Érdekes amit írsz. Úgy tudtam, hogy Einstein épp azért nem (vagy azért sem) szerette a kvantumfizikát, mert valamelyest ellentmondani látszott a fénysebesség határsebességének mivoltával.
Tudsz adni bővebb információt, hogy mire alapozod amit írtál?
"Azért Einsteinnek voltak megérzései. Nyilván ha a fénysebesség határsebesség, ennek érvényesnek kell lennie a kvantumfizikára is."
Einstein csak bizonyos - általa körülírt jelenségek kapcsán feltételezte a fénysebesség határsebesség voltát. (külön jelezte is, hogy feltételezése nem tarthat számot általános érvényre - hanem csak az általa taglalt speciális esetekben )
A képek koincidenciák vannak számolva.Csak egy foton létezik, de a két szubkvark kétfele megy.A koincidenciát mérő elektronika csatolja össze a két felet. Pontosan nem tudom hogy, de most ez mellékes.
A subquark modell szerint történik minden. Csak egy foton detektálási valószínűséget számolok.
A görbe nem varázslattól javult meg, hanem azért, mert az összes lehetséges utat összegezni kell, és az legelőszőr nem volt helyesen felírva. Tehát a hullámtulajdonság sem tünt el, ugyan úgy kell a subquark mozgását számolni, mint bármi más részecskének a mozgását.
Az első ábrán a forgási irány normál és nincs radír.
A másodikon ellentétes a forgás. Meg van jelölve az útinfó. (rot_direction=-1.0;)
A harmadikon van radír. (add_polarizer(&_ds,(0*45)/radian);)
A negyediken van radír. (add_polarizer(&_ds,(1*45)/radian);)
A ötödiken van radír. (add_polarizer(&_ds,(2*45)/radian);)
Azért Einsteinnek voltak megérzései. Nyilván ha a fénysebesség határsebbesség, ennek érvényesnek kell lennie a kvantumfizikára is.
Már ha valaki nem talál hibát ebben az egész levezetésben.
for(int ds_x=0;ds_x<400;ds_x++)//Ds position -+4mm { int photon_counter=0; int maxphoton=550; int maxwide=20;
for(int p=0;p<maxphoton;p++)// max number of photon { double phase_a=M_PI*2*doublerand(); double ds_distance=1250.0-420.0;//mm 125-42 cm double ds_distance2=980.0+420.0;//mm visszafele a restol BBO-ig + dp_distance double dp_distance=980.0; //98 cm double wavelength=702.2e-6;//mm e-9m double k=2.0*M_PI/wavelength; vec2d amp_dp,amp_ds; amp_dp.x=0; amp_dp.y=0; amp_ds.x=0; amp_ds.y=0;
ds_distance+=0.0; double hole_dist=0.2;//0.2 double hole_wide=0.2;//200 micrometer wide int hole_side=(rand()%1000)/500;//vagy a) vagy b) mert a masik Dp fele megy
double ds_pos=4.0*(double)(ds_x-200)/200.0;//+-4mm Ds position
for(int ds_x=0;ds_x<400;ds_x++)//Ds position -+4mm { int photon_counter=0; int maxphoton=400;//1500; int maxwide=20;
for(int p=0;p<maxphoton;p++)// max number of photon { double phase_a=M_PI*2*doublerand(); double ds_distance=1250.0-420.0;//mm 125-42 cm double dp_distance=980.0; //98 cm double wavelength=702.2e-6;//mm e-9m double k=2.0*M_PI/wavelength; vec2d amp_dp,amp_ds; amp_dp.x=0; amp_dp.y=0; amp_ds.x=0; amp_ds.y=0;
ds_distance+=0.0; double hole_dist=0.2;//0.2 double hole_wide=0.2;//200 micrometer wide int hole_side=(rand()%1000)/500;//vagy a) vagy b) mert a masik Dp fele megy
double ds_pos=4.0*(double)(ds_x-200)/200.0;//+-4mm Ds position
"Itt az utolsó mondatodra azt mondanám, hogy nem tudja. Mert nem kell tudnia. Ugyan az van Ds-ben koincidencia számlálóval, anélkül, mindig. Egyszerű haranggörbe. Bármit csinálhatok a p-ágban, Ds -t nem érdekli. Csak annyi a különbség, hogy utólag két interferencia mintára tudom bontani a Ds ábrát. Szerintem. Nem így van? Akkor hogyan?"
Egy nappal ezelőtt azt írtam volna, hogy nincs igazad.
Most azt kell mondanom, hogy igazad van.
Einstein nyert, nincs távolhatás. Vagyis most úgy látszik.
"És egy egymondatos kérdés a végére, csak mert annyira alapvető kérdés: ha a Ds-beli összes becsapódást nézem, akkor mindig ugyanazt látom függetlenül a Dp ágban történtektől?"
Ebben a kérdésben több buktató is van, ami kétértelművé teheti akár a ráadott válaszokat is.
Egyik részről, soha nem látod ugyanazt, a fotonok mindig máshova csapódnak. Olyan értelemben ugyanazt látod, hogy soha nincs interferencia.
Egy nappal ezelőtt azt írtam volna, Dp ágbeli történésektől függ a Ds fotonok számunkra láthatatlan tulajdonságainak eloszlása. Ezt sugallja a QM.
De az egész nem ilyen egyszerű.
A többit nem ide írom, mert nem akarok crackpot gondolatokat írni egy konzervatív topikba.
"
Nos, hogy néz ki ez az egész a subquark modellben?
Az előbb már leírtam a három lehetséges esetet.
A) fél foton és B) Dp fele
A) fél foton és B) Ds fele
A) fél foton Dp fele és B) Ds fele
A Ds önálló interferencia/nem interferencia képét a második eset adja meg.
Az entangled mérést viszont a harmadik eset. Igazából a két halmaz független egymástól, pont úgy, ahogy a QM számolási módszere sejtette.
for(int ds_x=0;ds_x<400;ds_x++)//Ds position -+4mm { int photon_counter=0; int maxphoton=400;
for(int w=0;w<maxphoton;w++)//slit wide and max number of photon { double phase_a=M_PI*2*doublerand(); double ds_distance=1250.0-420.0;//mm 125-42 cm double dp_distance=980.0; //98 cm double wavelength=702.2e-6;//mm e-9m double k=2.0*M_PI/wavelength; vec2d amp_dsdp; amp_dsdp.x=0; amp_dsdp.y=0;
ds_distance+=0.0; double hole_dist=0.2;//0.2 double hole_wide=0.2;//200 micrometer wide int hole_side=(rand()%1000)/500;//vagy a) vagy b) mert a masik Dp fele megy
//Dp side dp_distance+=0.0;//hatrebb? #if 1 // ha az egyik fel megy Ds - res - radir - Dp //akkor a masik fel megy Dp - radir - res - Ds if(hole_side==0) add_amp(&_dsdp, phase_a + dp_distance*k,0.5,-0.5);//ha Ds normaliranyu, ez forditott if(hole_side==1) add_amp(&_dsdp, phase_a + dp_distance*k,0.5, 0.5);//normal // add_polarizer(&_dsdp,(3*45)/radian);//3 5 7*45 polarizator Dp elott
//Ds side if(hole_side==0) add_amp(&_dsdp, phase_a + dist1*k,0.5, 0.5);// normal if(hole_side==1) add_amp(&_dsdp, phase_a + dist2*k,0.5,-0.5);// forditott forgasi irany #else //csak a resek fele megy a ket fel foton add_amp(&_dsdp, phase_a + dist1*k,0.5,0.5); add_amp(&_dsdp, phase_a + dist2*k,0.5,0.5);// normal forgasi irany // add_amp(&_dsdp, phase_a + dist2*k,0.5,-0.5);// forditott forgasi irany #endif
if((probalbility(&_dsdp))>doublerand())//mindig csak egy foton van photon_counter+=1; } pixel(ds_x,500-photon_counter,0xffff00); }
Sokszor írtam, hogy valami miatt szerintem Feynman-Wheeler elmélet a helyes. Hogy miért? Sok olyan dolog történt velem, ami csak egyféleképp magyarázható: az emberi agy néha félelmetes pontossággal "megjósól" véletlenszerű eseményeket.
Aki egy ilyen nagy pontosságú élményt előszőr átél, az megilyed, annyira megmagyarázhatatlan. Huszadjára már nem az.
Nos kijavítható a hiba, és pont az időbeli megfordítással. De ez sejthető volt, ugyanis a subquark elmélet szerint a foton két subquarkja ellentétes irányba mozog az időben.
Miután a googlen fenntlesz, ide is felteszem a megoldást.
for(int ds_x=0;ds_x<400;ds_x++)//Ds position -+4mm { int photon_counter=0; int maxphoton=400;
for(int w=0;w<maxphoton;w++)//slit wide and max number of photon { double phase_a=M_PI*2*doublerand(); double ds_distance=1250.0-420.0;//mm 125-42 cm double dp_distance=980.0; //98 cm double wavelength=702.2e-6;//mm e-9m double k=2.0*M_PI/wavelength; vec2d amp_dsdp; amp_dsdp.x=0; amp_dsdp.y=0;
//Dp side dp_distance+=0.0;//hatrebb? add_amp(&_dsdp, phase_a + dp_distance*k,0.5,0.5); add_polarizer(&_dsdp,3*45.0/radian);//polarizator Dp elott
//Ds side int hole_side=(rand()%1000)/500;//vagy a) vagy b) mert a masik Dp fele megy double ds_pos=4.0*(double)(ds_x-200)/200.0;//+-4mm Ds position //Ds side a)Hole double holex=hole_dst/2.0 + hole_wide*(double)w/maxphoton;//hole double t=sqrt(sqr(ds_pos - holex) + sqr(ds_distance)); if(hole_side==0) add_amp(&_dsdp, phase_a + t*k,0.5,0.5);
Ekkor nem két valószínűséget kell számolni, hanem egyet ugyan úgy, mint az egy foton- két rés esetében. Az eltérés csak annyi, hogy az egyik fél mehet a Dp fele, a másik a Ds fele valamelyik résen. Ekkor "közös" a fotondetektálás. Valójában egyetlen foton két feléről beszélhetünk.
A többi eset kiesik, hisz amikor a két résen megy át a két fél, akkor nem megy semmi a Dp fele.
Itt az elletétes fázis 90 fokos radir polarizátorral. A program a radírt a két rés után rakja be. így van értelme az egésznek. Az interferencia minta szinte teljesen megegyezik a PDF-ben található ábrákkal.
A valóság annyival dúrvább, hogy itt a polarizátort betehetem a másik ágba is.
Miért esik felére a radírnál a fotonszám? Mert a radír egy egyszerű polárszűrő, márpedig alap, hogy a polarizátor a polarizálatlan fény 50%-át engedi át.
1.) egy rés nyitva 2.) kettő nyitva azonos forgási iránnyal
3.) két rés nyitva ellentétes forgással 4.) két rés nyitva ellentétes forgással + Ds előtt radír polarizátor
5.) radír polarizátor a Dp előtt, de klasszikusan nyilván nincs interferencia minta.
A program egyszerű forgó vektorral számol, nem akartam bonyolítani az egészet komplex számokkal. De Feynman is így mutatta be a QED-et.
Az 1. és a 2. ábra jól mutatja, hogy 2 rés esetén a maximum fotonmennyiség a konstruktív helyeken 4 szeres.
Az ábra szélein azért nem megy le nullára a detektálás, mert nem egy keskeny lézernyalábbal számoltam. Lehetne bonyolítani, de felesleges. A lényeg jól látszik.
for(int ds_x=0;ds_x<400;ds_x++)//Ds position -+4mm { int photon_counter=0; int maxphoton=400;
for(int w=0;w<maxphoton;w++)//slit wide and max number of photon { double phase_a=M_PI*2*doublerand(); double ds_distance=1250.0-420.0;//mm 125-42 cm double dp_distance=980.0; //98 cm double wavelength=702.2e-6;//mm e-9m double k=2.0*M_PI/wavelength; vec2d amp_ds,amp_dp; amp_ds.x=0; amp_ds.y=0; amp_dp.x=0; amp_dp.y=0;
Polarizáljunk két fénysugarat egymásra 90 fokban. Tegyünk mindkettő elé a polarizálciós irányukra 45 fokban álló polarizátorokat. Tudjuk, hogy mindkettőn a fény 50%-a fog átmenni. A közös detektálás 25% lesz.
Ez egy fontos lépés a megértés fele. Miért? Mert be kell látni, hogy ha a BBO kristályból kilépő fotonopár polarizáltsága véletlenszerű irányú, de mindig egymásra merőleges, akkor mindig előfordulhat olyan eset, mint a fenti. Mindenféle polarizátor állásnál kell valamennyi fotontpárt detektálni.
Csakhogy az entangled fotonoknál az egyenlet 0.5cos2(p1-p2) ami 90 foknál 0 közös fotondetektálást ad.
(merőleges esetben 0.5sin2(p1-p2)) ami 0 fokra ad 0 valószínűséget.)
Márpedig ez logikailag nem egyeztethető össze a Malus-törvénnyel és a klasszikus fény viselkedésével.
Ha az entangled fotonpár fix polarizációjú lenne, akkor nem lenne gond, csakhogy ez könnyen ellenőrízhető egy forgatott polarizátorra. A fotonoknak nincs polarizációs irányuk amikor a BBO kristályból kilépnek.
