össznemzeti szinten átkapcsoltunk arra a csatornára, ahol az érmek száma a műsor. és még ugye az is problémás, hiszen több mint 10 százalékkal több érmet osztottak, ráadásul mondjuk karatéban bronzmeccs se volt
ez sima önámítás. struccpolitika. a kudarcélmény bármi áron elkerülésének zsigeri vágya
Te magad írtad, hogy láttál már ennél erősebb érveléseket, azaz valójában te vontad kétségbe, hogy értelmes dolog-e honfitársaid miatt nézni bizonyos sportokat.
Senkinek a világon semmi baja nincs azzal, hogy nem így teszel, megint szalmabábokkal küzdesz.
Igazából felveti azt a kérdést, hogy mi szükség a vívásban csapatversenyre.
Puzsér szokta rendszerint elővenni, ha éppen az olimpiáról fejteget, hogy a csapatvívás egy mondvacsinált csapatverseny (igaz, másik példának az öttusacsapatot szokta említeni, ami 1992-ben volt utoljára olimpián...): valójában csak teljesítményösszegzés történik, a csapattársak között a páston nincs kooperáció.
Ha szándékosan kihagyod a számolásból az olimpiákat, amiért a szerbek több, mint tíz éven át vért pisiltek, hogy valahogy behúzzák, akkor persze, hogy az jön ki, amit szeretnél.
ha nem a vívó Bach lenne a NOB elnöke, akkor maradt volna a csapatversenyek rotációja, bár férfi kardcsapat pont lett volna most. az azért egy árulkodó jel volt
A kifelé menő, illetve halálra ítélt sportágak egy dolog (természetes következménye a sportágak illetve olimpiai sporttörténelem alakulásának és a lobbizásnak), de hogy lassan már a vívás is ide számítódik, az azért mégiscsak túlzás.
Nyilván Gyurcsány 1 éves miniszterségének tulajdonítani az athéni szereplést, az egyfelől trollkodás, másfelől – ha jól értelmezem – azt akarja vele ave mondani, hogy mindenféle különösebb szervesebb koncepció nélkül, avagy túlságosan sok pénzt folyatva egyes kulcs-sportágakba, ehelyett akár ahogy esik-úgy puffan alapon, vagy csak az eddigi erősségeinkre alapozva is elérhető volt olyan eredmény, ami az utolsó 20-30 évben mégiscsak jónak volt mondható.
nyert egy aranyifjú egy érmet vitorlázásban, amit 40 évig megint nem fogunk. nyertünk egyet karatéban, amiben jó eséllyel senki nem fog már. egyet öttusában, amiről mindenki tudja, hogy halálra ítélt sportág, kettőt a birkózás halálra ítélt ágában, hármat a szintén nem túl stabil jövőképpel bíró vívásban. a két alapsportágban nyertünk hármat, a fontosabbikban nullát
mindezek után előálltok azzal, hogy ne az aranyérmeket nézzük, amiért az olimpia létrejött (az ókorban nem volt dobogó, csak győztes), hanem a big picture-t
tessék bazmeg. ez a big picture, amit itt feljebb írtam
a magyar néplélek nagy kritikusának tartod magad, szóval nem értem, hogy mit nem értesz. elég lenne, ha visszaolvasnád a Rio topikot, amikor 8 arany után is inkább negatívan értékelte mindenki a szereplést, míg a mostanit (6 arannyal) jobbára pozitívan.
ha 9 aranyunk lenne és más nem, az azt jelentené, hogy a magyar csapat döntő része betlizett, csalódást keltően szerepelt, a magyar sport versenyképessége visszaesett. ezt a szokottnál eggyel több arany nem kompenzálná.
izzadságszagú már a vergődés ezzel, meg a 15. hely századszori ismételgetésével, meg Gyurcsány 1 éves miniszterségének tulajdonítani az athéni szereplést, meg sportágak számához való éremviszonyítás, meg nem tudom mi jön még.
minden idők második legrosszabb helyezése az éremtáblán. a sportágak számához viszonyítva ugyanannyi érem, és még így is kettővel kevesebb arany a megszokottnál
Mint írtam el. Már csak azért is, mert Milák le fogja győzni néhány éven belül Dresselt, a Hárspataki Gábor pedig valószínű élete legnagyobb eredményét érte el, amire többet nem tudom lenne-e lehetőse. Ráadásul Milák is nagyon boldog volt az ezüstje után.
Maradok a 6-7-7-nél. Ez így volt szép és jó. Láthattam azon sportolók örömét is, akik ,,csak" ezüstöt vagy bronzot nyertek. Mert az ő felkészülésük mögött is ugyanolyan teljesítmény van, mint azok mögött, akik aranyat nyertek. Ráadásul, ahogy írtam szinte az összes bronz és ezüstérmes úgy örült, mintha győzött volna. Már csak emiatt sem szeretném, hogy változzon az éremtáblázat.
