Mar hogyne lenne jo taktika a pszihologiai hadviseles :-) Mint az a sok bigyo a Kelly hoseiben. :)
A legjobb haboru amit el se kell inditani, mert a masik fel mar a poffeszkedesi fazisban betojt. Es amig ember-ember ellen ment a harc, egy el nem fogyatkozo sereg jo tetel.
Gaugamela meg Isszosz egy másik szezon volt, akkor estek ki az első osztályból(egy másik elit haderő ellen). A Thermopülai, Plataiai szezonban a bajnoki címet vesztették el.
Hamarosan ki leszünk tiltva topikrombolás miatt...
Pont fordított hatást reméltek. Igen erős marketing volt a Halhatatlanok mögött, jópofa történeteket keringtettek róluk, és a megjelenésük is elég félelmetesre volt véve. A cél az volt, hogy az ellen összerosálja magát, ha szembekerült velük.
Plataiainál is simán kikaptak, pedig ott nem volt szoros (arról nem beszélve, hogy a szorosnak pusztán a túlerő kiküszöbölésében van jelentősége, ha jobbak lettek volna, mint a spártaiak, akkor azonos létszámmal is megverték volna őket).
Amúgy valóban különlegesen képzett katonák voltak, de ilyen elit alakulatok nagyon sok hadseregben akadtak.
Bocsi... A perzsa "halhatatlanok" nem a képzés és edzettség miatt voltak elnevezve "halhatatlanoknak", hanem mert minden csata (vagy veszteség) után kiegészítették a létszámot az eredeti 10 000ezer főre, a "kispadosokból", akik éppúgy az alakulathoz tartoztak (kvázi kiképzett tartalékosok voltak, vártak a sorukra) csak nem volt még arany jelvényük. Vagyis nem voltak jogosultak az aranygömbös lándzsát hordani. Soha nem változott a létszám.
Félre: Ennél egyszerűbb az ok: Kuczka sokáig csak legyintett rá. Egyébként meg Heinlein - emlékeim szerint - sokkal tovább várt a sorára, ráadásul, ha megnézed a sorozatban megjelent könyvét, akkor látni fogod, hogy K. olyan gyönyörű vörös farkat aggatott rá, ami éppen jól illett munkásságához... Ezen túl kijelentette, hogy nincs több Heinlein!!! Vissza.
A csillagkorbács (Whipping star) egyébként a Dosadi kísérlet előzménye. A Dosadi kísérlet pedig szerintem van olyan jó mint a Dűne. Nem mellesleg ez az általam ismert egyetlen jogi science-fiction (law-fiction?).
Persze, nem vitatom. Jómagam tényleg felületes Tolkien ismerő vagyok, a Gyűrűk Urát vágom könyvben (és persze filmen is), de többet nem. Ép a felületességre akartam utalni, hogy felületesen nézve sok a hasonlóság fantasy és sci-fi meg ezek oldalhajtásai, a horror és akció irányában. Clive Barker vagy Lovecraft is fantasy-horror műfajban nyomul, de ha beleraknánk űrhajót és Ripley-t, máris Giger-alkotta világban találnánk magunkat.
Ebben lehet valami, de te arról beszélsz, hogy a fantasy-nek is megvannak az "íratlan szabályai". Amit az olvasó elvár, hogy a fantasy világon belül legyen hihető és elfogadható, ezek a szabályok azonban szerintem is lazábban kezelhetők mint egy tudományos fantasztikumban. Pld a SW-ban az Erő használata belefér, tulképp télleg erre épül az egész ez a maximális "varázslat", legalábbis a Episode IV-ben ez volt mindennek a csúcsa. Emlékeztek, ahogy Luke gyakorol Obi-wan-al a Falconban lézerkarddal és leeresztett rostéllyal egy kis repülő robotgömb ellen? Valahogy azt éreztem, hogy ez "hihető". Aztán emlékeztek arra, amikor talán az Ep II-ben a fiatal Anakin és Obi Wan kiugrik az ablakon zuhan több száz métert pont elkap egy arra száguldó valami űrsiklót, aztán kiugrik meg visszaszáll stb. Ez olyan fokú baromság, hogy hiteltelenné tette az egészet és sikerült az ilyenekkel lerombolni az egész kultuszt. Nálam egyébként hasonló a Terminator is, ahol az első rész teljesen hihető volt, amennyiben az időutazás részt elfogadjuk, hiszen a Terminator elképzelhető valami volt, láttuk megsérülni, leamortizálódni és még el is pusztulni. A T2-ben a folyékony fém már baromság volt, pláne hogy nem csak fémet utánzott, hanem pld a rendőrruhát is (?). Filmtechnikailag tökéletes, mégis engem már zavart hogy baromság. Nagyon érzékeny vagyok és nagyon vékony a határ ezekben a műfajokban, hogy a hihetőt és a baromságot ne keverjék össze. A scifiben sokkal tudományosabbnak és racionalistábbnak kell lenni, mint a fantasyben, mégha utóbbinak is meg vannak a szabályai.
Hu, ezzel nagyon nem ertek egyet. Amit te fantasykent definialsz itt, az nalam a rossz fantasy jellemzoje. A jo fantasyban (es persze a jo itt teljesen szubjektiv, tehat jo az, amit en jonak tartok) ugyanugy megkovetelem a szabatossagot es a magyarazatot, csak a magyarazat logikaja lesz masfele. A magianak ugyanugy meg kell legyenek a szabalyai, amikre minden visszavezetheto, csak a szabalyok magikusak.
Peldaul az, hogy egy babun keresztul, ami hasonlit az aldozatra, es tartalmazza az illeto valamilyen darabkajat, hatni lehet a celszemelyre egy teljesen szabatos torveny, mondhatni "logikus" egy adott gondolkodasmodon belul.
Ha azt mondom, hog egy szellem folott hatalmat biztosit az, ha kimondod az igazi nevet, az is hasonlo modon "logikus".
Ha a regeny fohoset leszurjak, de utana kiderul, hogy o az x.y. isten sogoranak az unokaoccse, es ezert megsem hal meg, az baromsag.
A magikus gondolkodasmodnak ugy altalaban legalabb olyan szigoru, ha nem szigorubb szabalyai vannak, mint a tudomanynak. "Ami hasonlo, az ugyanaz." Ez peldaul egy igen altalanos magikus iranyelv, ami alighanem mar a barlangrajzot festo hominidak kulturajaban is letezett, meg ha nem is igy kimondva.
Szoval nem, nem a szabatossag meglete vagy hianya a valasztovonal, hanem inkabb a magyarazatok jellege.
(De azzal viszont maximalisan egyetertek, hogy a Star Wars sok szempontbol leginkabb a mese mufajahoz akar tartozni, es mesenek nem is rossz.)
Nagyon köszi ezt a hozzászólást. Lényegre törő. Erről beszélek. Szerintem pont ezért nem is feltétlenül kell egy igazi sci fi írónak valós/hihető elmélettel előállnia. Valószínűleg olyan is lesz a műben (tudomány függő), de a lényeg azon van, hogy maga az író gondolkozik, filozofál és végül a következtetései alapján írja meg művét/műveit.
Valóban, a Star Wars egyértelműen egy (fantasy)mese. Egyetértek.
Szerintem a sci-fi a tudományos elméletek vagy sejtések továbbgondolása. A sci-fi világát tehát a ráció mozgatja. A fantasy alapja viszont a mágia,a varázslat,az irracionalitás. Ezért,ha például láthatatlanná válik valaki,egy sci-fi-ben illik rá magyarázatot adni,hogyan történt (még ha a magyarázat a jelenlegi tudományos ismereten túl is mutat), a fantasy ezt a szabatosságot nem követeli meg ott elég,ha megtörténik. A Star Wars-ban Erő a világ mozgatórugója ami számomra a fantasy vonást erősíti. Ez támasztja alá a szinte meseszerű bevezető (Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban (kb. Egyszer volt hol nem volt,volt egyszer az Óperenciás tengeren túl). A világ szinte csak egy díszlet a jó és rossz küzdelméhez.
És hogy lássátok mennyire nem vagyok a Star Wars ellen, az istenekre még a nick nevem is egy Star Wars karakter. Szóval egy rossz szavatok sem lehet rám :P
De ami tény az tény. Lehet hogy hirtelen az ALIENS-re lén is azt mondanám hogy SciFi, de akkor sem olyan minőség mint a nagy klasszikusok. Akkor úgy mondom, hogy különböztessük már meg az igazi értékeket a "popcorn SciFi-től".
Vannak világok, amiket például félig SciFi-nek, félig Fantasy-nek tartanak. Ilyen pl. a Perdido Pályaudvar végállomás című könyv. Ez a könyv is megosztotta az olvasótársadalmat, valakinek tetszett, valaki irtózott tőle. Egyébként nyelvezet szempontjából kicsit hasonlít a Dűnére, mert nagyon egyedi stílusa van az írónak. Aki még nem olvasta érdemes belekezdeni. Az Astoriánál a Könyvudvarban 600 Ft a két kötet...
Sőt, egyesek szerint a tolkieni írásokból az világlik ki, hogy Ólorin maia maga Gandalf, az öt istar egyike, akiket az ainuk küldtek hogy szembeszálljanak Szauronnal, és segítség a teremtményeket.
Amennyire tudom, ez egész pontosan utolérhető. Meg nem mondom, hogy hol van leírva, de le van (én magam is megkerestem, korábban egy barátom mesélt erről, hogy az ő nagynénje felfedezte a dolgot), maga Gandalf mondja, hogy a régvolt időkben Középfölde egy bizonyos részén Olórin néven ismerték őt (másfelé meg más neveken).
Rengeteg "vita" folyik arról, hogy mi a "fantasy" és a "sci-fi", mennyire vethető össze a kettő és mennyire nem. Pl. a Tolkien.hu fórumán, most hirtelen nem tudom melyik altopikban, de igen hosszú beszélgetés volt található már anno 2004-bne is, amikor belenéztem, azóta csak nőhetett. ott arról is beszélgettek, hogy Tolkien műve mennyire "fantasy".
Viszont annyit meg kell állapítani, hogy semmiképp sem feleltethetőek meg egymásnak, főleg, nem így, külső jegyek alapján, egy kissé felületesen.
Nem tudom, mennyire olvastad Te Tolkien műveit, de a soraidból úgy tűnik -és ne vedd sértésnek, ne annak szánom-, mintha ha csak a film alapján (vagy csak maga a Gyűrűk Ura trilógia, mint könyvek kapcsán) írnád azt, amit.
Jabba és a balrogok semmiképp sem vethetőek össze. Jabba egy kis piti bűnöző, egy egyáltalán nem árnyalt negatív karakter, mint a népmesék egy gonosz teremtménye, aki epizódszereplője magának a mesének. Összetettnek semmiképp sem mondható.
A balrogokról ez inkább elmondható. A tolkieni mitológia szerint a balrogok azon sötétség szolgálatába állt szellemlények (maiák), akiknek kezdetekben az volt a célja, hogy "magasztosabb" szellemlények, az ainuk munkáját segítsék a Világ Teremtésében, és beteljesítsék az Egyetlen, Eru Ilúvátár akaratát, a Világ Muzsikájával összhangban.
Az Első Sötét Úr, Morgoth is ainu volt, csak "fellázadt", és sötétségbe akarta taszítani a világot. Maga Szauron is maiák közé tartozott, csak Morgoth szolgálatába állt.
Sőt, egyesek szerint a tolkieni írásokból az világlik ki, hogy Ólorin maia maga Gandalf, az öt istar egyike, akiket az ainuk küldtek hogy szembeszálljanak Szauronnal, és segítség a teremtményeket.
Itt szellemi, magasztosabb célokról esik szó, amin Tolkien egész életében dolgozott, nem hinném, hogy párhuzamba állítható lenne a (nekem is tetsző) a popcorn mozival.
Jabba és a Jedik összevetése velük nonszensz és abszurd.
És ez igaz a Dűne bármely elemére is Star Wars-al kapcsolatban. (Lásd, a Tierce által idézett blogot a nyúlásokról, és ha ez igaz, akkor igaz, amit SW-ről mondanak egyesek, jól "összelopkodott" történetelemek keveréke).
