A legnagyobb ellenzéki párt vezetőjét kérdezi önjelölt sztár újságíró. Kemény kérdéseknek veti alá, s egyszercsak mosollyal az arcán megkérdi: Ön felkészültnek érzi magát a kormányzásra? De hiszen Önnek nincs ekkora válság kezelésében tapasztalata. A legnagyobb ellenzéki párt vezetője felröhög, sztár újságíró jelöltünkön látszik az igyekezet, hogy zavarát leplezze miközben a választ hallgatja: Angela Merkel sem megy haza, Mr Sarkozy sem vonul vissza, de elég ritka, hogy világválságok kezelésében bárkinek lett volna előzetes tapasztalata.
Érted. Ez volt a legjobb sztárinterjúztatójuk, akinek ilyen kérdésekre tellett. Hogy sugallja, hogy egy tök új típusú válság esetén, a leginkább kiterjedt válság esetén az egyiknek van tapasztalata, a másiknak meg nincs :)
Ha a Miniszterelnök úrral csinálja, akkor is körberöhögöm.
Hol és mikor állt az ún. értelmiség Gyurcsány és a reformok mellé? ... egyikük se foglalkozott az MSzP- frakció óbolsi hulladékával ... Hülyék, gyávák, lusták, de legalább nagyképűek voltak. Megérdemlik, amit kapnak majd.
A kicsike bokrosok óbolsi hulladéknak nevezik azokat, akik tudják, amit ezek a nagyszájú szitkozódók láthatóan nem tudnak, vagyis amit Gombár már évtizedekkel ezelőtt leírt: a logokrácia éppúgy csak egyik intézménye az uralom szerkezetének, mint a bürokrácia, a technokrácia és a demokrácia. Mármost ez politikaelméleti egyszeregy.
És aki ezt nem érti, nem tudja (nem akarja tudni), az politikusnak olyan, mint a rosszul betanított kőműves, aki a cement mellé gipszet adagolt a betonba, hogy gyorsabban kössön.
Vagyis a bokrosoknak nem csak érzékük nincs a politikához, de még műveletlenek is. Szimpla közgazdasági szakbarbárok, politikai kontárok. Kártékony fuserek.
Na most nem azért, hogy a „másik oldal” pofájának is adjak egyet, hanem mert szorosan idetartozik: a túlzott demagógia éppoly impotens (és kártékony) eleme a politikának, mint az eltúlzott logokrácia. Orbán is politikai dilettáns (szélhámos ritter), Orbán a kontrabokros, ő is pofára fog esni, ti. ő sem akarja érteni Gombár Csabát, ti. a demokrácia is csak egyik intézménye az uralmi szerkezetnek.
Think tank - így nevezi az angolszász politikatudomány a pártoktól független, ám azok megrendelésére is dolgozó szellemi műhelyeket. A nálunk agytrösztként emlegetett szervezetek idehaza is aktivizálódnak.
A társadalomkutatókból verbuvált agytrösztök előzményeként a Fabiánus Társaságot szokás említeni, amelynek alapítói közé tartozott G. B. Shaw és H. G. Wells is. A szocialista ihletésű fabiánusok idővel a brit Munkáspárt köré gyűltek, és máig meghatározzák annak politikáját.
A Labour harmadikutas ideológiájához köthető a 2000 decemberében Tony Blair brit, Gerhard Schröder német, Giuliano Amato olasz és Göran Persson svéd kormányfő által létrehozott Policy Network - amely tavaly ősszel stílusosan a balatonőszödi kormányüdülőben tartotta Haladó kormányzás című értekezletét - és az angol baloldal másik meghatározó agytrösztje, a "mindennapi demokrácia" megteremtéséért fáradozó Demos is.
Ennek mintájára hívta életre áprilisban Dessewffy Tibor és Hammer Ferenc szociológus, illetve Babarczy Eszter eszmetörténész a Demos Magyarország alapítványt."
Mielőtt megvádolnál, közlöm: én helyből utálom a magyar médiát, szenzáció hajhász kis dilettáns majdnem mind. BBC-t szoktam nézni, képzeld abból nagyjából képet lehet kapni arról, hogy mi történik. Nekem az az összeesküvés elméletem, hogy a magyar média szántszándékkal sötétségben tartja az embereket, mert könnyebb őket a szenzációra kihegyezni, mint a szenzáció nélküli reális képre, és már ott tartunk, annyira bulvárosodtunk, hogy az a fő hír a magyar csatornákon, hogy mi történt az amstetteni rémmel.
A rohadt életbe! Ideje lenne már valami komolyabb vasat rálapátolni erre az index szerverre!!! Kezd az egész ahhoz hasonlítani, ami úgy általában az országban tapasztalható...
Szóval: Ceterum censeo: Gyurcsány egy komoly politikai (és egy dilettantizmusból fakadó - ez ugyebár az őszödi történet) követett el: nem mondott le a "szociális" népszavazás estéjén, megfogadva Horn G. "találó" megállapítását. Aztán jöhetett volna egy Kiss Péter, egy Szekeres, vagy esetleg ... Orbán. Számomra a legrokonszenvesebb az orbános verzió lett volna, mivel azóta nagy valószínűséggel már túl is lennénk rajta.
Továbbá: Gyurcsány - valószínűsíthető - bukásának, többek között az is az oka, hogy ilyen szellemi színvonalú "tanácsadókkal" vette köröl magát, mint amilyen a topik hősnője. Bár ahogyan a választékot elnézem, ebben sem volt túl nagy a mozgástere.
Szomorú ténykényt kell megjegyeznem, hogy addig míg személyes érdekek, érdekhatalmak képezik az állam szerepét társadalmunkban, beszélhetünk bármely oldalról, addig nem várható józan ítélőképességgel rendelkező, népi demokrácia.
Az évtizedek alatt kiépített nagylelkű gondoskodó állam gyakorlatilag érinthetetlen. Összességében: 1988 és 2008 között egész privatizáció „eredményeként” tízezermilliárd forinttal lett szegényebb az ország. Következmény: Magyarországon jóformán semmi nem maradt állami kézben, csak nagyjából a vagyon hat-nyolc százaléka. Ez szinte sehol a világon nincs így, csak nálunk. Tehát semmi mozgásterünk nincs.
Addig míg M.o.-on mély morális-intellektuális válság van nem számíthatunk semmi jóra.
A neoliberalizmus és a globalizmus rombolja a demokráciákat nap mint nap. A neoliberalizmus voltaképpen a globalizmus szálláscsinálója a világban, minden eszközével érte dolgozik. A neoliberalizmus hivatott átformálni (megreformálni) a demokráciát a globalizmus szája íze szerint. Ez a globalizmus által kórként terjesztett áldemokrácia csak a rendszer működtetőinek célját szolgálja, a demokráciát megfosztja minden eredeti értékétől, és önmaga lényegétől.
Az elmaradt igazi rendszerváltás és számonkérés, a rengeteg hazugság, az ország teljes kirablása, Gyurcsány hazugságai, a nemzetellenes Parlament stb. A jelenlegi helyzet csak az előbbiek begyürüzése!
"az egyetlen dolog, ami szükséges a Gonosz diadalához, hogy a jó emberek ne tegyenek ellene semmit."
Hogy mit kéne tenni? Változtatni a világgazdaság rendjét meghatározó szabályokon, és teret engedni a pragmatizmusnak!
A ballibbantak által tönkretett oktatási rendszer helyrehozatala, amíg nem késő. Az alaptanterv nemzetivé tétele. A nemzet értékeit tudatosító nevelve oktató tananyag, és a közvetítésére alkalmas erkölcsileg és anyagilag egyaránt megbecsült pedagógusok.
Nincs ember, nincs isten, nincs haza, már a párt sincs, csak a bűnszövetkezet, de már az sincs, mert nem szövetkezet, hanem ad hoc horda! Ez lett a demokráciából, barbár, gyilkos, eszement gazemberek hordája.
Most olvastam ezt a cikkedet és azt hiszem, leírtad magad a szememben. Nem fizetnek téged ezért?
Botorság azt vallani, hogy Gyurcsány semmiben nem hibás. De az több mint botorság, hogy Gyurcsányra kened, amiért nem tudta az elmúlt 20 év anomáliáit eltüntetni sem a közigazgatásból, sem az egészségügyből, sem az oktatásból, sőt sem a parlamentből. Talán hallgasd meg vagy olvasd el újra az őszödi beszédet: http://index.hu/belfold/gyurcshang/
Nagyon hangosan süketelsz arról, hogy:
- az egészégügy tele van olyan orvosokkal, főorvosokkal, kórházigazgatókkal, akiknek nem érdekük az átláthatóság, a privatizáció, a 300 Ft-os vizitdíj, kórházi napidíj, mert akkor nem végezhetnék a mocskos kis privát üzleteiket az állam kontójára.
- az oktatás nagyon is érdekelt abban, hogy minél több fejkvótát szerezzen, minél több gyereket minősítsenek problémásnak és minél több nehéz esetet levakarjanak, és a szegregáció. Az egyetemi vezérkari mutyizásokról ugyi te is vastag könyveket tudnál írni.
- a közigazgatás! Na, arról tán beszélni se kéne, hogy senki nem akarja a megreformálását, a gazdaságos működtetést illetően? Nem Gyurcsány nem akarja, hanem a tisztelt képviselőtársak, a polgármesterek, a helyi kiskirályok, akik mára igen eljutottak a Rokonok világához.
És arról is hallgatsz, hogy az a gazdasági-politikai elit mekkora áldozatot képes hozni ebben a gazdasági helyzetben, már csak azért, hogy példát mutassanak neked, nekem és a millióknak, hogy lám, ők is képesek lemondani az extra prémiumokról, a költségtérítéseikről, a luxusautókról, mert válság van.
Nemhiába kurvaország....:(
Hallgatsz arról, hogy a Reformszövetség akadémikusai úgy általában, mindig egymás közt lobbiztak a zsíros állami pályázatokért, hallgatsz Széles Gáborról, Csányiról, Demjánról és a többiről, akik mindig jókor voltak jó helyen.
Hallgatsz Békesiről, Kupáról, hallgatsz arról, hogy kár volt a Bokros csomagot leállítani.
Hallgatsz arról, hogy a gazdasági-politikai elit sokszor erősebb mint maga a miniszterelnök. Mert ugye demokrácia van, nem egyszemélyes diktatúra.
Ezek után tőled csak egy gyurcsányozásra telik? Hm...Mit szólsz ahhoz, hogy már hadrendben állnak a szakszervezetek (ellenzékkel együtt, persze) ha bárminemű válságkezelésről van szó?
"Nem Bokros stabilizálta a magyar gazdaságot. Hanem Horn Gyula stabilizálta a magyar gazdaságot."
Pontosan!
"Amit Bokros csinált, az dezorganizáció volt. Elfuserált egy csomó mindent. Például zsebre baszott kézzel kiállt a fölbőszült egyetemisták elé, és belegyalogolt a képükbe. Ez nem politikusi teljesítmény, hanem dilettantizmus."
Volt vele egy riport, aminek a végén a riporter – mintegy levezetésként – megkérdezte tőle, hogy igaz-e a hír, miszerint megrongálták az autóját. És a barom állatja nem fogta fel az alákérdezés nyújtotta lehetőséget, és nem azzal zárta az interjút, hogy mondjuk: „igaz a hír, és meg kell mondanom, hogy megértem az elkeseredést, de mindenkinek meg kell értenie, hogy nem szórakozásból csinálom, amit csinálok stb”. Ehelyett a kamerába nézett és draskovicsi, tenyérbe mászó vigyorral azt találta mondani, hogy: „az autóm helyreállítási költségét is önök fogják kifizetni”.
Ez már jobb. Csak most meg semmi újat nem írtál. Gyakorlatilag az én publijaimból ollóztad össze a gondolataidat. Lehet, hogy mégis én vagyok a férfi, és te a nő?
Babarczy Eszter írja a HVG-ben: „És ekkor jön Bokros. Bokros Lajos azon kevesek közé tartozik, akiknek van programja, és ez a program az elmúlt tíz évben keveset változott (szerintem előnyére finomodott). Bokros a program-ember. A kapkodó Gyurcsány és a semmitmondó Orbán ellentéte. Neki van programja. Köztudomású, most nyakig vagyunk a sz..ban, valamit csinálni kell. Valaki, aki csinálna valamit, és tudja, mit csinálna: ez Bokros Lajos.”
Akkor hát én magam volnék itt Bokros Lajos. Mert én is tudnám, hogy mit csinálnék. Az efféle tudáshoz nem kell sok lópor.
Kezdem azzal, hogy Bokrosnak nincsprogramja. Nem is volt soha.
A múltkor azt állította Bánó a tévében, hogy Bokros „már letett valamit az asztalra”, a többi tojásfejű médiapubi (Bauer, Gerő) pedig bólogatott rá busa záptojásfejével. Amin persze nem csodálkozom, mert tulajdonképpen mindenki azt állítja, hogy 1995-ben Bokros stabilizálta a magyar gazdaságot. Például Bolgár Györgyéknek is ez a véleményük. Pedig ez hülyeség.
Nem Bokros stabilizálta a magyar gazdaságot. Hanem Horn Gyula stabilizálta a magyar gazdaságot.
Amit Bokros csinált, az dezorganizáció volt. Elfuserált egy csomó mindent. Például zsebre baszott kézzel kiállt a fölbőszült egyetemisták elé, és belegyalogolt a képükbe. Ez nem politikusi teljesítmény, hanem dilettantizmus.
Bokros politikai antitalentum.
Vagyis azt, amire Bokros képes, enyhe túlzással, én is meg tudnám csinálni. Elmondanám, hogy csökkenteni kell a nyugdíjak reálértékét, a jóléti kiadásokat, a rokkantnyugdíjasok számát, bevezetném a tandíjat, a vízdíjat, a vizitdíjat, a vizelési díjat és így tovább. Emelném az áfát, csökkenteném az áfát. Ilyesmit kitalálni nem nagy művészet. Megvalósítani, az a művészet! Ahhoz kell a politikusi véna! Illetve legyünk tárgyilagosak: döntően Horn Gyulának sem a vénája révén, hanem a történelmi szerencséje folytán sikerült konszolidálnia valamennyire a Bokros-csomagot.
A magyar közjogi rendszer (és politikai tradíció) szerint nem a pénzügyminiszter irányítja az országot, hanem a miniszterelnök (anno első titkár), pontosabban ő mondja ki a verdiktet. Ha Horn Gyula nem akarja Bokrost, akkor máris úgy vehetjük, hogy a Bokros nem létező jelenség. Mint ahogyan Békesi is azzá vált. Többek szerint Békesi még Bokrosnál is radikálisabb lett volna, csak éppen nem lett az, merthogy Horn Gyula ajtót mutatott neki. Azóta Békesit egyedül Csehák Judit ismeri közelebbről. Politikailag nulla.
Egyébként Bokros is a szőrös váladékán csúszott egészen Ugandáig (vagy meddig), amikor Horn azt mondta, hogy akkor most már séta, drága gyermekem, bokros teendőidnek immáron vége!
Míg a HVG politikai szakértője (a vacsorát fogyasztó Babarczy) már az aperitif után határozottan állította: „Bokrosnak ezen túl előnye, hogy a kultúrpolitikai küzdelmekben és a szimbolikus ügyekben nem foglalt állást”.
Sőt az is nagy előnye, hogy a Hősök terén nem bucskázott át a fején, egyet előre, kettőt hátra, soha nem lépett rá a bajusza bojtárára, nem kapta elő a financial-lompost a rendőrpalota tövében és nem hugyozta vele körbe a Kossuth teret, nem csókolta szájon Kiszel Tünde szemöldökét, nem szervezett NO MA' AM-mozgalmat Pszicho Apu visszahozatalára, nem zabált le egyetlen halat sem a dobostortáról (A’ la carte), nem énekelte el a Fásy-mulató színpadán Kósáné Kovács Magdával mesterhármasban, hogy vizsasztunk mi maareleget, megizs bekaaptuuka legyet, nem írt cikket a „roma-magyar együttélésről”, nem kínált „másfajta önbecsülést” a cigánygyerekeknek, nem akarta magát államelnökké választtatni internetes dilifórumon… a végtelenségig sorolható. És persze nem tudjuk, hogy belépett-e az MSZP-be, vagy csak hazudta, hogy nem lépett be. Illetve, hogy belépett… Illetve… egy biztos: „kultúrpolitikai küzdelmekben és a szimbolikus ügyekben nem foglalt állást”.
Viszont. Mindez nem azt jelenti, hogy Bokros akár egy csöppet is politikus volna. Merthogy nem az. Csak egy kis paprikajancsi (egyre viccesebb formában), akivel a politikusok játszanak, szórakoznak, ijesztgetik, mulattatják vele egymást és saját magukat. Bokros még annyira sem politikus, mint Kupa Mihály, mert Kupa legalább a zéró szintet megüti, míg Bokros mínuszban van. Jól mutatja politikai potenciálját, hogy csak egy immár atomjaira hulló, teljesen eltorgyánosuló törpepárt nevetséges miniszterelnök-jelöltségéig vitte. Egyszerre utált külhoni képviselőjelölt és még utáltabb belhoni miniszterelnök-jelölt. Ismétlem: egyszerre! Efféle szerepet egy agyilag közepesre méretezett MÁV-kalauz nemigen vállal föl. Milyen politikus az, aki már az indulásnál röhejessé teszi magát? Illetve hagyja, hogy nevetségessé tegye egy futballidióta egy szokványidióta parlamenti fölszólalás kedvéért.
Bokros egy politikai lófilé. Ajakszőrözött ibolyafütty. Bokros maga a nyeles bajusz. Olyan, mint a partvis fordítva Herényi Károly gatyájában. Lószőrfeje a gatyakorca fölé nő, míg a nyele hosszan és mereven lelóg. Bokros herényi méretű politikus. Nem Dávid, hanem minigóliát.
Bokros „programja” (helyesen: pénzügyi-gazdasági elképzelése) kizárólag akkor érvényesülhetne intakt módon (ahogy ő elképzeli), ha erős katonai diktatúra emelné a gazdaság teljhatalmú irányítójává (a’ la Chile, Törökország, Dél-Korea), minden más esetben csak politikai megoldásról lehet szó, s ami nem pusztán program, hanem lehetőség, konszenzus... vagyis politika kérdése.
A bukás anatómiájaBabarczy Eszter: rossz lóra tettem Gyurcsánnyal
2009. március 20. 14:40 | Utolsó módosítás:2009. március 20. 16:42
Azok az értelmiségiek, akik Gyurcsány Ferenc reformterveit 2006-ban támogatták – mint jómagam is -, az elmúlt egy évben kerültek közel ahhoz az állapothoz, amely az országot évek óta jellemzi; a tehetetlen, tanácstalan, depressziós bénultsághoz. Van, aki a végsőkig kitart, mint az általam egyébként tisztelt Debreczeni József vagy a Demos fiatal szerzői. Mások hallgatnak. Ismét mások próbálnak valamit kezdeni azzal a ténnyel, hogy tévedtek.
Én úgy gondolom, tévedtem. Nem ártalmatlan tévedés volt, nem is menthető: a politika lényegét értettem félre, értelmiségi illúzióktól hajtva. Most, hogy Debreczeni Orbán Viktor „vezéri” ambícióival ijesztgetve tartaná még a lelket az egykori reformista baloldali táborban, míg a másik oldal a kommunista titkosszolgálatok által hatalomra segített Gyurcsány-Apró klán végleges és hazafias leleplezését ígéri (persze a választások után), ez a tévedés szembetűnőbb, mint valaha. Amikor ekkora marhaságok hangoznak el, tudható, hogy utóvédharcok zajlanak. A vita valójában eldőlt. A reformista illúzió úgy bukott meg, hogy még a politikai napirendre, a viták színvonalára sem tudott hatást gyakorolni.
Most már ideje volna inkább a bukás okáról beszélni. Nem próbálok itt mélyreható elemzést adni, mert ahhoz nincs elég információm, inkább azt mondanám el, miben tévedtem én magam, és mit tanultam meg az elmúlt három évben. 2006-ban az értelmiség egy része és a gazdasági újságírók mind evidenciának tekintették, hogy az ország államháztartási szerkezetével baj van. Kevesen dolgoznak, még kevesebben fizetnek adót. Az ügynökvádak által beszorított Medgyessy-kormány olyan béremeléseket hajtott végre a közszférában, amelyekre szükség volt ugyan – elfogadhatatlan színvonalon fizetjük a tanárainkat és az orvosainkat -, de az ország költségvetése csak úgy bírta volna el ezt a terhet, ha a felduzzasztott közszférában minőségi szelekciót indít el.
A tehetséges, motivált közalkalmazottakat meg-tartja, míg a kevésbé tehetséges és kevésbé motivált embereket fokozatosan elbocsátja. A Medgyessy-kormány ezen túl még 13. havi nyugdíjjal és gázártámogatással is kedveskedett a szavazóknak, a Gyurcsány-kormány pedig, egy számomra már akkor is nehezen felfogható gesztussal, csökkentette az állam fő bevételi forrását, az áfát.
2006 tavaszán nem volt olyan komolyan vehető elemző, aki ne tudta volna, hogy valamit tenni kell. Ezt a szilárd meggyőződést osztotta Gyurcsány Ferenc is. Az alapvető illúzió pedig ebből keletkezett. Én magam is azt hittem, hogy ha egy kormányfőben megvan végre az akarat, ellentétben korábbi kormányfőkkel, akkor ezt előbb-utóbb követni fogják a tettek, és végül az eredmények is. Ez volt a politika lényegének, legalábbis a magyar politikai realitások lényegének teljes félreértése. Gyurcsány elmarasztalható abban, hogy nem voltak átgondolt tervei, de a kudarc fő okát én nem ebben látom. A kudarc fő okát abban látom, hogy a szakértők, elemzők és a (nem a Fidesznek elkötelezett) szakírók, valamint a kormányfő konszenzusa arra nézve, hogy valamit tenni kell, valójában semmire nem elegendő. Ezt nem tudta sem a kormányfő, sem a szakértők, elemzők, stb. elitje, akik lelkesen és saját igazságuk öntudatos birtokában bíztatták a kormányt alakító Gyurcsányt, hogy hajrá, most aztán tényleg csináljunk valamit.
A probléma abban állt, hogy a „csináljunk valamit” programja súlyos félreértés. És a „csináljunk valamit” programja ma is tovább él, noha már kevesen várják Gyurcsánytól a megvalósítását. Az a „mi”, amely a reformista agenda mögött állt – a tájékozottak elitje – az alapvető kérdésben, hogy tudniillik mit gondolnak a kormányzottak, tökéletesen tájékozatlan. Elég csak megnézni a Progresszív Intézet által létrehozott politikai térkép válaszadóit. Az egyszerű kétdimenziós térben balra lent található az ország reprezentatív mintája, jobbra fent pedig az interneten válaszolók zöme – vagyis az iskolázott, internethasználó, politikai kérdések iránt élénken érdeklődő elit. Gyurcsány – ahogy én látom – maga is abban a tévedésben volt, hogy ha egyszer a pártját
megfogta, a „balra lent” országgal már nem kell törődnie. A „jobbra fent” országnak politizált. A Fidesz ilyen hibát sosem követett el – ők mindig a „balra lent” ország mentális felkészültségéhez igazították az üzeneteiket, jól tudván, hogy a „jobbra fent” országnak nagy a hangja ugyan, és nagy a gazdasági ereje, de szavazatban csak pár tízezer embert jelent.
Sok vitát folytattam a barátaimmal arról, meg kell-e nyerni egy reformista politikához a választókat, vagy legalább egy részüket. Számomra megdöbbentő és érthetetlen (most is), milyen sokan gondolták, hogy nem szükséges, majd a népszavazás után, hogy nem lehetséges. Én a baloldali reformok alapvető kudarcát tulajdonítom annak, hogy az orvostársadalom, a pedagógusok, a legálisan foglalkoztató vállalkozók, a most egyetemre járó fiatalok, akik alapvetően a nyertesei lennének egy (megfelelően megtervezett és kivitelezett) államháztartási reformnak, szembefordultak a Gyurcsány-féle programmal.
Gyurcsány nem az őszödi beszéddel bukott meg, hanem az eü-törvénnyel, akkor bukott meg, amikor minden egyes orvos elkezdte mondani a betegeinek, mennyire sajnálja, de ez a népnyúzó kormány... A népnyúzó kormány pedig elképesztő arroganciával igazolta vissza a besorolást. Az elit arroganciájával, amely jobban tudja, vagy egyszerűen csak tudja, ellentétben azokkal, akik nem tudják. Amely feljogosítva érzi magát, hogy felelősségvállalásról szónokoljon, miközben nagyon csekély elképzelése van a szavazók mindennapjairól, amelyekben a felelősséget vállalni vagy elhárítani lehet.
A kérdés nem az volt – most már így látom –, hogy meg kell-e, vagy hogy elvben meg lehet-e nyerni egy államháztartási reformnak azokat a csoportokat, amelyek egyébként – még most is – nyilvánvalóan profitálnának belőle. A kérdés az volt, hogy az MSZP a maga érdekcsoportjaival, a maga társadalmi szövetével, eléri-e ezeket a csoportokat, el akarja-e érni ezeket a csoportokat, és egyáltalán, politikailag megéri-e e csoportok felé indulni, amikor a hagyományos szavazói bázist éppenséggel a jóléti szolgáltatásokból profitáló nyugdíjasok adják.
Gyurcsány bűne
Gyurcsány igazi vétke, ez teszi az én szememben alkalmatlanná a kormányzásra, hogy a legalapvetőbb feladatát – a választónak felelős államférfi szerepét – próbálta elsunnyogni. Úgy gondolta, majd az értelmiség és a szakértők lenyomják az MSZP és választói torkán a kormány üzenetét. Ennek az árát fizetjük most: egy olyan ambíció árát, amely messze túlment a kormányfő valódi lehetőségein és képességein. Gyurcsány önmagát verte át, amikor megpróbálta „spinnel” helyettesíteni a politikát, és ebben megpróbálta felhasználni az értelmiséget, egy eleve kudarcra ítélt terv részeként. De ennek az illúziónak az árát azok az értelmiségiek, akiket felhasznált, most drágán fizetik meg. Tanulópénz: ha tanulunk belőle, megérte. De tanulunk-e?
A „csináljunk valamit” esetében a valódi politika – a támogató csoportok megtalálása – nem helyettesíthető spinnel. A választók nem hülyegyerekek, akik eltűrik, hogy szakértők oktassák ki őket a saját életükről. A felülről vezérelt forradalom csak akkor működik, amikor ideológiai és fizikai terror párosul hozzá. Gyurcsány egyszerűen blöffölt a reformjaival. Mert, ellentétben persze azzal, amit a jobboldal vérző szívű demokratái állítanak, sem ideológiai terrort, sem fizikai terrort nem állt szándékában bevezetni. És, persze, módjában sem állt, hiszen jogállamban élünk, a baloldali sajtó pedig minden, csak nem engedelmes.
A lényeg, amit, úgy érzem, ma sem értenek azok a szakértők, akik újabb és újabb programokkal hozakodnak elő a válság azonnali kezelésére, a következő: az a politika, amely „az ország” problémáit oldja meg, úgy általában (vagyis a szakértők problémáit), bukásra van ítélve. Csak az a politika lehet sikeres, amely konkrét emberek vagy embercsoportok konkrét aggodalmaira vagy problémáira kínál megoldást, egy többé vagy kevésbé koherens csomagban. Ha nem jön össze a koherencia, akkor a demokratikus politika lényegét értő pártmufti előveszi a lehető legáltalánosabb szlogeneket, előveszi az érzelmi eszköztárat, a szimbolikát. Magyarországon a demokratikus politikát – ebben az értelemben – csak a Fidesz, kisebb részben a Jobbik, érti. De az a szlogen-gyűjtemény, amelynek segítségével ők a szükségképpen inkoherens (de feltehetőleg készülő) megoldásokat elfedik, az önelégültség, a gyűlölet, a sérelmi politika, a másra mutogatás és az intolerancia kultúráját fogja szépen egy csokorba. A közös nevezőt az összes politikai kultúra-változatból, amelyeket valaha Magyarország kitermelt. Azt a közös nevezőt, amely újra és újra és újra Magyarország bukásához vezetett az elmúlt évezredben.
Gyurcsány bukásához persze nem volt szükség a Fideszre. A Fidesz nyomásgyakorlása – vekkeróra, illegitim kormány, terrorista kormány, idegen érdekek, elkergetjük a kormányt, stb. – csak annyit ért el, hogy a kormányfő még jobban kapkodni kezdett, és előzékenyen besegített a baloldalt elnyelő mély verem kialakításába. A Fidesz ellenzékben tanúsított politikáját én magam elképesztően gusztustalannak, demagógnak, és hosszú-hosszú távon is károsnak tartom. De nem a Fidesz buktatta meg a kormányt és programját. Gyurcsány buktatta meg a kormányt és programját. És most már ideje volna levonnia a megfelelő következtetést.
"Gyurcsány bukásához persze nem volt szükség a Fideszre. A Fidesz nyomásgyakorlása – vekkeróra, illegitim kormány, terrorista kormány, idegen érdekek, elkergetjük a kormányt, stb. – csak annyit ért el, hogy a kormányfő még jobban kapkodni kezdett, és előzékenyen besegített a baloldalt elnyelő mély verem kialakításába. A Fidesz ellenzékben tanúsított politikáját én magam elképesztően gusztustalannak, demagógnak, és hosszú-hosszú távon is károsnak tartom. De nem a Fidesz buktatta meg a kormányt és programját. Gyurcsány buktatta meg a kormányt és programját. És most már ideje volna levonnia a megfelelő következtetést."
A felsorolásból egy aprócska momentum mintha kimaradt volna. A "szociális" népszavazás. Gyurcsány - feltételezhető - bukásához nyilvánvalóan szükség volt a fideszre, és természetesen szükség volt a doktrinér, önmagát felszámoló SZDSZ-re is. Meg egy - szintén aprócska, tejesen elhanyagolható - világgazdasági válságocskára.
Na meg persze szükség volt Gyurcsány eszméletlen naivitására.
A fidesz politikája egyáltalán nem "hosszú-hosszú távon is", hanem a jelenben is, sőt, már a múltban is "káros" volt, a 2001. óta tartó gazdasági mélyrepülésben oroszlánrésze volt a fidesz kormányon és ellenzékben követett politikájának. Azt se felejtsük el, hogy a 13. havi nyugdíj, meg az 50%-os közalkalmazotti béremelés valós társadalmi igazságtalanságot próbált orvosolni, sajnos viszont ezeket a jóléti intézkedéseket nem előzte meg (még Orbánék részéről) és nem is követte (Medgyessy alatt) a régi nagyrendszerek (eü, nyugdíj, oktatás, adó stb.) megfelelő átalakítása. Mindezek szükségszerűen vezettek a jelenlegi állapotokhoz, de - hangsúlyozom- a jelenlegi állapotok kialakulásában a fidesznek döntő szerepe volt.
Nem geo, a 2004-es puccskor teljesen világos volt, hogy kik, miért hajtották végre a puccsott és, hogy kik miért választottak rosszul....és kik miért követték el azt a végzetes hibát, hogy megnyerték a választást az ismert elözmények után....semmi uj sincsen....az egy másik kérdés, hogy elég az az önkielégités, hogy szabaduljon meg az mszp a kompexusaitól....semmi szükség nem volt rá, mert éppen ettől lett nagy párt és nyerte el a választók bizalmát.....pont azt és azokat dobták ki az ablakon, amelyek és akik miatt voltak nagy párt....többé nem lesznek....
És az alakuló az eredeti értelmében megjelenő fasisztoid folyamatokat már nem állitja meg senki és semmi...amley ehhez kellene az is ki lett bacva az ablakon....
És bizony ennek időbeli felismerésének hiánya nyomhatja is az érdeklődő értelmiség vállát....lesznek rossz napjaik....,mert bezony a fentiek ellenére a kevebb csápolás jó írányba is fordithatta volna a folyamatot....
Hol és mikor állt az ún. értelmiség Gyurcsány és a reformok mellé? ... egyikük se foglalkozott az MSzP- frakció óbolsi hulladékával ... Hülyék, gyávák, lusták, de legalább nagyképűek voltak. Megérdemlik, amit kapnak majd.
Ez is csak amolyan ún. értelmiségi elemzés. Vagyis szimpla szitkozódás, átkozódás.
Lehet, hogy Pixy meg a hozzá hasonlóan karakán ún. értelmiségiek igaz szívvel álltak Gyurcsány és a reformok mellé, és ki is tartanak ott hűségesen, ám amivel szegény Gyurcsány a világon semmire nem megy. Az efféle gyűlölködő, szitkozódó, átkozódó ún. értelmiségiek inkább elijesztik az olvasót Gyurcsánytól, semmint hogy a reformok mellé állítanák őket.
Ugyan. Kínos dolgokat csinálsz itt, olyan személyes dolgokat közölsz, mint hogy (bármilyen értelemben) felhangol-e téged, ha elképzeled, amint köténykében padlizsánkrémet keverek.
Vagy fontosnak tartod, hogy rámutass, hogy én mint nő csak a férfiak által elhullajtott gondolatokat ismételgetem.
Vagy fontosnak tartod, hogy rámutass, hogy bezzeg te megtanítottál volna engem a női prózaírás bensőséges természetére, ha húsz évvel korábban találkozunk.
Ez kínos. Semmi köze ahhoz, hogy az olvtársak mit gondolnak a politikáról, vagy hogy én mit gondolok a politikáról, vagy bármelyikünk mit gondol bármi másról. Kizárólag a te személyes, nőkhöz fűződő viszonyodhoz van köze.
Nem mondtam, hogy a nőkkel kapcsolatos álláspontod téves, vagy hogy nem értek egyet vele. Egyszerűen azt állítom, hogy nem érdekel, sem engem, sem, amennyire értem az olvtársak reakcióit, mást. Vidd innét egy olyan topikba, ahol a nőkkel kapcsolatos álláspontokról van szó általában.
A depressziós bénultság egy teljesen valódi, más katatón állapotoktól megkülönböztethető állapot. Szaknyelven tanult tehetetlenségnek hívják.
Az ösztönös Babarczy mondata: „Titokban szerelmes vagyok egy burkolóba” (jó mondat).
A tudálékos Babarczy jelzős szerkezete: „… az elmúlt egy évben kerültek közel ahhoz az állapothoz, amely az országot évek óta jellemzi; a tehetetlen, tanácstalan, depressziósbénultsághoz.”
Jó szintagma. Illetve jó lesz. Majd. Akkor, ha egy nyelvész-pszichiáter elmagyarázza itt a kedves olvasónak, hogy milyen állat az a „depressziós bénultság”, illetve hogy milyen lehet – értelemszerűen – a virulens, földobott, vidám bénultság, mint állapot? (És amit még elmagyarázhatna a nyelvész-pszichiáter – horribile dictu – a HVG főszerkesztőjének is.)
"A bukás anatómiája
Babarczy Eszter: rossz lóra tettem Gyurcsánnyal"