihez viszonyítottan) mért egysége ennek a változásnak.
"Egyszerűen törvényszerű hogy én éppen itt űlök, és neked írom ezt a hozzászólást."
Nem törvényszerű, hanem szabadon választott. A különbséget rosszul határozod meg, mert a szabad akarat nem az esetleges előre láthatóságon vagy nem láthatóságon keresztül korlátozódik, hanem a döntéseid önálló meghozásában rejlik.
Ha egy szabad embernek előre látod mit fog lépni, az nem azt jelenti, hogy te határoztad meg merre menjen.
"Egyébként a fizika (relativitáselmélet, részecske-, kvantumfizika) is lehetővé teszi számunkra az időutazást, csak a technológiánk nem."
Azért ez egy kissé heves meglátás. A múltbeli időutazáshoz minden megváltozott folyamatot kellene visszafelé pörgetni, ehhez legalább egy másik ugyanolyan nagyságú világegyetemre és erőforrásaira lenne kapásból szükség.
A fizikai elvek alapján szült időutazás csak látszólagos, és nem valódi, hiszen csupán annak kihasználásából áll, hogy a világban a folyamatok egymástól eltérő sebességgel is működtethetőek. Ezért csakis a "jövőbe" utazás merül fel perspektívának. mint a hibernálás. Itt is folyamatokat lassítasz le, majd mikor visszagyorsítod, a folyamatos tempóban változó körülmények közé kerül be, és a felébredőnek időutazás élményként jelenik meg. Ha ezt a jelenséget alaposan megnézed, minden a létezésnek egyetlen adott pillanatának változásaként történt, csupán a létezőn belüli folyamatok egymástól eltérő sebességre juttatásával értél el időbeli eltérés érzékelését.
„a nagy világvallások szerint Isten a képzeleteinkkel is tisztában van”
Ez mondjuk, nem támasztja alá, hogy mindenható vagy sem. Ha a mindentudás kiterjed is a képzeletre, nem feltétlen állítható, hogy képes is hatni minden létezőre, valamint az sem állítható, hogy ha nincs tisztában az emberi képzelettel, ne lenne képes viszont hatni mindenre, ami létezik (azaz nem terméke a képzeletnek).
„Folyamatosan azon létezhető dolgokról beszéltem, amik a mai tudományunk szerint még megmagyarázhatatlanok”
Pontosan erről van szó, ugyanis a létezhetés kategóriájába az is bele sorolódik, ami nem is létezik, illetve azok a létező dolgok is, amiket a tudomány nem tud sem jelenleg, sem később bizonyítani. Tehát egy alapvetően pontatlan fogalommal operálsz, amely egymásnak ellentmondó területeket foglal magába. Persze arra gondolsz, amely dolgok léteznek ugyan és később fog rá adni magyarázatot a tudomány, de a fogalom ennél tágabb területre mutat. Vannak a valóságnak olyan jelenségei és tüneményei, amelyek megismételhetetlenségük miatt ugyan létezőek voltak, de sem elemzés, sem kutatás céljára elő nem vehetők később, meg nem ismételhetőek, így tudományosnak ítélt módszerekkel bizonyíthatatlanok maradnak. A létezhetés tehát egy olyan pontatlan fogalom, amely mögé még sokkal több mindent be lehet sorolni, mint amit kifejezni szeretnél, és ehhez talán éppen a legkevésbé fog segíteni az, ha csak tudományosan (most vagy később) bizonyítható bekövetkezésekre számítasz.
„A te általad "létező dolgok"-nak, csak a mi jelenlegi tudásszintünknek megfelelően kijelenthető dolgok jöhetnek számításba.”
Egyáltalán nem. Sőt, éppen annak a területnek a szélesítését javallottam, amit tudományosan éppen bizonyíthatónak vélsz, vagy a jövőben bizonyítani fognak. A létezhetés feltételei nem az emberi tudástól vagy a tudomány fejlettségétől függ, a tudásunk fejlettsége viszont függhet a bekövetkező dolgok felismerésétől. A mindentudás alatt, azonban az ember által ismert és nem ismert létező valóság ismeretére célzok, nem beleszámítva azt, ami nem is létezik. Ami létezhet a jövőben, az valójában nem létezik, és én csak a valóban létező dolgokra célzok, tehát a valóság pillanatnyi állapotára.
„ha hasonlatot szeretnék vonni Isten tudása és a mi tudásunk közzé”
Nem céloztam ezt meg, de a mindentudás egy emberi fogalom, és az ember tudásához viszonyít, azért beszél mindentudásról. És attól, hogy az ember porszem, az Istent pedig nem tekinted annak, a különbséget éppen e feltételek miatt viszed át tudásról, mindentudásra.
„érzékelem a hozzászólásaidból, hogy pl a jövő ismerete lehetetlen, pedig számunkra sem az”
A jövő ismerete a tudomány számára csakis a felismert folyamatok meghatározott, rendszeres és ütemszerű bonyolódása mellett állapítható meg pontosan előre. De mivel a valóság olyan jelenségeket is produkál, amelyek újak, pillanatnyiak, spontának, és eredetiek, és nem csak egyedi esetként tűnik fel egy ilyen kirívóan megszokottól eltérő jelenség, az élet sajátos részeként kellene felfognunk. Ha csak abba a szabadságba gondolsz bele, ami minden élőlény veleszületett sajátja, az azt jelenti, hogy az életvitele előre nem definiálható pontosan sosem. A szabadság nem arra a területre értendő, amellyel az élőlény nem rendelkezik (bolhának, ha szárnya lenne), hanem a rendelkezésére álló, adottságok és képességek felhasználásán belülre. Azt definiálhatod, hogy a papucsállatka mozogni fog, de azt nem, hogy ugyanolyan körülmények és feltételek mellett miért nem mozognak ugyanúgy. A papucsállatka mozgása a tudomány előttünk még ismeretlen fejlettsége mellett sem lesz előre megjósolható. Az ember azonban bonyolultabb, mint egy papucsállatka, és azt lehetetlen időnként megjósolni, hogy a következő nap be fog érkezni a munkahelyére, vagy nem. Hogy milyen terveket fog szőni, mihez lesz valóban kedve, és milyen döntéseket hoz a következő pillanatban, azok előre megjósolhatósága a tudomány segítségével igen korlátolt. Ebben sajnos a tudománynál sokkal többet segít az a hit, amely az egyén önmagáról adott információi alapján fogadunk el igaznak. ( Az más kérdés, hogy ha nem fogadod el igaznak, mire enged következtetni)
Valószínűsítem, hogy az Isten is csak azokból tud kiindulni, amik léteznek, beleértve az emberek pillanatnyi állapotához fűzött információkat. Mivel a folyamatok az új születéséig nagyjából követhetőek, az előrelátás is addig lehetséges, amíg az új, spontán jelenség be nem következik. A jövőbe látásnak ilyenkor módosulnia kell. Vélhetően nehezen kezelhető ember az Isten számára az állhatatlan, határozatlan, minden pillanatában irányát változtató egyén, mivel számára bármilyen adományt, juttatást, segítséget megadni a valóság működési feltételei mellett lehetetlen.
„te folyamatosan emberi képességekkel "ruházod fel" Istent.”
Dehogy. Mi rendelkezünk olyan képességekkel, amely az övé is. Nem jelenti azt, hogy ő nem rendelkezik semmi más képességgel, mint az ember, de jelen pillanatban az emberi képességek használhatóságárról beszélünk az Isten esetében.
„Az idő nem szent dolog!”
Nem is állítottam. Csak az állandóan változó jelen létezik, az idő csupán egy rögzített, vagy választott ponthoz mért egysége a változás mértékének.
...és ha nem tudunk különbséget tenni az emberi és az isteni tudat között.
Kicsit olyan nekem, mintha azt gondolnád, hogy a kettő között csak kiterjedés- és képességbeli különbség lenne, holott szerintem gyökeres minőségbeli különbség van.
Én éppen hogy hatalmas különbséget teszek az emberi és az isteni tudat között erre utalok többek között a 2193-as hozzászólásomban is.
De ha szellemi teremtésben gondolkodsz, és megpróbálod a fizikait is olyannak látni, akkor talán megközelíthető valamennyire ez az egész a gondolatok által is, csak éppen a meglévő fogalmainkat alaposan át kell dolgozni hozzá, hogy értsük, legalább egymást
Nem tudom mit értesz szellemi világon, mert a mostani valómban csak a fizikait tudom megtapasztalni. És igen, fontos a kifejezéseinket pontosan meghatározni (amit én már többször is megtettem ebben a topicban).
És a fizikai világunkal kapcsolatos érvelésemhez mit szolsz? Elgondolkodtató?
Hát persze, azért vagyok itt :) Csakhogy én úgy látom, hogy ezek az érvek csak akkor állják meg a helyüket, ha létezik fizikai világ, ha létezik idő, és ha nem tudunk különbséget tenni az emberi és az isteni tudat között.
Kicsit olyan nekem, mintha azt gondolnád, hogy a kettő között csak kiterjedés- és képességbeli különbség lenne, holott szerintem gyökeres minőségbeli különbség van. Az emberi Lét-ezés és felfogás a világról olyan szinten korlátozott az istenihez képest, hogy sem a végtelent, sem az időnélküliséget, sem pedig az összetettséget nem tudjuk felfogni.
De ha szellemi teremtésben gondolkodsz, és megpróbálod a fizikait is olyannak látni, akkor talán megközelíthető valamennyire ez az egész a gondolatok által is, csak éppen a meglévő fogalmainkat alaposan át kell dolgozni hozzá, hogy értsük, legalább egymást :)
Mi köze a te szabad akaratodnak Isten szabad akaratához?
Mit értesz szabad akarat alatt?
Ha akaratod bizonyos megváltoztathatatlan törvényszerűségek keretében mozoghat csak, melyek szükségszerűen korlátozzák mozgásterét akkor szabad akaratnak, vagy determinált akaratnak nevezed?
Mert a "szabad" akaratodat, vagy pontossabban megfogalmazva akaratod viszonylagos szabadságát, megtapasztalod nap mint nap.
Például dönthetsz, hogy tovább olvasod a fórumot vagy elmégy karácsonyozni és a sort lehetne folytatni.
Ha jól értem ezt azért nem tekinted szabadnak, mert Isten előre tudja, hogy melyiket fogod tenni.
Érdekesnek és merőben furcsának találtam már régen is ezt a gondolatmenetedet, melyben a szabad akaratodat úgy igyekszel elképzelni, bemutatni, mintha az attól függne, hogy valakinek a jövöbeni döntésedről tudomása van-e vagy sem.
Ráadásul mindezt úgy, hogy, feltételezem, annak a Valakinek a megismerésében (szándékának, akaratának a te életedre vonatkozó részében) pedig komoly hiányosságokat tudsz felmutatni.
És a fizikai világunkal kapcsolatos érvelésemhez mit szolsz? Elgondolkodtató?
Nos én is megyek karácsonyozni! A gyerekek nemsoká felkelnek.
Boldog karácsonyt mindenkinek!
Azért milyen érdekes ez is! A kereszténység felvétele előtt is ekkor ünnepeltünk, sőt fát is állítottunk (ezt hívtuk életfának), és megünnepeltük a születendő új évet. Már hosszabbodnak a nappalok! :)
Úgy gondolkodom, mintha a fizikai világ csak látszat lenne :) Egy elKÉPzelés, egy illúzió. Ha így nézed, akkor más szempontokat is figyelembe lehet venni az érvelés során.
Abban amiben most élünk, ugyanis már megkaptam, hogy a fizikai világegyetemen kívüli dolgokat ne kavarjam bele. Miért te most milyen világegyetemben vagy és tapasztalsz? Az érzékszerveid nem a fizikai világunkat érzékeli? Tested nem egy fizikai test?
Az idő biztosan létező dolog, nem is ez a kérdés. Gondolj csak egy fizikai folyamatra. De most gondoltam tovább a dolgokat, és rádöbbentem, hogy tényleg nincs szabad akarat. Az ok egyszerű. Itt volt az orrom előtt. Ki tudjuk számolni, hogy pl a marson hol fog leszállni egy robot, pedig milyen messzire van a Mars a Földtől. Pedig a newtoni fizikánk iszonyúan pontatlan és még a relativitáselméleten is van mit csiszolni. Elméletileg egy részecskének is ki lehetne számolni minden időpillanatbeli helyzetét. Hisz minden részecske egy fizikai törvényszerűség szerint mozog. Ha az összes részecskét tudhatnánk, hogy mikor mi merre mozog, akkor akár egy csillag keletkezését is ki lehetne számolni, vagy egy bolygóét. Akár a rajat kialakuló élőlényeket, akár az embert is, vagy a gondolatainkat is. Ergó Isten ugye megteremtette a világegyetemet annak minden fizikai törvényszerűségével. Éppen ezért, ha más (akár minket embereket is beleértve) nem is, de Ő éppen ezzért már a teremtés előtt tisztában volt mindenkor minden legelemibb részecske helyzetével. Egyszerűen törvényszerű hogy én éppen itt űlök, és neked írom ezt a hozzászólást. Tulajdon képpen a világegyetem keletkezésekor már minden el volt rendelve egészen a világegyetem végéig. Tehát nincs szabad akaratunk, és az a legmegdöbbentőbb, hogy akkor sincs, ha nincs Isten!
Szerencsére ez a gondolat engem egy cseppet sem zavar, de másokat nagyon! :)
Ennek az elméletnek csak az mondana ellent, ha feltételeznénk, hogy az idő, mint olyan, nem is létezik. És miért ne képzelhetnénk ezt el?
Ha a múlt és jövő csak az emberi tudat (tapasztalás) számára létezik, akkor valójában minden egy és ugyanazon pillanatban történik. Ha pedig ez így van, akkor semmit sem kell előre látnia senkinek, mert minden egyszerre adott, és minden változás csak illúzió.
Ha különválasztjuk az isteni tudatot az emberitől, akkor talán érthetőbb lehet ez a dilemma a szabad akaratról. Számunkra kérdés a múlt-jelen-jövő változása, isten számára pedig nem. És a történések, amikbe a választásaink útján kerülünk, csak számunkra bírnak jelentőséggel, talán a tapasztalatok miatt.
A válasz rettentő egyszerű. Igen valószínű, hogyha Isten létezik, akkor az összes variációval tisztában van, ami lehetne, de azzal is tisztában van , hogy valójában mi fog történni. Sőt számára az sem nagy dolog, hogy a világegyetemünk termtésekor már tisztában volt minden elemi legaprób részecske mindenkori helyzetével is! Ha a legapróbb építőelemek eljövendő és mindenkori helyzetével tisztában van akkor a nagyobb dolgok (akár az ember) mindenkori helyzetével és tetteivel is.
A másik dolog, az idő kérdése, amit már sok helyen taglaltam. Az idő csak a fizikai világegyetemünkben létezik, ráadásul nem is állandó. Függ az idő telésének sebbessége a megfigyelő sebességétől, ill a megfigyelési hely gravitációs mértékétől is. Namármost, ha Isten teremtette a világegyetemünket,- mindenhatóságából ezt megteheti,- akkor számára az idő nem korlátozó tényező, ergó Ő egyszerre látja a világmindenség minden időpillanatát.
Egyébként a fizika (relativitáselmélet, részecske-, kvantumfizika) is lehetővé teszi számunkra az időutazást, csak a technológiánk nem. Meg persze a mi tudatunk nem alkalmas rá hogy egyszerre több idősíkot is felfogjunk stb stb stb.
