A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Amennyiben egy darab atom a „radiációs” időtartamig sugározza ki a gerjesztésből szerzett energiáját, az maximum 4,5 méteres sugarú gömbfelületet tölt ki. Feltéve, ha nem ütközik közben valamilyen elnyelőbe. Amint elérte a maximumot a hullám, mindkét végén olyan, mint egy bot. (sem előttem, sem utánam) Kérdésem az, hogy ez a hullámvonulat, vagy felfúvódó lufiszerűség, ami nem látható, szerinted minek nevezhető? (a főáramlatú fizika szerint, virtuális foton a neve) :-)
Igen, van olyan atom, aminél mérték az átmenet időtartamát. Ezt radiációs időtartamnak nevezik. Kb. 10-15 nanoszekundumot mértek. Ha ezt megszorzod a fénysebességgel, akkor a hullámdarabok térbeli hosszára kb. 3-4,5 méter jön ki. Ekkora darabokból állnak hullámsorozatok (vézerek).
"Egyetlen atomot vizsgálva az történik, hogy a hullámok nem folyamatosan hagyják el az atomot, hanem impulzus szerűen. Kb. 10 nanoszekundum ideig történik egy kb. 3 méter hosszúságú hullámdarab ksugárzása. "
Lemérte márvalaki egy Hidrogén atom hullámkibocsájtását? Hol és kik?
Nem én darabolom fel a huulámfolyamot, hanem maga az atom. Egyetlen atomot vizsgálva az történik, hogy a hullámok nem folyamatosan hagyják el az atomot, hanem impulzus szerűen. Kb. 10 nanoszekundum ideig történik egy kb. 3 méter hosszúságú hullámdarab ksugárzása. Ez az átmenet ideje. Utána hosszú szünet következik. De ez egyetlen atomra vonatkozik. Mivel egy fényforrásban több millió atom van, ezért a hullám folyamatosnak látszik.
A megboldogult Gyula bácsink szerint, minden egyedi atomot beburkoló elektronfelhő, egy Lagrange multiplikátor, ami az adott atomot képező elemi részecskéknek tartós „egyben” tartását biztosítja. A hatáskvantum azt jelenti, hogy bármilyen energiaszínt változás következik be az atom „életében”, az egy fotonnyi energiájával történik. Mivel folyamatos átmenetet is csak (A) és (B) pontok között eltelt út és idő alapján lehet számszerűsíteni, a fotonnak, úgymint hatáskvantumnak van létjogosultsága. (hiába is tagadod)
Milyen alapon, vagy szempont szerint darabolod fel a hullámot? Azt a hullámot, amiről ki tudja hány atomnak elektronja birizgálta fényközeg berezgése tanúskodik? :)
"Ezt szerintem rosszul értelmezik. Nem igaz az, hogy az egyik atom által kibocsátott energiaadagot egy az egyben elnyeli egy másik atom."
Az energia megmaradás és az impulzus megmaradás, csak egy véges tartományon belül érvényes. Az univerzum határáig eljutó ütközésnélküli foton energiája lecsökkenve a háttérsugárzás értékére, beolvad a háttérsugárzásba. Ha ütközik egy másik atommal, akkor az aktuális energiaértékét adja át.
"Azt írod, hogy a gerjesztett atom elektron burkának rezgését továbbítja a fényközeg."
Igen, majdnem így van. De nem csak a burok rezeg, a burok és az atommag együtt rezegnek összhangban, így kifelé a fényközegnek nem ad át energiát az atom. Amikor átrendeződik a burok, az egyensúly felborul, az egész atom berezonál, és energiát ad le a fényközegnek.
Gerjesztéskor ennek az ellenkezője történik.
"Ha ez a rezgés időleges, vagyis csak addig tart, amíg újra beáll a gerjesztés nélküli állapot, akkor a fényközegbe kibocsájtott rezgés energiája lesz a (fotoné), a hullámszakasz, ahogy te mondod, pedig az eleve fénysebességű fényközeg része lesz."
A fényközegnek nincs sebessége. Csak a benne haladó hullámoknak.
"A hatáskvantum ekkor is létezik addig, amíg az utazás után elnyelődik valamiben az energia. :)"
Ezt szerintem rosszul értelmezik. Nem igaz az, hogy az egyik atom által kibocsátott energiaadagot egy az egyben elnyeli egy másik atom. Ez szerintem másként működik.
"vajon hogyan mérték meg a foton nyugalmi tömegét, ha soha sincs nyugalomban?"
Istenem, te még ezt se tudtad? S így akarsz szuperfizikus lenni?
Hát akkor legalább most utólag tudd meg!
Minden elektromágneses sugárzás közös tulajdonsága, hogy az energiasűrűségük pontosan arányos az impulzussűrűségükkel. Ami kísérletileg sokszorosan ellenőrzött tény, elméletileg pedig egzaktul következik már a Maxwell egyenletekből is. Amelyekből levezethető ugyanis, hogy i.c= e. Vagyis például a sugárzás elemi adagjaira, azaz a fotonokra: I.c=E.
Miközben minden részecske nyugalmi tömegére igaz, hogy m2c4=E2-I2.c2. Amiből közvetlenül következik, hogy az impulzusa csak úgy lehet arányos az energiájával, ha m=0.
"Mivel a relativisták szerint a foton részecskeként születik, nyilván csak egy meghatározott irányban tudja elhagyni az atomot. (ezt egyértelműen cáfolják a kísérletek)"
Semmi relevanciája nincs annak, hogy te mit tartasz nyilvánvalónak.
Egy gömbszimmetrikusan sugárzó EM sugárforrásnak az elemi energiaadagjai (vagyis a fotonjai) is gömbszimmetrikusan terjednek. Nem olyanok, mint a kis golyócskák, amelyek egyszerre csak egyfelé tudnak repülni. Ezek a szabad fotonok szintén gömbhullámok, a fotontér gömb alakú állapothullámai, amelyek négyzete mindenhol az ottani megtalálhatóság valószínűségét adja, vagyis bárhol egyforma valószínűséggel nyelődhetnek el, ám ha valahol egyszer ez megtörténik, ott teljes egészükben elnyelődnek, és sehol máshol nem fognak már elnyelődni. Azt semmi módon nem lehet előre megjósolni egy gömbszimmetrikus egyfoton forrás egyetlen kibocsájtott fotonját a teljes térszög melyik irányában sikerülhet elkapni. Ám ha sok fotont sugároz ki, azok megtalálhatósága a tér minden irányában azonos gyakoriságú.
Azt írod, hogy a gerjesztett atom elektron burkának rezgését továbbítja a fényközeg. Ha ez a rezgés időleges, vagyis csak addig tart, amíg újra beáll a gerjesztés nélküli állapot, akkor a fényközegbe kibocsájtott rezgés energiája lesz a (fotoné), a hullámszakasz, ahogy te mondod, pedig az eleve fénysebességű fényközeg része lesz. A hatáskvantum ekkor is létezik addig, amíg az utazás után elnyelődik valamiben az energia. :)
Erre én nem tudok neked válaszolni. Őszintén bevallom, hogy Gyula bá gondolatmenetét sohasem értettem meg igazán. Pedig próbálkoztam.
Az én elméletem ettől egyszerűbb.
Szerintem a fényt az atomok keltik, mégpedig úgy, hogy amikor az atom leadja a gerjesztéssel nyert energiáját, akkor az elektronburok átrendeződik egy alacsonyabb energiaállapotba. Az atom az átrendeződés alatt rezgés formájában átadja az energiáját a körülötte lévő fényközegnek, majd ebben a fény szétterjed hullámok formájában.
Tehát nálam a fény tiszta hullám (nincs foton). De mivel az energia átadása csak az elektronburok átrendeződésének időtartamára korlátozódik, a fényhullámok nem végtelen hosszúságú hullámfolyamként keletkeznek, hanem kb. 3 méter hosszúságú hullámdarabok formájában, amelyek több millió rezgést tartalmaznak. Ezeket a hullámdarabokat az atomból kiinduló, fénysebességgel táguló gömbhéjak formájában kell elképzelni.
Ez az elképzelés összhangban van az összes fénnyel kapcsolatos kísérlettel.
A relativisták szerint a fény kettős természetű, néha részecske, néha hullám.
Amikor részecske, akkor fotonnak nevezik.
Láthattuk, hogy rengeteg probléma van a fotonnal:
- Senki nem tudja, mi is valójában
- Még Einstein se, pedig ő találta ki. Később bevallotta, hogy 50 év alatt sem jött rá a rejtélyre.
- Annyit vélnek tudni a fotonról, hogy a nyugalmi tömege nulla, de soha nincs nyugalomban
- A fotonok állítólag az atomok belsejében keletkeznek és azonnal ki is bocsátja őket az atom
- Rögtön fénysebességgel indulnak, mert a tömegük nulla, tehát nulla energiával felgyorsíthatók fénysebességre, nulla idő alatt ( létező részecske, aminek nem létezik tömege?)
- Mivel a relativisták szerint a foton részecskeként születik, nyilván csak egy meghatározott irányban tudja elhagyni az atomot. (ezt egyértelműen cáfolják a kísérletek)
- De elismerik a relativisták is, hogy a fény terjedés közben hullám. De már arra nem tudnak válaszolni, hogy hogyan alakul át a részecske hullámmá?
- Max Planck, aki a relativitáselmélet névadója volt, és a fény által szállított energia adagosságának felfedezője, egyértelműen elvetette a fotonelméletet.
- A fotonrészecskét Einstein a fényelektromos jelenség magyarázatára találta ki, de hamar kiderült, hogy erre semmi szükség, mert a fényelektromos jelenség magyarázata benne rejlik a Bohr féle atommodellben, így a fényelektromos jelenség magyarázatához nem kell foton.
És még sorolhatnánk azokat a megválaszolatlan kérdéseket, amelyek a fotonok kapcsán felmerülnek.
De, ha ennyire kétséges a foton létezése, akkor miért ragaszkodnak hozzá a relativisták foggal-körömmel?
Nos, ennek már nem tudományos okai vannak, hanem egészen más oka.
Einstein a fotonhipotézisért kapta meg 1921-ben a Nobel díjat. Ha bevallanák, hogy fotonok nem léteznek, akkor azt is el kellene ismerni, hogy Einsteinnek egy nagy tévedéséért ítélték oda a Nobelt.
Ez pedig végzetes lenne a relativista hívők számára. Mert ha a próféta nagyot tévedett, akkor oda a glória. Már nem lehet többé próféta, csak egy esendő ember.
A másik probléma, hogy a Nobel bizottság elveszítené a (maradék) hitelét, és ezzel maga a Nobel díj is leértékelődne.
Olyan ez, mintha a keresztény hívőket felvilágosítanák; isten nem létezik, Jézus pedig nem tett csodákat, hiszen csak egy ember volt. Melyik hívő fogadná ezt el?
A foton a hívő relativisták számára az Einsteinben való hit, és egy magasabb eszmében való hit megtestesítője. Nem akarnak lemondani róla, mert akkor odavész az egész hitvallásuk.
„A relativista legenda szerint a fotonok mindig fénysebességgel mozognak. Ezek szerint a fotonrészecske születésének pillanatában máris fénysebességgel száguld? De mi a fene tudja felgyorsítani a részecskét egy szempillantás alatt fénysebességre? Hiszen ehhez a relativizmus szerint végtelen nagy energia kellene. Talán minden atomban van egy végtelen nagy energiájú részecskegyorsító?”
„Nem szükséges végtelen energia, mert a fotonok tömege nulla. A nulla tömeg gyorsításához pedig nem kell semmiféle erő, és természetesen semmiféle energia se.”
Az anyagmentes vákuumban van „felszívva” az anyagnak tömegnélküli formája, a töltésekből eredő kölcsönhatási mezők. (Q , G) Amik SZ GY szerint fénysebességgel terjednek a megmaradó töltések, mint források hatására.
Az elektromágneses mezőnek nem az állandóan gerjesztett, forrásokból eredő változata a fény, aminek impulzusa, energiaszállító hatása van. A gerjesztett atomból kilépő (foton), továbbgerjeszti a már eleve fénysebességgel rendelkező mezőt, ami a tömegnélküli fotont azonnal magával ragadja. Viszont az útja során megnyúl a foton hullámhossza, csökken az energiája, míg végül elnyelődik valamilyen anyagban. Jól sejtem? :-/
Csak ilyen átlátszó kerülőutakon rugdosod itt a port:
"Hárman együtt sem tudjátok megmondani"
Ahelyett, hogy egyenesen nekem címeznéd a kérdéseidet.
Ennyire gyáva vagy?
"ha a foton részecskeként hagyja el a mozgó atomot, akkor a részecske sebessége miért nem adódik hozzá az atom (fényforrás) sebességéhez."
Mert az csak a te semmivel se alátámasztott rögeszméd, hogy a sebességek a számtani összegzés művelete szerint adódnak össze. A természet nem köteles ezt követni. A fizikusok pedig rájöttek, mit követ. Lásd: relativisztikus sebességösszegzési képlet.
"De mi a fene tudja felgyorsítani a részecskét egy szempillantás alatt fénysebességre? Hiszen ehhez a relativizmus szerint végtelen nagy energia kellene."
Nem szükséges végtelen energia, mert a fotonok tömege nulla. A nulla tömeg gyorsításához pedig nem kell semmiféle erő, és természetesen semmiféle energia se.
Az a baj, hogy ahhoz sem értesz, amit olyan buzgó hittel védelmezel. Feltettem egy kérdést:
A relativista legenda szerint a fotonok mindig fénysebességgel mozognak. Ezek szerint a fotonrészecske születésének pillanatában máris fénysebességgel száguld? De mi a fene tudja felgyorsítani a részecskét egy szempillantás alatt fénysebességre? Hiszen ehhez a relativizmus szerint végtelen nagy energia kellene. Talán minden atomban van egy végtelen nagy energiájú részecskegyorsító?
Erre egy hívő relativistának azt kell válaszolni, hogy nem kell végtelen energia, mert a foton "nyugalmi" tömege nulla. Nulla tömeg gyorsításához pedig nem kell energia. De még ehhez a sablon válaszhoz sincs elég eszed.
De felmerül egy újabb kérdés. Ha a foton mindig fénysebességgel halad, akkor soha nem lehet nyugalomban. Honnan lehet tudni, hogy mennyi a nyugalmi tömege? Hogyan mérték meg a foton nyugalmi tömegét?
szuperfizikus, ezt nem elsőre hallod. Minden komolyan vehető szakember is ezt mondja, mert a szakértelem egyik fő ismérve a kompetencia ismerete, és az ebből adódó adekvát döntések.
Beteg vagy, mert a tüneteid ezt mutatják, permanensen. Éppen ezért nem csökönyösség ezt többször kijelenteni.
Miért említetted a nyomatékot ? Mi a problémád vele ?
"Ehhez nincs meg a megfelelő képzettségem, ismereteim."
Évek óta ez első őszinte hozzászólásod. Díjazom is. Az első lépés a tudáshoz az, amikor az ember belátja, hogy nem mindentudó.
A következő lépés, hogy legyen igényed a tudás megszerzéséhez, és nem ragadj le annál, amit mások mondanak. Persze nem kell mindent élből elutasítani, de mindent szigorú kritikával kell fogadni. Gondolkodni annyi, mint kételkedni.
Még azt is kritikával kell fogadnod, amit én írok. De nem az a helyes reakció, hogy csökönyösen hajtogatod: "te beteg vagy", hanem az, hogy ha valamit nem értesz, akkor kérdezel, és ha már érted akkor észérvekkel próbálod cáfolni, ha nem értesz vele egyet.
