"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
A székelyek meg azért mentek (gyakran illegálisan átszökve a határon) Romániába, hogy ott találjanak munkát.
Az első magyar nyelvű katolikus iskola Bukarestben 1903 szeptemberében nyitotta meg kapuit Spiru Haret minisztersége alatt. Az építkezést Gondorfi műépítész (?) vezette. Az iskola igazgatója Lukász Péter lett. A három fiú- és két leányosztályba 311 tanuló iratkozott be; egy szomszédos épületben volt a tanítók és a papok lakása. 1904-ben a katolikus lányiskola is megnyitotta kapuit a Scaune utca 10. szám alatt, a fiúiskola szomszédságában; több osztályterem, egy díszterem, egy ebédlő és egy tornaterem volt az új épületben. Hamarosan megnyílt ugyanitt egy ingyenes óvoda is. A lányiskola igazgatónője 1903 és 1914 között Baynovics Anna (18791914) volt, akit a román kormány is érdemrenddel tüntetett ki. Többszöri bővítés után, 1905-től az iskola adott szállást a német és magyar katolikus iskolák tanfelügyelőségének, de a tanítónők lakásának és egy betegszobának is. (...)
A tanulók és tanügyi káderek száma nagyon gyorsan gyarapodott. Az 1906/1907-es tanévben az iskolát 745 tanuló látogatta, ezek közül 695 magyar volt, 37 román, 11 német és 2 más nemzetiségű. A szülők foglalkozása szerint 449 gyermek szülője mester volt, 26-é kereskedő, nyolcnak tisztviselő, 169-nek napszámos, 72-nek cseléd, 21 egyéb. 1907-ben létesült a négyéves polgári lányiskola, egy hároméves szabóiskola és egy inasiskola.
A nemzetiségek a XIX. századig nem voltak elnyomva az akkori Magyarországon. Erdélybe is azért ment be a román, mert Erdély jobb megélhetést tudott biztosítani azidőtájt, mint a Regát-Havasalföld. A XIX. század végére pedig többségbe kerültek, amikor már durva nemzetiségi elnyomást kellett elszenvedniük az akkori magyar elittől.
Ez természetesen változott a történelem során. Amíg nem volt nacionalizmus, addig a nemzetiségeket nem nyomták el, inkább a vallási elnyomás volt szokásban. Így pl. az erdélyi románok elég nagy részét rávették, hogy a görögkatolikus egyház tagja legyen.
"Nem a Habsburgok telepítették be a románokat Erdélybe"
Akkor már inkább így írd, hogy pontosabb legyél: Nemcsak a Habsburgok telepítették be a románokat Erdélybe.
"Tehát kimondható, hogy elkényeztették a mai nemzeti hősök a románokat."
Az mindenesetre elmondható, hogy semmiképpen nem állja meg a helyét az a hazug, ócska propagandaszöveg, hogy a nemzetiségek el voltak nyomva Magyarországon. Ellenkező esetben nemcsak hogy nem települtek volna be, hanem inkább menekültek volna innen és semmiképpen nem növekedett volna a számuk. Ehhez képest az erdélyi románok pl. sokszor már annyira uraknak érezték itt magukat és annyira elszemtelenedtek, hogy barbár módon rátámadtak a környező magyar falvakra. Akárcsak a Délvidéken a szerbek. Etnikai tisztogatás volt ez a javából és a saját magyar hazánkban! A 19. sz.-ban a román bankok még hitelekkel is segítették azt, hogy az erdélyi oláhok kivásárolhassák az elszegényedett magyarság földjeit!
Akkoriban is vándoroltak az emberek. Magyarok vándoroltak Moldvába, onnan románok vándoroltak Erdélybe. A román pásztorok követték a hegyeket, még az északi Kárpátokba is eljutottak.
A román pópák már akkor is hamisították a románság adatait, azaz pap létükre durván csaltak! Ebből csak annyi az igazság, hogy a 18.szd. második felében - hogy mikor pontosan azt nem tudni - a túlzó, és megalapozatlan Habsburg betelepítések hatására az etnikai arányok megváltoztak a románság javára.
"Az a körülmény, hogy 1733-ból és 1761-ből csak a családszámokat, 1750-ből pedig csupán a lélekszámokat ismerjük, lényeges hibaforrást képezhet az eredmények kiértékelésénél. (…)
(…) 1733-ban a szászsebesi szék (Mühlbacher Stuhl) kifogást emelt az ellen, hogy a román papok "család"-ként írták össze az egyedülálló személyeket is (aggok, súlyos testi sérültek, koldusok, munkaképtelenek stb.), s ennek következtében több családot mutattak ki, mint amennyi a civil hatóságok összeírásában szerepelt. (...)
A. Bunea rámutat arra, hogy a két görög rítusú felekezet híveinek számát azért állapították meg, hogy hány papot kell mentesíteni a közterhek alól, és ennek megfelelően a papok és kántorok részére mekkora földet kell kihasítani a községi vagy a nemesi birtokokból. Nagy lélekszámú községekben 3, közepesekben 2, kisebbekben egy pap kaphatott adómentességet, és Mária Terézia 1743. évi rendeletével ennek alapján szabta meg a papok számát.[61] Nyilvánvaló tehát, hogy az összeírást végző papoknak fontos anyagi érdeke is fűződött ahhoz, hogy egyetlen hívük se maradjon ki. Erre utal az a sok helység, ahol mindössze 2-4-8 családot vettek számba, valamint a feltűnően sok kerek szám (20-50-200) is.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a három "román" összeírás eddig publikált anyagának megbízhatósága még nincs tisztázva, adatainak hitelessége alapos forráskritikai elemzést kívánna meg, mielőtt azokra tudományos tárgyilagossággal bármilyen következtetéseket lehetne felépíteni."
Aromán hamisítások mellett viszont vannak még a 18.szd. vége felé is olyan felmérések, amelyek a magyarok többségét hozzák ki.
A népesség etnikai megoszlása 1786-ban (Söllner szerint)
A Habsburgok nem voltak olyan jók sohasem a magyarsághoz ("csak" kétszer akartak bennünket kiirtani), hogy szobrokat érdemelnének, még akkor sem, ha a végén már mutattak irántunk valami együttérzést...
"Erdélybe a magyar földesurak hívták be Moldvából a románokat, mert nagyon megritkult a lakosság az állandó harcok miatt. Ehhez a bécsi kormánynak semmi köze sem volt."
Ez természetesen féligazság, és nem emiatt változott meg Erdély nemzetiségi aránya a románok javára.
Az 1700-as évek első felében az osztrákok becslések alapján felmérték Erdély nemzetiségi összetételét, és megállapították, hogy a lakosság 47% magyar, 34% román, 19% szász (német). Tehát ekkor még Erdély lakosságának többsége magyar. A Hqabsburgok ezután kezdték meg a románság szervezett betelepítését a Bánságba- és Erdélybe. A Bánságban pl. egészen 1778-ig megtiltották a magyar lakosság visszatelepülését. Mária Terézia uralkodása alatt a Bánság- és Erdély területére kb. 4 - 500 000 románt telepítettek le, akiket a a Kárpátokon túli területekről hoztak be. Ez a nagyszámú államilag támogatott bevándorlás sajnos azt eredményezte, hogy az etnikai arányok drasztikusan eltolódtak a románság javára, akik ezeken a területeken a 18.szd. végére, először kerültek többségbe.
A Habsburgoknak egyébként ez a túlzó betelepítési akciójuk a második kísérlet volt arra, hogy a "rebellis" magyarságot egyszer s mindenkorra felszámolják. A tervük ugyanis az volt, hogy a saját hazájában kisebbségbe került magyarság végleg be fog olvadni a többségbe került idegen néptömegekbe...
"Az osztrákokat és a Habsburgokat pedig azért kell szétválasztani, mert a Habsburgokat elűző osztrák szocdemek (sarló-kalapácsos kétfejű sasok) kanyarították magukhoz a németlakta területeket."
Szerintem meg az egykori magyar Őrvidék egy jelentős része sajnos Ausztriáé lett, és ez a lényeg. A többi üres, értelmetlen szócséplés... :)
"Márki Sándor (MTA-történész, 20. század eleje) háromkötetes Rákóczijában már 1910 előtt leírta, hogy XIV. Lajos már 1702-ben tudta, hogy Magyarországon felkelés lesz."
Na most, ez tényleg döbbenetes felfedezés, de Rákóczi előtt már sokkal előbb világos volt, hogy a Habsburg önkénnyel szembeni nemesi elégedetlenség növekedése miatt, előbb-utóbb kitör a felkelés. Bercsényi Miklós gróffal, aki először még Habsburg-hű nemes volt (még egy felkelés leverésében is résztvett, amit a bujdosó kurucok éppen egy Rákóczi birtokon robbantottak ki), de a nemesi elégedetlenség hatására egyre jobban eltávolodott Lipóttól, többször megbeszélték a helyzetet, és csak a kedvező alkalomra vártak, hogy a felkelés élére álljanak...
Erdélybe a magyar földesurak hívták be Moldvából a románokat, mert nagyon megritkult a lakosság az állandó harcok miatt. Ehhez a bécsi kormánynak semmi köze sem volt. Ott volt az utolsó tatárjárás is 1717-ben.
Az erdélyi rendek egyáltalán nem vesztették volna el az önállóságukat, ugyanis ez a kiváltságuk már a török hódítás előtt is megvolt. És ezt, ha nem tévedek, még a Habsburgok is betartották...
Ha szövegértési problémáid vannak, az a te problémád. De, ha csak ki akarod forgatni a mondanivalóm, az meg nem fog sikerülni, ahhoz te nagyon kevés vagy, úgyhogy kár próbálkoznod ilyen „cseles” megoldásokkal.
Szóval akkor mégegyszer: talán még emlékszel, hogy te írtad le azt a történelmietlen mondatot, miszerint „a Habsburgoknak 400 évig nem jutott eszébe „Burenlandot” magukhoz csatolni”. Na most ez ugye, úgy hülyeség, ahogy van. A hsz-emben éppen arra próbáltam felhívni a figyelmed, hogy a Habsburgok idejében olyan, hogy „Burgenland” még nem létezett, mivel az az egykori Nyugatmagyarország vagy más szóval az Őrvidék egy része, ami Magyarországhoz tartozott. És mivel Magyarországot a Habsburgok már megszerezték, magukhoz „csatolták”, teljesen fölösleges és értelmetlen lett volna annak egy részét ismét magukhoz „csatolniuk”.
Az 1919-es dátum meg azért „érdekes”, mert ebben az évben dőlt el az egykori magyar Őrvidék egy részének Ausztriához való csatolása, azaz, hogy az osztrákoké lesz. Tehát nincs itt semmiféle zavar az osztrákok és a Habsburgok összekeverést illetően, a zavar a te fejedben van, mégpedig nagy, és továbbra is egy otrombán hazudozó, aljadék troll vagy...
Burgenlanddal kapcsolatban pedig, hogy ne halj meg teljesen bután, itt van egy kis ismertető:
"Először is alaptézisem az, hogy a magyar történelmet Mohácstól Trianonig a tények ellenére írták meg."
Ez mind nagyon „dicséretes” tőled, de az itt bemutatott „bizonyítékaid” messze nen igazolják az eddig összehordott baromságaidat, tehát továbbra is csak egy ócska kis troll maradtál. Persze az is lehet, hogy valami feltünési viszketegségben szenvedsz, és úgy érzed, gondolod, hogy az innen-onnan összeszedett „tudásoddal” most már képes vagy bemutatni Magyarország új és „igaz” történelmét. Hát istenem, tévedni emberi dolog! Mindenesetre mind a két eset valamilyen lelki eredetű betegségre utalhat...
Ugyanis: nem csak az idegen zsoldosok rablásairól, fosztogatásairól írtak már számos történelmi munkát, de a végvári katonák, vagy a kurucok ebbéli tevékenységeiről is. Tehát, hogy úgy mondjam, nem az általad megnevezett történészek találták fel a spanyolviaszt.
A Habsburg-ellenességnek meg valós történelmi alapja van, mivel a Habsurgok Magyarországot afféle gyarmatnak tekintették, és teljesen figyelmen kívül hagyva az ország több évszázados hagyományait, törvényeit és jogrendszerét, teljesen önkényesen feldarabolták, majd tartományi szintre süllyesztették. Tehát nem véletlenült tört ki a II. Rákóci Ferenc vezette függetlenségi harc a Habsburg önkény ellen. És, ha valaki ezt valamiféle főúri szeszélyként próbálja beállítani, az vagy nagyon aljas módon hazudik, vagy csak egyszerűen idióta.
Természetesen Papp Sándor sommás véleménye sem felel meg a valóságnak, miszerint az idegen zsoldosok fosztogatásai a protestáns „propaganda” része lenne. Az eddig is világos volt, hogy a történelemírás nem mindig tükrözi a múlt valóságát és általában érdekek szerint írják, de ez a vélemény túl egyszerű ahhoz, hogy hiteles legyen, és így mint olyat, egy történész magánvéleményének tekinthető csupán, és kicsit hajaz valamilyen új „vallásháborúra”, ahol egyszerűen ráfogjuk egyik irányzatára, hogy ők találták ki ezt az egészet, mivel az idegen zsoldosok igencsak humánusan és tisztességesen viselkedtek az országban...
"1945: a kommunisták leverik az összes Habsburg-szobrot a Hősök teréről"
"1944/45 telén, Budapest ostromában találat érte a jobb oldali hemiciklus szélét, s ledöntötte az utolsó három Habsburg-uralkodó szobrát. Az 1948. évi politikai fordulat után pedig a két maradék Habsburg-szobrot is kivették az oszlopcsarnokból..."
"Egyébként azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy a Habsburgoknak 400 évig nem jutott eszébe, hogy a Burgenlandot magukhoz csatolják..."
Te tényleg "fantasztikus" történelmi tudásról teszel tanúbizonyságot, trollocskám!
Magyarázd már el, miért kellett volna a Habsburgoknak az akkor még nem létező "Burgenlandot" magukhoz csatolniuk, mikor egész Magyarországot uralták, így az Őrvidéket, vagy Nyugatmagyarországot is. Ugyanis, ha még nem lenne világos számodra, ennek az egykori magyar területnek egy része került osztrák birtokba 1919. szeptember 10-én, amit ők ekkor neveztek el Burgenlandnak... :)
