Mintegy 100-150 ember részvételével tüntetést szervezett több civil szervezet a terhességmegszakítások és az abortusztabletta esetleges bevezetése ellen csütörtökön, Budapesten.
Dehogynem értem... az abortusz lehetőségének elkerülése egy módon biztonságos: ha nem élnek nemi életet, slussz. (Egyház által engedélyezett más védekezési módszerek nem érnek semmit!) Namármost ilyen tanokat hirdetni kb. olyan manapság, mintha puszta kézzel akarna valaki megállítani egy gőzmozdonyt. Ennyire azért nem lehet figyelmen kívül hagyni a való életet, még akkor sem, ha ez mondjuk nekem se teccik igazándiból, sajnos tudomásul kell venni, hogy a világ változott, sőt még jobban fog változni, és az adott körülményekhez kell alkalmazkodni.
Pontosan EZ AZ az attitűd, amiről beszélek. És ez az attitűd elsődlegesen ANNAK köszönhető, hogy az értelmes megelőzés helyett a megesett problémák utókezelését fontosabbnak tartják.
Az én példám: Ne ülj a kályhára! Forró!
A tiéd: Ülj csak rá, ha akarsz, hiszen a te jogod. Jujj! Fáj? Gyorsan szaladjunk a szomszédba kölcsönkérni égési sérülések elleni krémet, mert nekünk itthon nincs, hiszen nem vagyunk rá felkészülve.
És ha a szomszédnak sincs, akkor ő a genya, mert nem elégíti ki a hülyeségünk okozta fájdalmak csillapításához való jogunkat.
Annak a módszernek éppen az a feltétele, hogy kerüljék el az abortusz lehetőségét is. Ezt hívják felelősebb magatartásnak.
Úgy természetesen nem lehet, hogy továbbra is úgy, mint eddig, csak most kevesebb lehetőséggel.
A módszer lényege pont az, hogy arra vezesse rá az érintetteket, hogy odafigyeléssel és törődéssel el lehet kerülni a nem kívánt terhességeket.
De ameddig az attitűd nem változik - akkor, amikor akarom, úgy, ahogy akarom, és különben is ne szóljon bele senki a sejtcsomókba -, addig nem járhat nagy sikerrel.
Attitűdbéli váltásra lenne szükség.
Nem hiszem, hogy te, értelmes hölgy létedre, ne látnád, miről is írok itt.
"Végtére is az élet önmagában nem érték a klasszikus szerint."
Nem tudom, miért kell ezt, az eredeti szövegkörnyezetéből - ahol azért volt értelme - , kiragadott mondatot állandóan szajkóznod. Kérdezem, akkor hol volt megbecsülve az élet, amikor hanyagságból meghal egy már nem is magzat, hanem kifejlett újszülött? (Lejjebb beidéztem egy tizennyolcéves lány történetét, aki vállalta babát - akit aztán meg sem mutattak neki, a férfi orvos pedig annyit fűzött hozzá: Fiatal vagy, lehet méd sok babád.") És persze ez sem kapcsolódik szorosan a topik témájához, de ahova ez a "vita" megy, ott elfér. Mellesleg érdekelne, ha te és a feleséged nem szeretnétek több gyereket, akkor vállalnád-e az elköttetést, esetleges spermalefagyasztással, hogy ha mégis változik az álláspontotok, lehessen gyereketek? Amennyiben erre nem vagy hajlandó (Ide vonatkozik a kérdés, van itt valaki a férfiak között, aki a nő védelmében, az abortusz és a további nem kívánt terhesség elkerülése érdekében vállalná? Érdekelne! Elsősorban a nagy "ellenkezők" közül!) és az asszony mégis terhes lesz, akkor - kényszerítenéd, hogy szülje meg, - akaratod ellenére is vállalnád-e? (Mondjuk, egy férfinak szerintem ezt a döntést meghozni mindig sokkal könnyebb, szeretném, ha váltogatva lehetne szülni: egyet a férfi, egyet a nő. Érdekelne, hogy alakulna a népesség. És hány férfi járna el a vizsgálatokra, amelyek bár annyira nem kínosak, de mégis: havonta, kéthavonta felfeküdni széttárt lábbal, amikor amúgy is van az embernek elég minden, amivel törődjön.) Annyiban nem bosszant a dolog, hogy már régen nem arról szól itt a "beszélgetés", ami az indító téma volt, és ezért is bízom abban, hogy akiket esetleg érint, akiknek nem mindegy, hogy mi hogyan történik, és akik fellősséggel, átgondoltan, férjjel megbeszélve döntenek, azoknak nem lesz kellemetlensége néhány nagyokos miatt. Mert akik szajkózzák, hogy a gyerek, a gyerek, - de hogy később mi lesz vele, az már számukra lényegtelen, - és azok, akik hülyének tartják a nőt, mert esetleg abortuszra kényszerül, azok gond nélkül hagynák az ilyen "hülyének", hogy gyereket neveljen. Aki, ha abortuszra megy, egy állat, és nem érdemel még annyi könnyítést sem, amit a tabletta jelentene, ellenben ha megszüli, tapsolunk neki. Okos...
Na neeee! Ez így már eléggé szánalmas lenne. Másutt merő hobbiból konfrontálódnak, de itt hirtelen gyáva nyuszik lennének?
Amúgy pedig ha a felvilágosítást olyan módon - is - hajtanák végre, hogy az egyházaknak is tessen (ld. a hiányolt módszerek éppen azok), akkor sokkal kevesebb ellenállás lenne tapasztalható.
De ezt nem teszik, mert éppen sajt maguk ellen dolgoznának a felvilágosítás örve alatt. Akkor lehet, hogy sokan mégsem választanák a felelőtlen megoldást, és befuccsolna a "te életed, magadnak éled" szlogen, amivel jó sokat lehet kaszálni.
A védekezés valóban sokkal fontosabb és nagyobb energiát kéne rá fordítani. És ezt nem lehet egyszerűen a családokra bízni, mert mint látjuk nem nagyon működik. Általános iskola 7-8. osztályban kellene már ezekről órákat tartani, ingyen koton stb - nade kiváncsi vagyok, hogy ha ez megvalósulna, ugyan hány civilszervezet tiltakozna, hogy jajj az iskolában megrontják az én kisfiamat, kislányocskámat, jajj kötelezővé teszik a nemi életet!!!!
Tiltsuk be az összes kábítószert! Itt szépen lehet példálózni a tizenéves gyerekeket beetető dealer-ekkel, de az is benne van a pakliban, ha valaki pl.: csúnya féle rákja van, akkor már csak morfiummal lehet csökkenteni a fájdalmait. Az összes kábítószer betiltásának követelése megfosztja a ezen rákos embereket is a fájdalmuk enyhítésének lehetőségétől.
Még jó, hogy ölni - előre megfontolt szándékból, aljas indokkal - büntetlenül lehet olyan hősöknek, akik csak a védtelen, önvédelemre képtelen gyerekekkel szemben ilyen nagy terminátorok!
Itt egy egyszerű kérdés (hajaz a roaccutanosra): Mi történik ha a várandós anyuka egyben rákos is? Ha kezeled a rákját: Gyilkos vagy mert megölheted a magzatot! Nem kezeled a rákját: Gyilkos vagy mert megölöd az anyukát!
Minden belecsap a lecsóba: "Mi lesz az előléptetésemmel, ha most meg kell szülnöm ezt a gyereket?" felvetésre hívatkozva eltörölné az aburtusz lehetőségét, amikor ha a széléröl nézné a kerdést - EU legszigorúbb abortusztörvénye Írországban van, de még ott is van rá lehetőség, ha az anya életét veszélyezteti a terhesség. Ha ezt majdnem mindenki el tudná fogadni akkor arról szólna a vita: Milyen feltételek mellett lehet abortusz. Nem pedig, hogy legyen-e vagy sem.
Haggyuk csak a sok felelőtlen (csak ezek ről beszélek most!) fickót baßni, ő ugyan nem védekezik, majd a zasszony elrendezi a dolgot ahogy akarja, án neki már bizony baßni köll és punk tum! (gondolj a házasságon belüli sok-sok-sok-sok erőszakra)
alfredoo, én nem vagyok abortusz-párti, de megtiltani....
A mindenkinek magának kell eldöntenie megint ugyanoda vezet. Mert miért csak itt van ilyen lehetőség? Adják meg azt másutt is. Teljesen jogos az igény.
Én igazából csak azt hiányolom, hogy amikor a nem kívánt terhességekről van szó, akkor szinte kizárólag csak azokat az eszközöket népszerűsítik, amelyek...
-pénzbe kerülnek,
-odafigyelést nem igényelnek,
-nem működnek a felelőtlen kapcsolatok ellen,
-fájdalommal járnak.
Mintha csupán ezekből állna a védekezés. Ezekből is áll, de a többit nem hallani, mert az nem trendi, az nem modern, és az nem csak a jogokat, hanem a kötelességeket is hangsúlyozza. Azt hiszem Menzel volt az, aki egy rioprtban hangúlyozta, hogy legszívesebben kiadná az Egyetemes Emberi Kötelezettségek Chartáját/Nyilatkozatát.
Nem ÉN döntöm el, hanem mindenkinek magának kell eldöntenie. Az én álláspontom semmivel sem rosszabb a tiednél, hiszen TE meg azt akarod eldönteni, hogy Én ne dönthessek. (Elviekben persze, mert én ugyan már nem fogok szülni...)
A túlnépesedés meg akár tetszik akár nem egyrészt valós probléma, másrészt alaptalanná teszi a ker. vallás azon tételét, miszerint "sokasodjatok és szaporodjatok" - megtörtént, ez a feladat ki van pipálva.
Gondolod, hogy ha TE döntöd el, akkor az jobb lesz? írsz itt mindenféle vitáról, miközben ex cathedra kijelentesz olyasvalamit, ami eleve a vita léte ellen szól. Ez kissé képmutató, nem?
Persze, hogy hasznosabb lenne, ha többet törődnének az élőkkel, de ebből miképpen következik az, hogy a többiekre egyáltalán nem kell figyelmet fordítanunk?
A válsághelyzetet illetően is eltérnek a véleményeink. Nagyon is.
Tényleg elérte a kritikus határt? Nosza, akkor azonnal alkalmazzuk a kínai Endlösungot. Biológiai érvek, saját kézbe adott gyilkosságok. Remek! Végtére is az élet önmagában nem érték a klasszikus szerint.
Ez a vita mindaddig fog tartani, amíg lesznek emberek, akik a válsághelyzetben lévő nő problémáját állandóan szembeállítják mindenféle filozófiai gondolatfutamokkal. Ember az, aki már megszületett és él. Teljesen más törvények vonatkoznak rá, mintha még csak egy igéret lenne vagy mint mikor már csak egy emlék a léte. Tán ha a már élőkkel többet törődnének, és az ő problémáikkal foglalkoznának, hasznosabb lenne.
És lehet, hogy speciel Magyarország és hozzá hasonlóan még jópár állam lélekszáma csökken, de bizony a Föld lakossága már elérte a kritikus határt, aminek főleg a legszegényebb országok az okai, élükön Kínával és Indiával.
(Persze, hogy nem csinálnád. Gondold meg, hogy megenni őket sokkal egyszerűbb. Letudtad a problémát, és még jól is laktál. Tiszta utilitarizmus. Eating long pig may become trendy quite soon.)
Arra akarok kilyukadni - amit már alfi is írt korábban -, hogy ha ezek a nézetek létjogosultságot nyernek még ennél jobban is, akkor nem áll semmi annak az útjában, hogy egyesek a saját szakállukra eldöntsék, mikor, kit, hogyan pusztítanak el, és mikor, kivel, miképpen bánjanak.
Ha tényleg csak egyszerű sejtcsomó az ember, akkor semmi jogi akadálya nem lehet annak, hogy szeretteinkből haláluk után pl. élelmiszer legyen, hiszen egy embernek nincs joga rendelkeznie a másik élete felől (csak a saját számít), és ha csak sejtcsomónak tekintjük az embert, akkor minden további következmény nélkül - fenébe is az emberi méltósággal, a kegyelettel és ehhez hasonló érzelmes dolgokkal! - úgy bánhatnak velük, ahogy csak kedvük tartja.
Ugyanez vonatkozik a meg nem született életre is. Deklarálják - merőben biológiai alapon -, hogy nem számít embernek, csak sejtcsomó, ezért úgy lehet vele bánni, ahogyan az embernek kedve szottyan rá. Szerintem ez a vélekedés merőben hamis, és a belinkelt példák azt mutatják, hogy ha van hajlandóság életet elvenni, akkor mindenféle csűrő-csavaró praktikát kitalálnak arra, hogy ezt meg is tegyék.
Én nem szeretném, ha a kínai példák itthon is elterjednének. De elterjedhetnek, hiszen ha még erőszakos módon teszik is meg, nem minden esetben minősülhet komoly bűncselekménynek a dolog. Meg különben is Magyarországon sokan - többek között híres és elismert szakemberek - is leteszik amellett a voksot, hogy sok ez a tízmillió állapolgár is. Jobb lene, ha csökkenne. Kérdés az, hogy ha nem megy szépszerével, mehet-e erővel. A példák azt mutatják, hogy igen.
Ja, hogy peszimistának tűnik a dolog? Amíg léteznek példák, nem lehet abban a hitben ringatnunk magunkat, hogy "It Can't Happen Here".
Amúgy nem irigyellek, én nem csinálnám, hogy a bebalzsmozott ősöknek, akik körülülik az asztalt, minden reggel teríteni, főzni, mosogatni, mosni, vasalni rájuk...
Ott is - és itt is - sokan panaszkodnak, hogy "túl sok" az ember. Ott már lépnek. Itt egyelőre tapogatóznak. De előbb, vagy utóbb... Hiszen az élet önmagában nem érték, mint mondotta volt a klasszikus.
Nem értem mire akarsz kilukadni - fogalmam nincsen, hogy mennyivel jobb mondjuk egy tetemet fölbe ásni és a kukacoknak kiszolgáltatni annál, mintsem mondjuk elégetik és pár tíz évre egy küblibe rakják, avagy elégetik és a hamvakat szétszórják, vagy nem égetik el, hanem a keselyűkkel etetik meg. És igen: az már csak egy széteső sejtcsomó, nem más. Egy rothadásnak induló hústömeg, amitől valami módon meg kell szabdulni, ha reálisan nézzük. Hogy jön ez az egész az abortuszhoz avagy az abortusztablettához, nem tudom?
Tibetben a halottakat felviszik a hegyre és a tetemmel etetik meg a keselyűket, pedig azok elég spirituális emberek. A legközelebbi férfirokon vagdossa le a csontokról a húst, és dobálja a madaraknak, láttam a Kundum c. filmben...
Mondjuk például elteheted őket befőttnek is szűkösebb időkre, hiszen amúgy is csak széteső sejthalmazok ugyebár, meg nincsen bennük élet, meg ha lenne, az akkor sem érték önmagában.
