Mi itt (Gördülő Kő kollégával) végig intellektuális, illetve esztétikai izgalomról beszéltünk. Dugásról szó nem esett. És nem is fog szóba kerülni a dugás (már szíves engedelmeddel). Ha viszont te szinte mindenből a konkrét bráner illatát igyekszel kiszimatolni, akkor ajánlok egy XXL-es csatornát, ott már csontra kavarják a dolgot, vagyis ami ott megy, nagyjából megfelel lenyűgözően értelmiségi involvációdnak!
Sőt mondok egy nagyon szörnyűségeset: még a szerelem szó sem dugást jelent élből. Esetleg a nyilvánosan zabáltatott intellektuelprolik számára.
"Básti Julit hallva, először a szívemhez kaptam, majd a távirányítóhoz (nem fontossági sorrendben!), mert szép férfikorom hajnalának nagy szerelme annyira kiábrándító volt, hogy immár nem megyek többé színházba. Persze, igazad van, magam is izgalommal nézném, amint szép férfikorom alkonyának nagy szerelme mily celebesen rántja a padlizsánt a konyhában, ámde nem fokozott izgalommal nézném, én ugyanis már totál le vagyok fokozva."
... ezért jobb híján arra fanyalodsz, hogy engem nézegess (lehalkított hanggal) és kárörvendj, hogy a mai nőket már megdugni se érdemes, mert túl intellektuálisak...
1) Semmi fanyalodás nincs a dologban. Babarczy Eszter „vágókép” volt, mialatt Básti Juli beszélt. Ilyen egyszerű. Básti Juli pedig annyira, de annyira laposnak tűnt számomra (intellektuálisan), hogy hasmánt vágódtam vissza Atlman filmjére, pedig már vagy négyszer láttam, de hát Miranda Richardson fintoraiért bármit odaadnék (még talán Babarczy Eszter túlzott intellektusát is). Így történhetett meg praktikusan, hogy Babarczy Esztert láttam a tévében, s mégsem hallottam a tévében. (Ha akarnám, meghallgathatnám az interneten, de nem érdekel. Csak az érdekel, amit ideír.)
2) Senki nem mondta, hogy a „mai nőket” „nem érdemes” „megdugni”.
3) Senki nem mondta (legalábbis én nem), hogy Babarczy Eszter „mai nő” volna.
4) Senki nem mondta, hogy a „mai nők túl intellektuálisak” volnának (az ellenkezőjét sem mondtam természetesen).
5) Senki sem „kárörvendett” a női intellektuson. Azon sem „kárörvendtem”, hogy a „mai nőket megdugni sem érdemes”, tudniillik már csak nyelvhelyességileg sem lehet az „érdemesen” kárörvendeni (esetleg akkor lehetne, ha a „mai nőket” nem akarnák megdugni a mai férfiak – aztán, hogy mit veszítenének ezzel a „mai nők”, nem tudom).
6) Senki nem mondta, hogy Babarczy Eszter túl intellektuális volna. Sőt én magam épp az ellenkezőjét állítom serényen, s íme a bizonyíték (többek között): egy „túl intellektuális nő” nem ír le olyasmit, melynek nyomán már a hatodik cikiző pontnál tartok egyetlen mondattöredékének kommentálásában. És amire jön még a hetedik pont grátisz (a hetedik te magad légy!)...
7) Dugásról szót nem ejtettem. Különösen a „mai nőknek” általam való megdugásáról nem beszéltem (nem is mernék róla beszélni, házasember vagyok, a fenébe is). Básti Julit említettem, mint hajdani plátói szerelmemet, Babarczy Esztert említettem, mint mai plátói szerelmemet, na most, külön a moderátor és az én „túl intellektuális” plátói szerelmem kedvéért: ez utóbbiról ironikusan beszéltem.
Nem mondtam, hogy „nem áll fel”. Azt sem mondtam, hogy feláll. (A nagy nyilvánosságnak ehhez nincs köze.) Továbbá: a plátói szerelem fogalma egészen mást jelent. Nem azt jelenti, hogy én meg akartam volna dugni Básti Julit. És ezt a „mai”, „túl intellektuális nőkön” kívül valószínűleg mindenki értette. Talán még a moderátor is. Pedig a moderátor szerint én itt föl akartam volt akasztgatni a cigányokat.
Néhány hete még egészen biztosra vettem, ezt a szövegértelmezőt intellektuálisan nem lehet alulűberelni.
Lehetett. Csak egy „túl intellektuális mai nő” kell hozzá, és miként Örkény írja: legszebb álmaink is megvalósulnak.
Mosakodás, a döglött oroszlán óvatos rugdosása a körömcipő hegyével, és valamiféle pökhendi önigazolási kísérlet zavaros elegye. Babarczy Eszter unplugged.
Csupán megszólaltam a mai nők védelmében. Debreczeni Józsefben pedig nyilván a feltétlen lojalitását lehet tisztelni (éppen aktuális gazdái iránt) mert más egyéb erénnyel nem büszkélkedhet.
Azok az értelmiségiek, akik Gyurcsány Ferenc reformterveit 2006-ban támogatták – mint jómagam is -, az elmúlt egy évben kerültek közel ahhoz az állapothoz, amely az országot évek óta jellemzi; a tehetetlen, tanácstalan, depressziós bénultsághoz. Van, aki a végsőkig kitart, mint az általam egyébként tisztelt Debreczeni József vagy a Demos fiatal szerzői. Mások hallgatnak. Ismét mások próbálnak valamit kezdeni azzal a ténnyel, hogy tévedtek.
Kedves Eszter. Áruld már el, hogy mit lehet debreczeni jószefen tisztelni? Egy hasznos dolgot tett az elmúlt években, mégpedig azt, hogy szerintem szándéka - ellenére - leírta a GYF könyvében, hogy Kövér köteles riogatása és a 23 millió romános nemzetáruló kampány teljes mértékben Flet0 fejéből pattant ki, és ő szervezte meg azokat...
Kedves EG, kérlek, fogadd mély együttérzésemet, hogy neked már nem áll fel, ezért jobb híján arra fanyalodsz, hogy engem nézegess (lehalkított hanggal) és kárörvendj, hogy a mai nőket már megdugni se érdemes, mert túl intellektuálisak, noha esetleg ha a köténnyel kikötöznék őket a fakanálhoz, és úgy szállítanák le neked, abban még volna némi örömed.
Szomorú a te sorsod.
Mindazonáltal nem tennéd meg, hogy mindezt nem ebben a topikban, hanem valamely szexuális problémákra szakosodott topikban fejted ki?
Néztem. Elég langyi műsor volt, de ez nem BE hibája, hanem a szerkesztőé. Nemvoltak az asztalnál olyanok akik vitatkozzanak. Eszter mellé keleltt volna még 1-2 agilisebb figura mondjuk a sakkos helyett.
Ez történt tehát négy esztendeje. Babarczy lemosta Bayert. Erre emlékezett itt Pixy egy hónappal ezelőtt, míg én egyfolytában azon merengek, hogy Babarczy Eszter Bayer Zsoltnak vajon melyik illegitim testrészét mosta le leginkább, hogy ennyire legitimmé vált Bayer a mi nagy vitatkozónkkal való „egy asztalhoz ülése” által?
Babarczy ülve mosott? Asztalnál mosott? Egy asztalnál mosott Elekkel? Egymást is mosták?
És hol volt a lavór? Meg a szappany…
Mert a vályút láttam tegnap. Vagy talán Babarczy falatozva is jól mosik? Mosva falatozik? Lemosva legitimál? Bayertot legitimál?
Mi tagadás, valóban kéne még mellé „1-2 agilisebb figura”! Mosná őket erősen, dörzsikefe használatával, mosna Babarczy, mint a mesebeli csodapók, mosna mind a nyolc kezével. A végén az egész ország legitimmé volna sikálva.
A lényeg az asztal. Hogy Babarczy Eszternek valamilyen asztalhoz le kell ülnie mindig!
Végül megnézném magam is, hogy Elek, Bayer és Babarczy manapság miként mosnak (gruppen) egyazon aszalnál! Hárman talán tudnának mutatni „még 1-2 agilisebb figurát”.
"Noha idehaza már nem címlapsztori Marian Cozma halála, a román sajtó továbbra is melegen tartja az ügyet. A Libertatea című napilap minden eddiginél elképesztőbb feltételezésekkel állt olvasói elé: magyar rendőrségi forrásokra hivatkozó újságíróik szerint ugyanaz a banda gyilkolt Tatárszentgyörgyön, amelynek tagjai megölték a veszprémi kézilabdázót."
Sőt! Az én hírforrásom szerint ugyanez a banda ölte meg J. F. Kennedyt is.
Tehát itt a végső válasz Neményi Béla örökbecsű kérdésére.
Néztem. Elég langyi műsor volt, de ez nem BE hibája, hanem a szerkesztőé. Nemvoltak az asztalnál olyanok akik vitatkozzanak. Eszter mellé keleltt volna még 1-2 agilisebb figura mondjuk a sakkos helyett.
Igazad van, mégsem röstellem magam, ti. azért kezeltem lazán a mondandódat, mert nyilvánvaló: egyetértünk, vagyishogy az álvita kedvéért mondtam, amit mondtam.
Tehát most is csak az álvita kedvéért: „nem értek veled egyet”, ugyanis a tökéleteset nem lehet fokozni. Onnan tudom ezt, hogy láttam: tökéletes volt a műsor. Benne nyilván Babarczy Eszter is, akit ugyan nem hallottam beszélni, mert amúgy a Szilágyit néztem az atv-n, majd a Halló, itt vagyok! végén átváltottam a Kansas City-re, s amikor jött az érzelgős jelenet, pakk, már kapcsoltam is az m1-re, tudniillik a nejem nem nézte a filmet, hálistnnek, tegnap odakapcsoltam és akkor kapcsoltam, ahová és amikor csak akartam. Konkrétan Babarczy Eszterre kapcsoltam. Aztán gyorsan vissza, ámde közben jól láttam, mi megy a közszolgálatin a’ la carte: tudálékos vacsoravendégek világmegváltása zajlott decens fogyasztás közben, éppen Básti Juli beszélt arról, hogy miként kéne az embereknek valamilyeneknek lenniük ahhoz, hogy attól mindenkinek másmilyen legyen az országban-világban. Jobb legyen mindenkinek! És ami, hidd el, egyszerűen fokozhatatlan. Básti Julit hallva, először a szívemhez kaptam, majd a távirányítóhoz (nem fontossági sorrendben!), mert szép férfikorom hajnalának nagy szerelme annyira kiábrándító volt, hogy immár nem megyek többé színházba.
Persze, igazad van, magam is izgalommal nézném, amint szép férfikorom alkonyának nagy szerelme mily celebesen rántja a padlizsánt a konyhában, ámde nem fokozott izgalommal nézném, én ugyanis már totál le vagyok fokozva.
Egyébként pedig Szilágyi műsorcsinálási filozófiája tetszik: a tévében rádióstúdió. Még egy pohár víz sincs az asztalon. A szó a lényeg, a gondolat. Ebből következően, ha Szilágyi partnerei olykor laposabbaknak mutatkoznak a tűrhetőnél (miként mutatkoztak például tegnap is), akkor gyakorlatilag maga Szilágyi dumálja végig a műsort, csakhogy az ne büdösödjék közhelytócsává. Sikerrel? Kevesebb sikerrel? Nem ez a lényeg, hanem maga az attitűd. A körítés legyen egyszerű, a beszélgetésben ne legyenek „messianisztikus” banalitások, vagyishogy az élet a fonákján látszódjék. Mert csak abból lehet majd valaminő gondolat. Más szóval: szórakozás.
Egyetlen példa: Szilágyi megkérdezte valamiről Kovács Ágit, majd amikor az elkezdte volna hosszan sorolni a sportriportokban jól begyakorolt idióta közhelyeit a versenysport fárasztó, de igenis lélekemelő mivoltáról, a műsorvezető simán „lelőtte” beszélgetőtársát, gyorsan rákérdezett az úszófenomén zselézett körmére, illetve elmesélte saját sportélményeit.
Képzeld csak el: Kovács Ági, Habsburg György és Szilágyi Tibor – három gyárilag dögunalom ember! Mégis nézhető volt a műsor. Nem nagyon, de nézhető volt.
Persze könnyen lehet, hogy csak azért, mert közben izgalommal vártam, hogy jaj, mikor kapcsolok már át végre a lenyűgözően zabáló Babarczy Eszterre!
Hát igen, Babarczy Eszter! Plusz volna még hozzá saját kiskonyha? Kötényke? Kis entellektüel gáztűzhely? Obligát fakanál? Hmm... Most, hogy így belegondolok... talán ebben is igazad van.
Noha idehaza már nem címlapsztori Marian Cozma halála, a román sajtó továbbra is melegen tartja az ügyet. A Libertatea című napilap minden eddiginél elképesztőbb feltételezésekkel állt olvasói elé: magyar rendőrségi forrásokra hivatkozó újságíróik szerint ugyanaz a banda gyilkolt Tatárszentgyörgyön, amelynek tagjai megölték a veszprémi kézilabdázót.
Mivel korábban téma volt itt ill .BE írásaiban is a tatárszentgyörgyi eset, belinkelem:
A románok - akik az egész ügy során végig a hazai sajtó/média előttjártak újabb tényt derítettek ki a veszprémi/tatárszentgyörgyi gyilkosságokkal kapcsolatban:
Fordítás a tiltott oldalon van, talán hamarosan máshol is lesz. Google-al valamelyest lehet magyarítani. Lényege, hogy Tóth Helgát csak belökték elterelésképpen, míg a szentgyörgyieket csak beáldozták szimpátiakeltés ill. az indulatok másfelé terelése miatt.
Én nem arról beszéltem, hogy az egyik műsor fokozása a másiknak, hanem arról, hogy a két műsor egybegyúrásával fokozni lehetne a nézői élvezeteket. M(ielőtt Szombathy lenyúlná az ötletet gyorsan kopírájtolom:-)))) Ne mondd nekem, hogy nem néznéd élvezettel, amint BE izgatottan sétálgatna a nagyvásárcsarnokban, venne ezt azt a hentesnél meg a zöldségesnél, majd a konyhájában Stahl-módra összepacsmagolná a vacsit, amit aztán a "celebek" beburkolnának. És közben megmondanák a tutit.
Az, hogy a Hal a tortán nem akar többnek látszani, mint amennyi, nem jelenti, hogy a közszolgálati zabálás fölsőbbrendű dolog volna morálisan, intellektuálisan. Még esztétikailag sem az.
Az egyik helyen „celebek” zabálnak, a másikon magukat problémamegoldó értelmiségieknek képzelő sznobok. Végső soron ők is „celebek”; annyival röhejesebbek, amennyivel fontosabb embereknek gondolják magukat Győzikénél, Fekete Dákónál és a többinél. És ez akkor is így van, ha olykor egy-egy Básti Juli is vállalja a megjelenést, nyilván megvan rá az oka: még a Kossuth-díjas művésznek is (ha a nyilvánosságból él) „jelen kell lennie a tévében”. Megértem. Ám ami messze nem azt jelenti, hogy Básti Juli szereplése ne volna kiábrándító. Persze csakis számomra, ám pontosan ez a dolog lényege: Básti Juli nem belőlem él, hanem a „fizetőképes keresletből”.
Babarczy Eszternek pedig ott a helye. Tulajdonképpen sehol másutt. Babarczy Eszter a la carte kaviárzabálás közben fog „másfajta önbecsülést kínálni” a nyomortanyákon éhező cigánygyerekeknek. Elmondja majd, hogy a szegény emberek, ha nincsen kenyerük, egyenek kalácsot, egyenek szarvasgombát. A la carte. Miként a nyomorgóknak önbecsülést kínáló „celebek” a tévében. Solt Ottilia pedig a sírjában forog ilyenkor.
Ma már szerintem mindenki számára világos: Babarczy Eszter nem ért máshoz, csak ehhez. A gyomorforgatóan álságos celebkedéshez.
Azért lehetne fokozni a nézői élvezeteket: a "celebek" egy főzőcskézős műsor (ld. pl. Hal a tortán) keretében vitathatnák meg a magyar társadalom, gazdaság és politika égető problémáit. Persze lehet, hogy egyik-másik mondat ilyen körülmények között erősen odakozmálna :-)
Miért ne lehetne az élet, az ország és a világ legkeményebb kérdéseiről egy jó vacsora és finom borok fölött vitatkozni?
Egyszerű a válasz. Számos ok miatt. Mindenekelőtt azért, mert a vitához hozzáértő vitapartnerek kellenek, nem pedig pincérek és kitollászkodott, zabáló emberek. Továbbá azért, mert ma a „legkeményebb” kérdések közé tartozik, hogy mennyire éheznek például a cigánygyerekek a gettókban, nyomortanyákon; mármost erről szátyárkodni „elegánsan” (értsd: boába öltözötten), csilingelő ékszerek terhét nyögve, ananászos kacsasülteknek két pofára zabálása, finom boroknak vedelése közben, több mint stílustörés.
Aki egy ilyen helyre elmegy hetyegni, tüntetőleg demonstrálni az ő Nagy Civil Bátorságát, mely szerint mi akkor is merünk egy ültő helyünkben százezer (talán millió) forintokat fölzabálni, ha mások közben éheznek szerte az országban... szóval az ilyen sznob nemhogy értelmiséginek, de még egy közepesen jóérzésű átlagembernek sem nevezhető. Csak szarházinak.
Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy mindenki éhezzen, ha sokan éheznek honfitársai közül, szó sincs róla, mindenki magának rág elsősorban, ám súlyos válság közepette üres fényűzéssel proccolni közszolgálatilag, több mint undorító. Nagyralátóan így is mondhatnám: szánalmas dzsentriallűr.
Mikor lesz újra vidám és szép ünnepünk? Mit kell tennünk érte egyenként és közösen? Merre tart az ország minőségben, versenyképességben, szakmai felkészültségben? Mire megoldás a politika, és miben szabad csak saját magunkra számítanunk. Nehéz fogások, de könnyed hangvételben az e heti vacsoraasztalon.
---------
Miért ne lehetne az élet, az ország és a világ legkeményebb kérdéseiről egy jó vacsora és finom borok fölött vitatkozni? Ezt teszi a hat vacsoravendég, akiket Szombathy Pál lát vendégül, hétről-hétre.
Az A la Carte e heti vacsoravendégei: .jpg){kind=link}
