Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Azt, hogy ez a fibula római munka lenne, honnan lehet tudni? Megálmodta valaki?
Ez esetben nem szükségesek azok a híres és hiteles "leletkörülmények" (pontosabban a származást bizonyító körülmények), elegendő csupán egy semmivel nem bizonyítható, minden alátámasztást nélkülöző kinyilatkoztatás?
Az sem baj, hogy ezt a polichróm stílust a hunok terjesztették el Európában?
Nem szőnyeg. A híres szőnyeg az ez! Egy i.e. V. századi kurgánban találták. Amúgy a szőnyeg se mintázatát, se keltezési helyét tekintve nem szkíta munka.
"A szőnyeg mérete 190x200 cm, csomózása 3600 gördesz csomó/dm2, tehát igen sürü. A csomósorok között három fonálból készült leszövés van vászonszövésben. Anyaga tiszta gyapjú. Mintázata nagyon aprólékos, és némi ógörög hatás mellett főleg perzsa befolyást mutat. Középső mezeje négyszögekre osztott, a négyszögekben görögös kereszt alakú díszek vannak: ókori babiloni paloták romja közt talált hasonló négyszög-díszítmények alapján ez a dísz lótuszvirágkeresztnek bizonyult. A mellette lévő szalagdísz azonos a szőnyeg legszélső szalagdíszével, és egymás mellé sorakozó, kissé letompított sarkú négyszögekből áll, amelyek közepén griffstilizáció látható. Az oroszlántestű, sasfejű szárnyas griff több ókori nép régi meseállata. A szőnyegen levő griff asszír jellegű, felcsapott, előrehajló szárnyakkal. A következő szalagdíszen szarvasok láthatók, amint körös-körül menetelnek. Nagyon fontos, hogy ezek a szarvasok nem északi vidékről valók, hanem dámvadak. A dámvadak csak Észak-Afrikában és Délnyugat-Ázsiában honosak, tehát szubtropikus, meleg vidéken. A szőnyeg így nem készülhetett északon, az Altaj hegység vidékén, ide csak hadizsákmánykényt vagy kereskedelmi úton kerülhetett. A kifelé következő szalagdísz ismét lótuszvirágkereszt-díszek sora, de négyszögletes keretezés nélkül. Az ezután következő legszélesebb szalagdíszen sorban egymás után szolgák menetelnek felszerszámozott, nyerges lovakkal, de a szarvasok menetelésével ellenkező irányban. A szolgák egy része gyalog menetel, mindegyik a lova túlsó oldalán, jobb karját a lova hátára fektetve, másik része pedig lovon ülve. Öltözetük állig ér, fejükön sajátságos sisak, melyből az arc egésze kilátszik, de a nyakat a szakállal együtt és a fej egész felső részét, valamint a tarkót eltakarja, s hátul a nyaknál lejjebb ér. Ez a fejfedő a perzsa, méd és rokon népek szolgáinak a szakállt is eltakaró bőr fejvédője. A szakáll ugyanis az ókorban a rang jelzője volt. A lovak farka nomád módra díszített. Ehhez a díszítményhez majdnem mindenben hasonló féldombormű ismeretes Persepolis városából, amely az Akhaimenidák korából, azaz i.e. VII-VI. századból származik. Állatok, harcosok menetelése szalagdísz formájában jellemzően ókori perzsa ékítmény. Véletlenül ugyanebben a kurgánban egy mellszíjat díszítő kilim szövésű szalagot(sajnos csak egy pántörök oldalon találtam részletet a szalagról, ám ott a hasonlat is hibás) is találtak, melyen sorban egymás után oroszlánok menetelnek. Ez a szalagdísz a kétoldali keskeny háromszögcakkos szegélymintával együtt teljesen azonos azzal az ékítménnyel, amely a II. Artaxerxész perzsa király szuzai palotájában talált színes mázú domborműveken látható, ésamely "szuzai oroszlános szalagdísz" (itt viszont vagy a felirat hibás, vagy két ilyen is van, ugyanis megtaláltam ugyanezt az oroszlánt szuzai keltezéssel is, csak az jelszavas oldal volt és ezért nem tudom linkelni) néven ismeretes. A kilim szalagdísz tehát kétségtelenül perzsiai származású, az a kérdés most már, hogy ugyanonnan származhat-e a szőnyeg is, amelynek ornamentikájában asszír és perzsa hatások kétségtelenül felismerhetők.
Xenophón görög történetíró Kürosz neveltetése című művében elmondja, hogy az akkori Perzsiában Sard városában készítettek szőnyegeket. A perzsák Médiából is vettek szőnyegeket, amelyeket csak az uralkodók lába illethetett. Média a mai Perzsia északnyugati részén terült el, egész a Kaukázus lábáig.
Nagy Sándor korában és utódainak uralkodása idején a királyi udvar tulajdonában voltak hosszú szőrű szőnyegek, amelyeket bíborral festettek. Emellett Perzsiából származó nyírott szőnyegekről is tudunk. Ezeket főleg állatalakok díszítették. De Média ebben az időben már régen perzsa uralom alatt volt, ezért az onnan származó szőnyegeket is Perzsiából valónak mondották. Minden valószínűség amellett szól, hogy a szőnyegkészítés akkori fészke Média, azaz Perzsia északnyugati része volt, amely a Kaukázus déli lejtőivel, Armeniával, közvetlenül határos, sőt Média hatalma legnagyobb virágzása idején egészen a Kaukázusig kiterjedt. Ezen a vidéken tehát az V. században gördesz csomózással készítettek szőnyeget, és ugyanezt a technikát alkalmazták a Kaukázus vidékén is, amit mindmáig meg is tartottak. Innen származhatott át azután a gördesz csomózás technikája Kisázsiába is, ahol mai is azzal készítenek szőnyeget. A Pazirik-kurgán nyírott, csomózott szőnyege tehát arról tesz tanúságot, hogy a Kaukázus vidékének valóban ősi szőnyegkészítő múltja van, és valószínűleg itt használták először a gördesz csomózás technikáját."
Ledács Kiss Aladár - Szüts Béláné: Ismerjük meg a keleti szőnyegeket. Budapest, 1977 az ő forrásuk pediglen: S.I. Rugyenko: Kultura Naszelenyija Gornova Altaja v szkifszkolje vremja. Moszkva-Leningrád, 1953
Amit az emlős (megelőlegezem:)) mutogat az első ránézésre is nemezből vagyon.
Kerek, arany fibulapár, mely egy vízszintes körgyűrűből és ezen vízszintes síkkal záródó csonka kúpból van összeillesztve. A körgyűrűn önnálló rekeszekbe foglalt domború almandinkövek között 8 domborított oroszlánalak van. A csomka kúp palástján öt fiatal, ugró oroszlán fut körbe, közöttük háromszög formába rendezett, kör alakú foglalatokban kerek almandinok ülnek. A felső síkon egyenlő szárú keresztalakra szerkesztett rekeszrács gránátlapokkal, középen félgömb alakú hegyikristály. A fibula alsó részén két fül, melyen egykor egy-egy pendilium fügött.
Készült: 4. sz. 2. fele
Az 5. század középső harmadára keltezett leletegyüttes egyik legkorábbi darabja.
Római munka, feltehetően a római császár küldeményeként került a gepida királyi családhoz.
Hun boglár a szilágysomlyói gepida kincsből. A közepén rekeszrajzolatokból kibontakozó jelek. A két kiemelt jel egy-egy tamga, amely a hun uralkodók nemzetségjele. Az Orion csillagképet ábrázolja eredetileg, de minden uralkodónak egy kicsit egyéni változata van.
Ez a két jel feltehetően az ajándékozó (Atilla?) és az ajándékozott (Ardarik?) tamgája. Ardarikot Atilla egy feltehető vérszerződéssel a fiának (családtagjának) fogadhatta s így megillette Ardarikot is a hun nemzetségjel használata.
Ardarik talán azonos a mondabeli Aladár királyfival.
Czugh Zsuzsa fazekas nagyapja készítette, talán valamikor a XIX. század elején.
A székely "f" rovásjel képszerűbb változata. Közepén a Nap, mellette négy hegyábrázolás. A hegyek belsejében folyót jelölő hullámvonalakkal. Ez az Éden, a teremtett, rendezett Föld térképe, ezért azonos az "f" (Föld) jellel.
Számunkra most az az érdekes, hogy az alábbi szkíta hegyábrázolások is hasonló szerkezetűek: van egy hegy, amelynek a körvonalaiba folyót rajzolnak.
Ilyesfajta hun csatból elég sok van. Ha ismernéd a székely rovásjeleket, akkor azonnal feltűnnének a párhuzamok.
Ez egyfajta kifejezési mód volt, amit a sztyeppi népek általánosan kihasználtak. Gyakorlatilag minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyre odatették a vallási szimbólumaikat. S mivel ezekből a vallási szimbólumokból alakultak ki a székely írásjelek, hát mindenütt ilyeneket találhatunk.
Nem vetted még észre, hogy például a sztyeppi állatábrázolásokon Kínától a Kárpát-medencéig rendszerint van egy vagy több lineáris jel?
A rekesztechnikával is hasonlóképpen jártak el. Néhol kifejezetten az az érzésem, hogy olvasható szöveget hagytak ránk.
Nem a fejékkel volt gondom, hanem a rekeszes csattal. Maga a forma az ékkövek szimetrikus elhelyezésére szolgál, erős kétségeim vannak az általad látott kettős kereszt mondanivalójával szemben!
Ez egyszerűen egy ötvöstechnikai módszer, ha mondani is akartak vele valamit, a csatra a kettős kereszt nagyon eröltetett...
Azon kívül: hogyan lehetne utólag ráírni(!?) a kettős keresztet egy fémlemezből kivágott kettős keresztre. Hiszen a lelet maga a kettős kereszt s nincs ráírva semmi sem.
T. úr: "Az azonban bizonyos, hogy ezek hiteles leletek, s a rajtuk lévő jelek eredetiek."
szarmata: Egy kis magyarázat: hiteles lelet=hiteles körülmények között, zárt leletegyüttesként, dokumentálva előkerült darab!
Az, hogy a rajtuk lévő jelek eredetiek-e, ez nélkülözhetetlen előfeltétel!
T. úr: A kubánvidéki hun diadém díszét nem szokták vitatni. nem sok szó esik róla, de a hiteleségét senki sem vonta kétségbe a tudtom szerint. Egyszerűen közlik a képét s aláírják, hogy mi látható a képen. Ez a kifogás a leletkörülményekről s a hitelességről csupán mellébeszélés.
************************************************* szarmata: "Pláne egy olyan korszaknál, ahol igen kevés az írásra utaló közvetett nyom."
T. úr: Itt van az eb elhantolva. Szerinted a hunoknak nem volt írása (vagy igen kevés a rá utaló nyom) ezért nem lehet kettős kereszt a diadémjukon sem.
A tény, hogy mindezek ellenére ott van, nálad semmit sem számít.
Ráadásul ez esetben a kettős kereszt nem írásjelként, hanem jelképként (a királyi dinasztia ősét és a hatalom égi származását jelképező szimbólumként) szolgál (bár a kettő között nem volt éles határ, mégis érdemes pontosan fogalmazni).
History of Yoga - A Complete Overview of the Yoga History On the History of Yoga there is surprisingly little known, despite the fact that many scholars have studied Yoga History, many gaps still exist. If you have any comments or suggestions please let us know, we are more than willing to add pieces of information to our "History of Yoga"-section and will naturally credit you at the end as one of the authors.
The Beginning Though Yoga's Origin is shrouded, evidence links the earliest Yoga tradition back at least 5000 years to the beginning of human civilization. Scholars believe that Yoga grew out of Stone Age Shamanism, because of the cultural similarities between Modern Hinduism and Mehrgarh, a neolithic settlement (in what is now Afghanistan). In fact, much of Hindu ideas, rituals and symbols of today appear to have their roots in this shamanistic culture of Mehrgahr.
Early Yoga and archaic shamanism had much in common as both sought to transcend the human condition. The primary goal of shamanism was to heal members of the community and act as religious mediators. Archaic Yoga was also community oriented, as it attempted to discern the cosmic order through inner vision, then to apply that order to daily living. Later, Yoga evolved into a more inward experience, and Yogis focused on their individual enlightenment and salvation. The first archaeological evidence of Yoga's existence is found in stone seals excavated from the Indus valley. The stone seals depict figures performing Yoga postures. These artifacts officially put Yoga on the History books circa 3000 B.C., and more importantly link it to the great Indus-Sarasvati Civilization. The Indus-Sarasvati was the largest civilization in the ancient world and exceptionally modern for its time. Named after the two rivers that flowed through India, the Indus-Sarasvati was a maritime society, exporting goods throughout the Middle East and Africa. They constructed multistory buildings, a sewage system, and laid out geometrical brick roads.
The Vedas The Indus-Sarasvati civilization also gave birth to the ancient texts known as the Vedas, the oldest scriptures in the world. The Vedas is a collection of hymns that praises a higher power; it contains the oldest recorded Yogic Teachings and is considered divine revelation. Thus, the wisdom of the Vedas is known as Vedic or Pre-classical Yoga. Vedic Yoga is characterized by ritualistic ceremonies from which the Yoga practice that requires Yoga practitioners to transcend the limitations of the mind originated.
Vedic literature is replete with references to prayerful contemplation'; (Brahman), higher vision; (dhi), and; the ideal harmony; (rita). Vedic people relied on rishis (dedicated Vedic Yogis) to teach them how to live in divine harmony. Through intensive spiritual practice, rishis were often gifted with visions of the ultimate reality. Later, texts known as the Brahmanas were written to explain the rituals and the hymns of the Vedas. The Aranyakas texts followed, detailing rituals for Yogis living in the seclusion of the forest. This era also served as the beginning of India's medical tradition known as Ayurveda. Around 1900 B.C., a tectonic shift caused the great Rasvati River to dry up, forcing the exodus of the Indus-Sarasvati civilization southward towards the Ganges River.
Pre-Classical Yoga Sometime between 1800 and 1500 B.C., Gnostic texts called the Upanishads appeared. The 200 or so scriptures comprising the Upanishads, explained the transcendental self; (atman) and its relation to the ultimate reality (Brahman). The Karma doctrine is believed to have originated with the Upanishads as well. Just as the New Testament rests upon but furthers the Old Testament, so too, the Upanishads further expounds upon the scriptures of the Vedas. The teaching of the Upanishads dawned the era of Pre-classical Yoga.
Around 1400 B.C., a great sage named Vyasa, categorized the Vedic hymns into the 4 Vedic texts we know today: Rig Veda ("Knowledge of Praise"), Yajur-Veda ("Knowledge of Sacrifice"), Sama-Veda ("Knowledge of Chants"), and Atharva-Veda ("Knowledge of Atharvan"). In 1200 B.C., the great enlightened teacher Rishabha started the tradition known as Jainism which is also dedicated to the liberation of the spirit. Then in 1000 B.C., a second urbanization began along the banks of the Ganges River (the former Indus-Sarasvati civilization). Later, in the sixth century B.C., Lord Buddha spread the teaching of Buddhism which stresses the importance of Meditation and ethics over Physical Postures. Buddhism had some similarities with Hinduism; however, Yoga sages saw the limitations of ignoring the physical purification process. Siddhartha Gautama who is skilled in Meditation and is one of the first Buddhists who also studied Yoga attained enlightenment at the age of 35.
Today The Bhagavad-Gita has had perhaps, the most profound influence on Hindu culture and philosophy. This ancient text was written about 500 B.C. and is the first scripture devoted entirely to Yoga. The Bhagavad-Gita confirms that Yoga was quite ancient by the time of its writing. Only 700 verses long, the Gita is a conversation between Prince Arjuna and the God-man Krishna. The Gita's message is to oppose evil in the world. The Gita earned its relevance because of its attempt to blend Jnana-Yoga.Bhakati-Yoga and Karma-Yoga together unifying these various Yogic traditions. Many schools during this era taught ways of reaching deep levels of Meditation in order to surpass the mind and body system to achieve one's true, limitless self.
Buddhism quickly grew, and in 480 B.C. senior disciples of Buddha systematized the Buddhist teachings. For the next few hundred years, the canonical scriptures of Buddhism were structured. In 300 B.C., Jaimini composed the Mimamsa-Sutra, the first authoritative text of Hinduism. Jaimini is regarded as a disciple of Vyasa. Soon after this, Emperor Ashoka converted to Buddhism and extensively spread Buddhism. This was the greatest era of Buddhist influence in India.
Classical Yoga AAfter the turn of the millennium, the spread of Yoga in its different forms gave rise to the need for standardization. Thus in the second century C.E., Patanjali composed a seminal text, Yoga-Sutra and defined Classical Yoga. The 195 aphorisms or sutras that comprise the Yoga Sutra, expound upon Raja-Yoga (the eightfold Yoga path). The Yoga Sutra is meant to be memorized as a means of internalizing its wisdom. The Eight Limbs of Classical Yoga are: 1) yama, or restraint, 2) niyama, or observance of purity, tolerance and study, 3) Asana, or Physical Exercises, 4) Pranayama or Breath control, 5) pratyahara, or preparation for Meditation 6) dharana, or concentration, 7) dhyana or Meditation and 8) samadhi or absorption in the sublime. Patanjali advocates studying the sacred scriptures as part of the Yoga practice, which becomes Classical Yoga's distinct feature.
The real ground breaking characteristic of Yoga-Sutra however, is its precept of philosophical dualism. Patanjali believed that separation of the matter (prakriti) and spirit (purusha) were necessary to cleanse the spirit to absolute purity. This is in stark contrast to Pre-classical and Vedic Yoga, which adopts the unification of the body and the spirit. The teachings of Patanjali represent a departure from traditional non-dualistic Yoga and laid the groundwork for Postclassical Yoga. For centuries after Patanjali, the dualism of Yoga was predominant. Yogis focused almost exclusively on Meditation and neglected the Asanas. They were attempting to exit the mortal coil and merge with the ultimate reality through contemplation. But with the advent of alchemy, a precursor to chemistry, the Yoga masters rekindled their belief in the body as a temple. Contemporary thought shifted to health, longevity and maintenance. As such, the Yoga masters attempted to demonstrate that new Yoga techniques fundamentally alters the body's biochemistry and makes it immortal. This led back to the Pre-classical and Vedic Yoga belief about the primacy of the Asana and to the beginning of Postclassical Yoga.
Post-Classical Yoga The era of Postclassical Yoga gave rise to prolific literature, the different branches of Yoga which includes the Hatha and the Tantra, and to many holistic schools for Yoga. Postclassical Yoga can best be defined as an appreciation of the present moment. Practitioners no longer aspired to liberation from this reality, rather to accept it and live at the moment. Modern Yoga arrived in the United States during the late 1800's. It can be attributed to many gurus, including Swami Vivekanada, and their apostolic works. Vivekanada was a student of Ramakrishna, and was commissioned by his teacher to attend the Parliament of Religions in Chicago of 1893. Vivekanada was well accepted and later traveled all around the U.S. to spread the Yoga tradition.
Another Yoga guru, who is perhaps the most popular, was Swami Paramashansa Yogananda, who founded the Self-Realization Fellowship. Yogananda wrote Autobiography of a Yogi and his teachings still enjoy immense popularity even today. Other Yoga gurus include Krishnamurti and Maharishi Mahesh Yogi. Krishnamurti traveled widely, drawing large crowds and expounded upon Jnana-Yoga. People will mostly likely remember Maharishi Mahesh Yogi who popularized Transcendental Meditation (TM) in the 60's, because he was associated with the Beatles.
Recent Decades One of the most prominent Yoga guru is Himalayan Swami Sivananda. Swami Sivananda served as a doctor in Malaysia and opened schools in America and Europe in the 1960s and 1970s. Among Sivanandi's works is the modified Five Principles of Yoga: 1. proper relaxation (savasana); 2. proper exercise (Asanas); 3. proper breathing (pranayama); 4. proper diet (vegetarian), and; 5. positive thinking and Meditation (dhyana). He also wrote more than two hundred books about Yoga and Philosophy. Swami Sivananda is the founder of the International Sivananda Yoga Vedanta Centers through his disciple, Swami Vishnu-devananada. Swami Vishnu-devananada also wrote the Illustrated book of Yoga.
Swami Sivananda's other notable disciples include: Swami Satchitananda who introduced chanting and Yoga to Woodstock; Swami Sivananada Radha, the woman who explored the connection between psychology and Yoga, and; Yogi Bhajan who started teaching the controversial Kundalini Yoga in the 70's. He also founded the 3HO organization (Healthy, Happy, Holy) which now has around 200 centers worldwide. There was also the great Sri Krishnamacharya, who taught Viniyoga Hatha-Yoga. The Viniyoga tradition is continued by his son, Desikachar. Desikachar's brother-in-law, B.K.S. Iyengar, also continued teaching Viniyoga Hatha-Yoga and had quite a large number of followers. Living Yoga masters today include Sathya Sai Baba who has millions of followers and Swami Satyananada, founder of the Bihar School of Yoga.
In conclusion, Yoga is the most diversified spiritual practice in the world. Crossing over many cultures (including Hinduism, Buddhism, Jainism and the West), Yoga also extends over multiple languages such as Hindi, Tibetan, Bengali, Sanskrit, Tamil, Prakit, Marathi and Pali. The Yogic tradition continues to proliferate and spread its message of peace to this very day.
----
Lásd még GREGORY POSSEHL munkáit (1999.) a MERHGAHR-i ( Kr.e. 7000) Indusvölgyi civilizációról..
Az idézetel semmi problémám. Szerintem is a legvalószínűbb, hogy délről kerültek ide a táblák. Ezért lett volna fontos a pontos dokumentáció. Mert az nagyon valószínű, hogy nam VincaB korú!
VZ: Természetesen nem a kiégetett agyagot mérték radiokarbonos módszerrel.
Természetesen nem. Mivel az agyag, kerámia nem alkalmas a C14 vizsgálatra. De ezt biztos Te is tudod, csak hát néha vannak nyelvbotlások...
VZ: Ha meg a párhuzamokat hiányolod, olvass utána, Lepenski Virtől Urukig elég sok hasonló táblácskát és feliratot találtak már eddig.
A párhuzamokat saját korábl és saját környezetéből (pl. Kárpát medence) hiányoltam.
Lepenski Vir az itt van, de nevezetes lelőhelye jó pár ezer évvel idősebb, mezolitikus, és semmi köze a kőfejeknek az írásokhoz. Vagy te melyik Lepenski Vir-i leletre gondoltál?
"Ilyen zavaros esetben egyébként mi a teendő. Tehát ha felmerül, hogy egy világrengető leletegyüttes 'problémás'? Hol és kik szoktak ilyenkor reklamálni?"
A tudományos világot szerencsére a legkevésbé sem érdekli, hogy egy butuska magyar nyugdíjas hogyan rendezi el a kobakjában a tatárlaki táblákat illető dolgot.
Talán reklamálj az ombudsmannál.
Az, hogy te és más főemlősök mit gondolnak a leletről, szerintem minket is hidegen hagy.
A táblákat a leletkörülmények elég megbízhatóan keltezik. Ezek méréséből a jelformáknak megfelelő eredmény származott. Idézem magam a Volt-e magyar rovásírás? topic 426. hsz.-ából:
"Szerintem Elő-Ázsia piktografikus jelei a korábbiak ...A kalibrációkat is figyelembe véve tehát a szumír írás nem lehet erdélyi eredetű. A tatárlaki táblák kora nagyjából a mezopotámiai késő Uruk-, korai Dzsemdet Naszr-korszaknak felel meg (Kr. e. 3200—3000 körül). A Kr. e. 4500—4000 közötti téves keltezés abból adódik, hogy az ún. C14-es törésvonaltól északra és nyugatra eső vidékek sokkal csapadékosabbak, ennélfogva több a talajban a vízben oldott ásvány. Mivel pedig az ásványok csak C12-es atomokat tartalmaznak – hiszen földtörténeti léptékkel mérve az 5730 éves felezési idő elenyésző –, a kormeghatározásnál az Anatóliától, illetve Görögország középső vidékeitől északra és nyugatra eső térségekben ez legalább ezer évvel mindig „megdobja” a vizsgált leletek származási idejét (Jakucs László egyetemes jelentőségű felismerése, amivel Makkay és Götz is egyetért)."
Természetesen nem a kiégetett agyagot mérték radiokarbonos módszerrel.
Ha meg a párhuzamokat hiányolod, olvass utána, Lepenski Virtől Urukig elég sok hasonló táblácskát és feliratot találtak már eddig.
Ezt nevezik vitának. A vita egyik eszköze a meggyőzés. Ezeknek az érveknek biztos alapokon kell állni. Ha nem, akkor jön a kételkedés. stb, stb, stb...
Én úgy gondolom, Ti nem túl sokszor adtatok nekem igazat a hozzászólásaimban, mégsem mentem el eddig a személyeskedő szintig, de talán még a közele tájára sem.
Részemről az ilyen jellegű hozzászólások kommentálása lezárva, ha neked jól esik nyugodtan folytasd, téged minősít.
Hun boglár a szilágysomlyói gepida kincsből. A közepén rekeszrajzolatokból kibontakozó jelek. A két kiemelt jel egy-egy tamga, amely a hun uralkodók nemzetségjele. Az Orion csillagképet ábrázolja eredetileg, de minden uralkodónak egy kicsit egyéni változata van. 
A gyengébbek és a nők kedvéért: ez Kájoni "f" betűje.
Cseréptál világmodellel Magyarszombatfáról. 
Ez itt a paziriki szőnyeg jele.
Ez pedig a tiszalöki jelváltozat.
Ez a tiszalöki szkíta bögre.
Ez meg a paziriki szőnyeg, amelynek az egyik (fejjel lefelé álló) mintájához hasonló előfordul a fenti bögrén is.
