Alejandro :)))
ezer éve nem hallottam felőled.
A lányom (szerintem) csinos, csak szépséghibás: tudod, a kolumbiai barátja...
De a spanyolt gyakorolhatod vele. Bár, ahogy bevallottad tudásod mélységét :)))
A lányom 20, a fiam 18. SOHA SEMMIFÉLE kamaszkori zűr, vita, probléma nem volt velük. Nem isznak, dohányoznak, drogoznak, jól tanulnak, sehol semmi gond :-)))(nem nyomorékok!)
Tökéletesen egyetértek diditerrel, a korábbiak határozzák meg ezt is. Egészen pici koruktól rászoktattuk őket, hogy jogaik vannak, mi elmondjuk a véleményünket, ők meg azt csinálnak, amit akarnak. Azon az alapon álltunk az asszonnyal, hogy a gyereket dönteni kell megtanítani, nem pedig előírni nekik, hogy mit csináljanak. Persze ők is csináln(t)ak hülyeségeket, de semmi olyat, aminek következménye lett volna, vagy jellembeli torzulásra mutatna.
Úgyhogy: gyerekek rulez :-))))))))))
Nekem egy 18 és egy 20 éves lányom van. Jelentem élsk és elég jól. Azt hiszem azon túl , hogy a korábbiak határozzák meg a kamaszkort is, (ez persze most eső után köpönyeg)szerintem bízni kell bennük. Nem dől össze a világ, ha nem úgy öltöznek, ahogy nekünk tetszik. A vléleményünket el lehet mondani, de csak a kamasz minősítése nélkül. És Általában bízni, bízni és elhinni hogy ők is a legjobbat akarják, de még nem sikerül. Nekünk segíteni kell őket. Meghallgatni a véleményüket, a lehető legtöbb esetben dönthessenek saját magukról. Nálink bevált, igaz ezt születésük óta gyakoroljuk.
Túl lehet élni! A lányom 14 éves korától kb. 2 évig volt igencsak undok kis lény. Csak a barátnők véleménye számított. ha megkérdezte mit vegyen fel, szerintem csak arra volt kiváncsi mit ne vegyen fel! Ha nagyon szemtelen volt, csak saját kamaszkoromra gondoltam, saját magamat sem volt könnyű elviselni....
A nagyfiamnál nem tapasztaltam ilyeneket, ő soha nem mondja, hogy nem, csak éppen saját belátása szerint cselekszik, szerencsére nem rosszul.
Kedves Kati!
Én néha már attól félek, hogy ezt nem is lehet túlélni, vagy, ha igen, akkor sem lesz már az ember soha az, aki azelőtt volt. Nekem a nagylányom 12 évesen kezdett kamaszodni, azóta eltelt tíz év, és még mindíg itt tart. A kisebbik most 18, a fiam 14. Képzelheted. Pedig türelmem az van (volt), de ha ez még sokáig igy tart, felőrlik a maradékot is. Mire fölnőnek, belőlem már rozoga öregapó lesz. :-( Úgyhogy készülj fel a legrosszabbra!
Csendes megnyugvással veszed tudomásul, hogy abba az életszakaszba érkezett, amelyikben elkezdi bizonygatni az önállóságát. Amire eddíg tanítottad, nevelgetted, most mind visszakapod az Ő "interpretációjában".
HA TÜRELMES VAGY VELE, NAGYON HAMAR TÚLVAGY AZ EGÉSZEN
Van topic a gyerekről a pociban, van a Tv elött. De mi van ha csemeténk belép a kamaszkorba? Miként lehet túlélni? Biztos sok a tapasztalat, hiszen itt vagyunk!!!
Azt hiszem a legnehezebb időszak a kamaszkor, mikor a bájos pici lány egyszer csak dög lesz! Valahol hallottam egy színész nyilatkozta: a kamasz gyereket nagyon lehet utálni, csak szív kell hozzá!
