Nem hiszek a férfihang-horoszkópban, ez a te hitvilágod.
Szerintem ez a papucsosodás-leírás egyfajta ellenpontja a feminista "hogyan csúszunk bele a bántalmazó kapcsolatba" szövegnek, semmi több.
Olyan ez, mint mikor a zsidóknak van hanuka, a keresztényeknek meg van karácsony. Mindenki megtalálhatja a maga ünnepeit, igazodási pontjait.
Pl. nekem meg az az ilyen "sejtésem", hogy a férfiak végül mind elhanyagolóvá, nemtörődömmé válnak a párkapcsolatukat illetően. Megszokják, és akkor már nem kedvesek és törődőek többé. De azért észben tartom, hogy még ebben is elég nagy különbség van a férfiaknál abban, hogy mennyire közönyösülnek el.
Valószínűleg mindenki érzékenyebb a világban arra a párkapcsolati jelenségre, ami érzékenyen érintette valaha. :) Aztán lehet erre hitrendszert építeni, vagy tudomásul venni, hogy ez vagy az velem történt, mások meg másmilyenek, bár persze senki se tökéletes.
Én amúgy személyes sejtésként, rád vonatkoztatva, azt gondolom - és bocs, de ezt gondolom -, hogy kifogtál egy olyan nőt, akit ott kellett volna hagyni (mellesleg rohadtul tisztelem benned, hogy elviselted a hisztijeit meg agresszióját, ezzel élhetett volna jól is, láthatta volna mögötte a szeretetet és ragaszkodást), és most van egy teljesen más típusú barátnőd, és valahogy mégis hagyod magad meg az új kapcsolatodat mérgezni a férfihang-horoszkóppal, miszerint a nől elsárkányosodnak, mind egyformák. Ne legyen igazam abban, hogy végül túl sok ilyen szart fogsz felhalmozni egy olyan nővel való kapcsolatban, aki nem ezt érdemli.
ja, hat a ferfihangon eleg jol leirt a folyamat "papucsosodas" neven. es igen, teljesen mashogy viselkedik a no es a ferfi a kapcsolatban, ahogy mulik az ido, mig egy agressziv ferfit eleg konnyu felismerni, egy sarkany not*** nem annyira
(*** es valahol van egy olyan nem bizonyitott erzesem, hogy valojaban minden no sarkany lesz, ha eleg idot adunk neki. viszont az biztos, hogy nem minden ferfi bantalmazo.)
És ez fordítva is így van, a temperamentumos, zsémbelős asszonykáknál se tűnt fel a férjnek időben a dolog, hanem egyszer csak már mégis agyon kellett csapni, mert hát a nők ilyenek agyoncsapnivalóak, ugye? :)
Nyugi, csak vicceltem, sok férfi van, aki nem olyan békés lény, mint ahogy ti beállítjátok, csak nem akartam kötözködni, gondoltam, elviccelem inkább, csak úgy tűnik, nem jött be. :)
A gyerekeimnek is minden nap főzök meg ételt rakok meg minden, ha nem csinálom meg, ki csinálja meg?
Ha így nézed, szabad az a férfi, aki mondjuk a családja egzisztenciájáról kell gondoskodjon a kisgyerekes időszakban, egyedül, minden nap?
Vannak kötelességek az életben, amit nem feltétlenül örömből csinál az ember.
Nekem sem azért van három gyerekem, mert őrülésig imádok mosni-főzni-takarítani, hanem annak ellenére vannak, hogy ezeket a munkákat annyira azért nem csípem, én is jobban szeretnék _sokszor_ csak úgy ellenni, feladatok nélkül.
Ha valaki azt vállalja a kapcsolatban, hogy gondoskodik az ételről, akkor az a dolga. Nincs rendben, ha a dolgát nem végzi el.
Lehet, hogy az ő hasukkal, meg hát tudod, a másik dologgal nem foglalkoznak megfelelőképpen a férfiak... Lehet, hogy ők is békések lennének így kiszolgálva - csak ezt még nem próbálta ki senki. :)
"A bántalmazás a sérülés mértékétől függ, nem a szándéktól."
Ahogy azt móricka elképzeli.
Ha kékre-zöldre versz egy gyereket, az esetleg súlyosabb bűn, mint ha megölöd (pl. adsz neki egyetlen pofont, amitől megtántorodik, elesik, beveri a fejét és meghal). Pedig az első csak könnyű testi sértés, a másik pedig halált okozó testi sértés. Mégsem ítélik meg olyan szigorúan, mert nem a halála volt a célod, míg a verésnél azzal a céllal verted.
Amúgy szerintem is határt kellene szabni ennek a bántalmazás hóbortnak.
Én jellemzően a rendszeres fizikai fájdalom- és sérülésokozást, illetve a nagyon erős érzelmi nyomást (öngyilkossági jelenetek, gúny, ordítozás) tartom annak.
Nem tudom, mit jelent az, hogy valaki nem érzi magát szabadnak egy kapcsolatban. Szerintem attól kapcsolat, hogy tekintetbe vesszük a másik felet is, és ilyen értelemben nem tökéletes szabadságérzet.
Miért kellene álcáznom? Mindenki tudja, hogy a nők sokkal inkább engednek az irracionális érzelmeknek és kevésbé hajlandóak higgadtan, logikusan végiggondolni a helyzeteket (kivéve, mikor önérdeket kell érvényesíteniük).
A bántalmazás a sérülés mértékétől függ, nem a szándéktól.
Ha kékre-zöldre versz egy gyereket, vagy addig ütöd, míg bepisil, stb. akkor bántalmazó vagy.
Ha rácsapsz a kezére, mikor a konnektor felé nyúl, az lehet hirtelen ijedtség is, de azért az se kimondottan jó, inkább figyelj oda, amikor veled van, és lépj közbe időben. A konnektorba nyúló gyereket elfenekelő szülő bántalmazó. A fenyítés bántalmazás.
Nevelésre rengeteg nem agresszív, nem fizikai fájdalom okozó módszer áll rendelkezésre.
A szándékos fájdalomokozás akkor is bántalmazás, ha a cél rendben levő.
Ilyen értelemben a tanárnő se volt bántalmazó a gyerekekkel, hiszen nyilván nevelte őket a veréssel. :)
És ilyen értelemben a verbálisan bántalmazó nők is csak nevelik a párjukat, hogy megtanulja, hogy hogyan kell viselkedni. :)
