Azert, hogy nevessunk, de ne kinevessunk, sirjunk, de ne rikassunk, vitazzunk, de ne veszekedjunk. Hogy meseljunk, elemezzunk, kibeszeljunk, segitsunk es talalkozzunk. Oregnek, fiatalnak, dolgozonak, haziasszonynak, ujnak, es foleg reginek, itthoninak es kulfoldinek. Felvetel kerese: mikoltekkukacgmailpontcom
Topikszabályok a 0. hozzászólásban.
Jól van, szívem, akkor esetleg írd le, mit gondolsz arról, hogy valaki kérés és előzetes megbeszélés nélkül (vészhelyzet kivételével) bemegy a másik különálló lakásába/lakrészébe. Most hagyjuk a takarítás részét.
tisztelt feljebbviteli bíróság!!! nem a tárgyalóteremben vagyunk, kéretik a szavaimat nem kicsavarni, hanem konkrétan azt olvasni amit írtam, és megpróbálni annak értelmezni, ami, nem belemagyarázni és továbbfejleszteni:)))
Zsombi, ha megköszönném, akkor máskor is felküldené hozzám a takarítónénit. Ha megköszönném, az azt jelentené, igen, anyu, neked van igazad. Pedig nincs igaza! A kéretlen segítség nem segítség, pláne, ha burkolt kritika az alapja! Ha nem beszéltük volna át négyszázötezerszer, hogy ne zargassák a privátszférámat és nyugodjanak már bele, hogy én egy trehány disznó vagyok, valamint hogy nem vagyok hajlandó a takarítónőjüket megtűrni a lakásomban, akkor megköszönném. De mivel tudják, hogy ez nálam a gumicsont, semmi de semmi megköszönnivalót nem látok benne!
Szerintem ők kvázi két külön lakásban élnek. Társasházfélét csináltak a házból. Márpedig ha külön lakásban élnek, az nem együttlakás. Még akkor sem, ha az egyikből a másikba át lehet menni kabát és cipő nélkül, ami szerintem abszolút a nem ideális kategória. Én mivel egy agresszív kismalac vagyok :-))) egy ilyen szituációra konkrétan ütnék, de minimum zárat cserélnék. Az én házam, az én váram.
Szerintem az együttlakásban mindkét fél együtt lakik, nemcsak az egyik a másikkal. Életkortól függetlenül tisztelni kell a másik magánszféráját. És valóban felesleges megsérteni, megbántani a másikat - a kéretlen takarítással is. Nem nagyon látok benne megköszönnivalót.
tudod te nagyonokos béka, az együttlakás már csak ilyen. Néha egymás agyára mennek, alkalmazkodni kell. Nem hiszem, hogy manjonére a meglepetés erejével hatott, hogy milyen az anyja takarítási mizériája, amikor összeköltözött vállalta az együttlakás előnyeit, hátrányait (asszem:) És mivel ő a fiatalabb, neki kell jobban alkalmazkodnia. Még akkor is, ha akkora rettenet történik, hogy kitakaríttatnak nála! De túlspirázzuk szerintem , én aszondom, hogy egy köszönöm elég lett volna és később egy alapos átbeszélés. De megsérteni, megbántani felesleges volt - szerintem!
mindannyiunknak hiányzik a gyereke, szerintem amelyikünk dolgozik, márpedig ugye, az keveset van a gyerekével (kivéve ugye egyeseket!!!!:)). Arról nem tehetek ha valami betalál, bántani nem akarlak, mert mi a fracért, ha már idáig nem:)) csak leírtam amit gondolok. Változatlanul!
Zsombi, nekem amit írtál, egy övön aluli ütés volt, mert nekem szó szerint hiányzik a gyerekem, nagyon-nagyon fájlalom, hogy nem lehetek vele annyit, mint más anyukák. A bevásárlást meg általában én intézem, csak úgy mondom, hozom-viszem anyámat, mert apám utál vásárolni. Nem értem, minek ez a lerohanás.
A marihuánás fordulat vicc volt, de amúgy lehet ruhásszekrényben termeszteni, ezt olyantól tudom, aki megtette.
Amikor elutazunk, akkor itt egy ismerősnek adunk kulcsot és ő jön postaládázni, meg a virágokat öntözni. (Lehet, hogy takarít is, nem tudom. Nem vagyok hajlandó úgy elutazni, hogy előtte ne vágjuk rendbe a lakást.)
Ez az ismerős mesélte, hogy barátaival megbeszélte, hogy a következő héten nem lesznek és akkor ő megy a macskát kajáltatni. Ment is a hölgy és miután a mosogató tele volt szennyessel, nekiállt mosogatni. A mosogatás közepén megjelent a házigazda, aki akkor ébredt föl... Ismerős egy nappal előbb ment macskát etetni.
Hát elég erősen módosulnia kéne a véleményednek, ebből ugyanis elég világosan kiderül, hogy Alice tökéletesen ismerte manojoe véleményét a dologgal kapcsolatban, a téma nem először merült fel, tehát ha mintegy 10 másodperc gondolkodási időt rászán a meglepi átgondolására, akkor nem lépi meg. Ja és főleg nem lepődik meg utólag a reakcióján. És lehet rágni a segítő szándék kitételt, de nekem elég világosnak tűnik, hogy ilyenfajta segítségre egyértelműen és határozottan deklaráltan nem volt szüksége. Akkor pedig nem segítség.
