A legalapvetőbb kritérium, hogy soha ne emeljen kezet a gyengébbik nemre. Egy férfi nem férfi, ha megüt egy nőt!Védelmezze őt, érezze a nő, hogy mellette mindig biztonságban van. Persze ez nem azt jelenti, hogy ha ránéz valaki egy bárban, akkor azonnal leüti.
2. Nem számít, mekkora izommal rendelkezik!
Figyeljen oda az egészségére, de ne az legyen a legfontosabb, hogy mekkora a bicepsze. Egyáltalán nem fontos, hogy 30 vagy 90 kilót emelget a kondiban.
3. Lényegtelen, hány nő volt az ágyában!
Vannak, akik már a középiskolában megtalálták az igazit, és soha nem is akarnak mással lenni. Míg mások húzogatják a rovátkákat a noteszükben, és minden ujjukra jut egy csaj.
A legkalandozóbb természet is megérik a komoly kapcsolatra. Ki előbb, ki utóbb.
4. Legyen érzelmes!
Nem attól erős, ha soha nem sír, vagy soha nem mondja el, hogy mit érez. Sőt! Kifejezetten pozitív tulajdonság, ha ki meri mutatni az érzelmeit.
5. Álljon ki az igazáért!
Még akkor is, ha mindenki más véleményen van, és teljesen egyedül marad az érveivel. Álljon ki mindazért, amiben őszintén hisz.
6. Legyen megbízható!
Fontos, hogy mindig számíthass rá, a legnagyobb bajban és a legkilátástalanabb helyzetben is. Nem jó, ha önző, és mindig figyelmen kívül hagyja mások érzését.
7. Legyen divatos!
Nincs semmi gond a farmerral és a fehér pólóval. Ez is vonzó tud lenni. De nem kell mindig ebben járni. Cseppet sem von le a férfiasságból, ha kicsit odafigyel a divatra, és törődik azzal, hogyan lép ki az ajtón reggelente.Legyen igényes!
8. Legyen jó modora!
A mai világból kezdenek kihalni az úriemberek. Nem a 19. századi romantikára vágynak a nők, de az ajtókinyitás vagy a kabát lesegítése nem a világ. És a "köszönöm" szó használatától sem halt még meg senki.
9. Fontos a tájékozottság!
Ne csak egy témában legyen otthon! Tudja, hogy mi folyik a világban, és nem árt, ha véleménye is akad erről-arról.
10. Jó férj és jó apa!
Nem mindenki akar férjhez menni és akar gyereket. De aki egy családra vágyó nő mellett horgonyoz le, annak bizony számolnia kell a következményekkel. Ahhoz, hogy jó apa legyen, nem kell lehoznia a csillagokat az égről, csak mindig legyen jelen a gyerekek életében, és segítse párját.
Szia zanikó! Köszönöm a segítséget. Neked is van topikod? Írd meg légy szíves mi a címe és hol találom meg!
Én sajnos számítógépes analfabéta vagyok, soha nem tanultam és nem is dolgoztam gépen. Ez az első számítógép, amit bekapcsoltam.:) Időgép nagyon sokat segít eligazodni ebben a világban, ez úton is köszönöm.
A büszkeséget rendszeresen összekeverik a nagyképűséggel. (...) A büszkeség az én szememben egy olyan tulajdonság, amit valaki akkor tud elérni, ha szívvel-lélekkel megéli az életét, mind racionális, mind érzelmi szempontból. A büszkeség a gerinc tudata.
A nőnek csak egyetlen hibája van: elfelejti, hogy mennyire értékes. „Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon. Egy angyal arra járt, és megkérdezte: Miért töltesz annyi időt ezzel a teremtménnyel? És az Úr azt felelte: Látod az összes specifikációt, amelynek meg kell felelnem, hogy megformáljam őt. - Mosható legyen, de ne műanyag, több mint kétszáz mozgó alkatrészből álljon, amelynek mindegyike cserélhető kell, hogy legyen és mindenféle étellel működnie kell, képesnek kell lennie egyszerre több gyermeket a karjában tartani, megölelni úgy, hogy az meggyógyítson mindent a lezúzott tértől az összetört szívig, és mindezt mindössze két kézzel. Az angyalra mindez mély benyomást tett. - Két kézzel? Az lehetetlen! És ez a standard modell? Túl sok munka ez egy napra… várj holnapig, és fejezd be akkor! - Nem – mondá az Úr. – Már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtményt, amely szívem legkedvesebbje lesz. Meggyógyítja magát, ha beteg, és egy nap 18 órát tud dolgozni. Az angyal közelebb jött, és megérintette a nőt. - De Uram, olyan puhának alkottad őt. - Igen puha – mondta az Úr. – De erősnek is alkottam. El sem tudod képzelni, mi mindent elvisel és legyőz. - Tud gondolkodni? – kérdezte az angyal. - Nem csak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is – válaszolta az Úr. Az angyal megérintette a nő arcát… - Uram úgy tűnik, a teremtényed ereszt! Túl sok terhet róttál rá. - Nem ereszt … Ezek könnyek – javította ki az Úr az angyalt. - Mik azok a könnyek? És mire valók? – kérdezte az angyal. És mondá az Úr: - A könnyek fejezik ki a bánatát, kételyeit, szeretetét, magányosságát, szenvedését és a büszkeségét. Mindez nagy hatást tett az angyalra. - Uram, zseniális vagy! Mindenre gondoltál. A nő valóban csodálatos. Olyan erő birtokában van, amelyekkel ámulatba ejti az embert. Képes kezelni a gondokat, és nehéz terheket hordozni. Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét, és véleményét. Mosolyog, amikor sikoltani, szeretne. Dalol, amikor sírni, volna kedve. Sír, amikor boldog, és nevet amikor fél. Harcol, azért amiben hisz. Kiált az igazságtalansággal szemben. Nem fogadja el a nem-et válaszul, ha jobb megoldást tud. Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson. Elviszi a barátját orvoshoz, ha fél. Szeretete feltétel nélküli. Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek. Boldog, ha barátai jól vannak. Örül, ha születésről vagy esküvőről hall. Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal. De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel. Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthatja az összetört szívet. Csak egyetlen hibája van: ELFELEJTI MENNYIRE ÉRTÉKES.” ( Lélektenger )
Oly árvák ők mind, az öregek. Az ablakból néha elnézem őket, hogy vacogó szélben, gallyal hátukon mint cipekednek hazafelé - vagy tikkadt nyárban, a tornácon hogy üldögélnek a napsugárban - vagy téli estén, kályha mellett hogyan alusznak jóizüen - nyujtott tenyérrel a templom előtt úgy állanak búsan, csüggeteg, mint hervadt őszi levelek a sárga porban.
És ha az utcán bottal bandukolnak, idegenül néz a napsugár is és oly furcsán mondja minden ember: "Jó napot, bácsi."
A nyári Nap, a téli hó, őszi levél, tavaszi friss virág mind azt dalolja az ő fülükbe: "Élet-katlanban régi étek, élet-szekéren régi szalma, élet-gyertyán lefolyt viasz: téged megettek, téged leszórtak, te már elégtél: mehetsz aludni..."
Olyanok ők, mint ki utazni készül és már csomagol.
És néha, hogyha agg kezük játszik egy szőke gyerekfejen, tán fáj, ha érzik, hogy e két kézre, dolgos kezekre, áldó kezekre senkinek sincsen szüksége többé.
És rabok ők már, egykedvű, álmos leláncolt rabok: hetven nehéz év a békó karjukon, hetven év bűne, baja, bánata - hetven nehéz évtől leláncolva várják egy jóságos kéz, rettenetes kéz, ellentmondást nem tűrő kéz parancsszavát:
-Könnyű-e a megvilágosodás útja, vagy nehéz? -Egyik sem. -Hogyhogy egyik sem? -Úgy, hogy ilyen nincs is. -De akkor hogyan érünk célba? -Sehogy sem. Ez egy utazás távolság nélkül. Hagyj fel az utazással, és megérkezel.
"samba florilor ..." The YouTube account associated with this video has been terminated due to multiple third-party notifications of copyright infringement.
Azt gondolom, hogy két külön dolog az egyedüllét és a magány. Arra, hogy az ember időnként egyedül legyen, még egy jó házasságban is szüksége van, de ha van egy igazi partnere, akkor valahol a zsigereiben mindig érzi, hogy nem magányos... csak éppen most egy órára, egy hétre, egy hónapra egyedül maradt, de ez elmúlik, mert van, aki hazajön hozzá. A magány viszont: társ nélküli, tartós egyedüllét. Ez valóban kínzó lehet. Szenved is tőle férfi és nő, a legkülönbözőbb korosztályokban. Ráadásul a magány még zárkózottabbá, még magányosabbá teheti az embert. Kudlik Júlia
Isten, add, hogy bujdosásom így végződjék egy szép napon: roskadjak én is le az útra, tettől, tudástól gazdagon, maradjak ott nagy reményjelnek, hogy bárki, aki haza vágyik s átlép felettem gondtalan, úgy mondja halkan, boldogan: már csak tíz perc az út hazáig.
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfőre ülni, borból-vízből mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani mindent, mi élet, havas telet és hosszu-hosszu őszt, lehet-e némán teát inni véled, rubin-teát és sárga páragőzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, az utcaseprő, szegény, beteg ember, ki fütyürész az ablakunk alatt? Akarsz játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz játszani boldog szeretőt, színlelni sírást, cifra temetőt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált?
A szeretetnek melege van a természet hidegében, világossága van az élet sötétségeiben, és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben,és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban.
Mi a boldogság, mondd meg nagy király! Az élet néked csak rózsát kínál. A földgolyóból tiéd egy darab. A koronát viseled egymagad. A gyönyör szolgád és vágyad lesi. Füled a nem szót nem is ösmeri. Mi hát a boldogság: a hatalom? a dicsőség? vagy csak a nyugalom? Melyik a jó, és melyik az igaz?
- Egyik sem az. Hanem ha a szomszéd népek a koronám alá lépnek, s hatalmam, mint óriás kart átnyújthatom a világon, az lesz az én boldogságom.
- Mi a boldogság, szép leányka, ki teremtve vagy a boldogságra? - Ha koszorúsan, hófehérben oltár elé hajlik a térdem, semmit többé nem kívánok: elértem a boldogságot.
- Virágbokor mézeshétben, boldogságról beszélj nékem. - Várjon uram még egy évet, akkor szólhat csak az ének: virágbokor, ingó-ringó, - akkor jön a rózsabimbó.
- Mi a boldogság, jó anya? - Csitt! Felébred a kisbaba! Ő lesz, ő a boldogságom: ha majd jönni-menni látom; ha majd nagy lesz, mint az apja; ha a sors el nem ragadja.
- Mi a boldogság, török szultán? - Ha az Anteusz titkát tudnám. - Mi a boldogság, szent apáca? - Lelkemnek mennybe feljutása.
- Mi a boldogság, te agg? - Ha lehetnék fiatalabb. - Ingetlen koldus, szólj ugyan... - Ha ingem volna, jó uram.
- Mi hát a boldogság, jóságos Úristen? - Fiam, mindenkinek az, amije nincsen.
Szia zanikó! Én is nagyon szeretek olvasni, a versek meg egyenesen elkápráztatnak, bár az ismeretem és a tudásom eléggé hiányos. Örülök minden napló látogatónak, boldoggá tesztek a szép versekkel, zenékkel és a különleges tudásotokkal.
Csillagfényest!
