Kösz, hogy megkerestél, talán inkább rámtaláltál. A link alapján látható a hasonlóság a népcsoportok között, nem sok különbség van köztük. Sajnos az asszimilácio, a keveredés a nemzetek között - ami azért nem bűn - megtette hatását. Én ha lehet, viszem tovább a fáklyát, és unokám is beszélni fogja a nyelvet, annak ellenére, hogy apja Magyar ajku. Ezért járatjuk a Horvát óvodába Pécsett. Vallom, hogy a gyökerek nem halhatnak ki.
A Szalántait lehet, hogy ismerem, de csak névrokonom, a Pécsudvardit nem. Egyébként én Nagykozárban lakom. Nem vagyok mozlim, katolikus a vallásom, az őseim származnak lentről, innen az a ragaszkodás a régi gyökerekhez.Egyébként Szalántán a régi öregek közűl, lehet, hogy ismerik is családomat a nevem alapján. Üdv, Ivo.
A francba....sejtettem, hogy turpisság van a technika mögött. Nálam pont forditva működik a dolog, nyomtam a jobb gombot, mint süket az ajtót, mig rájöttem, hogy a ballal is megy. Mit ne mondjak....nem semmi. Rögtön az ugrott be mikor a székely gyerek meglátja a zsiráfot az állatkertben és azt mondja - ilyen állat pedig nincs. Ez remek. Gondolom a többi is jó, ha nem jobb. Gondolom nem én leszek az egyedüli akinek ezzel a képpel felpiszkáltad a fantáziáját. Két hét múlva megyek megint Sarajevóba, de hát DaWeo Kalossal nem tudok oda felmenni. Várjuk azért lassan szöveges beszámolódat is. üdv.
Most nem írtam ide, de gondolom tudod, hogy körbe lehet nézni a képben. Az egér jobb gombját lenyomva tartva lehet forgatni a panorámát. Az egér görgőjével lehet be és kizoomolni, bár ez utóbbi nem annyira célszerű, mert torzítja a képet.
Persze még ezen a képen sem lehet érzékeltetni azt a hihetetlen mélységet, szakadékot, ami a fényképálvány mellett kezdődik. Lent a völgyben folyik a Rakitnica. A falu és kb. a fényképezés pontja 1500 m magasan van tengerszint felett.
Köszi. Az a sárga épület volt az egyetlen modernebb épület. Nem kérdeztem meg, hogy mi az, de egyik fele nem volt berendezve, úgy láttam, hogy inkább csak raktárnak használják. A képen tőle balra az a legkisebb építmény egy budi. Az volt az egyik legszebb épület, szépen kővel kirakva. Belülről nem néztem meg :)
Az egyik dombtetőről és fényképeztem, én is kiváncsi vagyok mi jön majd ki belőle.
Kb. 10-20 gömbpanorámát készítettem a két hét alatt, de lesz, amelyikre rámegy majd egy teljes hétvégém, hogy összerakjam. Ez egy sima nem HDR képsor volt, ezért gyorsabb volt ezt elkészíteni. Viszont a színek így nem annyira jók (az ég ki van égve rendesen).
Most, hogy a tengerre utazva áthúztunk (szokás szerint) Konjicon, az út felett áthúzva, két transzparens hirdette a hirhedt ARK bunker látogatási lehetőségét. Nem álltunk meg, nem ez vólt a cél, de mivelhogy sokan utaznak arra és korábban beszélgettünk is itt a fórumon erről, csak annyit kivánok ehhez hozzáfűzni, hogy ugyan képzőművészeti kiállítást nyitottak benne, de a megnézése, mármint a bunkeré, kissé körülményes. Ugyanis engedélyhez kötik és be kell jelentkezni a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz, ami Gorazsdében van Szarajevotól nem messze. Ha netán valaki erre vetemedne, számítson némi időhúzásra. Sok szerencsét.
Na mi is hazaértünk Korcsuláról, így ha a képeim is jók lettek, majd tudok mutatni bellőlük. Egyelőre holnap viszont orvos, mert úgy tűnik az arcüregem nem bírta az állandó víz alatt tartózkodást. Különösen az együk utolsó snorkel merülésnél úgy 8 m-en éreztem valami szokatlant. Idén a rendes merülés ki is maradt teljesen.
Tök igazad van. Maradjunk a balkánon. A privát élet meg maradjon az. Én szentűl meg vóltam győzödve róla hogy az üzleti életben tevékenykedel. De ez legyen magánügy. Osztom nézetedet. Jó munkát kivánok Neked.
Ha elolvasod a 616-ra írt válaszom, rájössz, hogy ennek semmi köze az üzleti élethez, amihez nem értek, én légiforgalmat irányítok, vigyázok az ártatlanokra, hogy eljussanak A-ból B-be.
Jó, kicsit túljátszottam, nem okoz igazából törést az életemben (még a nyelvi helyesség szempontjából sem), 35 éve vagyok irányító, azóta dolgozom együtt a szomszédos országok irányítóival. Nem is csak egy generációval. Ennek a 35 évnek a tapasztalata mondatja velem, amit korábban írtam, s akkor még nem értekeztem a többi szomszédos országbeli kollégákról (SK, RO, A, UA), akik közül sem mindegyik a magyar nép feltétlen híve/barátja, s akkor még igen csak visszafogottan fogalmaztam. Persze hogy szubjektív, minden az. Amiről itt írok/runk az meg az off topik netovábbja, de tán érdekes lehet annak, akit érdekel szűkebb világunk (az exAustro-Hungarian Empire). Legalább Kelet-Közép- Európa megértésének szempontjából. Ha + nem, úgyis lecimmog valaki.
Vannak kollégáim (sajnos), akik egy szemernyit sem különbek némely szomszédos országbeli kollégától. Ilyenkor úgy érzem (három évtizede), hogy sziszifuszi munka, amit csinálok, de csinálom, mert így neveltek, ez a meggyőződésem (ha az élet nem igazolja vissza, akkor is). Ez, persze túlmutat a balkáni kérdésen, amit amúgy is sokszor méltatlannak s nem helyén valónak érzek, pláne, ha vki olyan jön elő vele, aki az életében nem járt "a Balkánon".
Most, hogy mégegyszer elolvastam írásodat, sejteni vélem azért, hogy itt az üzleti életben amiben evezel, kemény dolgok folynak a háttérben, ami nem nyelvjárás függvénye. Ebbe én nem mernék beleszólni. Vóltam egy ízben tolmácsként egy ilyen üzleti ügyben, de ez nagy felkészűltséget igényel, úgy hogy legközelebb már nem is vállaltam. Maradjunk meg szerintem a topik témájánál, no meg ezzel hasznára válunk itt az olvasóknak is.
No, akkor próbáljuk meg visszajátszani a történetet. Te azt kérdezted, ha mindenki horvát vagy szerb, akkor ki a bosnyák? Erre válaszólta Ephedrin, hogy a horvát meg a szerb. Ez jól hangzik, olyan vicces, meg jellemző rájuk, erre válaszóltam én, hogy megoldottuk a tyuk meg a tojás kérdését, a gordiuszi csomóval. Valószinű Te komolyra vetted e kis humort, minthogy írtad is, érdekel a dolog. Bele kell, hogy bonyolódjunk egy kis balkáni eszmecserébe, amit én nem tartanák haszontalannak, de attól tartok, hogy szubjektív lesz az egész. Kérlek add meg az indító témát -vagy maradjunk az alapkérdésnél- úgyis jó. Igen, értem én ezeket a munkával kapcsolatos nehézségeidet, de gondolom, mi itt nem fogunk parázs vitát generálni ebből, hanem szépen megtárgyaljuk itt kulturált emberek módján, hiszen mint korábban írtam is, beszélhetünk róla. Gondolom Ephedrin is csatlakozik hozzá, meg talán a balkán nagy utazója The Rible is szól néhány szót. Üdv
Én, messze nem ott tartok, hogy nyelvjárásokat különböztessek meg, elég stressz, amikor a zágrábi ill. belgrádi kollégámmal munka közben igyekszem udvarias lenni, s amit tudok (keveset persze, de bele kalkulálva az elmúlt évek őrületét, a megkülönböztetés végett előkapart óhorvátot, például) azzal igyekszem a személytelen koordinációba vmi életet vinni, ha már 1x együtt kell működnünk/dolgoznunk. Persze, a munkanyelv az angol, hát mi a f@szért nem szorítkozom arra, de én még ilyen régi vágású úr vagyok, aki azt hiszi, ha az ember udvarias a másikkal azt előbb-utóbb visszakapja. Sajna, az élet ezt nem igazolja vissza, de én lassan okulok. Fő bánatom, hogy az általam preferált horvát kollégáimtól sem, akkor meg a vad rácoktól mit várjak?
Érdekes dolgot irtál a Holland a Francia stb hozzáálásából a nyelvek kapcsán, hallottam hasonlókat, de maradva szűkebb hazánkba vagy idelent délen, példáúl tapasztalatom szerint, ha valamelyik nációval társalogsz, eszébe sem jut, hogy megkérdezze, honnan jöttél, annyira természetes, hogy nem is érdekli hova való vagy , csak mikor megmondod, akkor jön ki belőle hogy , hogy a fenébe tanúltál meg a nyelvünkön észre sem vettem. Ez a sok, változatos nyelvjárás náluk természetes. Én magam sokszor használom azt a modszert, hogy kihangsúlyozom Magyar voltomat, ugyan nézzetek már túristának. És érdekes, jött a kérdés " ki akkor a bosnyák,"? Hát ez az. De ez már egy másik téma lesz.
"szólalj meg valakinek az anyanyelvén, garancia, hogy elnyered a rokonszenvét"
Ez általánosságban talán igaz, de néhány nemzet esetében biztosan nincs egészen így. A holland csak akkor beszél veled a saját nyelvén, ha tökéletesebben ismered azt, mint ő. Ha, nem, angolul válaszol bárhogy is erőltesd. A francia sincs hasra esve, ha anyanyelvén szólsz hozzá, s a legnagyobb elismerése, amikor megjegyzi, hogy akcentus nélkül beszélsz. Ezek személyes tapasztalataim.
