A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
De más lett belőle, ettől vagytok ennyire idegesek.
Egyébként nem írogatnátok rendszeresen a modiknak, hogy törölni kellene, meg át kellene helyezni ezt a topikot. Eljátsszátok, hogy jól szórakoztok, miközben majdnem felrobbantok a méregtől.
Innen látom a vörös fejeteket, le sem tudnátok tagadni.
Ha olyan jól mulattok, akkor mitől vagytok ilyen arrogánsak, és miért görcsöltök ennyire?
A "szuperfizikus" elnevezést nem én aggattam magamra, hanem valamelyik szuperhülye tévedésből egy másik fórumozót üldözött ezen a néven, mert azt hitte, hogy én vagyok.
az "új fizika" nem a tied, semmi közöd hozzá. Az egy valamikor igazi fizikushoz szomorú sorsához kötődik.
Az most egy dolog, hogy jókat mulatunk rajtad, viszont azzal, hogy a "szuperfizika" elnevezést megkreáltad magadnak, magadra is aggattad a diliflepnit.
Ez itt a "gumiszoba", ahová a magukról megfeledkezett eszelős bolondokat zárják.
Mi meg csak úgy szórakozásból piszkáljuk ezeket a bolondokat (mert viccesek a reakcióik) pont ugyanúgy, ahogy a középkori vásárokon piszkálták a mutatványos buta medvéjét az emberek a "medveheccelés" során. Szerencsére ez mára már állatkínzásnak számít és tiltott. Viszont a magukról megfeledkezett bolond emberek heccelése nem az.
Minden újat a logika alapján tesznek mérlegre. Egy védés során sem magára az anyagra kérdeznek, hiszen ahhoz már egy diplomamunka is (a nem bírálók számára) túlságosan nagy. A jelölt előadását a logika szabályai alaján értékelik, és kérdeznek.
Ha egy értelmes ember nem ért valamit, akkor kérdez.
Te meg hajtod a butaságaidat.
De a kedvedért elmondom más szavakkal, hátha így sikerül felfognod.
Az elhanyagolható különbség aközött van, hogy a forgó Föld felszínét tekinted-e bázisnak, vagy a Föld középpontját. Mert ezt a különbséget te magad, a saját érzékszerveiddel nem veszed észre. (leírtam, hogy miért nem, olvass vissza!)
Súlyméréssel ki lehet mutatni a különbséget, de a két eset között 0,5% az eltérés.
100 kilós ember esetében fél kiló.
Ha tudod, hogy mi a szögsebesség, akkor azt is tudnod kellene, hogy a centrifugális erő négyzetesen függ a szögsebességtől. Fc=r*omega2
Senki nem tudta megmondani, hogy kitől származik ez a mondat:
"Ha valaki azt mondja magáról, hogy érti mit jelent az E=h*nű , akkor mondja meg neki, hogy hazudik."
Bizony ez a szöveg a próféta egy idős kori leveléből való.
Még azt is mondta Einstein, hogy:
"Ötven év töprengés sem hozott közelebb ahhoz, hogy rájöjjek, mi a fény kvantumja."
Einstein a fény kvantumosságára alapozva találta ki a fotont, de soha nem tudta megmondani, hogy valójában mi a foton. Ma sem tudja senki, mégis minden tankönyvben szerepel.
A fény kvantumosságának felfedezője, Max Planc soha nem fogadta el a fotonok létezését. Ezt olvashatjuk róla Lánczos Kornél könyvében:
"Planc soha nem tudott megbékülni a hagyományos fogalmaktól ilyen radikális eltávolodással, és egyszer s mindenkorra elvetette a fotonhipotézist."
Bátran kijelenthetjük, hogy a foton egy nem létező valami, a fantázia szüleménye, amelyet soha nem sikerült kimutatni. Mégis a relativista "modern" fizika tartópillére, amelyet tévesen a fény alkotóelemének tekintenek, és a kvantummechanikában pedig az elektromágneses kölcsönhatás közvetítő részecskéjének.
Ilyen tévedésekre épül az egész "modern" fizika.
Ezért kellett kidobni, és egy új fizikát felépíteni.
Ezt készre hozni már az új esztendő feladata lesz.
Newton I. és II. törvénye erőkről szól, egy pontra, pontrendszerre (kiterjedt testre) ható külső erőkről. Nincs bennük szó nyomatékokról. De általában még egy teljesen meghatározott statikai feladatnál is csak részben vannak megadva a külső erők, mert a meghatározottságot részint a kényszerek biztosítják. (Amelyek mindig annyi erőt fejtenek ki, amennyit a többi erő rájuk kényszerít a szerkezeten keresztül.) Így a kényszererőket nem is lehetne a többi erőktől függetlenül megadni, hisz azokat egyértelműen meghatározzák a megadott erők. A feladatot meg lehet oldani úgy is, hogy először kiszámoljuk az összes kényszererőket. De ez néha körülményes, könnyebben célhoz érhetünk a virtuális munka elve alapján. Amit már Arkhimédész is ismert, mint egy heurisztikus elvet, de aztán Newton kortársai és követői (Bernoulli, Hygens, d'Alembert) szigorúan le is tudták vezetni Newton törvényeiből. Legáltalánosabb megfogalmazásban a d'Alembert-elv, amivel még dinamikai feladatokat is vissza lehet vezetni statikai feladatra.
Az erők nyomatékainak közismert képlete pedig abból a (virtuális munka elvén alapuló) elgondolásból származik, hogy egy szerkezet (tömegpont rendszer) stabilitását úgy is elképzelhetjük, mintha a megadott külső erők egy infinitezimálisan kis elmozdulást okoznának rajta, amit az ismeretlen (pl. kényszer) erők visszamozdítanak. S mivel a szerkezet igazából nem mozdul, valójában nem történik semmiféle munkavégzés, az elmozdító és a visszamozdító munkának ki kell egyenlítenie egymást. Ezeknek a virtuális munkáknak a kiszámításakor kerülnek elő azok a hasonló háromszögek, amelyeknek egyik oldalai az erők, másik oldalaik pedig az erők "karjai", s e hasonló háromszögek aránypárjaiból lesznek átszorzás révén a nyomatékok.
Az impulzusnyomaték képlete is Newton II. törvényéből jön. Nézzük egyetlen "m" tömegpontra, ami r sugáron kering a tengely körül. A centripetális erővel nem kell foglalkozni, az biztosítva van a tengelyezéssel. Az "a" tangenciális gyorsulásra és az "F" tangenciális erőre:
m.a =F
m.v' =F
m.v'.r =F.r
(p.r)' =M, vagyis a perdület idő szerinti deriváltja egyenlő a nyomatékkal.
Vagy másként:
m.v'.r =F.r
m.omega''.r2=M
m.r2. omega''=M
Theta.omega''=M, vagyis a tehetetlenségi nyomaték szorozva a szöggyorsulással egyenlő a nyomatékkal.
Én az erőnyomaték-képlet eredetét nem látom tisztán. A tankönyvek csak a "vezessük be a ..." módon hozzák, származtatás, levezetés nélkül. Középiskolában skaláris, felsőfokon meg a vektoros formában - pl. a Nagy Károly Elméleti mechanika.
A kérdésem az, hogy a vektoros forma az erő*erőkar szorzat pusztán formai általánosítása tetszőleges szögre ? (Vagyis nem kell a hatásvonal és forgástengely távolságával dolgozni.) Mert a merőleges eset könnyen adódik egyirányú, (egy rúd két végén) párhuzamos erők eredőjének tárgyalásakor: az eredő hatásvonalától jobbra-balra pont az F*k szorzatok egyenlősége áll fenn, ez a szerkesztésből látható, és innen adódik a (tényezőnként) előnyös lineáris formula. Látványos és követhető szerkesztés még az általánosban is. A háromszög hasonlóságok meglátása, felhasználása kissé többet kíván persze.
És mivel az F*k szorzatok egyenlősége, azaz a rúd egyensúlyi feltétele (a forgató hatások is kiegyenlítik egymást) tetszőleges rúdhosszon adódik ki, innen jön magának a formulának az érvényessége.
Szóval innen származik az erőnyomatáék képlet ?
És honnan az impulzusnyomaték képlete ? Vagy azt egy sejtés után a megmaradási törvény támasztja alá ? (hasonlóan az impulzuséhoz).
Jó régről ilyeneket írni melléfogások kockázatával jár, de remélem, sikerült összeraknom a kérdést.
Ha el tudnád magyarázni, akkor nem menekülnél folyton ilyen arrogáns terelésekbe:
"Na, jó, adok egy mentő kérdést.
Kitől származik ez a mondat:
"Ha valaki azt mondja magáról, hogy érti mit jelent az E=h*nű , akkor mondja meg neki, hogy hazudik.""
Egyébként, hogy még ezt a kibúvódat is hasznossá tegyem, elmondom. Ugyanígy nem mondhatja senki, hogy érti, mitől igaz Newton gravitációs egyenlete?:
1. F=G.m1.m2/r2
vagy mitől igaz Newton I. törvénye?
2. F=m.a
1. A gravitációs erő miért arányos a távolság négyzetének inverzével? Ahelyett, hogy valami bonyolultabb módon függene tőle. Mint ahogy vannak is próbálkozások arra, hogy ha a nagyon nagy vagy a nagyon kis távolságokon valami bonyolultabb polinom szerint függene, az megmagyarázhatna-e ilyen-olyan jelenségeket? Eddig ezzel nem sikerült meggyőző eredményre jutni. De azt senki se tudja, hogy a természet miért választotta ezt a legegyszerűbb sémát?
2. Miért éppen a gyorsításhoz kell erő, miért épp az elmozdulás idő szerinti második deriváltjához, és miért nem az első vagy a harmadik deriválthoz? Senki nem tudja.
Nem tudjuk, miért ezek a képletek igazak és miért nem más képletek?
Azt viszont tudjuk, hogy mit jelentenek:
1. Azt, hogy a két tömeg meg egy állandó szorzatát el kell osztani a távolság négyzetével.
2. Azt, hogy a tömeget meg kell szorozni az elmozdulás második deriváltjával.
Ezt jelentik a képletek, vagyis a matematika nyelvén leírt állítások.
Úgyhogy a terelésül bedobott kérdésed is rossz.
Mert az E=h.nű jelentését ismerjük:
A hatáskvantumot kell megszorozni a frekvenciával.
Csak azt nem tudjuk, hogy miért éppen ez a helyes, s nem valami más.
De ezt egyetlen alapállításról se tudjuk.
Ezért ezek axiómák, vagyis elméleti úton tovább már nem visszavezethető állítások.
Amiket csak a tapasztalat igazol. Sokszor nem közvetlenül, hanem csak közvetve, az axiómákból levezetett tételeket.
