Igen, ez az állapot, a talpon maradás sohasem teljesülő, pislákoló reményének utolsó foszlányával az árokba dőlés előtt, ez az az állapot, mely annak a lélektani folyamatnak pontos képe, ami azelőtt következik be, kikerülhetetlenül, mielőtt Gyurica úr írásba fog...ilyenkor belül mosolyog ő, boldog, mint aki újra hazatalált, mint minden segélyfolyósítási nap délutánján. Ő a Gyugyu ilyenkor, a türelem, az emberi-emberen túli szenvedés nagy, katartikus metaforája (figyelem, ebbe fog belekapni a reménytelen, katatón módján, mint annyiszor, mindig ugyanannyira tudatlanul, hogy hát a metafora nem allegória, vagy valami ilyesmi, nem baj, majd helyreteszem), és a megváltó passió léttitkává emelkedik a ködös tudatában az a kínos esemény, hogy a második ingyen kegyelemföccs után megint kidobták a söntéspult elől, mert büdös, és mert beletántorodott az irigyelt-gyűlölt hatalmasságba, az értelmesen eltöltött nap fáradtságát egészségesen és harsányan leöblítő traktorosba...
A kabát úl jó neki, ennyi az egyetlen kritikai észrevételem.
Te zagyva troll, már megint, mint soha, semmi másra nem voltál képes, mint az egyetlen szánalmas procedúrád újabb értelmetlen körébe kezdeni, mint egy kiürült, egy rúgásra bepöccenthető, fáradt, erkölcsileg avult automata...
Hogy te nem azt mondtad, amit mondanak, hogy mondtál, mintha ennek, ha igaz volna is, volna döntő jelentősége. Az egész itt látható életműved erre a tökéletesen ostoba, tudatlan toposzra épül...mintha a nyelvi jel nem az értelmezés és dekódolás és asszociálódás útján hatna az olvasóban, szabadon, hanem a közlő valamiféle örök tuljadont szerezne a szavai inetrpretálása fölött... és ennek a birtokában egzecíroztathatná kedvére azokat, akik még hajlandóak lehajolni hozzá...
Meg presze megint, sokadszorra, tényszerűen sem igaz, amit kiköpsz magadból.
A nőnek azon testrészével, amelyet nem pertraktál, nyilvánosan nem foglalkozunk.
Ez, ép nyelvérzékű embernek természetesen általános érvényre igényt tartó ítélet, általános alannyal, amennyiben nem jelöli meg pontosan a kört, amelyre a többes szám vonatkozik, és nem "hanem azt mondtam, hogy az én ízlésem szerint (tehát másnak miért ne szabadna, miért ne lehetne, ha tilthatnám, se tenném!!!), szóval szerintem nem illendő, nem üdvös, illetve nem férfias."
Már persze ismét eltekintve, mennyi mindentől el kell tekinteni, ha a méteres ömlenyek közül akár egyetlen szerecsétlen, értelmetlen, vagy értelmezhetetlen, vagy hamis állítások körül forgó mondatodat kiemeli az ember, csipesszel, vegyvédelmi kesztyűben...
Ki az a hülye, aki elhinné, hogy ha a seggről lehet beszélni, akkor a seggel egyazonos fotón látható feszülő combívről ne lehetne, ki az, aki elhiszi, hogy egy figura, aki évek óta azon siránkozik, hogy Eszter kifejezte részvétét aqz általa undorítóan pertraktált és körbeírt tényről, hogy nem áll fel neki, az bármiféle releváns véleménnyel bírhat a férfiasságról...
Na, eredj, sírd tele a netet vagy a budit azzal, megint, hogy a liberálisok gyűlölnek téged, mert a lételemük a gyűlölködés, mint valami szélsőjobb szennylap lumpenproli levelezői, vagy hogy kiragadták az értelmetlen mondataidat a textusból és megpróbáltak értelmet adni nekik, mileőtt visszalökték volna a hányadékszagú árokba, az eldőlt bicikli alá, ahonnan előszivárognak...
Az aktív kocsmaszag, az igazi, intenzív, friss kocsmaszag valójában inkább illat, férfias, markáns, hagymás zsíroskenyér és savanykás nagyfröccs illata, kesernyés dohányillattal és a langyos felmosóvíz szúrós-lúgos aláfestésével.
Én Gyurica úrhoz a megáporodott kocsmaszagot társítom, a csontokba beivódott, örök, lemoshatatlan, savanykás, zavaros, piszkos kocsmaszagot, a kocsmaajtón kilökött, göthös falubolondjáét, valami rég meghalt postás soha ki nem tiszított szürke posztózekéjében, föl-lejáró tokos libagégével, gumicsizmák talpnyomával a rendetlenül zakatoló szíve körül, azt a szagot, ami az árokból terjeng, lassan, mosdatlanul, az eldőlt bicikli alól...
Kikérem magam a kocsmaszagú kitételt, bármely rendes kocsmából ennen taknyán csúszna ki a humorizáló, arrafelé még járnak férfiak néhanap. Már amennyiben ez humor, amit őlankadtfarkúsága elővezet. Asszem innen is ki kellene vágni nemes egyszerűséggel, nem nagyon értem, mi tartja vissza a moderákat ettől.
Először is, nem azt mondtam, hogy nem lehet (értsd: nem szabad), hanem azt mondtam, hogy az én ízlésem szerint (tehát másnak miért ne szabadna, miért ne lehetne, ha tilthatnám, se tenném!!!), szóval szerintem nem illendő, nem üdvös, illetve nem férfias. Ezeket a szavakat használtam.
Nem illendő, mert – csak ismételni tudom –, ha Babarczy Eszter kizárólag a „seggével” rukkolt elő, akkor illik kizárólag a „seggével” foglalkoznunk, ő akarta így (és nem másként), ezért ne spacíroljunk a szervezetén se följebb, se lejjebb, se kijjebb, se beljebb! (Megjegyzendő: itt a többes szám első személy publicisztikai fordulat, vagyishogy mások tőlem úgy kóricálnak Babarczy testén föl s alá, ahogyan akarnak, pusztán a magamét mondom.) Továbbá: nem üdvös dolog mások szeme láttára konkrét combokhoz dörgölődzni, mert abból ritkán lesz jóízű ketymety privátim, végül azt mondtam: egyáltalán nem férfias dolog a nyilvános nyálcsorgatás. A virtuális lihegés általában is, a fórumokon is a csipázó szemű vén pöcsöket jellemző tevékenység. Ide nem írok indoklást, ez nagyjából neveltetés kérdése, akinek a tehénistálló mellett volt a gyerekszobája, az úgy sem érti, miről beszélek, érvelhetnék bármilyen frappánsan is.
Nos, ha teljesen kihagytak volna a nyálcsorgató bögyörők által „jónak” tekintett dologból, magyarán, ha semmiképp sem kevernek bele ebbe a mocsokba, akkor nem reagáltam volna a szennyes hozzászólásra, ti. azt éppen ezen hozzászólás nyomán olvsatam el.
A zagyva troll, azaz Gyurica úr, olyan kiszámítható, mint a derékszög, úgy ugratható, mint egy debil majom és olyan szűkös és merev eszköztárral rendelkezik, mint Eliza, az online terapeuta.
Az eszköztár lényegi eleme az, hogy a zagyva troll egy szóba vagy egy attitűdbe kapaszkodva elővezet valamilyen fiktív ad hoc, a saját redvás szövegén kívül semmilyen megalapozottsággal nem bíró értékrendet vagy ítéletet, és leprázni próbál, majd inkoherens és kínos fejtegetésekbe bonyolódik.
Most is, mint mindig. A seggről a zagyva troll interprtációjában lehet beszélni, a comb vonaláról nem lehet. Vagy fordítva. Teljesen mindegy.
A zagyva troll, ha veszem a fáradságot, és néhány méternyi szövegének első két ostobaságát felmutatom, a lepraszerepből kiesve a jó közelítéssel a rossz tolú és rossz szellemű újságírók sztereotípiáinak legalantasabb, legszimplább, legnyavalygósabb vagdalkozásba fog, siránkozik, hogy őt a liberálisok gyűlölik, siránkozik, hogy kiragadták a szsvait, pedig azok csak afféle "publicisztikai fordulatok", siránkozik, hogy egy kedves, jó kedvben teremtett kisdarab nő részvétét nyilvánította, miután a zagyva troll értésre adta, hogy nem áll fel neki.
Az egyetlen felsimerhető tehetsége a zagyva trollnak, Gyurica úrnak, némi brutális, faragatlan, kocsmaszagú humoron kívül abban merül ki, hogy egyszerre tud sajnálatraméló és mégis megsajnáltahatlan lenni. És rossz, reménytelenül rossz, hibás, szuvas, savanyú szagú.
Úgy látszik, már elfelejtetted, ezért engedd meg, hogy emlékeztetesselek: te is az én nickem vagy, csak neked már nem jutott a listán betű. Márpedig a saját nickemnek akkor és azt válaszolok, amikor és amit csak akarok. Nem hiszed? Próbáljuk ki!
Kezdetnek egy jó tanács: ha úgy érzed, hogy éppen most robbansz szét a dühtől, na, akkor érdemes csöndben maradnod. Aztán még utána is. Jó sokáig. Mert, ha nem, az lesz a vége, hogy kettéharapod a klaviatúrát. Ha viszont nem őrjöngsz, hanem figyelsz, akkor szívesen mesélek neked. Tehát. Hogy tudd: Babarczy Eszter világszép nőnek képzeli magát, még tán’ Szili Katalinnál is szebbnek. És persze mindenkinél okosabbnak. Annyi esze persze nincs, amellyel diplomás esztétaként fölfoghatná: a külcsín (így pl. a „szépség”, vagy „inkább tetszősség”, ahogy József Attila írja találón) esztétikai kategória, s ami azt jelenti, hogy a „szépség” részint szubjektív, részint mulandó tünemény. Vagyis az „öregecskedés” során (és ezt nem Szili állítja, hanem Babarczy Gyurcsánya!), szóval, az örgecskedő néniknek üdvözítőbb dolog inkább a belbeccsel foglalkozniuk (akár a külcsín rovására is), mégpedig egyre és egyre intenzívebben. Különben mindig szánalmas (unterbedauernswert) toporzékolás, átkozódás, szitkozódás, hülyézés, elmebetegezés lesz a nóta vége. Hidd el nékem, mert nagyjóindulattal mondom: olykor még a netre fölhordott tényszerű seggek sem segítenek igazán! Csak átmeneti enyhülést hozhatnak…
Most abbahagyom, de ha van kedved, később szívesen beszélgetek veled. Nem tudom, valahogy úgy érzem, te nékem roppant szimpatikus vagy. És hidd el, nemcsak azért, merthogy én rokonszenves vagyok minden elbűvölő nickemnek! Hanem még másért is!
Azt akarja jelezni (unterbedauernswert), hogy ő ugyebár mennyire, de mennyire szépséges egy politikai aktor, és különösen a másik politikai banyához viszonyítva. Gyakorlatilag ezt csinálja ebben a topikban már évek óta. József Attilával szólván: s ifjú-vénpöcs még akad ezeknek (vesd össze).
Unterstilwidrig. Éppoly taszító, mint a képiesített Babarczy-segg.
A nőnek azon testrészével, amelyet nem pertraktál, nyilvánosan nem foglakozunk. Már amennyiben nem kívánunk nyálcsorgató vén pöcsökként megmutatkozni világnak csúfjára (vesd össze). A nem látható női testrészeket nem molesztáljuk, sem telibe, sem ironikusan, sem pediglen úgy, hogy (jól érzékelhetően) magunk sem tudjuk eldönteni, miként volna még ennél is borzongatóbb a dolog.
Ha a nő önként, mintegy dalolva-dudorászva dúródik elő a „seggével”, akkor nyilván a „seggére” reflektálunk, mégpedig a tőlünk telhető legaranyosabb modorban, ha pedig már magát az effektív pináját mutatja föl valamely „lenyűgöző entellektüel” (mintegy végső, reményteli nekibuzdulással), akkor persze magunk sem tehtünk egyebet, ama konkrétan meghatározott pinára vetítünk intellektuálisan megvilágító sugarat, és természetesen ahányszor szükséges. Nincs elvi, stiláris megszorítás, csak az adott konkrétum a megszorítás, az viszont a legteljesebb mértékben! Vagyis, ha példának okáért, senki nem hatalmazza föl a kanfórumozót Babarczy Eszter „combjának” összenyálazására (ti. hogy Babarczy kizárólag a seggét kínálta körbe a világhálón), akkor ezt a hímegyed, ha ad valamelyest férfiméltóságára, egyszerűen tudomásul veszi, megérti, elfogadja.
Általános szabály: a privát nyáladzást maszekban illendő (és üdvös!) megcselekedni.
És? Nem sikerült? Akkor, javaslom, próbáld meg úgy, hogy nem a szemeddel, és különösen nem a valagaddal igyekszel orrba-szájba-fülbe súgni, hanem csak szépen, egyszerűen, korrekten, ahogyan az oviban tanultad! Próbáld meg, hátha úgy sikerül!
- Szili Katalin is beszáll Orbánék alkotmányozásába
Nemzeti konzultációs testületet hozott létre Szájer József fideszes európai parlamenti (EP) képviselő, akit Orbán Viktor miniszterelnök kért fel az új alkotmány előkészítésével kapcsolatos nemzeti konzultáció v...
Az sem lehetetlen, hogy Babarczy Eszter a puszta seggével már magasan megugrotta a köztársasági elnöki poszt betöltéséhez nélkülözhetetlen kompetenciákat, s így a szeme a rovat sajátos kérdésfeltevésének szempontjából irreleváns.
Nagyon szemléletesen, egyszerűen fogalmaztad meg A köznapi beszéd szintjén magam sem mondhattam volna pontosabban. Mindössze annyit tennék hozzá, hogy számtalan változata létezik még ezen felül a vonzó női fenéknek és egyéb testtájknak, a szemekről nem is beszélve, és igen kevés a minden vonzóerő híján lévő - ahogy a régiek mondták, ezenvalókkal való bővőlkődésben kihívásokkal küszködő - változat.
Főleg, ha még azt is bevallom, hogy a fotón az a bizonyos segg nekem eléggé tetszik!
A segge is vonzó a maga esztergáltan tökéletes gömbölyűségében, de a tökéletesség jelenvalóságának bizonyosságát a combja alsó ívének rajzolata adja a számomra, a feszülő izmok és a nőies lekerekítettség léttitkokat magába foglaló dialektikus harmóniájával - és a tökéletességnek ezt a kinetikus szobrát, ezt a mozgásművészeti Kunstwerket egy még magasabb, égi horizontú ódai ívbe rendezi a tudásunk arról, hogy itt egy eszmetörténész halandó anyagba örökített mása dacol az anyag erejével a szellem múlandóságával, s a szellem erejével az anyagéval.
A másik, talán a többi topikoló számára is relevánsnak tűnő megjegyzésem arra a tényre irányul, hogy mivel Schmidt Pál elnökké választása új dimenziókba helyezte az elnöki tisztség attribútumait és azokat a képességeket és készségeket, amelyeket e tisztség betöltőihez méltóknak kell látnunk, visszamenőleg újra kell értékelnünk mindazon meggyőződéseinket, amelyek alapján korábban megítélni próbáltuk Babarcy Eszter alkalmasságát e magas posztra.
Részemről azonban, függetlenül attól, hogy tudom, hogy ki vagy, nem fenyeget a veszély, hogy feltárok bármit abból, amit tudok. Netán bemásolom ide a nekem személyesen írt elektronikus leveleidet.
Szerintem, aki így fenyegetőzik, morálisan leszázalékolt ember. Gyakorlatilag maga százalékolta le magát. És ez szerintem akkor is így van, ha okkal „kerül a sorba” Alpári Gnác, akkor is, ha oktalanul. Míg szerinted – akár a fórumetikát, akár az általános morált tekintjük – nincs jelentősége annak, hogy a fent idézett szöveg (szerzője) erkölcstelen-e vagy sem. Sőt még az is lehet, hogy nem tartod erkölcstelenségnek a dolgot, ugyanis nem foglaltál benne állást. Ez is tény. Akár azonos a Gyurica úr nick fölhasználója az Alpári Gnác fölhasználójával, akár nem.
Babarczy Eszter közölt itt egy képet, amely kvázi az ő „seggét” ábrázolja. Ez is tény. Akkor is, ha Alpári Gnác azonos Gyurica úrral, akkor is, ha nem. Babarczy Eszter a közlést humornak szánta, s ami azt jelenti, hogy kb. annyi humora van, mint Almási Miklósnak és P. Szűcs Juliannának együttvéve, vagyis pontosan annyi (és olyan!!!), mint egy trágyatúró kondássegédnek Alsózoknibüdösön. Szerintem. Tehát Babarczy humora szerintem akkor is a tipikus bunkókra jellemző „humor”, ha Alpári Gnác azonos Gyurica úrral, és akkor is, ha nem azonos. Míg szerinted ennek sincs jelentősége, vagy pedig te is humorosnak tartod a hozzászólást; vagy így van, vagy úgy (értelemszerűen), és persze akár azonos Alpári Gnác Gyurica úrral, akár nem.
Valószínűsíthető: Almási Miklós, Babarczy Eszter, Esterházy Péter és P. Szűcs Julianna együtt járnak az operába, egymás füléből kagylózzák ki a Traviátát, s miközben erősen áriázik a versenyképes Jaho, Almásiék, magasművészi katarzisra hágván, leszólják, sőt megvetik maguk közt a bunkó taxist (mint Lator az irodalomtudományt), majd megbeszélik, hogy Babarczy Eszter legközelebb már IRL-nicken mutatja meg a „seggét” a világnak. Mégpedig ezzel a sármos kommentárral: „itt belőlem csak egy nagy segg látszik. És meg is érdemlitek”.
Almásiék (valószínűleg) ezt is humorosnak tartják (nem csak a képet), akár azonos Alpári Gnác Gyurica úrral, akár nem.
Persze az is valószínű, hogy amíg a szerencsétlen Babarczyval fitogtatják esztétikus „valagát”, Almási és P. Szűcs már nem tekintenek oda, ti. a történelmi középosztály művelt is, „kivérzett” is, ámde nem jellemző rájuk a nárcizmus, ők „csak” megmutatják értékeiket szerényen, s a legendásan belvárosi humor élvezetét áldozatosan másokra hagyják. Miközben tovább véreznek középosztály-viszonylatban.
Gyurcsány Ferenc és Babarczy Eszter
Mert neki már csak az árnyéka áll fel.
"a szemekről nem is beszélve"