Azert, hogy nevessunk, de ne kinevessunk, sirjunk, de ne rikassunk, vitazzunk, de ne veszekedjunk. Hogy meseljunk, elemezzunk, kibeszeljunk, segitsunk es talalkozzunk. Oregnek, fiatalnak, dolgozonak, haziasszonynak, ujnak, es foleg reginek, itthoninak es kulfoldinek. Felvetel kerese: mikoltekkukacgmailpontcom
Topikszabályok a 0. hozzászólásban.
emmeg minden makrogazdaságnak saját szabályai vannak, olyanok amelyek mindegyik félnek jók. Ha nektek így jó, akkor ez van rendben, ahol meg az jó, hogy mindenki olvas mindent, ott meg az! Egyik se jó, vagy rossz!
tudod micsinálnék, ha én lennék Alíz??? aszondám ennek az önérzetes manjone lánynak, hogy "takaríttasson nálad a tököm ezek után, úgy élsz, ahogy akarsz és csinálj amit akarsz, ha nem akarod, nem segítek baszki!! " aztán jóvan! de be kell látnod, vannak anyák, akik akkor is tenni akarnak mindenképpen feltétlen valamit, amikor nem kéne!!:)) be kell lássad igazán!!!:))
mer kábé annyi, hogy neked magyarázzak, mintha otthon a tévészekrénynek magyaráznék!!!:)) azé!! :)) és most már nem kell a kajád se!:)) antigónisztikus az ellentét közöttünk, legjobb lesz, ha ezentúl tartjuk az örök haragot is! Minggyá le is írom hopgy még miket gondolok rólad!!:))
en egyebkent gond nelkul belenyulhatok a ferjem taskajaba, telefonjaba, mailjeibe, leveleibe es az eletebe, viszont pontosan tudom, hogy ot ez nem zavarja, es o is tudja, hogy engem sem zavar, ha o ezt teszi. szerintem ez a kulcs: hogy vegyuk figyelembe a masik nunukejet.
Konkrétan nem költöznék vele össze. És nem csak fizikálisan lehet ütni. Én tutira leüvöltöttem volna a fejét, és mondom azonnali zárcsere. Ahogy nem olvasgatom mások leveleit és naplóját az engedélyük nélkül, úgy nem megyek be egy olyan lakásba, még jó szándékkal se, ahová nem hívtak, vagy nem kértek meg, vagy nem engedték meg, hiába van kulcsom. Én például nem nyúlkálok a párom táskájába és pénztárcájába sem, mert nem. Ha mégis valami kellene, akkor szólok neki, és ha ő azt mondja, hogy ott van és vegyem ki, na akkor megteszem, de csak úgy nem, hiába tudom, hogy ott van, amit kerestem.
Jól van, szívem, akkor esetleg írd le, mit gondolsz arról, hogy valaki kérés és előzetes megbeszélés nélkül (vészhelyzet kivételével) bemegy a másik különálló lakásába/lakrészébe. Most hagyjuk a takarítás részét.
tisztelt feljebbviteli bíróság!!! nem a tárgyalóteremben vagyunk, kéretik a szavaimat nem kicsavarni, hanem konkrétan azt olvasni amit írtam, és megpróbálni annak értelmezni, ami, nem belemagyarázni és továbbfejleszteni:)))
Zsombi, ha megköszönném, akkor máskor is felküldené hozzám a takarítónénit. Ha megköszönném, az azt jelentené, igen, anyu, neked van igazad. Pedig nincs igaza! A kéretlen segítség nem segítség, pláne, ha burkolt kritika az alapja! Ha nem beszéltük volna át négyszázötezerszer, hogy ne zargassák a privátszférámat és nyugodjanak már bele, hogy én egy trehány disznó vagyok, valamint hogy nem vagyok hajlandó a takarítónőjüket megtűrni a lakásomban, akkor megköszönném. De mivel tudják, hogy ez nálam a gumicsont, semmi de semmi megköszönnivalót nem látok benne!
Szerintem ők kvázi két külön lakásban élnek. Társasházfélét csináltak a házból. Márpedig ha külön lakásban élnek, az nem együttlakás. Még akkor sem, ha az egyikből a másikba át lehet menni kabát és cipő nélkül, ami szerintem abszolút a nem ideális kategória. Én mivel egy agresszív kismalac vagyok :-))) egy ilyen szituációra konkrétan ütnék, de minimum zárat cserélnék. Az én házam, az én váram.
Szerintem az együttlakásban mindkét fél együtt lakik, nemcsak az egyik a másikkal. Életkortól függetlenül tisztelni kell a másik magánszféráját. És valóban felesleges megsérteni, megbántani a másikat - a kéretlen takarítással is. Nem nagyon látok benne megköszönnivalót.
tudod te nagyonokos béka, az együttlakás már csak ilyen. Néha egymás agyára mennek, alkalmazkodni kell. Nem hiszem, hogy manjonére a meglepetés erejével hatott, hogy milyen az anyja takarítási mizériája, amikor összeköltözött vállalta az együttlakás előnyeit, hátrányait (asszem:) És mivel ő a fiatalabb, neki kell jobban alkalmazkodnia. Még akkor is, ha akkora rettenet történik, hogy kitakaríttatnak nála! De túlspirázzuk szerintem , én aszondom, hogy egy köszönöm elég lett volna és később egy alapos átbeszélés. De megsérteni, megbántani felesleges volt - szerintem!