Beleszólnék,én csak érintőlegesen súrolom.Zorntól láttam két keleties címűt,az egyiken Wollensen és Leisz játszott vele (most épp Frisellel nyomják nagyon jól),a másik meg egy japán kollab.Segítsetek!!
Ja és ha bizarr zenéket akartok látni/hallani és időtök engedi,akkor tudom ajánlani a Wah2-t pl.,összefutottam ott már néhány bizarr formációval.aa.
>>>Na szóval, szerintem ez önmagában még nem előny, meg nem értékmérő. Sőt, azt hiszem, jó kis dögös dallamokat elég nehéz lehet kotyvasztani, még akár sokkal nehezebb is, mint zajzenét.
IGENIGENIGENIGEN! Kár szót vesztegetni az egész dallam-zaj dologra.
Ha zene beszerzésről van szó, akkor előtte mindig egyeztetni szoktam a baráti körrel, ki vesz meg mit: az felesleges, hogy ua. meglegyen 2 embernek;o)
A Gentle Giant CD-k így jórészt átvéve-átírva vannak meg, viszont az eredeti Can albumokról semmi pénzért nem mondanék le!
Persze, végül is ezekben a Henry Cow-okban is van dallam is. Csak olyan szögletes, szokatlan, kificamodott, 'más', hogy erősen szokni kell. Nekem a HC már körülbelül a tűréshatáron van, az annál dallamtalanabb zenéket nem szeretem, nem szórakoztatnak.
Shaddam, akkor nincs baj, a Canterbury az olasz progrock javánál 'dallamtalanabb'. Kivéve pár 'szabálytalan' együttest, olyanokat mint az Area, vagy a Deus Ex Machina. Na szóval, szerintem ez önmagában még nem előny, meg nem értékmérő. Sőt, azt hiszem, jó kis dögös dallamokat elég nehéz lehet kotyvasztani, még akár sokkal nehezebb is, mint zajzenét.
Nyersz a lottón, vagy cserélgetsz. Ifjonci koromban így szereztem be a Crimsonokat meg a VanderGraafokat és sok más egyebet. Nem rossz egy CD író sem. Pont ma megyek egy haveromhoz kb. tíz cédével. :))
Semmi bajom a dallamokkal, Egyedül az AOR zenék meg a futó slágerek dallamvilágát nem állhatom. Mindenesetre jobban kedvelem az olyan muzsikát, amiben váltakoznak a dallamosabb~megfoghatóbb és elszállt, disszonáns részek. De nem csak ezt szeretem!
Mahavishnut már hallottam, és... hát... király!, a Chase pedig szerintem a legeredetibb és legnagyobb hatású a korabeli jazzrock együttesek közül:o)))
Az 70-es évek olasz progresszív együttesei a kedvenceim közé tartoznak, azok pedig azért elég dallamosak, hogy ne mondjam, már-már csöpögnek (Locanda delle Fate)- szóval ehhez képest a canterbury irányzat sem dallamosabb, ha jól sejtem abból, amit eddig olvastam róluk.
A lemezvadászatot már elkezdtem, vannak tapasztalataim, csak arra voltam kiváncsi, hogy van-e más út is.
Persze kinek mi a dallam. Még Evan Parkernél is lehet hallani ilyesmit, legalábbis nekem.
Fred Frith mond neked valamit? Curlew, Root, Henry Cow? A Remembering Tom Cora lemez elég jól összefoglalja ezeket a zenéket.
Ha az ilyet, (és csak ilyet? télleg? ;-) ) szereted, akkor a Canterbury nem pont jó, mert abban sok a dallam is. Meg persze a Mahavishnuban is, Brand X-ben, de még a Nucleusban is, hogy pl. a Chase-ről már ne is beszéljünk. A Faust viszont valóban 'zajosabb', ellenben az nem jazzes.
Hááááát, beszerzésileg biztos hogy az az ábra, hogy olyan hely nem nagyon van, ahol ezek a lemezek szépen együtt hiánytalanul sorakoznak a polcokon. Talán a világon se. Nálam úgy történt a dolog, hogy egyrészt már vagy 20 éve gyűjtöm, másrészt kompromisszumokat kötöttem a minőség, és a zenei hordozó tekintetében (van itt szalagos magnó, kazetta, CD, LP, MP3). Mindazonáltal akinek sok pínzmagja van, az megteheti, hogy a lemezboltokban, vagy az interneten megrendeli, de ebből nem lesz "viszonylag olcsó" megoldás. Csak az marad, hogy nagy lelkesedéssel és kitartással vadászni kell innen onnan.
A rossz minőség nem zavar, csak nem tudom használni ezeket az mp3 letöltőket. (munkahely, nagy iroda, mindenki lát mindenkit, meg egyébként is tilos netezni:o(((, később meg időm nem lesz rá. Egy barátomat viszont ráugrasztottam a dologra, erre nem azt a számot találja meg a Faust-tól, amit lehetetlen letölteni!? (Faust Tapes-az egész album 1 szám= soha nem fog lejönni)
Más: ismeri valaki a tribal tech-et? Tegnap hallottam egy albumukat, és nagggggyon elsőrangú volt. Improvizatív is,elektromos is, nem is dallamos(ez a lényeg!), nem is sznob-jazz... szóval bejött, na.
Magyarországon nem tudom, erre talán gyereapapához tudna neked választ adni. Ha nem zavar az aránylag rossz mp3 minöség, akkor javaslom az audiogalaxyt. A zenészekröl lentebb már valaki böségesen írt, jobban mondva a szabad improvizációról.
Végigolvasva a topikot, NAGYON örülök annak, hogy megtaláltam.
Jómagam az "átlag" Floyd-Yes-Genesis-ELP-stb. vonal felől jutottam el a kísérleti-avantgard zenékig és sajnos még keveset ismerek belőlük, de amióta a Can-t meghallottam, rögtön a kedvencem lett.
2 kérdésem lenne:
-hol lehet beszerezni ezeket a zenéket- Faust, Can, Amon Düül, canterbury irányzat stb.- viszonylag olcsón, Mo-on? (amit eddig tudok: a Stereo Shopban nem nagyon szokott lenni; egyetlen lehetőség: méregdrága bakelitkiadások)
-van ma Mo-on olyan zenész(társaság), akit érdekel az irányzat? Ha igen, szívesen csatlakoznék.
Tegnap volt Dresch itt nálunk. Most már csak az öcsikémet kell elérni, hogy megtudjam milyen volt, mert én sajnos nem tudtam elmenni. Valami Lantos nevezetű hegedűssel. Sajnos be kell vallanom, hogy nem hallottam még a nevét.
Csak azért kérdezem, mert meg akarom venni. Azt meg, hogy nem bírod Wyatt-et, illetve az énekhangját, szerintem azért van, mert a Maching Moleban nagyon kihegyezetten énekel. A szólólemezein visszafogottabb. Főleg az utolsókon.
A 2 studio, meg az 1 koncertlemezük megvan, de a Peel-t, azt pont nem ismerem. Megjegyzem (bocs, ha esetleg mondtam már), hogy én a Canterburyek közül több együttest is jobban szeretek, mivel a MM-ban nem bírom az éneket. A Wyatt szólólemezeken viszont nagyon is, - ki érti ezt?
Na, jó! Arra gondoltam, amikor jön egy "egyszerü" jazz (pl. Steve Lacy vagy Cecil Taylor), és akkor azt mondják, hogy ezt nem lehet meghallgatni, mert nincs benne dallam.
No hát azért nehogy azt mondd, hogy minden zenében egyformán sok a dallam, csak az egyikből könnyebben kihallatszik, a másikból meg nehezebben. Vannak pl, ezek az izé, ezek a zajzenék, hát ott ugye jóval kevesebb van belőle mint mondjuk a Korda Györgyben. Mert már eleve nem arra épít.
Ja, a Caravant nem ajánlásképpen mondtam, az a te ízlésednek tényleg túl dallamos lehet. Canterburyből a korai Soft Machine mellett neked talán a Matching Mole lenne az, ami tetszhet. Persze ez sem nem 100%. Persze belehallgatni nem kerül semmibe.
Hát igen, én sem értek egyet a Canterbury fanokkal ( ;-) ), hiszen én a Caravan: In the Land of Grey and Pink-et még talán a NH Complete-nél is jobbnak tartom, vagy legalábbis egyenrangúnak.
