A hangzatos cím, hogy az EU kapott egy pofont, amire Brüsszel hallgat, hát ezt zabálják. Példaként hoztam, hogy miként kell úgy tálalni egy történetet, hogy az emberek többségénél a védekező ösztön jöjjön elő. Hogy szeretünk rettegni.
Miközben semmi probléma nincs a valóságban. De a tálalás hatására elhiszik, hogy van.
Újabb példa, hogy miért nem nyerhet nálunk az ellenzék.
A mandíner bedobja, hogy Kína korlátozza az exportot ritka fémek némelyike esetén. A hír eddig igaz.
Utána el kezdi elemezni, hogy hű meg ha, meg rettegjünk, mind éhen fogunk fagyni. És a sok honfitársunk ezt elhiszi. És majd jön Orbán, a megmentő, aki jóban van Kínával, így mi nem fogunk éhen fagyni.
És a valóságot, ami ennél sokkal bonyolultabb már nem akarják meghallgatni.
A komolyabb gond ott volt, hogy nem nyilvánosan mondta és nem is ő hozta nyilvánosságra, ami azért az egész beszéd jelentését meghatározó kontextus volt.
