A MEGY--MEN páros utóbbi szava akár szórövidülés vagy tömörödés eredménye is lehet a régebben elterjedt és népszerű MEGYEN formából. Ismerünk hasonlót a VAGYON-----VAN viszonylatában, ugye az előbbi hosszabb szót a köznyelv rég a létige jelentésben használta elterjedten :
'A juhásznak úgyis nagy melege vagyon" ----- meg a hasonló társai
VÁRJAD --------- rövidebben VÁRD
TEGYED ---------- ebből lesz a TEDD
És ezen esetekben sem a J-D, illetve a GY--D "hangcsere" (csakúgy mert "méé" is ne) valósult meg, hanem beszédkönnyítés okán rövidültek a szavak.
De olyat is ismerünk hogy HŰVŐS------HŰS tömörödés , és ez utóbbit így már egy felületes szemlélő könnyen összekeverhetne akár a HÚS-sal is.)) Még logikát is mondhatnánk mögé könnyen :
Vadászat után a kihűlő test HÚSA HŰS-sé válik.)) Pedig csak az eredeti szó rövidülés miatt hasonlítanak ugye...
Legalább háromszor leírtam már, hogy a latin szövegben MOGER szerepel.
És azt is, hogy nem ránk, hanem a szkítákra vonatkozik ez a név: A szkíták első királyáról kapta AZ A NEMZET a Moger nevet.
----
Akkor mindenki így használja:
"A szcítiaiak ugyanis jó régi népek, s van hatalma Szcítiának keleten, mint fentebb mondottuk. Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet"
(Hanyagoljuk most a finnugrista logikát, miszerint a mogyoró a "tojás" szóból keletkezett. Nyilvánvalóan a két dolog egy közös jelentésre megy vissza és nem egymásból keletkeztek közvetlenül.)
CzF:
MONYORÚ, (mony-orú), mn. tt. monyorú-t, tb. ~k v. ~ak. Alakjára nézve monyhoz hasonló, tojásdad. Monyorú kerék, Sándor István szerint ügyetlen kerékgyártó által csinált tojásdad kerék. Mind képzésre, mind alapértelemre leghasonlóbb hozzá a mogyoró v. mogyoró, minthogy mindkettő gömbölyü kerekdedségre vonatkozik. Elemzésére nézve lásd MONY és MOGYORÓ
"MOND, (mon-d): Képzésére nézve a mond ige olyan, mint: told, fend, kend, mosd-ik), s egyszerűbb eredeti alakja mon, mint amazoké: tol, fen, ken, mos. Alapértelmére rokon a mocz, moczczan, mokog, és moz, mozzan, mozog szókhoz, mennyiben a mondás szájmozgatás által történik. Mennyiben pedig ennek tudósító, értesítő jelentése van, megegyezik vele hangokban is: mutat, azaz bizonyos jel által értesít. Hangra és némileg értelemre, mint rokonok ide tartoznak a német Mund, régi német: muntigan (mondani), szanszkrit vad (sagen), mandsu moudon szó, hang), franczia mot, lengyel muvi (mond), s általán azon szók is, melyek szájmozgatásra vonatkoznak, mint még a magyar mohó, majzol, máhol, a latin mando mandas, és mando mandis, a franczia manger stb."
Véletlenül közös gyökű a mony - tojás szavunk és a mond szavunk mon ősgyöke? - hiszen csak az n hang lágyságában van különbség.
A szavakat ugyanis kerekítjük - maga a száj is kerekedik, miközben hangokat formál. Ha valki elindul, az is felkerekedik....
Innen pedig már a men - megy -re jó analógia a mon - mogy gyök kifejlődésére:
CzF: MEGY, (1), (me-gy): A me harmadik személye men, vagy tájdivatosan mén. A megy tőigéből csak a megyek, a megnyújtott mégy, és megyünk származnak; a többi idő- és személyragokat a men tőige veszi föl, sőt másképen a föntebbieket is, úgymint: menek (v. megyek, tájdivatosanmengyek), mensz, szokottabban: mész, (a tiszta me gyöktől, me-esz), men (v. mén), menünk (v. megyünk), mentěk, mennek; első múlt: menék, menél, mene stb.; második múlt: mentem, mentél, ment stb.; jövő: menenděk, menendesz, menend stb.
"mert akkor a KAGYLÓ KANLÓ lesz, az ÍGY ÍN lesz, FONOTT kalács még nem elFOGYOTT kalács, FONÁS az nem FOGÁS és lehetne ezeket sorolni. "
Teljesen igaz! És igaz ez a MEN-MEGY szavakra is.
Egyszerűen két különböző hanggal alkotott gyökökről van szó.
Nem sokról tudok, de vannak ilyen teljesen azonos jelentésű gyökeink, ahol a gyökben lévő hangok egyike, másika nem azonos, sőt olyan is van, hogy egyik sem: TŰZ-PIR.
A MEN-MEGY esetében a ME ősgyökhöz az N ősgyököt ragasztották, a másik területen a GY-t. Miután a két terület egyazon etnikumhoz tartozott, mindkét változat fennmaradt a nyelvükben.
Látszólag egy harmadik változat is fennmaradt, olyan, melyben egyetlen hang sem azonos: JÁR. Ez már nem is kicsit sántít, mert a JÁR gyök a gyakoriságról, rendszerességről szól. Lásd az R hangot a gyök végén! Nem véletlen, hogy a JÁRAT (többszöri menés) kocsija MEGY (most) Ha munkába járok azt jelenti, rendszeresen teszem meg az utat, de amikor munkába megyek, az csak az adott alkalomra vonatkozik. Ezért nem JÁR a hasa valakinek, hanem MEGY...
„a szkíták által lakott területen találhatók a legsűrűbben a ,-gar, -ger, -gor, -gur végződésű népnevek (szaragur, bittugur, szatagur stb.), s e név utórésze így lehet nép, ember jelentésű."
"Ez a név így a Kr. e. V. századig mitha (többes számban mittani), mada, méd, médj, médz, manni, mandu, maza, matia (többesben matiani), matsi (többesben matsien), musk, max, mag torzulásokkal jelenik meg, illetőleg a különböző írásrendszerekből latin betűs írásra ilyen formában tette át ezeket a neveket az írástudomány."
Azon túl, hogy 'ahány ház annyi szokás' szerint írták le ezeket a neveket, a nagy többsége a Kaukázustól délre eső területen találkozunk velük.
"„Feltünő, hogy a Kr. e. V. sz.-tól kezdve a Káspividéki és kaukázusi individuális népnevek felbukkanása során ugyanezek a nevek az -ar, -or,-er, -ir, -irra népnév végződéssel ellátva jelennek meg a következő formákban: mad-irra (a madából), max-era (a muskból), match-ar (a matsi-ból), mezori (többes), mezorani (többes), mazori (többes), megari és maghiori (mind a kettő többes), mazar, madzar, madjyr, matchar, magior, maghiar, mogher, makar, madar, végül madzsar írásmódon,"
Ha ez a népnév - mely mindkét szerző szerint egyazon etnikumra vonatkozott - előbb délen, utóbb a Kaukázusban ill annak északi oldalán jelenik meg, akkor a néppel együtt nyilván délről kerülhetett oda.
"A magyar népnév tehát származhatott a mag gyökből, de származhatott a ma/mo gyök egy képzett formájából is."
"Egészen idáig körömszakadtáig kiálltál amellett, hogy egy hang egy jelentés."
Ha emlékszel, mindig azt hangsúlyoztam, hogy nem egyet szónak felel meg egy hang, hanem egy fogalomkörnek. Pl. K hang = kicsi, sok, kemény + az ezekkel kapcsolatos cselekmények, jelenségek.
"Nem szándékozom egyáltalán kiforgatni a szavadat. Viszont már bocs, de te magad érveltél kivastagított szópárként a MÉN és MAG(MOG) duóra, azt sugallván ezzel hogy itt rokon értelmű szókapcsolódással állunk szemben. Pedig mindössze csak egy közös kezdő M hangjuk van mindössze, ez még ebből a szempontból semmit sem jelent."
"Dentumoger vagy Dentü-Mogyer, a magyarok legendás őshazája... írja." Nem ezt írja!!! Olvasd el az eredeti latin szöveget, ott dentumoger szerepel, s nem a magyarok, hanem a szkíták területe...
"viszont Magyarokról beszél a krónikai szövegfolyam többi részében."
Nem beszél magyarokról, hanem a szkítákat nevezi MOGER-nek.
"A szcítiaiak ugyanis jó régi népek, s van hatalma Szcítiának keleten, mint fentebb mondottuk. Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet."
Ez is egy fordításkori csúsztatás, mert az eredeti latin szövegben itt is MOGER szerepel és nem magyar... Ja, és a szkítákra vonatkozik...
Az viszont tény, a Bibliában is szerepel Magog neve. A Vulgatában: terrae Gog et Magog (Gog és Magog földje)
"Nem érdemes veled kommunikálni, ha a körít és a kerít között nem találod a rokon értelmet."
Félreértetted a leírtakat.
- Senki nem mondta, hogy nincs rokoni kapcsolat a KÖRÍTÉS és a KERÍTÉS között.
- A következő mondatodra reagáltam: "a magánhangzó megváltozik különböző rokonértelmű szóképzés esetén "
A mondatodból azt olvasom ki (szólj, ha én értettelek félre), hogy szerinted úgy keletkeznek új gyökök, hogy a benne levő magánhangzót kicseréljük egy másikra és ezzel megváltoztatjuk a gyök jelentését, miközben a két gyök jelentése közt keletkezik valamilyen rokon értelem.
Amit kifogásoltam a mondatodban, az a szóalkotás ilyen formája. Ezért írtam, hogy a körítésből nem lesz kerítés és fordítva.
Nem szándékozom egyáltalán kiforgatni a szavadat. Viszont már bocs, de te magad érveltél kivastagított szópárként a MÉN és MAG(MOG) duóra, azt sugallván ezzel hogy itt rokon értelmű szókapcsolódással állunk szemben. Pedig mindössze csak egy közös kezdő M hangjuk van mindössze, ez még ebből a szempontból semmit sem jelent.
Meg korábban már szóba került ez is, hogy a GY (G) és N hangok egyáltalán nem felcserélhetőek általánosságban csak azért mert itt egy speciális kivétel fennáll a MEN(mén) és a MEGY kapcsán.
Inkább ennek okát kéne feltárni, mert valami oka biztosan van neki. Simán lehet rövidülés is a MEN forma, jól ismerünk a nyelvünkben összehúzott szavakat. A lényeg : A GY (G) és N hangok csereberéje ezt a speciális kivételt leszámítva máshol más szavak esetén nem tehető meg, mert akkor a KAGYLÓ KANLÓ lesz, az ÍGY ÍN lesz, FONOTT kalács még nem elFOGYOTT kalács, FONÁS az nem FOGÁS és lehetne ezeket sorolni.
Tehát egy speciális kivételes eset okán nem általánosíthatunk, és épp ezért indokolatlan a MAG szót bármilyen MAN/MON/MEN/MONY dologgal összepárosítani, mivel MAG-értelmű szó így egészen egyszerűen nem kezdődik el...
Szerintem a ma = föld jelentés félrevezető, mert magyar nyelvben a ma - sosem jelenthetett földet (Nagy Géza elgondolása).
Magyar nyelvben ma-g-am és mag - mint központi testnek, tömeg is a jelentése, a latin materia így rokon vele, hiszen anyagot jelent.
Az utótagot pedig nagy hiba összetett szóként kezelni és belelátni önálló jelentést.
Az -ar, -er, -gar, -ger népnévvégződéseknek szeintem simán főnévképző szerepe van csupán, amely egy térségben nemzetközi főnévképzővé lett, mert oly korban keletkeztek, amire ez jellemző volt. Ezt bizonyítja, hogy egy rakat különböző nyelvű nép is használja. Érdekesnek találom, hogy az alternatív és a fősodratú szófejtések is mindenképpen külön jelentésből induknak ki.
Mongol, mandzsu párhuzamok a mongyer - mogyer elmélet kapcsánán:
"Se a „mongol” se a „mandzsu” szó etimológiája, jelentése nem tisztázott megnyugtatóan."
"Másrészt, ahogyan a „mongol” és a „mandzsu” szavak etimológiája bizonytalan, ugyanúgy a „magyar” szóé is az. A probléma, hogy nem lehet tudni, hogy milyen nyelvi és kulturális környezetben keletkezett, ami elengedhetetlen lenne a biztos megfejtéshez."
A MAGYAR EREDETMONDA SZERKEZETÉNEK MONGOL ÉS MANDZSU PÁRHUZAMAI Kápolnás olivér*
------------
A ,-gar, -ger, -gor, -gur végződésű népnevek előző korokban ilyen végződések nélkül szerepeltek:
"Nagy Géza a magyar szóban előtagként egy föld jelentésű ősugor szót gondol. Mint mondja, tényeket, nem hipotéziseket nyújt: akkád: mea, mada, mongol: modsi – föld, ország, tartomány, terület. A föld finnugor elnevezése: má, mo, mu vagy moda szó. Mordvin: moda, finn: maa, vogul: má, mo, osztják: má, mo, züljén-votják: mu, permjak: mu, ma Az akkád "mada", föld szó utótagját ugyane nyelv "bir", ember jelentésű szavában véli felismerni. A kifejlett összetételt adja vissza a közép-ázsiai törökségnél még a XVI. század elején is megvolt madsar nevű törzs, ill. a Sejbán kán seregében- valószínűleg baskíriai maradvány harcolt madsar elnevezésű üzbég törzs neve is. Elgondolását erősítő összefüggést lát Nagy Géza abban is, hogy: „a szkíták által lakott területen találhatók a legsűrűbben a ,-gar, -ger, -gor, -gur végződésű népnevek (szaragur, bittugur, szatagur stb.), s e név utórésze így lehet nép, ember jelentésű. mint például az akkád »kbarra« is ember jelentésű"
A magyar vagy a hozzá hasonló jelzésű népnév előfordulására kiterjedt nyomozást végzett Padányi Viktor (77). Azt találta, hogy „a Kr. e. XVII. századtól a Kr. u. X. századig a legkülönfélébb nyelveken és különböző írásrendszerekkel, módokon, tudósítások vannak egy népről, 131 amelynek neve határozottan és egységesen m hanggal kezdődik, és van a belsejében egy lágy mássalhangzó, amelynek pontos visszaadására a tudósító nyelvek fonetikai rendszere képtelen. E rejtélyes mássalhangzót megpróbálják jelölni d, dz, t, th, ts, s, k sőt x betűjeggyel is, sőt az arabok d, dzs, az örmények gh hangokkal is. Ez a név így a Kr. e. V. századig mitha (többes számban mittani), mada, méd, médj, médz, manni, mandu, maza, matia (többesben matiani), matsi (többesben matsien), musk, max, mag torzulásokkal jelenik meg, illetőlega különböző írásrendszerekből latin betűs írásra ilyen formában tette át ezeket a neveket az írástudomány."
Nagy Géza felismeréséhez kapcsolható Padányi következő állítása: „Feltünő, hogy a Kr. e. V. sz.-tól kezdve a Káspividéki és kaukázusi individuális népnevek felbukkanása során ugyanezek a nevek az -ar, -or,-er, -ir, -irra népnév végződéssel ellátva jelennek meg a következő formákban: mad-irra (a madából), max-era (a muskból), match-ar (a matsi-ból), mezori (többes), mezorani (többes), mazori (többes), megari és maghiori (mind a kettő többes), mazar, madzar, madjyr, matchar, magior, maghiar, mogher, makar, madar, végül madzsar írásmódon,"
„Mindezek alapján apodiktikus érvénnyel ki lehet mondani, hogy ilyen nevű nép vagy népek a Kr. e. XVII. és a Kr. u. X. századok közti korban ElőÁzsiában létezett vagy léteztek. Ezzel szemben a délkaukázusi térben és a Káspi környékén ma semmi m hanggal kezdődő nevű nép nem található, de az egész Eurázsia területén is csak három van, KeletÁzsiában a mandzsuk, Indiában a mundák és Közép- Európában a magyarok... E különböző torzulású formákból kiszublimálható fon etikai bázis feltűnően hasonlít a magyar népnévre, amelynek 1100 év alatt magának is voltak Magor, Mogyer, Megyer torzulásai.""
---
A magyar népnév tehát származhatott a mag gyökből, de származhatott a ma/mo gyök egy képzett formájából is.
