A "Lélek" létezését régóta kutatja az emberiség - ahogyan az agyműködésel is ezt teszi. Vajon hol állunk tudományos szinten és mi a vallások álláspontja?
Az utóbbi évtizedek egyik óriási eredménye például a szinaptikus transzmitterek és az elme betegségei közötti összefüggések felfedezése. A depresszió, a mániák, skizofréniák, paranoia, az Alzheimer-kór és így tovább, mind a neurotranszmitterek megváltozására vezethető vissza és így kezelhetővé vált.
Vagy a CT, az MRI és a PET kifejlesztése lehetővé tette, hogy egészen új ismereteket kapjunk az élő agyról.
Az utóbbi évtizedek nagy jelentőségű felfedezései az agyhullámok természete és azok befolyásolása által kapott eredmények.
Óriási fejlődést láthatsz a tanulási, az emlékezési, felidézési metódusok kutatása terén. Ma már közvetlenül meg tudjuk figyelni, amint az információ eltárolódik az agyban. Ugyanígy a komplex gondolkodás működésének vizsgálata is óriási léptekkel halad előre, bizonyos szintű gondolatolvasásra egyértelműen képesek vagyunk.
Sorolhatnám még, a különböző neurobiológiai eredményeket a pszichológiaiakig, az idegsejtek struktúrájának rendkívül pontos feltérképezése, a sejtekben lejászódó kémiai folyamatok megértése, az idegsejtek életciklusainak feltárása, a sérülések regenerációja, a látásagyi funkcióinak mélyebb megértése stb stb.
Pontosan erről beszélek. Sejtszinten az agyban nincs "önteremtés". Legfeljebb olyan van, hogy kényszerhelyzetben az agy eddig ki nem használt része "on" állásba kerül. De ez nem "önteremtés" !!!
" A lélek nem létezik, hogy te hiszel benne........."
Ez nagyon kategorikus kijelentés. Azokat pedig ritkán engedheti meg magának az ember.
Megpróbálom egy másik topiktárs véleményén keresztül bemutatni.
Ügyi2 írja :
".... De egy gyermekkora óta vallásos emberből nem lesz egyik pillanatról a másikra materialista......"
Ez így igaz. Viszont nagyon sok eset fordult már elő, hogy egy teljesen materialista ember olyan " lelki " eseményeket élt meg, hogy egy pillanat alatt megváltozott a világképe.
Tovatillant a materializmusa, a "lélekélmény" következtében.
Én tudom, de ezt most Te nem érted - nem azért, mert értetlen vagy, hanem azért, mert a T. kolléga úr olyan dolgokat írt le, amin csak mosolyogni lehet. Az agyi funkciók helye és feladata csak olyan fatális állapotban változik, mint pl. egy erős trauma (pl.agyvérzés). Ilyenkor elképzelhető (nem biztos !!!!!!), hogy a kiesett funkciók legalább egy részét az agy más területe veszi "kézbe". Egyébként "agyi önteremtés" - ilyen NINCS ! Átalakulás az van : plusz, pl. tanulás által, mínusz, pl. betegség miatt.
Persze amúgy mást nem is olvastál a nevezett úriembertől. Mert például ezeket mondja: "A szaporodó (és közérthető) ismeretek terjedése helyett újból divatba jött a misztifikálás, ismét népszerűek az áltudományos ködösítések".
Tisztelt Ügyész Úr ! Ön hazugsággal vádol ! Szíveskedjen felsorolni a bizonyítékait, különben beperelem az egész Ügyészséget !
Egyébként nem szoktam hazudni. nyugodtan meg lehet kérdezni egy pszichiáter kollégát, hogy - őszintén - szerinte hol tart ma az agykutatás, volt-e számottevő változás az elmúlt 50 évben ? (De ne a gyógyszerelés vonalán érdeklődj, hanem globális értelemben !)
"2006-ig a Lélek fogalom a kutatói körökben is elfogadott fogalom."
Nyilván a közérthetőség kedvéért fogalmazott így. Lám-lám, hová vezet, ha valaki hanyagolja a terminológiát. :-D
"Merthogy sejtszinten ugyebár ez lehetetlenség."
Már miért volna lehetetlenség? Kapcsolatok létrejönnek és megszűnnek (pl. a tanulás is ilyen folyamat), az agyban is. Mégsem tudod az agyról azt, amit tudnod kéne? ;-)
Szóval - figyelemre méltónak találom egy agykutató 2006-os mondatát:
Az agy biológiailag pontosan arra képes, amit eddig a LÉLEK speciális pszichológiai tulajdonságának gondoltunk: a folytonos önátalakításra, önmaga állandó módosítására,kicsit költőibben fogalmazva: ÖNMAGA TEREMTÉSÉRE. (Kontrollálható: az agykutató: Dr. Bánki M. Csaba)
No ez kiakasztott, mint Jóskát, mikor váratlanul hazatér a férj .....
Ugyanis nem kevesebbeket állít a kutató, mint hogy: 1. 2006-ig a Lélek fogalom a kutatói körökben is elfogadott fogalom. (Vajon hirtelen mi változtatta meg ezt az álláspontot?) 2. Az agy "önmaga módosítása" - vajon ezt sejtszinten, vagy "lélekszinten" érti a kutató kolléga. Merthogy sejtszinten ugyebár ez lehetetlenség. Ha pedig "lélek- szinten", akkor beismerjük, hogy az agyban "lélekszintű" folyamatok zajlanak ? 3. "Önmaga teremtésére" - még az átalakítás, önmódosítás is abszurd, de a folytonos "önteremtés" ........ szóval -
Úgy tűnik, hogy nem csak mi vitázunk a Lélek kontra agy témában.
Ha nem tudsz semmit nem baj de miért terjeszted ezt ki mindenkire és főleg akkor miért okoskodsz? A lélek létezik,hogy te nem hiszel benne magánügy.Attol még létezik és vannak akik sokat tudnak rola.
Erre is van egy külön topic, ahol az "igazság"-ot boncolgatják abban a kontextusban, hogy az állítása kinek tűnhet hazugságnak.:) Egy részről úgy akar kijönni(nyilván véletlenül), hogy a vallásos az leginkább hazudik, a nemvallásos meg nem(nyilván meggondolatlanságból).:)
"...Nálam 42 év után !!!! is bennem van az a fájdalom, amit egy hosszantartó kapcsolat megszakadása okozott..."
Nem vagy elég alapos.:(....meg lehet azt oldani, hogy az idő haladtával egyenes arányban csökkenjen a lelki probléma. Gondolj bele, hogy a vallások pont azt célozzák meg(kiemelném itt körültekintés kapcsán a buddhizmust), hogy a szenvedéstől szabaduljon meg a lélek. Ha tudatos vagy a szenvedés okáról, már csak azt kell elérned, hogy magad változtasd meg a hozzáállásod, véleményed a fájó dologról. A hinduk filója meg egyenesen egy olyan érzetet állít a középpontba(istenszeretet), amely nem is engedi, hogy ilyen 42 éves szenvedés létrejöjjön. Gondolj bele, ha gyermekként olyan környezetben nősz föl, ahol az Isten van a középpontban, de nem csak "vasárnapi kirándulás a templomban" szinten, ott nem engeded meg magadnak, hogy ilyen mély afférba bonyolódj, hiszen "van" ami fontosabb, mint a "halálos szerelem". De az "isten" minden világkatasztrófának felérő okot/érzetet lenulláz, ha a hívőnek valóban van tapasztalása Róla, akkor nincs az az ok, amely lehúzná olyan mélyre, hogy gyógyszer függősség, vagy más szenvedély betegség "táptalaja" legyen az egyén lelke.
Sajnos minden, ami vallás és hit - az következetlen. Nincsenek egzakt kapaszkodók, mint a materializmusban. Kérdéseidre egy alapvető válasz létezik. Az emberi habitus. Sokezer ember van, aki, ha a beszélgetéseinket végigolvasná, azt sem értené belőle, hogy:"mukk". Kétségkívül - és ezt kelletlenül, vagy sem, de - be kell ismernem, hogy a vallásos emberek eleve determináltan közelítenek minden tudományos problémához. Még akkor is, ha önmaguk, valamelyik tudományágnak az "elkötelezettjei". Ez tény, ezt el kell ismernem. De egy gyermekkora óta vallásos emberből nem lesz egyik pillanatról a másikra materialista, mégha sok kérdésben igazat is ad a "másik oldal"-nak. L E H E T, - hogy ez játszik alapvető szerepet abban, amiről jelenleg úgy gondolkozom, ahogy leírtam.
"Az eltérő (nem agytevékenységre vonatkozó) diagnózisok általában nem információhiányból, hanem - már bocsásson meg, akit nem kívánok megsérteni - trehányságból erednek."
Lásd elkúrt tüdőgyulladás diagnózis. De lehet információhiány is, nehezebb esetekben.
"Az orvos az az emberfajta, aki a legnehezebben ismeri be a tévedését."
Önkritika? :-D ;-)
"De nagyon sok a megválaszolatlan kérdés !"
Így van. Te viszont azonnak ki akarod pótolni a lélekre vonatkozó fantasztikus elképzelésekkel.
"A pszichológiát (részemről) nem sorolnám az orvostudomány ágai közé. "
Azért, mert az agykutatás minden erőfeszítése ellenére pillanatnyilag annyit tudunk az agyról, mint 50 évvel ezelőtt. Ennek kell lennie valamilyen konkrét okának ! Másrészt - főleg az emocionális "központok" ismerethiányában szenvedünk, a vegetatív működés jól feltérképezett. Tehát : olyan, mintha egy sorompó előtt topognánk, de nem jön az a vonat, ami ha elmegy, felnyílik a sorompó és tovább tudunk menni.
Az eltérő (nem agytevékenységre vonatkozó) diagnózisok általában nem információhiányból, hanem - már bocsásson meg, akit nem kívánok megsérteni - trehányságból erednek. Az orvos az az emberfajta, aki a legnehezebben ismeri be a tévedését. Ez ered abból, hogy a laikusok még a leírt zárójelentéseken sem veszik észre a nyilvánvaló ellentmondásokat (én sem, ha a kocsimat rosszul javították meg), tovább nem vizsgált, jelzés értékű, laboreredményeket. De tovább megyek - a saját édesapámat (sajnos hirtelen zajlott minden, nem lehettem ott Nála) a mentőorvos "cerebrovascularis történés" (agyi vérkeringési zavar, trombózis, agyvérzés) diagnózissal adta át a bp.-i ...... kórháznak.(bénulásos tünet nélkül !) Mit tettek - liquvorvizsgálatot végeztek (semmi mást !!!!!!!!!) Reggel hivatott az osztályos orvos és sűrű elnézések közepette közölte velem, hogy ne haragudjak - a beavatkozás előtt nem készítettek EKG-t - Édesapámnak szívinfarktusa volt. Az agy struktúrális felépítéséről, egyes részeinek funkcionális feladatáról, a működés biokémiai anyagairól már régóta sokat tudunk. De nagyon sok a megválaszolatlan kérdés ! Csepp a tengerben, hogy néhány funkció helyét sikerült azonosítani (éhség, düh, alvás, stb.) Sok esetben viszont (pontosan az egzakt diagnózis felállításához szükséges) általános ismerethiány az oka a homlokegyenesen más diagnózisoknak. A pszichológiát (részemről) nem sorolnám az orvostudomány ágai közé. Had ne ragozzam, hány érvem van rá. Csak egy vicc: Két pszichológus ballag a vasúti sínek között, elmerülten vitáznak. Jön a vonat, az egyiküknek sikerül félreugrani, a másiknak az egyik lábát elviszi a vonat. Mire a másik föléhajol és gondterhelten mondja: "Öregem, ezt azért meg kell beszélnünk". Uff.
Nem adtál választ arra, miért vagy ennyire kritikátlan a lélek elképzelésével szemben (bizonyára nem véletlenül kerülöd ezt a kérdést). Az még az agykutatás egy helyben topogásához képest sem információ.
