Miért van az, hogy miközben kanállal esszük a főzeléket, babám beveszi a szájába a kezét, szopogatja az ujjait?A ti csemetéitek csinálták?
Nem, az enyém belenyomta az arcát. Nem tudom, miért csinálhatja (hátha nálam tapasztaltabb anyuka meg tudja mondani), de mint két meglehetősen eleven lányka anyukája azt mondanám, hogy örülj, hogy ennyivel megúsztad. A kicsi néha (ha egy percre nem figyelek) ki is borítja az etetőtálcára a joghurtot vagy más ételt, és onnan nyalja fel.
Lehet, hogy az evéshez még hozzátartozik neki a szopizás, főleg amikor még az állaga is híg az ételnek. Szopizik még? Ha igen, lehet, hogy a híg ennivalót összekapcsolja a szopizós mozdulattal. De ez csak egy ötlet, nem biztos, hogy igazam van.
Miközben eteted a kezébe adhatsz kanalat, hogy ő is lapátolhassa a főzeléket a szájacskájába, és lehet, hogy így előbb utóbb leszokik arról, hogy az ujjacskáit gyömöszölje a szájába, hiszen érdekes (és nagyon felnőttes) lesz majd a kanállal próbálkozni.
Sziasztok! Van még "tagfelvétel"? Anyukának még tapasztalatlan vagyok, mert Máté még csak 10 hónapos, de tanítónak tapasztalt, öreg vagyok, mint az országút.
Olyan társaságot keresek, akik beszélgetnek egymással, odafigyelnek arra, amit a másik ír. Reagálnak.
Bele-beleolvastam sok gyerekes topikba, a tietek érdekesnek tűnik.
Miért van az, hogy miközben kanállal esszük a főzeléket, babám beveszi a szájába a kezét, szopogatja az ujjait?A ti csemetéitek csinálták? És mikor, hogyan hagyták abba?
Egyébként én nem egy azonnal engedelmeskedő kis robotot akarok, csak azért aggódok a szófogadatlansága miatt, nehogy egyszer valami komolyabb baleset történjen, pl. kiszalad az útra
Na igen, ez teljesen jogos. Mi is szenvedtünk ezzel a fiamnál, de kb. 2,5éves korától egyre jobban tudtuk őt kezelni. Pedig mai napig nagyon aktív gyerek (ő már 5 éves), rettentő sok benne a power, de már tudja mi az amit nem szabad, és mostmár szép szóval is könnyebb vele megértetni miért nem szabad neki bizonyos dolgokat megtennie. Most látom, hogy kb. 3 éves korától lehet igazán jól nevelni, addig még túl kicsi volt hozzá. Mondjuk az általad is említett esetekben (kiszalad az útra pl.), én keményen megbüntettem, mert itt akár az életéről lehet szó, és ezt meg kell értetni vele.
Ismerem ezt, én is azt hallgattam, hogy bezzeg a tesóm mlyen jól tanul, rend van a szobájában, stb. Nem is mondom ezt az én gyerekeimnek, fölösleges is még, a kicsi úgysem értené.
Egyébként én nem egy azonnal engedelmeskedő kis robotot akarok, csak azért aggódok a szófogadatlansága miatt, nehogy egyszer valami komolyabb baleset történjen, pl. kiszalad az útra. Igyekszem elkerülni a veszélyes helyzeteket, vagy ilyenkor fokozottabban figyelni, de baleset mindig történhet.
De azért egy 20 hónapos gyereknek a hangos NEM SZABAD felszólításra illene legalább megtorpannia. A nagyobbal ennyi idősen már elmehettem motorozni vagy a kis babakocsiját tologatni, pedig ő sem egy angyalka, de ha rászóltam, hogy álljon meg, vagy hogy melyik irányba menjünk, akkor szót fogadott
A gyerekek nem futószalagon gyártódnak. :-) Még azonos szülők esetében is igen ritka a gyermekek egyéniségének hasonlósága. Minden gyermek más, nem szabad őket összevetni, hasonlítani. Ebből alakulhat ki később a "bezzeg az öcséd/bátyád/húgod/nővéred...." kezdetű dorgálás, ami a gyereknél a saját egyéniségének torzulását okozhatja, mert azt fogja gondolni, hogy ő rosszabb mint a másik. Ezért ha ezzel a fajta hasonlítással gyakran találkozik, előfordulhat, hogy miközben meg akar felelni a szüleinek -és ennek érdekében megpróbál olyanná válni mint a "jobb testvér"-, eltorzulhat saját egyénisége.
Ő ilyen, a testvére meg olyan. ;-)
Ráadásul minden gyereknek vannak un. korszakai. Az, hogy most így viselkedik, nem jelenti azt, hogy világ életében kezelhetetlen lesz.
Rosszcsontocskám majdnem infarktust kapott. Amikor kimentem a szobából, egyből nekiesett a hátizsákomnak, és kukucskált befelé, dugta be a kezét. Közben nem vette észre, hogy visszajöttem a szobába. Egy ideig figyeltem a háta mögül, hogy mit csinál, majd megkérdeztem, hogy "mit keresel, drágám?". Szegényke rémülten akkorát ugrott, mint egy bakkecske. Na igen, akinek nem tiszta a lelkiismerete.......
Jaj. Hát az én csemetém aztán nem tanul a balesetekből. Egy nappal azután, hogy hazajöttünk a koponyaröntgenről, másnap már megint az asztalon akrobatáskodott. Valahonan leesik, sírás, visszamászik.
Persze, hogy lehet fegyelmezni! No azért 20 hónaposan vele is nehezebb volt. Mostmár lehet jó kis szankciókat alkalmazni. Pl.: nem játszhatnak a szgépen, vagy nem jöhetnek biciglivel sétálni, meg egy csomó dolog van. Attól általában észhez térnek. Ha önveszélyeztető tevékenységet folytat, akkor emlékeztetem egy korábbi esetre, amikor a sebészeti ügyeleten kötöttünk ki.
Úgyhogy türelem, valószínűleg visszasírod még ezeket az időket, mert fognak ezek a csemeték ezerszer súlyosabb dolgokat is csinálni :)) Próbáld meg nagyon lazán felfogni a dolgokat, mert különben egyszer tényleg a sárgaházban kötsz ki :)))))
Sajna muszáj néha leesniük valahonnan, hogy megtanulják, hogy nem mindig ildomos ezt csinálni. Minél többet tapasztal, annál többet tanul.
Azért sok örömed lehet, ilyen szép és vidám kislánnyal!
Egy sztori a határt kereső gyerekről:
Tavasszal úgy adódott, hogy egy 4 éves rokongyerekre kellett vigyáznom egy fél napot. A szülők nem akarnak szigorúak lenni vele, ő is második gyerek, neki se elég, ha egyszer figyelmeztetik.
Sokat szaladgált az udvaron, jól érezte magát, aztán azt találta ki, hogy a piszkos sáros tenyerét a ház falának nyomta, nagy foltot hagyva a sárga falon. Rászóltam, a fejem csóválva: Hékás, ezt ne csináld! Ő még egyszer megörökítette a tenyerét. Természetesen egyből a hónom alá kaptam, elvittem kezet mosni, és nagyon megszidtam. Láthatóan megszeppent.
Na megyek, mert az előbb nem engedtem, hogy felálljon a szennyestartó tetejére, ezért úgy döntött, ha anya nem segít, megoldja ő egyedül. Most viszi oda a kisszéket meg egy vödröt ráállni.
MOndom, több tippem nincsen, mert én vagy elviselem ezt vagy jól rádörrentek és alkalmasint a testi fenytéstől sem riadok vissza, de ez én vagyok... ha elveiddel ez ellenkezik akkor marad a majd elmúlik dolog, szóval nyugi. MIndenesetre tipikus második életrevaló kölök a jányod, akár könyvet lehetne irni ebből, ahogy az első szépen engedelmeskedik a második meg beleszar a nevelésbe...)
Nem azt akarom, hogy szépen, vasalt blúzocskában csendesen babázzon, engem nem zavar, hogy szét vannak dobálva a játékok, összemaszatolják magukat, stb. Ez a gyerekkel jár. De azért egy 20 hónapos gyereknek a hangos NEM SZABAD felszólításra illene legalább megtorpannia. A nagyobbal ennyi idősen már elmehettem motorozni vagy a kis babakocsiját tologatni, pedig ő sem egy angyalka, de ha rászóltam, hogy álljon meg, vagy hogy melyik irányba menjünk, akkor szót fogadott. ( akicsi ilyenkor röhögve elrohan a másik irányba, legtöbbször az úttest felé - ami szerencsére messze van, így előbb kapom el) Amikor a nagy ennyi idős volt, a kicsi akkor volt 2 hónapos, úgy át tudtam békávézni a városon, hogy a kicsit kendőbe raktam, a nagy meg szépen, a kezemet fogva jött velem. Valahogy jobban tudta, mikor nincs helye az ökörködésnek, pedig ő sem egy állandóan szófogadó mintagyerek. Ő is akart lemotorozni a kanapéról,az apja röptében kapta el. Amikor az ételt földre dobta és leszidtuk érte, utána többet nem csinálta. Rosszalkodik, huncutkodik, hisztizik néha, ugyanúgy, mint más gyerek. De a kicsinek nem használ sem a szép szó, sem a határozott utasítás, sem a kiabálás, a verés meg nem a mi műfajunk, eddig csak a kezére kapott párszor.
Igen, nagyon büszke vagyok, mivel az első műtéte előtt azt mondták, hogy kb. 10 % esélyt adnak neki, a többi azon múlik, mennyire akar élni. Hát ami azt illeti, nagyon is akart élni, mert a második műtéte is sürgőssségi volt shunt-elzáródás miatt, és most tavasszal katéterezés közben leállt a szíve, de mire az orvosok észbe kaptak spontán újraindult. Hát itt az élniakarás legékesebb bizonyítéka. Hát ezek után lehet rá haragudni, ha valami huncutságot csinál? Ha nagyon felbosszantom magam valamin, amit csinál, rögtön eszembe jut, hogy milyen volt a postoperativ osztályon, lélegeztetőn, 17 infúzió, drain csövek, stb. És akkor nagyon örülök, hogy van, aki felbosszant :))
< A labdán állni akar, a kanapén fejjel lefelé lógni, az etetőszéken akrobatamutatványokat előadni, kádból a vizet kiinni, levesestányérba az arcát belenyomni >
Itt nagyjából jellemezted a kisebbik fiamat :))) Teljesen hasonló dolgokat csinál. Akármit csinálhatok, ha ő valamit meg akar tenni, megteszi. S mivel az oviban beleültették a fülébe, hogy ő beteg ( szívbetegen született, de a szükségesnél többet nem emlegettük neki, tehát nem lett belenevelve a betegségtudat ), sokáig avval zsarolt, hogy ő, szegény beteg gyerek....
Előbb utóbb elmúlik ez a viselkedés is, majd jönnek más dolgok. A kicsi nálunk októberben lesz 4 éves. Mostanában kezd "komolyodni". Már annyira nem vicces számára a kaja szétpancsolása, vagy az ital köpködése. Viszont valamelyik nap tetőtől talpig sárosan jött be az udvarról. Hogy honnan szedte a vizet? Egy darabig nem jöttünk rá. Majd mikor bemebtünk a kamrába.... fél karton ásványvíz hiányzott :)))) De volt már olyan is, hogy az udvarra teregetett ruhák közül felvette az összes száradó melltartómat, meg a tesója gumicsizmáját, és abban ugrándozott kint..... Előttünk pedig van egy búszmegálló, és viszonylag forgalmas helyen lakunk :)))
Szóval csak annyival tudlak vígasztalni, hogy " nem vész el, csak átalakul " ( mármint ez a viselkedés ) :)))))
Több tanácsom nincsen, marad a "majd egyszer abbahagyja" project. :-)
Jó lenne még az anyja zártosztályra kerülése előtt abbahagynia. :-) Videózok is rendesen, majd ha jön panaszkodni a gyerekére, megmutatom neki.
Semmit sem tud rendesen csinálni. Egyik nap engedtem egy kis mesenézést, a nagy ült rendesen a kanapén, mellette a kicsi fejenállva, a két lába közül nézte a mesét.
Íme Ő :))