„semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz,”
A mondat első felét „ semmit érte nem várván”, azonnal értelmetlenné teszi a mondat második fele: „a ti jutalmatok sok lesz,”.
Ezt az elvárást legfeljebb egy ateista ember tudja teljesíteni, egy vallásos már nem. (az ateista mivel nem hisz Istenben, ezért a mennyei jutalomban sem.)
Személyes álláspontom meg az, hogy a hinduzmusnak van sok hasznos dolog, de nekem a hindu végcél nem vonzó.
S nem hiszek se a lélekvándorlásban, se az állatok emberi lelkében.
Nyilván mindenben benne van Isten, egy kavicsban is, azaz az állatban még inkább, de nem teszek egyenlőséget az állat és az ember közé. Annak ellenére se, hogy a kutyáimat időnként "kislányaim" néven nevezem.
Plusz van 3 macskám, 2 madaram, 2 vízi csigám, s 1 szárazföldi csigám.
De akár élt Noé, akár nem élt, előtte is volt húsevés, mert az ausztráliaiak több tízezer éve is vadáztak, az meg Noé előtt volt, akárha volt Noé, vagy nem volt.
Ő nem vitatja azt, hogy az ókorban végig, az egész Izrael és Jézus is, a próféták is, a korai hívők is húst ettek (a szőűvük keménysége miatt, biztos Jézusnak is kemény volt a szűve - de hígnak nem kemény, ő nem húsozik).
Ő azt vitatja, hogy Noé előtt lett volna húsevés (a Biblia alapján mondja).
Ami ellentmondás, hiszen ő szerinte a Biblia vegán eszmét hirdet, miközben ennek a Biblia kb. 500 helyen mond ellent. A Lévitákban pl. egész fejezetek vannak az állatáldozás helyes módjáról.
Miféle Isten az, aki nem tudja, hogy a disznónak lelke van?
Vagy gonosz vagy tudatlan.
Mindkét eset rossz.
Szóval a kereszténység sose tudott sikeres lenni az indiai kultúrkörben. Az átlag hindu/buddhista/dzsain azt mondja: igen, sok értékes dolog van a kereszténységben, de ami van benne, az megvan nálunk is.
Plusz maga az alapeszme idegen: az ember és az Isten viszonya.
Ugye ebben alapvetően 3 fő válasz lehetséges:
- az isteni szint valami elérhetetlenül magas, mi halandók vagyunk, szakadék van köztünk: a klasszikus görög-római vallások pl. ilyenek voltak,
- a szakadék az isteni és az emberi között átléphető, ennek módja, hogy az isteni szintbe beolvadunk: alapvetően ez a keleti vallások logikája, pl. a hinduizmus is,
- a szakadék az isteni és az emberi között átléphető, ennek módja, hogy az isteni szinthez felnövünk: ez meg pl. a keresztény eszme.
Szóval egy indiai számára maga a keresztény cél is furcsa.
Nem véletlen, hogy Indiában elsősorban a marginális emberekből lettek keresztények: azaz kaszton kívüliek és természeti népok, az ilyen erdei őslakosok. Azaz olyanok, akik magukat eleve kívülállóknak érezték a hinduizmusban. Az iszlám is így lett sikeres ott egyébként.
