Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Őszintén remélem, hogy gyanútlan és kételkedő érdeklődő vagy ezen a téren. Mert ha nem, és diplomás nagyokos, akkor most itt a főtéren valami cowboynak gyorsan el kellene intéznie téged
csak úgy a saját stílusodban.
Nekem mindenesetre kiderült rólad, hogy gennyes alak lehetsz, de ez legyen a te bajod.
Sajnos túl sokat nem lehet tenni, max. erős fenntartásokkal kezelni a dolgot, amíg egy hiteles leletegyüttesből egy jó párhuzama elő nem kerül.
Minden ásatás a feltáró régész saját lelkiismeretére van bízva, optimális esetben megtett mindent ami tőle tellett. Csak hát sajnos nem vagyunk egyformák...
A lényeg az, hogy kritikusan kell hozzáálni, és nem szabad nagy elméleteknek alapúl venni, nagyon ingatag tákolmány, könnyen leomolhat...
Ilyen zavaros esetben egyébként mi a teendő. Tehát ha felmerül, hogy egy világrengető leletegyüttes "problémás"? Hol és kik szoktak ilyenkor reklamálni?
A berekeresztúri református templom feliratairól a másik rovásrovatban írták:
Az első felirat a templom első emeleti, lőréssel ellátott „rekeszé”-ben található, az ablaknyílás bal felőli felületén. Négy rovásjelből áll, elolvasása jobbról balra történik. A jelek olvasata BALG, azaz BALoG. Családnevet tartalmaz. Keletkezésének ideje az 1580-as évek eleje. Mind az olvasat, mind a datálás biztosnak látszik. Ugyanitt számos, e korból származó latin meg magyar nyelvű felirat is látható. Ugyancsak ablakmélyedésben, a már bemutatott felirat alatt újabb rovásemlék található. Elolvasása szintén jobbról balra történik. Jelentése PALéR (pallér). Tehát a kőművesmester, vagyis a pallér örökítette meg nevét, illetve foglalkozását a betűcsoportban. 1995-ben újabb berekeresztúri rovásfeliratra leltek. Ezúttal egy rendhagyó betűcsoportra találtak a templomtorony második emeleti, északi ablakmélyedésében. Négyszögletűre faragott kőre vésték rá a jeleket, valamilyen nagyon éles szerszámmal. A már ismert betűk mellett jó néhány ismeretlen jel és betűösszevonás tanúskodik a hangcsoport különleges voltáról. Fölvethető annak a lehetősége, hogy nem magyar nyelvű szöveget tartalmaz, vagy talán azt sejteti, hogy Erdélyben nem csupán egyfajta rovásábécével írtak.
The Rovás relics of the Presbyterian church in Berekeresztúr. About the Rovás inscriptions of the church in Berekeresztúr, in vicinity of Nyárád, we gave first news on the pages of newspapers Népújság, in summer 1992.
The first inscription can be found in the "recess" of the loop-hole, on the first floor of the church, on the left surface of the window-aperture. It consists four Rovás signs, which reads from right to left. The reading of signs is BALG, that is BALoG. It is a family-name. The time of origin is early 1580. Both, the reading and dating, appear to be accurate. On the same place, there can be seen many inscriptions in Latin and Hungarian language, from the same period (that means they are dated).
In the same window-aperture, beneath the previous inscription, there can be found another Rovás relic. The reading is also from right to left. The decipherment is: B. T. PALR, that is PALéR (pallér, in English foreman-builder). That means, the master-mason immortalized his name, or his profession, with this group of letters.
In autumn 1995, we published another Rovás inscription from Berekeresztúr. This time we found an irregular sign-group, in the northern second-floor window-recess of the tower. The signs were carved onto a square shaped stone-block, with some very sharp tool. Apart of the already known letters, there are several unknown signs, the contracted letters (ligatures) are bearing witness, about the peculiarity of the linearly placed voices. Again, there is a possibility, similarly as with the inscription of Bonyha, that perhaps ..."it does not even contain a Hungarian text (sentence)". Or perhaps, it suggests, that in Erdély, they did not write only with one type of Rovás alphabet? Even that is possible. Otherwise, on the stone, we distinguished 15 signs. We think, that they might have been carved in old, very old times, that is, at the time of construction of the tower, the stone was only secondarily reused. The church itself was built in year 1385.
szarmata: "A két tárgynak semmi köze a kettős kereszthez, ennyi erővel a fél világot lehet rokonítani..."
Tiszteletes úr: A két hun tárgyon kettős kereszt van. Ez tény. A kettős keresztnek pedig köze van a kettős kereszthez. Ez is tény.
S valóban, a kettős kereszt a fél világon el van terjedve a kőkor óta. Mert ez egy ősvallási jelkép (a Tejút jelképe), amit átvett a kereszténység is. A magyar királyok azért használták a királyság jelképeként (pogány és kerestény korukban egyaránt), mert ők a megszemélyesített világoszlop leszármazottainak tartották magukat.
Ezért nem túl épületes dolog erről az általános elterjedtségről elfeledkezni és csak a bizánciakat emlegetni, minden másról elfeledkezve. Csakhogy a hazug történészt hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.
szarmata: "A rekeszzománcos csat egy művészeti körbe tartozik bele, itt a kitöltés a csat alakjához igazodott, számtalan párhuzama van, egész kelet-közép Európában nagy divathullám volt, nem lehet kizárólag a hunokhoz kötni."
Tiszteletes úr: Nem kötöttem kizárólagosan a hunokhoz.
szarmata: "Véleményem szerint minden egyes egyszerő felépítésű jelnek számtalan erőltetett párhuzamot találhat az ember akárhol, éppen a jel egyszerű volta miatt!"
Tiszteletes úr: Ellenőrízted ezt valószínűségszámítással is? Vagy csak a hasadra ütöttél?
szarmata: "Számomra akkor lesz hiteles akár melyik szkíta, hun, szarmata, stb írás, amikor egy összefüggő szöveget tud valaki felmutatni. Addig több a bizonytalan tényező, mint a biztos."
Tiszteletes úr: Sajnos, nem rendelhetjük meg, milyen régészeti emlékek kerülhetnek elő s milyenek nem a szkíta, hun, szarmata lelőhelyeken. Nem írhatjuk elő a szkítáknak (stb), hogy milyen írásokat használjanak s milyeneket ne. Korábban kellett volna rájuk szólnod néhány száz, vagy ezer évvel. S meg kellett volna magyaráznod nekik, hogy te mit tekintesz írásnak s mi az, amit nem veszel majd komolyan.
szarmata: "Bizonyítani pedig csak hiteles körülmények között előkerült leletekkel lehet, mert hát ki tudja mikor, milyen módon került rá az az íráskép..."
Tiszteletes úr: Ezek (a csat kivételével) inkább jelképek, mint írások. A csat is csak szóírás, azaz félúton van a modern írások felé. Az azonban bizonyos, hogy ezek hiteles leletek, s a rajtuk lévő jelek eredetiek. Egy egész sorozat van ezekből s tudtommal a sztyeppi népek mindegyike használta őket. Csodálom, hogy a régészek nem vették eddig észre. nyilván valamilyen szakmai vakságról van szó.
Nem ígérem, hogy önként vagy a te kérésedre korlátozom magamat a véleményem kifejtésében, vagy az eszközeim kiválasztásában. Fenntartom magamnak a jogot, hogy idézzek tőled, vagy bárki mástól s azt megjegyzésekkel lássam el, vagy más módon hozzáfűzzem a saját véleményemet.
Ugyanis ez adja a fórumozás értelmét: egymás gondolatainak megismerése és továbbgondolása.
Sajnálom, ha nem vagy képes az enyém megértésére és elviselésére, de ez a te bajod. Én megengedem neked, hogy kifejtsd a saját gondolataidat. A lelked rajta, ha az nem lesz szép, vagy jó.
Az azonban a legkevésbbé sem érdekel, hogy az én eljárásom tetszik-e neked, vagy sem.
A feliratos táblák és a női (madona, vénusz) szobrocskák két dolog!
Ha kicsit körülnéznél (nem csak a neten), te is látnád, hogy a déli eredetű neolitikus kultúrákban milyen gyakoriak ezek az agyag női szobrok, míg feliratos tárgyak... hát, nem is tudom...
Ez azért nem egészen úgy megy, ahogy Móricka elképzeli... Kiment, elásott valamit, majd megtalálta... Sok, sok különböző és különböző helyen levő leletről van szó.
"Mire az emberiség elismerte, hogy nem a görögök voltak minden tudás letéteményesei, hanem már előttük is léteztek magaskultúrák, és ezek forrása az ősi Sumér, addigra Erdélyben, Tatárlakán olyan agyagtáblákat találtak, amelyeken írásjelek szerepelnek, ezer évvel megelőzve a mezopotámiai agyagtáblákat. Tatárlakán 26 istenanyaszobor is felszínre került. Ezek valószínűleg nyakban hordásra szolgáltak. Érdekes, hogy éppen Polgár környékén ugyancsak kilyukasztott, agyagból készült fejábrázolásokra bukkantak, Szajolon pedig Vénusz szobor került felszínre. Hajdú Zsigmond debreceni régész felfedezése nyomán Tatárlaka és Tordos mellé Polgár és Szajol csatlakozik (http://www.derimuz.hu/DeriMuzeum/allando/regeszet/data.htm)."
Szerintem nem a C14-es vizsgálatokra gondolt/hallott először, hanem mágnesességi vizsgálatokra, amit a kerámiákon végeznek el. Ott tényleg befolyásolja az eredményt a kiégetés. :)
Közben vad elmeroggyantak oldalán talátam egy érdekességet arról, hogy a régész valamiért utólag kiégette őket és ezért nem lehet a táblákat C14-el vizsgálni. ???
Nicolae Vlassa román régész, ásatásvezető az egyik reggel korábban érkezett ki a helyszínre, mint a többiek. Kicsit unatkozott, és ki is ment a helyszínre.
Itt vad ásásba fogott és meglelete a táblákat. Ezen Úgy felbuzdult, hogy azonnal kiemelte őket, se fénykép, sem pedig rajz nem észült róla. Természetesen tanú sem volt, aki látta volna. A rétegtani helyzete erősen kétséges, ha korabeli is, akkor sem VincaB, hanem max. VincaC korú, ami kb. félezer éves különbség...
De hát dokumentációk, tanúk hiányában elég kétséges a hitelessége, pláne, hogy edig semmi helyi párhuzama nincs a publikát anyagban!
Ez az a dolog, amikor az ember belemagyaráz egy dologba olyan elméletet, ami neki szímpatikus....
A két tárgynak semmi köze a kettős kereszthez, ennyi erővel a fél világot lehet rokonítani...
A rekeszzománcos csat egy művészeti körbe tartozik bele, itt a kitöltés a csat alakjához igazodott, számtalan párhuzama van, egész kelet-közép Európában nagy divathullám volt, nem lehet kizárólag a hunokhoz kötni.
Véleményem szerint minden egyes egyszerő felépítésű jelnek számtalan erőltetett párhuzamot találhat az ember akárhol, éppen a jel egyszerű volta miatt!
Számomra akkor lesz hiteles akár melyik szkíta, hun, szarmata, stb írás, amikor egy összefüggő szöveget tud valaki felmutatni. Addig több a bizonytalan tényező, mint a biztos. Az, hogy valószínű volt nekik, nem bizonyíték - még ha igaz is -, kellő és megfelelő anyag hiányában több a kétség. mint a bizonyíték!
Bizonyítani pedig csak hiteles körülmények között előkerült leletekkel lehet, mert hát ki tudja mikor, milyen módon került rá az az íráskép...
(Zárójelben jegyzem meg, hogy ez a legnagyobb probléma a román kollegák által kiásott tatárlaki (Tartaria) agyagtáblákal: a szakmán belül elég csúnya mendemondák keringenek a lelet hitelességéről, előkerülési körülményeiről. Summa summarum: elképzelhető, hogy a karrier érdekében hamisította a helyi régész...)
"Amennyire én tudom, a hatti egy agglutináló nyelvű nép, akiknek a nevét véletlenül alkalmazták a nem agglutináló nyelvű későbbi hettitákra."
A birodalmakat rendszerint – azaz kevés kivétellel – a vezető etnikumokról nevezi el az utókor. A Hettita (Hatti) Birodalom esetében is ez történt.
"Hittite" is a modern name, chosen after the (still disputed) identification of the Hattusa kingdom with the Hittites mentioned in the Old Testament.
The Hittite language is the dead language once spoken by the Hittites, a people who once created an empire centered on ancient Hattusa (modern Boğazköy) in north-central Anatolia (modern Turkey). The language was used from approximately 1600 BC (and probably before) to 1100 BC. There is some attestation that Hittite and related languages were still spoken for a few hundred years after that.
Forrás:http://en.wikipedia.org/wiki/Hittite_language
The Old Hittite Kingdom was founded, but its main population was Hatti, the aboriginal people.
Forrás:http://indoeuro.bizland.com/tree/anat/hittite.html
A hettita nyelv a hatti továbbfejlődött változata. Én úgy tudom, ez is ragozó/ragasztó nyelv.
Namost, engem nem érdekel, hogy az adot jeleket és a hozzájuk fűzött vad fantazmagóriákat ki és hol cáfolja.
Én csak arra kérnélek meg, hogy legközelebb ne másolj át egy tőlem származó szöveget, vagy ha mégis megteszed ne fűzz hozzá semmit! Tudom, hogy ez egy nyilvános fórum, de vad hülyeségeitekhez semmi közöm. És az általam írt szövegeknek sincs.
Az egyetértésed, vagy nem egyetértésed legfeljebb örömmel, más esetben szomorúsággal tölt el. De egyik sem tudományos értékű tényező. A létező jelek általam megadott olvasatát csak egy jobb olvasattal, vagy az én magyarázatomban kimutatott hibákkal lehetne cáfolni. Addig ez az egyetlen és a legjobb olvasat, amihez Te (a tudományos értéket tekintve) hozzá sem tudtál szólni.
Amennyire én tudom, a hatti egy agglutináló nyelvű nép, akiknek a nevét véletlenül alkalmazták a nem agglutináló nyelvű későbbi hettitákra. Igaz, hogy Csőke tiltakozik ez ellen, mert szerinte a hettita is ragozó nyelv, s az urál-altáji nyelvek egyike.
Köszönök minden kiegészítést! Főleg, ha bizonyítékokkal van alátámasztva.
Te is tudod, hogy az illusztráció mellett az illusztráció szövegével is gond volt.
Először is az a cserép nem Khorezmi cserép, másodszor meg ezzel a szöveggel soha, semmilyen körülmények közt nem tudok és fogok egyetérteni:
A X. századi afrászijábi tálon székely rovásjelekkel (vagy azok előzményeivel, párhuzamaival) írt felirat található. Olvasata: "Jóma szár föld(je)". Mai magyarsággal: Jóma király földje.
Egyébiránt Khorezmet illusztrálandó elég lett volna csak rákeresned a neten az alább megadott városokra.
