Talán igazad van - legyintek,
és visszakonvergálok a saját tengelyem alkotta füstös kiskocsmába
ahol sör-unikum partit rendezek a végtelennel és az a rohadék mindig nyer
aztán csak az a vége, hogy kihányom a lelkemet és sose tanulok az egészből
Talán igazad van
minden relatív
a lélek-hányásom lassan galaxissá alakul és ezerrel pörögni kezd egy halálalakú fekete lyuk körül
ha minden relatív, honnan a fenéből tudjuk, hogy minden relatív...?!
a fekete lyuk két pofára zabálja a fényt
először a fényt, aztán a hangokat, az illatokat, végül a gondolatokat
hülye barom - kavarok bele a galaxisba - transzcendentális műanyagleves
Talán igazad van
végül is minden relatív
az idő halott
aki magányos, teremtsen magának világot és pakolja fel egy óriásteknősre
tök mindegy
úgyis relatív
erre aztán megkönnyebülten sóhajtok is egy nagyot
és eszembe jut, hogy már megint nem mostam kezet étkezés előtt
nem számolom a perceket órákat
napokat éveket másodperceket
úgyis percegnek körülöttünk
sisteregnek
forrnak
én is forrongok és talpalok tovább-tovább
hogy kinyiljon előttem minden virág
és meglessem a pillangók nászát
hogy lássam a zöldellő erdőt sárgává válni
hogy tudjam merre kellene
fordulnom
ha fordul az út
az utak mindig tudják
hova mennek
de én csak sejtek valami irányt a ködön át
nem nem vagy talán
mégis
bizonytalankodom naponta ötvenszer
mialatt lohol velem valami képzeletbeli
villamos
amely letért a sínről
ó ha tudnám
meddig is élek még
akkor sem számolnám a perceket
minden relatív
minden arrafelé tart
amelyről jöttünk
s kívácsi vagyok rá
de nem sürgetem
talán én leszek a következő
mondja az idő
mikor nem is kérdezem
1103760000
1103759999
1103759998
1103759997
1103759996
(számolom a másodperceket, mennyi van még hátra, ha várható átlagos életkorban halok meg)
1103759994
1103759993
1103759992
1103759991
:)))
Köszönöm, Gyöngyvirág,
illatos, hófehér,
gyöngyeid közt elvész
a hó, a jég, a tél,
ha meglátlak, langyos
lesz a hűs keleti szél,
fehérséged színjátszó,
tarka tavaszt ígér,
ébredez az alvó világ -
szépet és nyárt remél
:)))
RedSnake!
Az őszös versedben semmi különös nincs, ami ebbe a kategóriába (absztrakt) sorolhatná. Az az egy metaforikus alapú hasonlat az egyetlen, ami miatt Te ide sorolhattad. Vagy csak kedveskedni akartál...
És persze, tele van lüktetéssel, melyet egyrészt a háromszoros rímhelyzetek okoznak:
járja, árja, fájna
kelek, levelek, emlékek.
Egyéb párhuzamok:
szomorú ősz-hulló levél-piros szín-elmúlás-fájdalom
Ez tökéletes összhang.
Feszültség? kevésbé...
Te jársz, te tapasztalsz, te állapítasz meg.
Kinek fáj? Úgy tűnik, mintha az is Te lennél, de ebben benne van a másik fél is lehetséges fájó emléket hordozó emberként, akit te féltesz a szomorúságtól...
Én ennyire szomorú lennék?
Mindenképp köszönöm...
gyv
Eljöttél végre Te kedves,totyogó pingvineknél,poroszkáló mokusbárányoknál,rózsaszín balettszoknyát viselő tengerimalacoknál 76845943,5435-szer bájosabb lény
És azon vettem észre zsírpuding-önmagamat,hogy előbb harapnék ketté kőkatedrálist,előbb csókolnám szájon Soltész Rezső táncdalénekest,előbb adnám gyomorforgató pornókazetta készletemet vallási fanatikus nagyanyámnak,előbb hallgatnám Arackilacibácsi összes lemezét minthogy Téged elengedjek magamtól,hogy Betlehembe utazz (tőlem távol) juhot tenyészteni
S mostmár,hogy velem vagy szerelmes szavaim tán ezentúl Hozzád jutnak el,nem jól megtermett acélgyári munkásokhoz,bangladesh-i hentesekhez,vagy tán Kovács István pornókirályhoz...
Tulajdonképpen lehetne, de eddig nem ez volt a cél. Ha ez nem zavarja a többieket, akkor elmondhatom itt is. Csak most rohanok.
Este 10 után leszek ismét.
RedSnake!
Köszönöm.
Mailben küldtem a véleményt.
Egyébként van olyan rovat, hogy VersElemezzünk, ott szoktunk véleményt is mondani, vagy a Költők Önképzőköre ilyen jellegű még.
üdv:gyv
Idén szomorú ősz járja...
Ahogy járok-kelek,
elnézem, hogyan hullanak alá a falevelek,
mint vérbe mártott emlékek
árja...
Jó lenne, ha a világ ennyire nem fájna...
Kíváncsi vagyok, ebben van-e lüktetés, vagy forma-tartalom ellentét vagy összhang :))
RS
Kedves RS!
A rím talán beszabályozza a gondolatokat, formába tereli a lüktetést, és ezzel kötöttséget teremt a szabad asszociációk közt. Persze, ez is okozhat a versben feszültséghelyzetet, a forma és tartalom ellentétét.
gyv
There’s a marsh-gray, thick fog in my brain
It’s impenetrable and full of taint
I have no force any more to look for the light
I can try only to preserve the last crumbs of my mind
The slaps were too much and came from every side
There’s nothing else was left of me, just to hide
every remainder hopes and cry
behind my half-mad, false smile
répaföldi álmok láttak napvilágot
setétebb részein agyamnak
átvágott nyakkal csirkéim szaladtak
el a halál elől
az öreg meg kiegyenesítette kaszáját
és nekiindult lázadni, ő többet senkit nem visz el
lett is nagy rívás
lett is nagy rívás
tévedsz, halál, ha azt hiszed, megúszod
neked dolgod van velünk - mondták élőék
ha kihagysz engem - mondta a magzat-
kipottyanok anyám elé
amit jusse' akarok
bezzeg az isten!
az nem lázad, csak teszi a dolgát
teremt!-hogy a kurva anyját-teremt mindent össze-vissza
azt sem tudja, mit, kiment a beállt vér az agyából
oda se néz, csak elővarázsol még tízezret
az teremtő herezsákból
lövi a magját a termékeny Földre
itt meg a melegben és rothadásban - ó, persze-
egyből sarjad
te meg, halál, lázadozol?
arass, és adj értelmet ennek az égi meszelőnek
látszattal baszasd át a tömeget
és a súlyt
hadd tapicskoljon a bél-sárörömben
és most dér ül a levelen
csípi kellemesen fájón
a bőrt
abból a szögből mindent láttat
a fény csak törik tova a cseppben
és fut egy kört
a szemek szurdokain
és szedál, hogy ragadj
hová lett kain?
a bűz már az orrban keletkezett
és most a halál lázadása eltömi e szervem
ki állt melléd, halál
mikor lejöttél, hogy arass
de rájöttél, hogy túlontúl
magas az a magas
és akik kikapart szemmel nézik az időt
nem látják a teret, mit érnek azzal
ha hagyod őket békén?
ellenük lázadsz, senkik ellen-
Supernovaként robbant be közénk,
üstökösként száguldott tova,
nyomában halmozódtak a jelek,
krikszkrakszok a tengerpart fövenyén,
madárlábminták a hóban,
fekete-fehér lüktetés a szélben,
hangok, sikoltások és sóhajok,
álmok és zakatoló érzések,
gőzmozdonypöfögés és
sárkányrepülő-zuhanás,
ejtőernyő nélküli felelőtlen séták
a ködös éjszakában,
akkordokkal játszadozás,
magas-mély lüktetés egy
kimustrált zongorán a
háború árnyékában,
rettegő szív és
vacogó lélek találkozása félúton
a gonosz boszorkánnyal, aki
ma sem javul meg, hiába várjuk,
s hiába minden, a sivatag
száraz marad ellentétben szememmel,
melyből új forrás fakad
minden este, ha nem varázsol el az álom,
e jótékony csaló,
ki csak mosolyog, de tudjuk, hazudik.
gyv
elforgatod százfokkal
azt kapod, hogy dél
és este közé kerül a hajnal
felélesztő hatással lép rád
eltapos, hogy megszüless
bele iszapba, és kis gilisztaként élheted
tovább a sikamlást
ahogy eddig is ment a folyóban
ahol van a két fajtád
az egyik úszik az árammal
a levegőnek örül
és nem veszi észre, hogy azok veszik körül
akik próbálják lenyomni a saját adagjukért
a másik fél meg úszik
az árammal szembe
hogy láthassa, hogy mennek dolgok
nem annyira rendbe'
de ez legtöbbször idő előtt az iszapba csúszik
és ott hal el, mint kagylóhéj-ragadta gyöngy
hamisan
én már régen kiúsztam a partra
onnan nézem láblógatva
onnan nézem megszáradva
onnan nézem, egyszerűen ennyi,
hogy mi folyik a lábam alatt
semmi sem változik azzal, ha elfordulok
vagy én vagy a nappal
100 fok a térben, ugyanmár
a vízben ártana, de oda nem jut el
ott a langyosban öregszik a bőrötök
száradok
mint fának a levele
le vele!
> > Two Thousand One, Nine Eleven
> >
> > Two thousand one, nine eleven
> > Five thousand plus arrive in heaven
> > As they pass through the gate,
> > Thousands more appear in wait
> >
> > A bearded man with stovepipe hat
> > Steps forward saying,
> > "Lets sit, lets chat"
> >
> > They settle down in seats of clouds
> > A man named Martin shouts out proud
> > "I have a dream!" and once he did
> > The Newcomer said, "Your dream still lives."
> >
> > Groups of soldiers in blue and gray
> > Others in khaki, and green then say
> > "We're from Bull Run, Yorktown, the Maine"
> > The Newcomer said, "You died not in vain."
> >
> > From a man on sticks one could hear
> > "The only thing we have to fear.
> > The Newcomer said, "We know the rest,
> > trust us sir, we've passed that test."
> >
> > "Courage doesn't hide in caves
> > You can't bury freedom, in a grave,"
> > The Newcomers had heard this voice before
> > A distinct Yankees twang from Hyannisport shores
> >
> > A silence fell within the mist
> > Somehow the Newcomer knew that this
> > Meant time had come for her to say
> > What was in the hearts of the five thousand plus that day
> >
> > "Back on Earth, we wrote reports,
> > Watched our children play in sports
> > Worked our gardens, sang our songs
> > Went to church and clipped coupons
> >
> > We smiled, we laughed, we cried, we fought
> > Unlike you, great we're not"
> >
> > The tall man in the stovepipe hat
> > Stood and said, "don't talk like that!
> > Look at your country, look and see
> > You died for freedom, just like me"
> >
> > Then, before them all appeared a scene
> > Of rubbled streets and twisted beams
> > Death, destruction, smoke and dust
> > And people working just 'cause they must
> >
> > Hauling ash, lifting stones,
> > Knee deep in hell
> > But not alone
> >
> > "Look! Blackman, Whiteman, Brownman, Yellowman
> > Side by side helping their fellow man!"
> > So said Martin, as he watched the scene
> > "Even from nightmares, can be born a dream."
> >
> > Down below three firemen raised
> > The colors high into ashen haze
> > The soldiers above had seen it before
> > On Iwo Jima back in '44
> >
> > The man on sticks studied everything closely
> > Then shared his perceptions on what he saw mostly
> > "I see pain, I see tears,
> > I see sorrow - but I don't see fear."
> >
> > "You left behind husbands and wives
> > Daughters and sons and so many lives
> > are suffering now because of this wrong
> > But look very closely. You're not really gone.
> >
> > All of those people, even those who've never met you
> > All of their lives, they'll never forget you
> > Don't you see what has happened?
> > Don't you see what you've done?
> > You've brought them together, together as one.
> >
> > With that the man in the stovepipe hat said
> > "Take my hand," and from there he led
> > five thousand plus heroes, Newcomers to heaven
> > On this day, two thousand one, nine eleven
2 kg kenyér, de ne fehéret
("ne fehéret? milyen van még?... Te jó ég, mi a lószart gyártanak már ezek a pékek? Jóhogynemmá banános kenyér...!)
8 db zsömle, de a kifli is jó
(paga... pagane... paganino vagy mi ez?! Ez kifli, baszd meg!)
3 liter tej, csökkentett zsírtartalmút, mert a Lacika csak azt issza meg
("Lacika, Lacika! ... 13 éves az a büdös kölök, tuti hogy már bagózni jár a hülye haverjaival, és éjjel nappal bömbölteti azt a rohadt zenét")
30 deka pulykasonka
("mit akar ez?... szeletelve? ... nekem kurvára mindegy, én meg nem eszem azt a szart... van itt jó kis füstölt kolbász is... azt kéne... hagymával...)
1 kg paradicsom
("most én találjam el, mennyi egy kiló paradicsom? hülye gép... melyik itt a paradicsom?... mingyá benyomom a krumplit, oszt szarok rá... hopp, majdnem két kiló... faszom!")
2 csomag mustáros chips
("mustáros mi a túró?... hol a picsába lehet ez?... mindegy, nem volt, és kész!")
vegyél magadnak sört
("6 üveg... nem, legyen inkább 10... ha a Pityu átjön, nem lesz elég... 15... mennyi van egy ládában?... oké, egy láda")
("kibaszott sor... számlát is kérsz, te mocsok?... kurva anyját minden cégnek!... marja szét a gyomrotokat a szaros ásványvizetek!"
("kurva kanyar!... köcsög sör mit zörög hátul?!... ez meg mit pöcsöl itt előttem?... szerteszéjjel baszom mindjárt a fejét!)
("nesze, anyjuk, itt a rohadt cuccod... nem vagyok éhes... faszom az egészbe!")
Ma már megint vége lett a világnak
Legalábbis a szennylapok ezt prófétálják
Hát legyél te is próféta, vagy inkább prófosz
Oszt' jósold meg te is végüket
Csinálj belőlük szén-dioxidot és vízgőzt
A maradékot meg söpörd el
Mert ezzel a kefekötőknek is munkát adsz
Azok meg így elihatják agyukat
Tramelan Tramelan marad, és te továbbra is headbangelsz
Röhögsz a dolgokon, hátha visszaröhögnek rád
Miért basznák el a kedvedet?
Kapjad be, kapjad be vén hülye Nosztradám!
