A "Tour de Hongrie" kecskeméti rajtja körül lábatlankodtam ma. Feltűnt egy huszonévesnek és negyvenkilósnak tűnő hölgy, a viselkedéséből látszott, hogy az egyik csapat házi fotósa, nevezetesen a Co...is pénzintézet kocsijába ült be végül. Nagyon profi hevedereken 3 (három) D5 lógott rajta, különböző objektívekkel. Nem tudtam nem fejszámolni, a végösszeg igencsak elérhette a 8 számjegyet.
Két dolgon is elgondolkodtam.
1) Kell ez valóban? Úgy értem, egy biciklisek körül ugráló kismókus tényleg nem tud önmegvalósítani egyetlen zoommal-kamerával? (( és milyen szakmai háttérrel lehet kiérdemelni egy ilyen munkahelyet? )))
2) Ennyire kell szórni az ügyfelek pénzét? Ha a fotóskislány (nyilván csak járulékos) költségeire nyolcszámjegyű összeget költenek, mennyivel támogatják a kerékpároscsapatot?
Nincs baj az IKEA keretekkel, mutatosak, megfizethetok. Ha nem kell sokat mozgatni oket, vagy cserelgetni bennuk a kepet, akkor esszeru megoldas olyat venni.
... meg milyen alapanyagra, meg milyen kerettel, meg milyen és mekkora paszpartuval? Nekem ez bonyolult. Szerintem ehhez érzék kell, mint a rajzoláshoz, vagy a festéshez.
Hááát, eddig ez nem jött be. Mindegyik a nyakamon ragadt. Egy kivételével. Úgyhogy többet nem próbálkozok. Fotó ide, fotó oda, inkább elő sem veszem a masinát, nehogy megint bajba kerüljek.
Köszönöm, hogy megosztottad a véleményedet. Elgondolkoztatott a kép keretezése is. Én még soha egyetlen képet sem nagyíttattam ki, hogy feltegyem a falra. Sem filmeset, sem digitálisat. Pedig biztosan van egy-két jól sikerült, ami megérdemelné. Kép keretem is van vagy 50-60 darab. Hazudok. Egyet kinagyíttattam anyumnak. Neki nagyon tetszett egy pipacsmezős fotóm. Megkapta szülinapjára keretezve.
Nem is tudom mi lehet az oka, hogy nem nagyíttatom ki. Talán az, hogy nem értek hozzá. Nem tudom eldönteni, hogy érdemes e a fotó az előhívásra. E miatt inkább csak winchestertöltelék minden fotóm.
