A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Ha már az univerzumnál tart a diskurzus, ha egy felfúvódó lufi univerzumnak nem eukleidészi geometriája van, vagyis az X, Y, koordinátái görbültek, az „összes” Z, koordináta, pedig egyenes és az origóba mutat. Ekkor merül fel a kérdés, hogy mi van a véges univerzum gömb felületén kívül? /a semmi/
Amennyiben eukleidészi geometriája van az univerzumnak, akkor mindhárom koordinátája a végtelenbe tart. Ekkor megengedhető az a feltevés, hogy az anyagból álló univerzum, vagy univerzumok, elszórtan léteznek a végtelen téridőben. /a semmi kérdése okafogyott/
Ha egy (3D) univerzum anyaga egy nagyon sűrű és forró lokális helyről terjed szét, van egy maximálisan elérhető mérete, ami után zsugorodásba kezd? /a taszító és vonzó erők váltakozó dominanciája/
Felmerül az a kérdés is, hogy mi történik akkor, ha két univerzum összeér a találkozási ponton? Szétpukkannak, mint a szappanbuborékok, vagy összeolvadnak, mint a higanycseppek?
„A tágulás minden ellenállás nélkül sodorja szét azokat a tartományokat, amelyek között nincs kölcsönhatás.”
Amikor az infláció leállt, már olyan távol volt egymástól a kölcsönhatásban lévő anyag, hogy nem tudtak „összekapaszkodni”?
„Nem a táguláshoz kell erő, hanem a tágulási sebesség megváltoztatásához.
Hasonlóan, mint ahogy a testek sebességéhez sem kell, csak a sebesség megváltozásához.
A tágulás lassulásának oka jellemzően a gravitációs vonzás.”
Ezek szerint, a tágulás oka a sötét energia, (a taszító gravitáció), ami kezdetben, vagyis az infláció alatt egyeduralkodó volt. Majd az infláció után érvényesült az anyagnak gravitációs vonzó hatása, beleértve a sötét anyagot is, ami lefékezi a tágulást?
Ezt egyszerűen ellenőrizheted: áthelyezed a vonatkoztatási rendszert a mozgó töltésre, és lám, eltűnt a mágneses mező!
Valószínűleg nem fogod érteni, de mindenki másnak leírom: a "mágneses mező" csupán az elektrosztatikus mező Lorenzt-transzformációval felbukkanó része.
Na, erre utaltam pár napja, amikor azt írtam, hogy a speciális relativitáselmélet nemcsak hogy helyes leírása a világunknak, de még a Maxwell féle elektrodinamika is csak a speciális relativitás Minkowski-téridején ellentmondás mentes. (Galilei téridőn az elektrosztatikus mező galilei-transzfolmáltja nem ad ki plusz mágneses mezőt is.)
Nem véletlen, hogy Einstein az elektrodinamikára alapozva vezette le 1905-ben a specrelt is: "Zur Elektrodynamik bewegter Körper"
"a lufiban lévő kölcsönhatással rendelkező anyag, ami nem tudja követni, csak fénysebességgel a tágulást"
De követheti.
A tágulás minden ellenállás nélkül sodorja szét azokat a tartományokat, amelyek között nincs kölcsönhatás. Így például a galaxisokat. Ezek így egy idő után kikerülnek egymás kozmológiai horizontjából is, vagyis egyikből se látni a másikat, még annak sokkal korábbi jelenét se, még azt se, hogy milyen volt az a másik az ősrobbanáskor.
A kölcsönhatásokkal összetartott tartományok (a galaxisok, a bolygórendszerek, a bolygók, a városok, a hidak, az atomok) viszont a bennük működő kölcsönhatások erősségének megfelelően egyre inkább ellenállnak a tágulásnak.
"a tágulást valamilyen erő okozza"
Nem a táguláshoz kell erő, hanem a tágulási sebesség megváltoztatásához.
Hasonlóan, mint ahogy a testek sebességéhez sem kell, csak a sebesség megváltozásához.
A tágulás lassulásának oka jellemzően a gravitációs vonzás.
A tágulás gyorsulásának oka pedig a sötét energia, vagyis egy taszító gravitációs hatású skalármező. Ebben a taszító hatás oka nem valamiféle negatív energia, hanem a negatív nyomás. De nem a negatív nyomás egyszerű mechanikus szívóhatása (ami épphogy lassítana), hanem a negatív nyomás ennél erősebb és vele ellentétes gravitációs taszító hatása. (Mivel ez nem szemléltethető olyan egyszerűen, ezért a népszerűsítő irodalomban néha helytelenül negatív energiáról beszélnek helyette.)
„Ha a térrész pontjait nem kapcsolják egymáshoz kölcsönhatások, akkor ennek a tágulásnak nincs semmiféle felső korlátja.”
OK, ezt nem vitathatom.
Azonban, ha a tér és az idő (téridő) egy ősatomnyi pontból keletkezett, akkor az univerzum egy felfújt lufi, aminek a felülete minden irányban fénysebességnél gyorsabban növekedett, növekszik. Ehhez jön a lufiban lévő kölcsönhatással rendelkező anyag, ami nem tudja követni, csak fénysebességgel a tágulást. (ettől olyan ritka az anyag benne) Mivel a tágulást valamilyen erő okozza, (a negatív energia) a pozitív energiájú anyagnak kell egyensúlyba hozni, lefékezni a tágulást. Ha a lufi gömbön belül nincs ’c ’-nél nagyobb sebesség, akkor mikor áll be az egyensúlyi állapot, ami zsugorodásba fordulhat?
"Az . . . inflációs tágulás sebessége, többszöröse volt a fény sebességének."
Ha egy homogén tágulásban lévő térrészben egy 10 km-es gömb átmérője másodpercenként 1 km-el nő, akkor egy 20 km-es gömb átmérője másodpercenként 2 km-el nő. Egy 10 000 000 000 km-es gömb átmérője pedig 1 000 000 000 km-el. Ha a térrész pontjait nem kapcsolják egymáshoz kölcsönhatások, akkor ennek a tágulásnak nincs semmiféle felső korlátja.
Ha törvény lenne arra, hogy a mentálisan sérült embereket elkülönítve kell kezelni, minden tízezernél nagyobb településen, no go zónákat kellene létrehozni számukra. :-(
"Nincs semmi értelmes válasz arra a kérdésre, hogy milyen fizikai ok miatt nem képesek elérni a fénysebességet a részecskék részecskegyorsítóban?"
Van.
Csak azt te nem érted meg. Úgyhogy totál felesleges neked megírni.
De lásd jó szívemet: a fizikai ok az, hogy a búvalb@szott világ a speciális relativitáselmélet alapján működik, és nem a Newton-Gallilei féle modell szerint.
Egyre gyülekeznek azok a kérdések, amelyekre a relativistáknak nincs értelmes válasza.
1. Milyen kísérletek igazolják, hogy a fény a Földhöz képest mozgó rendszerben (vonaton, repülőgépen, űrállomáson) is ugyanazzal a c sebességgel terjed?
2. Miért nem lehetséges a fénysebesség elérése és átlépése?
3. Miért nem érik el a fénysebességet az elektromos mezővel gyorsított részecskék?
4. Hogyan magyarázható a Michelson-Morley kísérlet kudarca, ha elfogadjuk Einstein és Eddington álláspontját, amely szerint éter (fényközeg) mégiscsak létezik?
A felhajtóerő erő keletkezéséhez még csak nem is szükséges a vitorla vagy a szárny görbülete vagy profilja. Egyszerű lapos felületen is keletkezik, csak nem optimális mértékben.
A fizikát előbb tanulnod kellene, csak aztán tanítanod.
Cáfolással, vádaskodással kezdeni pedig végképp nevetséges.
"Amikor oldalról fúj a szél, akkor a kidudorodó vitorlán egy plusz erő keletkezik. Olyan ez, mint a repülőgép szárnyán a felhajtó erő. A két erő összeadódik, ezért tud gyorsabban menni a vitorlás, mint a szél."
Végső soron a felhajtóerő is egyedül a külső szélerőkből származik. Hiszen külső erőn kívül más (bármi belső erő) nem is hajthatná előre (Newton II. törvénye).
Ne terelj a lejtő meg a gravitáció felé! Arról szó se volt.
