Az a tippem, hogz ugyanúgy félreérted a fizika "mező" objektumát, mint kvark kapitány.
A jelek szerint te a mágnes körül levő térerő mintát véled a mezőnek, ami ott van ahol a mágnes, és odébb megy, ha odébb teszik a mágnest.
Csakhogy a fizika mező fogalma nem ez. Nem így definiálták, nem így modellezik vele a mágnességet.
A fizika mező fogalma egy végtelen kiterjedésűvektorhalmaz. A 3d tér minden pontjához rendel egy vektort. Mivel a választott koordinátarendszer pontjai értelemszerűen nem mozognak, így a vektorok sem, vagyis a mező sem. A vektorok értékei természetesen változnak.
A mágnes térereje a vektorok értékében jelenik meg. Ez kirajzol egy mintázatot, ami a mágnessel együtt mozog, és ez felel meg annak a képnek, amit te tévesen a mezőnek gondolsz.
Elnézést, hogy nem tudtam méretre készíteni és rendesen lefesteni. :)
A kék vonalakkal határolt szürke felület egy mágnes. A saját frémjében nyilván áll, a frémvadászok szerint.
Viszont a barna megfigyelő szerint a mágnes mozog. A barna szerint a sétálló mágnes nem álló.
Bezzeg a mágneses mező az.
Kezdem elveszíteni a fonalat.
A szürke a saját vonatkoztatási rendszerében áll.
Sűt, a mozgó mágnes által keltett mágneses mező a barna megfigyelő vonatkoztatási rendszerében is áll, csak közben belép és kilép, azaz bekapcsolják és kikapcsolják.
Előre megmondtam, hogy Feynman is amatőr lesz hozzád képest, a lényeget pedig csak te szűröd le helyesen és professzionálisan. Kár hogy abból mindig csak olyan értelmetlen halandzsa lesz, mint amiket itt bemutatsz. Legutóbb pl. az 510.-ben. Fontos, hogy te teljesen el legyél ájulva magadtól! Neked az is elég.
Ez azért nem ilyen egyszerű. Az egyik állapotban v átlagos sebességgel keringenek a szabad - töltések, és a + atomrács töltései nulla sebességűek. A másikban pedig az utóbbinak is van egy u keringési sebessége. A relativitáselméletben pedig van sebességösszetevés, idődilatáció, hosszúságkontrakció, egyebek...
Nem eléggé jól szűrted le a lényeget, meg Feynman is eléggé amatőröknek szántan fogalmazza meg a témát. Akkor nem működik a dΦ/dt, ha nem a megfelelő értelmében akarnánk vonatkoztatni. Szóval jó az mindig, ha jól vonatkoztatjuk.
Azért sejtesz problémát, mert téves elképzelés miatt mindenáron E mezőt szeretnél odaképzelni, de nem lehet. Mert mégiscsak furcsa lenne, ha beraknál a közepére egy pólust, úgy, hogy nincs ott semmiféle töltés. :-)
Ugyanaz, mint mikor Tuarego akart mindenáron centrifugális erő vektort berajzolni inerciális rendszerben felrajzolt ábrára. Nem sikerült neki se, mindig valami ellentmondásba ütközött... :-)
Csak mágneses mező van a mágnes számára, mert önmagával együtt mozog.
Ami mellett elmegy, egy pillanatra mágneses és elektromos mező is megjelenik.
Vagy mégsem?
Pontosan, B és E is megjelenik. Az E mező nem konzervatív, hanem kizárólag örvényes. Az ilyen E mező képes egy vezető hurokban körbe mozgatni elektronokat, vagyis áramot kelteni.
A magnószalaggal indukált feszültség csak a sebességtől függ, vagy pedig attól is, hogy mekkora a felmágnesezett rész, azaz milyen messze vannak a végei?
A magnőfej egy gyűrű alakú lágyvas (tipikusan lágyferrit) mag tekercselve. A szalag felőli oldalon keskenyen felvágva. Ezen rés előtt halad el a szalag.
A tekercsben indukált feszültség a vasmagban levő fluxus változási sebességétől függ. U ~ d fi / d t
A fejben levő fluxus pedig attól függ, milyen erősen mágnesezett az a darabka szalag, ami éppen a rés előtt van. Ha konstans a mágnesezettség (mindegy milyen erős) akkor nincs változás, a feszültség 0.
Ha mondjuk szinuszosan változó, akkor változni fog a fluxus, így szinuszos feszültség lesz. A feszültség amplitúdója annál nagyobb, minél gyorsabban húzzák a szalagot, és minél kisebb a szinusz hullámhossza a szalagon. (mert akkor azonos húzási sebesség mellett időegység alatt gyorsabban változik a mágnesezettség a résnél)
Vagyis azonos mértékű max. mágnesezettség mellett a magasabb hangok (melyeknek a szalagon rövidebb a hullámhossza) nagyobb feszültséget keltenek.
Ez persze arra az esetre vonatkozik, mikor a rés kellően keskenyebb, mint a szalagon a mágnesezettség váltakozása. Adott rés szélesség esetén gyorsabban mozgó szalagra magasabb hangokat is fel lehet venni.
Nem, mert ez itt nem infinitezimálisan kicsi polarizálódásokból jön létre, hanem rendes töltéselvándorlásokat ábrázol egy fémgömbben, homogén E tér hatására.
Ezen sokat gondolkoztam. Már, amit a 485-ben is írtam, hogy gond, az ennél totállis gond. Ezért nem is nagyon lehet fellelni sehol a neten, vagy könyvekben. A 485-ben, amit vázoltam, a probléma miatt fals, de azért gondoltam bemutatom, mert félig mutat közelítő dolgot. Arról sem nagyon regélnek, de pl. Novobátzky könyve foglalkozik vele (konvektív és konduktív áram, mozgó vezető). Sokat agyaltam rajta régebben. Egyik kedvenc anomáliapontom volt az elméletben.
Olyan áramhurok lenne jó az elméletnek, ami csak egyféle töltésekből áll. A vezetékeink nem ilyenek. Hallgatnak erről a problémáról, hogy nem illeszthető be inkorrektség nélkül az ilyen mozgó dolgokat tartalmazó relativisztikusnak akart elektrodinamikába. Elméleti csőd. Egyhelyen két különböző sebbesség: ERROR, nem lehet Lorentz-transzformálni így.
A tisztán mágneses mező kicsit problémás azért, mert akkor, ha sehol sincs töltés, nincs mi mozogjon. És úgy mágneses mezőnek sem szabadna csak úgy lennie. Mégegyszer mondom az eléggé relativisztikus elektrodinamikában csak vákuum és töltés van.
>... és elektromos mező is megjelenik ... Vagy mégsem?
#De igen.
A magnószalag mágnesességét vasmagba vezetik, ahol csak a változása számít majd.
>... de ha kiveszel a hurokból egy szakaszt (HK-nál a rézkorongot), akkor a két szabad végpont közötti potenciált, gradienses E-t méred. (HK-nál ez lenne az, amit kerestek.) Hartlein Károly, ha kivenné a teteves rézkorongját, akkor a pörgő mágnesénél mérné a forgó mágnese által indukált feszültséget. Mit nem lehet ezen érteni? Picska egyszerű. Megmérné úgy a tengely és a kerületi érintkező közötti indukált feszültséget.
#Nem jó úgy sem. Az sem segít. Korábban már írtam, hogy minden drótos voltmérős feszültségmérés egy hurkot képez a mért objektummal. Ha kiveszi a rézkorongot, akkor egy végtelen nagy soros ellenállást tesz a mérőhurokba... Nem lehet megoldani a dolgot így.
Egy tányér elektrolit alatt kell veszettül forgatni azt a mágnest (mert itt nincs jelerősítő), és a leves legyen olyan, hogy a szétváló + és - ionok koncentrációja más színezetet mutasson. Így szemmel látható volna, hogy a tál közepén pl. pirossá, a szélén meg pl. kékké válna a lötty, vagy fordítva. Ez egy tuti megoldás.
Ha mindenáron áramhurokra akarsz átváltani, kezdd valami egyszerűvel. Egyetlen vezető gyűrű, benne áram. Ha akarod, forgathatod is, természetesen a gyűrű tengelyében.
Nos, ennek milyen lesz a szerinted létező dipólusos E mezője? :-)
