Egy jelentős lépéssel előbbre jársz, ha már csak a látogatás anyagának feldolgozása van hátra. Rádpuszta esetében az eljutásig se jutottam el, az elmúlt nyáron sem.
Ezek szerint még nem készítettem el a margitszigeti összeállításomat. :( De ami késik,ezután jő! :) Úgy tűnik,némi időzavarral küzdök. Ezért fordulhat elő,hogy csak most teszem fel október végi kirándulásunk első állomásáról a képeket.Majdnem napra pontosan egy évvel Jesper Olsent követően jártunk Rádpusztán,melyet a fórumgazda alaposan bemutatott.Azóta nem sok változás történt,és mi is azt állapítottuk meg,hogy bizony fontos lenne az állagmegóvás a romokon.
Innen visszakerekeztünk Balatonfűredre, majd felkapaszkodtunk a Papsoka templomromhoz. Az út végefelé már igen combosan emelkedik, a feleségem át is váltott gyalogos üzemmódra.
Már csak azért is érdemes feljönni, mert gyönyörű a kilátás:
Egy pár km.-es tekerés után átjutottunk Örvényesre, ahol mindjárt a falu elején jobbra fent temető mellett / temetőben található az Örvényesi templomrom
Innen jött Aszófő másik műemléke a Kövesdi templomrom. Mint kiderült egy napja itt tartottak egy esküvőt, így még elég nagy szemét volt. Remélem eltakarították azóta a lufi és egyéb maradványokat. A kerékpárúttól alíg párszáz méter kitérő a rom.
Akkor jöjjön egy kis adag, ezekről már beszéltünk. A lényeg, hogy pár napot Balatonfüreden töltöttünk, és a Balaton-felvidéken bőven van látnivalő.
Augusztusban tettünk a környéken egy egynapos kerékpáros túrát, kifejezetten templomromok és egyéb látmivalók felkeresése céljából. Ez alkalommal 7 román kori templom(rom)ot kerestünk fel. Másnap túráztunk gyalog is, többek között a Tihanyi félszigeten, ahol további két helyet tudtunk megnézni. De menjünk sorjában.
Az első célállomás Balatonfüredről Aszófő volt. Itt két templom is található. Az első az Apáti templomrom, ami a Tihanyi félsziget tövében fekszik.
Mindenkinek gratulálok az első Rómán kori templomkereső topictúrához! Szép képek, jó hangulat és szép helyek, kell ennél több? Fel is csigázott pár rom amit láttam. :-)
Elkezdtem rendezgetni én is a képeimet, de nagyon lassan haladok előre időhiány miatt. Elsőre beraknék a Bük(fürdő)n található temlomról párat. Ezt mára gyakorlatilag teljesen átépítették, felújították, hosszú története van, de azért hagytak lehetőséget nézelődni a korábbi kori templomok kedvelőinek is :-). Nem annyira látványos, mint az alább szerepelt képek, és sajnos bejutni se tudtam, túl későn értem oda OKT után.
A mai túratervben ugyan nem szerepelt, de amikor a buszról megláttam, nem birtam ellenállni és pár képet készitettem az egyik kedvenc románkori templomomról, mely Nagybörzsöny szélén található:
"[Csak egy kérdés motoszkál bennem azóta is: Mikor megyünk legközelebb? :-)]" - Hát rajtam ne múljon,menjünk mihamarabb. :)
Esetleg egy Szabolcs megyei tervet is összeüthetünk,ott is van pár érdekesség. :)
Kárpótlásként felteszek pár képet a Debrecen-Józsánál található Szent György templom maradványairól,ami mellett elrobogtunk,viszont időhiányában nem álltunk meg.
A képeket tavasszal készitettem,és mint látható,itt aztán igazán nem sok a látnivaló. Sajnos.
Végszó gyanánt még egyszer szeretném megköszönni útitársaimnak és megyebeli házigazdáimnak ezt a remek napot! Sok szép látnivalót, élményt sikerült belesűríteni ebbe a napba. És még a hazafelé menő vonatomat is sikerült elérni…
[Csak egy kérdés motoszkál bennem azóta is: Mikor megyünk legközelebb? :-)]
(Itt jegyzem meg, hogy a beszámolók írásakor az internetes források mellett sokat merítettem Ludwig Emil cikkeiből, melyek a Magyar Nemzet „Rejtőzködő Magyarország” sorozatában jelentek meg 2004-ben és 2007-ben.)
Már kezdett hanyatlani a Nap, ezért nyomta Sir John a gázt, hogy még időben odaérjünk az utolsó látnivalóhoz. Ehhez Debrecenen is át kellett kelni, társaim közben beavattak a város közlekedési problémáiba. Hajdúböszörmény felé tartva a Bodaszőlő felé menő útra kanyarodtunk, de már messzebbről is észre lehet venni a célpontunkat, ami nem más, mint Zelemér pusztatemplomának magasan álló toronycsonkja. (Vasúttal érkezőknek az azonos nevű vasúti megállót javaslom.)
A furcsa név az etimológusok szerint a régi magyar „szülemér” szóból keletkezett, ivadékot, sarjat, leszármazottat jelent. Ezt a nevet viselték egykori birtokosai is, akik a Gutkeled nemzetségből származtak.
A régészeti feltárások alapján tudjuk, hogy a sík területen kiemelkedő (kun)halom tetején először a 11. században épült templom, mely a tatárjáráskor pusztult el. Csak az 1300-as években épült helyén újra Isten háza. Ez már kora gótikus stílusú, egyhajós téglaépület volt, kelet felé sokszögű szentéllyel, melynek sarkait támpillérek erősítették. Északon sekrestye csatlakozott a főépülethez. Kevés felmenő fal maradt meg ebből az épületrészből, a nyugati homlokzat előtti torony viszont több mint két emelet magasságban áll ma is. Rendkívül szilárd kötésű, vörös színű téglafalát kőkemény mészhabarcs forrasztja egybe. Földszinti terének boltozatát donga formájú ívsor és egy sarokgyám töredéke jelzi, viszonylag épen megmaradtak a nyugati ablakok csúcsíves, rézsűs keretei is.
A torony már többször volt veszélyben, 1863-ban a Böszörményi Tanács tiltotta meg lebontását. Az 1970-es évek elején régészeti kutatása és restaurálása is megtörtént. Érdekes momentum, hogy 1972-ben a helyi „Zója” MGTSz tagsága és KISZ-szervezete vállalt védnökséget fölötte. Ma is ráférne a védelem, hiszen ahogyan a fórumban korábban hírt adtunk róla, napjainkban újra veszély fenyegeti:
Remélem, hogy ez a szépséges rom, mely az interneten talált fotók tanúsága szerint bármely év- és napszakban csodaszép tud lenni, még sokáig a „miénk” marad.
Nekem ez tetszett legjobban mai látnivalóink közül. Természetesen itt is nagy élet zajlott a naplemente közelsége ellenére, mégis sikerült szép felvételeket készíteni utunk záró állomásáról.
A gúti templomromtól Dombostanya felé indultunk (ez Debrecen egyik városrésze, korábban önálló település volt). Kis kerülővel közelítettük meg, mivel a rövidebb út nagyon rossz állapotban van. (Vasúttal utazva az azonos nevű megállótól nyugatra található.) Az Árpádok korában Parlagnak hívták ezt a települést, román stílusú temploma már az 1200-as években állt. Oklevélben 1323-ban említik először. A 14. század elején harangtoronnyal ellátott gótikus templommá építették át. Ez az épület egy földrengésben (1348? 1410?) megrongálódott, ezért új kegyúri templomot emeltek, hajójának közepén kriptát alakítottak ki. A korábban népes falu a történelem viharai folytán, különösen 1555 után elnéptelenedett, 1660-ban teljesen elpusztult.
Sajnos a rom, és a hozzá épített (Rácz Zoltán által tervezett) emlékműve is tovább pusztul. A környék tele van kőfal-maradványokkal, a sírgödör is törmelékkel van teletömve, az emlékmű kilátójába vezető falépcsőt elfűrészelték (és valószínűleg eltüzelték). Korunk embere folytatja a régi betolakodók által megkezdett pusztítást. Ottjártunkkor egy népes családi társaság piknikezett a romok tövében, quadjaik is ott álltak a közelben. A fiatalság apróbb köveket dobált a kilátóból, amikor Sir John rájuk szólt, nem is értették, hogy mi a problémánk… Itt tényleg elmondható, hogy „unokáink sem fogják látni”.
