Nekem nem a negatív kritikával van a bajom, ez ott van az előző hozzászólásomban, hanem az olyan kritikával, amin látszik, hogy egy hozzá nem értő, okoskodó agyatlan véleménye, pl:
"Úgy érzem Nicko McBrain ezen a lemezen botrányosan alulmúlja önmagát."
"Monumentális nóta, de nagyon fárasztó és hemzseg a kliséktől és a refrénje is szar, nevetséges ahogy Dickinson próbálja elhadarni a túl hosszúra megírt refrénben a szavakat."
^ szerinted ez normális kritika??? Kb. nullaszor vagy egyszer hallgatták végig az albumot szerintem és akkor is úgy, hogy közben valami tök mást csináltak aztán összehányták ezt a szemetet...
Szerintem ha valaki veszi a fáradságot és ír eg kultúrált kritikát, az azért teszi mert érdekli a Maiden, és nem a fikázás az elsődleges célja.
Én k. szeretem a Maident, ezt az elején le is szögeztem, de objektív igyekszem lenni. De nem kenyerem a struccpolitika.
De szerintem attól még, hogy te is nagyon Maidenesnek tűnsz, valszeg te se szereted az összes albumot pontosan egyformán 100%-osan.
Szerintem ha nem akarsz negtív kritikát hallani, akkor ne olvass fórumot.
Bár igaz, itt nem nagyon lesz építő jellegű, mert Maidenékig tuti nem fog eljutni az infó.
De azt se várd, hogy Minden maidenes csak áradozni fog, ha van ez a fórum. Azért van ez, hogy megosszuk egymással a gondolatainkat a témához fűződően.
Az "együtt eufóriában" hangulathoz ott vannak a koncertek :-)
<offtopic> Ha olyan valakit/valamit keresel, amire nem lehet rosszat mondani, azt ne egy zenekarban keresd, hanem mondjuk buddha tanításaiban :-) </offtopic>
Van aki azért szidja az új albumot, mert megtalálhatók benne a Maiden zenéjének sajátosságai és azt mondja rá, hogy a régi albumokat koppintja az új.
Egyesek szerint azért rossz az új album, mert teljesen elrugaszkodott az régi Maiden stílustól és nem találhatók benne Maidenes sajátosságok.
Aki ennyire "fantázia nélküli"-nek és "öreges"-nek meg "unalmas"-nak tartja az együttest, az minek hallgatja, minek jár fel ilyen fórumokra és minek rontja a levegőt?
Természetesen nem csak dícsérni lehet, de a szinte Maiden ellenes kritika már nem tartozik a az elviselhető negatív kritikába, nem?!
Engem nagyon bánt a sok negatív megnyilvánulás, szerintem igenis jó Iron Maiden album az A Matter Of Life And Death és egyre több hallgatás után egyre jobban tetszik.
Aki ugyanígy érzi és akit ugyanígy bánt a sok negatív kritika az olvasgasson itt:
http://maiden.hu/forum/index.php/topic,468.0.html
^ ezeket olyan emberek írták, akik igazán szeretik az Iron Maident és valóban fontos nekik az új album is!
Hiába remek album az új is, egy Powerslave vagy Number Of The Beast százszor dinamikusabb és ösztönösebb lemez mint akármelyik '88 után. Akkor még tele voltak ötlettel, '82 és '88 között 6 év alatt kiadtak 5 akkora albumot hogy leszakadt az ég, úgy hogy turnébuszból mentek a studióba. Nem is nagyon volt idejük tökölni a dalírással.
Én inkább csak a szöveg utolsó mondata által sugalltakkal értenék egyet, mint a korábbi gondolatokkal. Miért is kellene párhuzamot vonni a fiatalság és az egyszerű énektémák iránti igény között? Szerintem egy tizenéves is alapból lehet ugyanúgy nyitott a komplexebb témák iránt, mint ahogy az "idősebbek" között is akadhat olyan, aki vonzódik az egyszerű dolgok iránt.
Design: A borító király, nekem a BNW után a második kedvenc( nekem az sose tetszett, hogy középre odadobtak egy giccses üvöltő Eddie-t, ebben már van fantázia). A belső füzet viszont semmilyen az előző albumon jobb volt. A logó király!!!! 8/10
1.Different World: Kellemes indító dal, de nem nagy durranás. 8/10
2.These Colours Don't Run: Sokan szidják, nekem bejött... Király refrén, a szóló nem épp világrengető, de szarnak sen nevezném, és a verse is klassz. 7.5/10
3.Brighter Than A Thousand Suns: Dickinsonszóló szerű dal, és királyság, lassan kúszik be az ember fülébe. Eleinte nem is biztos, hogy tetszik, de pár nap múlva azon kaphatjuk magunkat, hogy a refrént dúdoljuk. 8.5/10
4.The Pilgrim: Én ezt elég átlagosnak érzem, nagyon semmit sem mozgatott meg bennem, közepes, hallgatható valami. 7/10
5.The LOngest Day: Nagyon ütős szám! Jó verse, klassz refrén, és nagyszerű szöveg. Mi kell még? 9/10
6.Out Of The Shadows: Tears of the Dragon+Wasting Love+Rvelations. Kicsit unalmas, töltelékszám szagú darab. 6/10
7. The Reincarnation of Benjamin Breeg: Először nem tetszett a szám, de rájötem, hogy a szar klipp rontotta el, mikor az albumon hallottam egészen üdítően hattott az egyszerű gitártéma a sok súlyos, és bonyolult dolog után. 8/10
8.For The Greater Good of God: Az album egyik legjobb száma!!! Szinte minden passzol benne. Monumentális, erős, jó szöveggel.(Mondjuk a Pashendale azért jobb.)10/10
9.Lord of Light:Egészen jó gitártémával és énekkel indul, aztán jön a Maiden történetének legelb*szottabb refrénje. Nekem jószerivel hallgathatatlan. 5/10
10.The Legacy: Ez a másik über szám!!! Óriási! Nem is mondok többet. 10/10
Összhatás: Érdekes album lett. Negyon hosszú. A számok súlyossága miatt könnyen lefárad az ember a végére. Elsőre elég anti-maidenesnek tűnhet. Több hallgatás után mutatja meg igazi értékeit. Sajnos azonban nem mondható, még ekkor sem, hogy igazán egetverően jó album. Talán tényleg túl sokat gondolkodtak a számokon. Ennek ellenére kicsit összecsapottnak érzem, főleg Dickinson hangja miatt. Szerintem túl magasan énekel, néha idegesítően, a hangjával semmit se játszik, alig díszíti, és sok számot kvázi végigordibál. Inkább vártam volna még egyhónapot, ha még kicsit alakít rajta. Viszont nem hiszem, hogy az ő hibája, mert a Tyrannyn ezerszer jobb( sőt a szólólemezein mindíg egy kvintel lejebb énekel, ami szerintem jobban áll neki.). 7/10
Érdekes, hogy a ma ibandákra is mennyire hat azért a maiden. Az utóbbi pár hónapban csak néhány együttes, akiket Maiden szagúnak találtam kritika írás közben: Pharaoh, Nosferatu, Cellador, Thunderbolt. (ezek közül nekem a thunderbolt tetszett legjobban)
Aztán ott van az a csapat, azt hiszem Machine head, akik a Dickinson szólóinak stílusában nyomulnak ( egyébként remekül), meg a Destillery, akik harmadvonalbeli Maiden klónok.
Én is hasonlóan gondolom. Ma is meghalgattam az új albumot, de utána mentális fogmosásként még lement a Powerslave 2:56 - 5:13 is. Nem egy szofisztikált valami az sem, de valahogy 22 év után is kész vagyok tőle. :)
Valhogy úgy túnik nekem, maidenék inkább írnak zenét ésszel, és kevésbé intuícióval, ellentétben a régi albumokkal. Pedig pont az volt a régieknek a varázsa. A dallamosság és a változatosság.
Szerintem pont ezzel jár a korosodás, hogy az ember azt gondolja kiismerte a világot, és elég ésszel dolgozni. Pedig a francokat.
A túl hosszú nóták pont amiatt születnek, mert bizonyos irányelveknek a megtestesülései, és túlzottan panelekből rakódnak össze.
Bár még mindig vannak jó motívumok az albumon, és alapvetően tetszik, de ha folytatják a tendenciát, 3 album múlva elég lesz inkább írni egy MaidenGenerator.exe -t, ami majd annyi albumot csinál a korábbi riffek permutációiból, amennyit csak a kedves ügyfél kíván.
Nemrég valaki írta is (bocs, nem keresek utána), hogy sok az ismételgetős, egyszerű rész. Figyeljétek meg, a Maiden ezen tulajdonsága egyidejű Janick-kel. Szimpatikus nekem a csóka, nem fikázás a célom, de ez tény.
Elképzeltem egy eszmefuttatást, mi játszódott a fejekben egy-két töltelék nóta szerzésekor: ..ide teszek 16x egy ilyen részt, utána egy hangot módosítok, és azt is 16x, tök jó már 1 perc meg is van, ez még mehet Adrian szólója alatt is... most Bruce nyom 2 versszakot (tök rábízom mit) Szteintem a zenét megöli, ha csak ésszel rakják össze.
Lehet h gonosznak tűnök, de néha úgy tűnik, így készül 1-1 nóta.
Nekem az igazi albumok a No Prayer előttiek, de azért mindegyiket szeretem. Bár lehet h csak azért, mert Iron.
Hozzá kell tenni, azokat az albumokat hallgattam tizenévesen, és az emberek életében az a szakasz a legmeghatározóbb, így ha lenne egy új "Piece", asse fogna úgy meg. (bár ezt kétlem)
Lehet h a mai srácok primitív ősrocknak találják az én kedvenceimet, és a reunion albumai jelentik az igazi Maident nekik.
"Kérdés: Gondolod, hogy egy újsütetű tizenéves Maiden fan könnyen végig tudja hallgatni az anyagot? Nem túl nehéz feldolgozni a dalokat?
Steve: Nem hinném. Ha fel akarnám kelteni a tizenévesek figyelmét, akkor amúgy Bullet for my valentine módra írnám az egyszerű énektémákat fókuszálva az igényekre, de francba az igényekkel. Szeretjük a fiatal rajongókat, hiszen ők sarkallnak a fejlődésre, de nem csak hozzájuk akarunk szólni. Nem az akarjuk játszani, amit az emberek szeretnének, hiszen gyakran az emberek sem nagyon tudják, mit is szeretnének hallani."
Most így egyszer végighallgatva, azt kell mondjam hogy elég fárasztó lett a lemez, és elég sok benne a töltelék. A 2., 3., 6., és 9. dalok abszolút hiábavalóak. Ami jó, és többször elő fog nálam fordulni, az a Pilgrim, a For greater good of god és talán a Legacy. A vokállal nem vagyok megelégedve, Dickinson néha elalél, amúgy meg sokszor idegesítően magas hangon nyomja.
Összességében a DoD sokkal jobban bejött, de a BNW is... Persze lehet, hogy néhány hallgatás után változik majd a véleményem.
Állítólag totál élőben ment fel az ének és nem is nagyon kozmetikázták utólag.
Na valami ilyesmit éreztem én is hallgatás közben (nem tudtam erről). Egy ilyen húzás akár be is tudna jönni, de nekem vegyesek az érzéseim. Olyan kapkodás szaga van az éneknek nálam.
Azert ez a Dickinson hangja nem a regi szoveg egy kicsit banto.
Szerintem semmi bántó nincs benne, tényleg így van (mint ahogy te is belátod), és mivel eléggé feltűnő a korábbi lemezekkel öszehasonlításban, még akkor is, ha ez természetes jelenség, simán megemlíthető egy kritikában. Az, hogy ettől a hang még mindig az övé és ezért még mindig szíveket dobogtató, az egy másik kérdés.
