Most én mondhatnám, hogy rossz részre koncentráltál... :)
Előadhatod a háttered, bármilyen célból és indokkal, de teljesen irreleváns a beszélgetés konkrét témájával kapcsolatban. Sőt, akár kifejezetten káros is lehet személyes szintet belevonni egy ilyen jellegű beszélgetésbe.
ha nincs és mással is magyarázhatóak bizonyos folyamatok akkor azt megtudni.
Régebben végeztem az ELTE Kísérleti Pszichológiai Tanszékén, ma Kognitív Pszichológiai Tanszék telepátia és prekogníciós kísérleteket. Ugyan olyanokat, amelyeket neves amerikai egyetemek is végeznek hasonló tanszékeiken. Ezt hobbiként szabad időmben tettem és mellette mint CNC szerszámgép fejlesztő mérnök hivatalos újításokban és találmányok létrehozásában volt élenjáró szerepem. Amibe belemerültem, azt általában mindig meg is oldattam. Az emberi agy "wi-fi" vételi kérdéseibe nem merültem bele még kellőképpen. Éppen csak bele-bele kóstolgattam. Bevallom nem is nagyon akarok a közeljövőben, mert most van két három ennél fontosabb lezárás előtt lévő témám. Jobban szeretném, ha ezt megoldódna nélkülem, akárcsak a memetika tudományos beilleszkedésének a kérdésköre, ami szintén egy nagyon kellemes meglepetés volt a számomra.
Ez csak vágyálom, nincs olyan hiteles kísérlet, ami képes lett volna bármi ilyen jellegű jelenséget bizonyítani. Az agy EM sugárzása pedig nagyon gyenge ahhoz, hogy bármiféle jelentős hatótávolságú átvitelről beszélhetnénk. És ez csak az egyike a problémáknak.
Azt hiszem, az olvtárs nem úgy értette a "vezetékesből apró változtatásokkal vezeték nélküli kapcsolat"-ot, hogy egy centiméter vezetéket vezeték nélkülire cserélsz, aztán még egy centimétert, és így tovább. :o)
Pusztán mert a vezetékes és vezeték nélküli átvitel egyszerre jelen van mindennapi technológiánkban még nem azt jelenti, hogy a köztük levő különbség ne lenne jelentős. Mire egyikünktől a másikig eljut az információ számtalan formát ölt és számtalan átalakításon esik át, különböző rétegekben. A felületes szemlélő szemszögéből azért lehet talán "árnyalatnyi" a különbség, mert a rendszer eleve így van tervezve, hogy felhasználóbarát legyen és kapcsolódhassanak egymáshoz - ettől még nagyon is bonyolult és nagyon is eltérőek az átviteli módok. Az információ átvitelt nem lehet ennyire felületesen kezelni.
És ahogy a vezetékes telefont se tudod rákényszeríteni a vezeték nélküli átvitelre, úgy az emberi agyat sem.
(és ráadásul technikailag is tévedésekben vagy, mert már a hírközlés nagy része vonal nélküli. Sok helyen levegős átjátszó tornyokból jön le a jel a vonalas netre is.)
Most én netezek veled és vonalas net kapcsolattal.
Ugyan ezt tudnám neked írni, és ugyan úgy, ha nem vonalas, hanem wi-fi net kapcsolattal mennének át a gondolataim(mémjeim) hozzád.
Akár felhasználhatom a hasonlatodat is: a "vonalas" és a "wifi" adatátvitel közt óriási különbségek vannak, minden szinten. Ha a kezedbe nyomok két hagyományos, vezetékes telefont - vezeték nélkül - nem fogsz tudni apró változtatásokkal vezeték nélküli kapcsolatot létesíteni. Az állatok (beleértve az embert) közti "wifi" kapcsolat egészen más tészta, mint a memetikában (is) felismert csatornák. Ezt a különbséget "árnyalatnyiként" jellemezni enyhén szólva is manipulatív benyomást kelt.
Sőt jómagam parajelenségek tudományos kutatásai alapján is ide jutottam, mert az is igaz, amit az egyik mai hazai memetika kutatóhelynek írtam a napokban:
"A memetika elismert tudományos ág lett, de a tőle alig különböző morfogenetikus mező elmélet meg nem. Pedig csak "vonalas", vagy "wi-fi" adatátvitel a fő különbség."
Tehát a morfogenetikus mező elmélet, hasonlóan tudomány határterületén lévő, para dolog, mint a memetika. Nagyon árnyalatnyi különbség köztük a különbség. Nem lehetetlen, hogy most az egyik átment átmehet idővel a másik is, csak az emberi, de akár állati agy "wi-fi" képességeit kell sokkal jobban tudni bizonyítani.
Kicsit szerintem is, mert például azt amit az üzleti életben ma memetikai módszernek használnak azt régebben simán csak marketingpszichológiának, reklámpszichológiának hívták. Simán beférne ez most is a többi tudomány közé és nem lenne szükség erre a külön ágra és elnevezésre.
Mivel ismeretes, hogy magam a pszichológiai, tömegbefolyásolási hobbi kutatások által jutottam el ugyan oda sok dologban, mint mások etimológiai, biológiai, genetikai szálon, emiatt még is tudomány és jogosan az. Hiszen megvan benne a párhuzamos felismerések összetevő is, ami erősíti a tudományosságot.
Magam a fő kutatási ágam által azonosított folyamatot Gyógyító Vakcina GondolatVírusnak neveztem el, ami azonos nagyrészt az immunó mémmel.
Viszont ha már így van, hogy a "mém" MÉM terjedt el, amit én is erősítettem, mert érdekem volt, és át is ment a tudományosság mércéjén, buta lenék ezt nem kihasználni. A kutatásaim simáén beilleszkednek és pontosítják és ki is egészítik a mémkutatás elméletét és gyakorlatát is. Tehát nem kell nekem sem mást tennem, mint magamat teljesen jogosan és megérdemelten átnevezni, vagy kinevezni a következők valamelyikének:
Az ősi magyar írásbeliség és az ősi magyar vallások és "Isten"-nek (pölö Tengrit) felélesztése, vagy legalább a múltunk és a történelmünk valós megismerése miatt ebben a témában még mém szinten is lesz sok tennivaló.
"Bár Dawkins mémfogalma a nagyközönség számára újszerűnek hathatott, mégsem volt teljesen előzmények nélküli. A fenti leírásban is szerepel a mém kapcsán egy utalás a memóriára, ami talán nem véletlen. Mnémoszüné a görög kultúrában a memória istennője, az élet és a kreativitás szimbóluma, a mindent tudó és mindenre emlékező titanisz. Nevének felhasználásával jött létre a „Mneme” fogalom, melyet Richard Semon evolucióbiológus és memóriakutató használt először Die Mneme című 1904-ben Lipcsében megjelent könyvében. Semon elmélete Ewald Hering osztrák fiziológus fejtegetéseire épült, aki a memória és az öröklés összefüggéseit vizsgálta (Hering 1921). A közös névvel Hering-Semon elméletnek (vagy közismertebb nevén mnemonikus elméletnek) nevezett tézis szerint a növények vagy állatok protoplazmájában az őket érő stimulusok nyomokat hagynak, amelyek gyakori ismétlődése szokások és örökölhető tulajdonságok kialakulásához vezet. Ebben a modellben a Mneme „a tartós elváltozásra való képességet” jelentette, ami, ha a stimulus után visszamarad a szövetekben, olyan tartós módosulásokat, engramokat eredményez, melyek akár öröklődhetnek is (Semon 1921: 11-12.).
John Laurent a mém és a Mneme fogalmak párhuzamairól szóló tanulmányában megjegyzi, hogy Dawkins saját bevallása szerint nem ismerte a Mneme fogalmát (Laurent 1999)"
