Megláttunk egy csoport magyarmarha tehenet a zagyvaparton legelészni. Teleobi föl, de gyerünk közelebb. Ám amikor már olyan közel értünk volna hogy fotózhattunk volna, az egyik tehén hirtelen megfordult, és akkkor láttuk hogy ez bika! termetesebb volt mint a többi, nagyobba és hosszabbak a szarvai. A fejét leszegte, a farkát felcsapta és lépet egyet vagy kettőt felénk, ha jól emlékszem. A viselkedése annyira fenyegető volt, ahogyan a teheneket védte, hogy - bennem legalábbis - meghűlt a vér. Biztos vagyok benne ha még egyet lépünk felé, nekünk rohan, se kikötve se semmi nem volt. Oszt akkor jónapot. Balra a folyó - ezek nem szarnak be a víztől -, jobbra egy hatalmas mező, gyakorlatilag nincs hova futni, másodpercek alatt utolért volna. Szépen elkezdtünk hátrálni, én csípőből vaktában készítettem 2-3 képet, de ahogy egyre távolodtunk a bika egyfolytában minket figyelt. Had ne mondjam, sok 100 méter kerülővel mentünk tovább, de közben láttuk hogy még olyan messziről is szemmel tart minket.
Én a Mecsekben túráztam sokat, de ott nem volt jellemző a kutya. Ha találkozol egy mérges példánnyal, akkor ordítva hadonászva kell felé szaladni, általában megrémül és eliszkol. Ha nem jön be, akkor szarban vagy, mert mégjobban felhúzza magát.
Hülyék mindenhol vannak, de ebből a szempontból is jobbnak tűnt Pécs. Egyszer egy kilátóhoz mentem egyedül és a csövesek ott aludtak. Akkor megrémültem, de meg folyt a nyáluk annyira aludtak...
Korábban elég sokat táboroztam és túráztam, kölköket is vittem. Minden évben került legalább egy kényes helyzet: főleg kutyákkal és ittas népekkel. Olykor kemény dologra kényszerültünk (mondjuk eltörni a kutya lábát, bordáját), de megúsztuk a nagy bajt. Mostanában meg ott a dslr a kézben, és ritkán vagyok terepen teljesen nyugodt. Mondom, arra jutottam, jobb, ha többen megyünk.
Elég nagy az esélye, hogy ne akadjon össze az ember ilyen emberekkel, kutyákkal. Legjobb azért ezekre felkészülni. Nem szabad elbagatelizálni. A drága technikával meg elég nehéz szaladni, hiszen minden szét van szedve, ki van bontva.
Én például nem szivesen vetném be az állványomat, mert után dobhatnám is el.
Valamilyen legális védekező eszközt be kéne szerezni. Ezen el kéne gondolkozni.
Pontosan így van ahogy mondod, a hajléktalanok télen behúzódnak a városba. de tavasszal mennek kifelé, építik a retek sátraikat, koszolnak, szemetelnek, a csodaszép környezetet bepiszkolják ürülékkel meg mindenféle sz@arral. ;( Nyáron olyan messzire ki kell menni ahhoz, hogy érintetlen természetet fotózhassak, hogy lassan fél nap kell hozzá. Plusz ott vannak a sihederek, a nyári szünetben gazdátlanul mászkáló kamaszok, kimennek sátorozni, ami fasza dolog, ugrálják a seggeseket a 35 fokos melegben megbuggyant Zagyva vizébe, meg ordítoznak az ember után, látván a fényképezőgépet, hogy mi van vazze, kukkolni jársz ide? Gyere vissza szétverjük a pofád! Holott a legutolsó dolog lenne az, hogy én az ő társaságukat keressem. Nyugit szeretnék ilyenkor és egy lelket se lássak.
Ne is mond, attól én majd beszartam! Ha még egy lépést teszünk felé, biztos nekünk jön! ;) Azért nem futottunk csak szépen hátrélgattunk. Én lőttem egy kockát róla oszt jónapot. Bika volt egyáltalán? ;)
Téli hidegben szerintem nincs ott semmi baj . Én csak kétszer jártam arra ,de mind a kétszer kemény téli idő volt hóval ,mínuszokkal ,és jele sem volt kóbor kutyának ,vagy kóbor kisebbségnek :-) Ezek az állatfajták nem bírják a megpróbáltatásokat ,ilyenkor elhúzódnak a vackukba :-)! Jó időben még nem jártam arra ,de olyankor is ,szerintem csak a "falka " veszélyes ,mert egyedül ezek a jószágok kerülik ez embereket . Viszont "falkában " már van közöttük hangadó ,és ilyenkor már veszélyt jelenthetnek ./a drága technika még gondolatokat is ébreszthet a tompa fejükben :-) /
Mondom engem még csak meg se kergettek a kutyák csak beparáztam, a hajléktalan meg talán látta, hogy az állványom elég súlyos darab. Ezen kívül elmondhatom, hogy az a ritka amikor egyáltalán emberrel találkozom.
gyerekek ne szórakozzatok már nincs itt semmi vész, nem annyira veszélyes ez elvégre nincsenek medvék meg ilyesmik itten úgy hogy pánikra sincs ok engem most első alkalommal támadtak meg kutyák (5 jöttek rám de miután az egyiket elintéztem az állvánnyal a többi eliszkolt - mondjuk az állványból is letört egy darab) én Istvánnal szoktam járogatni de őt kb egy éve ismerem csak azelőtt tök egyedül jártam ki és soha semmi gondom nem volt
Sokat latolgattam a megoldásokat a terepi atrocitások (nemcsak lehetősége) miatt. Természetjárókkal -a dolog természete szerint csoportban vagyunk- a kutyákkal megbírkózunk, elég a látvány vagy néhány túrabot-akácsurja. A fotózás csendesebb műfaj, a technika pedig nyálcsordító csali + a technikával nem lehet csapkodni még csak úgy simán elszaladni sem. A gázpisztoly nem túl meggyőző, ami ettől komolyabb az meg tilos. Arra jutottam, hogy 2-3fős társasággal érdemes terepre menni, felkészülve arra, hogy nem tudsz mindent megfotózni, amit szeretnél.
Hát nekem még csak ez a két afférom volt és a kutyák se jöttek úgy nekem, csak 2-3 méterről ugattak, de azért befostam egy kicsit. ;) A hajléktalannál viszont fölment az adrenalin meg a pumpa is, egy fejjel nagyobb volt nálam de elég rozoga, és nálam volt az állvány, amit nem haboztam volna széttörni rajta ha megpróbálja elvenni a gépem. Végül odébbált békével. Tény hogy jobb párban vagy többen menni ezért is meg a társaság miatt is. :)
