Robi nem sokkal éjfél előtt osztotta meg az örömét a FB-on :o)))
"Ma, 11:34 perckor hivatalosan is nagyszülők lettünk. Mostantól lehet csókolommal köszönni, átadni a helyet a trolin, és érdeklődni az egészségi állapotunkról az SZTK bejárata előtt. A mai nappal a lányunk gyerekkora is véget ért. Van viszont egy 3500 grammos, új jelentkező a szerepre: 2013. szeptember 21-én fogadjátok szeretettel Vaskuti Marcit!"
És nemcsak a kis pöttömnek, hanem Attilának is születésnapja volt tegnap!
Isten éltesse sokáig a kicsit is és a nagyot is! :o)
Álljon itt Attila, Jata és Csaba megemlékezése is Tóth Viliről, szintén a FB-ról!
Kollár Attila:
"2006-ban nagyon örültem, hogy Vili is, borzasztó energikusan - ahogy mindig - velünk együtt játszott a MÜPA-ban! Most viszont hiányzott mindannyiunknak a szeptember 7-i Solaris koncerten...... és ez már többet nem pótolható! Robi már írta ugyan, de iszonyú nehéz szavakat találni arra, hogy leírja a szomorúságunkat. Kedves Vili! Köszönjük, hogy szívvel-lélekkel zenéltél velünk együtt. Bennünk él majd továbbra is a zeneszereteted, a játékod, az emberséged! Isten veled!"
Jata (Seres Attila):
"Hihetetlenül figyelmes, mosolygós, alkalmazkodó volt az életben és a zenében is, minden rezdülésemet pontosan követte, a legbonyolultabb ritmusképleteket is kigyúrta percek alatt. Tele volt konstruktív ötletekkel, szinte repítettük egymást a dinamikus, feszes tempójú témákban. Amikor 7 éve a próbák alatt, majd a színpadon is pár percre még egyszer megadatott nekem ez a katarzis, nem sejtettem, hogy az utolsó alkalom lesz. Viszlát Vilikém, búcsúzóul itt az egyik kedvenc témám, amit 2 napja raktam fel, akkor még csak Czigi emlékére:"
"Vili elment ! Rá emlékezve videókat kerestem. Alig találtam. Ő közös zenei létezésünk azon részének volt nagyon aktív, építő eleme, amiről kevés lenyomat maradt. Az igazi emlékek csak a mi agyunkban, szívünkben élnek örökre. Két zenekarban is játszottam vele. Aranyos, szerethető, mindig vidám, tehetséges ember volt, mégis csak a kezdeti harcos évekből jutott neki, a sikerből már csak morzsák. Pedig megérdemelte volna. El sem gondolkodtunk rajta, mit érezhetett látva, hogy aranylemezeket veszünk át és utazunk a világ távoli pontjaira koncertezni. Talán, ha újra együtt zenél velünk és átéli a csodát, amit most újra éreztünk a Müpá-ban, erőt adott volna neki. Talán ... De a történések visszafordíthatatlanok, s bennünk csak a hiánya maradt.Nyugodj békében Vili !"
Szintén Csabi, egy másik helyen:
"Egy dal az örök vidám, jókedélyű Tóth Vili emlékére, aki a Solarisban és az Első Emeletben is zenésztársunk, dobosunk, barátunk volt. Nyugodj békében Vili !"
"Erre nincsenek szavak. Év elején még úgy volt, hogy Vili is ott lesz velünk a MÜPÁ-ban. Májusban fölhívott, hogy megszakad a szíve, de nem tud jönni, mert aznap lesz a keresztlánya esküvője, és ő a násznagy. Nagyon rosszul esett. Még kétszer visszahívtam, hátha meg tudom győzni. Azt latolgattuk, hogy mi van, ha az előadásra "elszökik", és csak a lagzira megy vissza. 150-km-re. Kilátástalannak tűnt. Föladtuk. Aztán augusztusban eszembe jutott, hogy, mivel időközben 2 előadásra bővült a program, hátha legalább az elsőre el tud jönni. Nagyon szerettem volna, hogy ott legyen velünk. Nem vette föl a telefont. Még többször próbálkoztam, de egyszer sem vette föl. Nem is hívott vissza. És én csak ma tudtam meg, hogy miért. Iszonyú érzés. Arra gondolni, hogy ott viccelődünk, ünnepelünk a színpadon, és közben Vili, akivel együtt alapítottuk a zenekart, aki elválaszthatatlanul hozzátartozik a történetünkhöz, már nincs többé. Csaknem egy hónapja nincs. Ismét itthagyott bennünket valaki a legfontosabbak közül. És azt, persze, csak azok tudhatták, akik ismerték: Vili fantasztikusan jó ember volt. Nem is próbálom körülírni, hogy mennyire. Nagyon. Annakidején szomorú szívvel hagyta el a zenekart, és úgy érezte, mi is hibásak vagyunk ebben. Már sohasem fogjuk tudni kibeszélni a dolgot. Mától neki van igaza. A mi csomagunk pedig a mai naptól egy jó nagy kővel lett súlyosabb. Amit soha többé nem tudunk letenni sehová. Kedves Vili! Kései és fölösleges, értelmetlen és céltalan, amit érzek, de megszakad a szívem miattad.
Takarásról szólva, amikor Attila a mikrofonnál állt, számunkra általában pont eltakarta Csabát. Ha hátrébb lépett, akkor viszont Csabi általában épp eltakarta Robit ...
Gömör Laci arcát pedig a beütő cinek takarták el.
Úgyhogy, ez egy igazán "takaros" koncert volt! :-)
Raus Feri esetében bizonytalan voltam, de mégis úgy gondoltam, hogy nem tudott ott lenni. (Eltaláltam.:)
Viszont Gömör Lacira én tényleg úgy nézek mostanában, mint az ország egyik legjobb dobosára. Ezért is örültem többek véleményének, amiket itt olvashattam. És - többek között - ezért is sajnálom, hogy nem voltam ott...
Dobosból hárman lettek volna, így is lett meghirdetve a koncert!
(Úgy látom, nem nagyon követted a koncert előkészületeit, a híreket... )
Vendégek:
Seres Attila - basszusgitár, a zenekar egyik egykori alapítótagja Tóth Vilmos - dob, a zenekar egyik egykori alapítótagja és ha az egyeztetések sikerrel járnak, Raus Ferenc - dob, a zenekar egykori, jelenleg Ausztráliában élő dobosa
De sajnos, se Tóth Vili, se Raus Feri nem tudott ott lenni :o(
Jata pedig az ő korszakából való 3 számban játszott, ezután adta át a stafétabotot Kisszabó Gábornak:
(Vajh, miért is nem lepődöm meg, hogy Kisszabó Gábor játszott a csapattal? És miért is magától értetődő számomra, hogy ezzel a felállással Gömör Laci is a legjobbat adta? ;)
Megtaláltam, már 2008.01.13 17:53:07 -kor is méltattam...
"Ugye hát azt sem kell mondanom, hogy Tamás és Laci játéka is brilliáns, hiszen akik ismernek tudhatják, sőt ezt már itt a fórumban is kifejtettem, hogy engem leginkább a Solaris zenéjében a precizitás tud lenyűgözni és számomra Ők ketten a precizitás maga, dob és basszus, mint a zene alapja."
A tervezett koncerélmény-beszámolómban én is külön tervezem hogy Laci brilliáns és holtprecíz játékát külön is kiemelem. Egészen kiemelkedő szerencsében volt részem, a koncert elején kiderült, hogy ha Attila a mikrofonhoz lép, nem látom tőle, mert kitakarja Lacit, de a mellettem levő szék ÜRES VOLT! - átültem hát oda. Mindazonáltal, hogy ezen a koncerten (úristen!) nem volt "szokásos" Gömör-féle dobszóló, nagy-nagy sajnálatomra.
És akkor még pár sor: végtelenül szimpatikus volt számomra Bogdán Csabi szerény, visszahúzódó játéka. Imádom, ahogy a gitár, a fuvola és a szintik "feleselnek" egymásnak vagy éppen beszélgetnek egymással, egy pillanat alatt átveszik egymástól a vezérdallamot. És én sem láttam/hallottam még Őt zongorázni.
Mókás volt, hogy Bogdánné épp mögöttünk ült a bal 2 páholyban, a párom oda is súgta nekem, hogy szegény Szandinak rosszabb hely jutott, mint nekünk...
Még egy szépséges emlék szombatról, ami nem volt meglepetés, korábbi élményeim alapján számítottam is rá : Gömör Laci hihetetlenül precíz, ahogy elcsépelten mondani szokás, svájci óramű pontosságú, erőteljes dobjátéka.
Elképesztő módon dísziti fel a dalokat, de nem tolakodóan, nem "túlcsicsázva", hanem kivételes tudással és szakmai alázattal : ha nem Ő dobolna, hanem egy jó képességű, de átlagos dobos, akkor vennénk csak észre a különbséget és kezdene el hiányozni mindaz a plusz, amit hozzátesz a zenekar megszólalásához.
