Hadd ne fejtsem ki, milyen apró különbség volt a bajnok és későbbi BL-döntős Sampdoria oda-visszavágós megszorítása és a tét nélküli meccs az EL-ből és (jó eséllyel)a bajnokságból is kieső genovaiak legyőzése között, vagy a mostani bolgár, szlovák, svéd topcsapatok elleni párharcok és mondjuk a Honvédnál maradva 89-ben a jugoszláv (nem szerb vagy horvát vagy bosnyák) bajnok kiverése vagy a Fradi Real elleni döntetlenje, az Anderlecht kiverése, vagy a Newcastle legyőzése között. Attól tartok, hogy nem érdemes erről beszélgetni, mert ha szerinted a klubcsapataink olyan erőt képviselnek, mint a 90-es években, akkor nincs értelme a további diskurzusnak.
Igen, az erőnlét, a tempó nyilván sokat javult. Csak ez kicsit olyan, mint mikor nagyanyámnak kell elmagyaráznom, hogy attól, hogy a háború romjaihoz képest a kommunizmus alatt fejlődött az ország, az nem azt jelenti, hogy az klassz dolog volt, mert ha egy picit nugatabbra tekint, akkor láthatja, hogy mások, hasonló romokból a többszörösét építették fel. Tehát érdemlegesen fejlődésről beszélni csak a környezet viszonylatában lehetséges, ilyen szempontból pedig tetemes lett a lemaradásunk.
De mesélhetsz arról, hogy hol vannak most a magyar bajnokságban az épkézláb magyar csatárok (mint a 90-es évekből pl. Vincze Pilu, Horváth Feri, Fodor Imi), vagy a légiósok között - Szalait is beleértve - hol vannak Kiprich vagy Kovács Kálmán hatékonyságú csatáraink.
Külön presztízs a többi csapatnak az, hogy megpróbáljanak titeket megverni. A magyar futball állóvizébe újítást hoztatok, ezért dupla energiával játszik mindenki ellenetek. Feldobottak a riválisok, és életük sikerének tartják, ha meg tudnak verni titeket
6. hely volt, miután a Tatabánya az utolsó fordulóban több győzelemmel beelőzött.
Tudom, hogy dózsásként nehéz elképzelni, de van olyan amikor egy csapat ellen mindenki megkettőzött erővel küzd és nem az előre lebeszélt eredmény születik meg 90 perc után.
de szívem szerint ezt állítanám össze: Brockhauser, - Mracskó, Szatke, Nagy Tibor, Bérczi, - Egressy, Jäkl (kicsit csalok mert ő már inkább 2000es évek), Galaschek, Pisont, - Borgulya, Eszenyi
amúgy a Kerület még létezik? Nagyon szimpatikus kis csapat volt, Ralf Wilhelmestül, lenin-szobrostul, "Hajrá Kerület - Első a Becsület"-estűl. A második kedvenc magyar csapatom volt :-)))
volt Kerület-Fradi meccsen 12000 néző is kiírva, egyébként igazad van lehetetlen a hévizi útra h annyi ember beférjen. A max 3000 fős lelátó mellé ha körbeállják a pályát akkor sem fér el 12000 ember.
tudom hogy nem a topik témájához illik, de akkor még csak 3éves voltam, apám mesélt régen róla, de az emlékek kicsit megkoptak, tudna vki pár sort írni róla?
Őszinte leszek, nem tudom, hogy Turi fia a PMFC-ben játszik e. Manapság ilyen szinten nem figyelem a pécsi utánpótlást. Viszont az látszik, hogy Te tényleg láttál pár mérkőzést abból az időböl. :-)
Én abból a csapatból majd mindenkit komáltam, Turit csak Turének szólítottuk, ő volt a francia idegenlégiós. Tudtuk, hogy iszik, nem tudom mennyivel lehetett volna jobb játékos alkohol nélkül.
Ezek közül egy csapat van, mely nem esett ki, sőt az egész magyar bajnokságban egy csapat van mely nem esett ki, 5. helyről kirakták, a magyar bíróság első, majd másodfokon is törvénysértőnek ítélte.....
Pofa kell hozzá, hogy ezt ne említse meg valaki, de közben jelezze, hogy ők viszont nem voltak ebben az időben....
Viszont az MTK lenne emlékeimben az első csapat, amely a 90-es évek óta másodszor esik ki az élvonalból.
A Vasas helyzete bonyolultabb, a Fradié dettó, csak a Kispest töltött el egyetlen évet a másodosztályban. A Kerület viszont egy feljutás, majd kiesés után újra visszajutott, hogy aztán eltűnjön a magyar futballtérképről.
Amúgy emlékszem egy (talán 97-es?) Kerület-MTK emccsre, amire 10 ezer nézőt írtak. Én voltam abban a Hévizi Úti létesítményben, így ezt a számot túlzónak tartom. De számomra utopisztikus, hogy jóval a kettős rangadók kora után egy Kerület-MTK is tudott vonzani 6-7 ezer nézőt.
