Kék tó, tiszta tó (János vitéz)
"Kék tó, tiszta tó, melyből az élet tüze támad,
Add vissza nékem, óh, szép szerelmes Iluskámat.
Kék tó, tiszta tó, sokkal vagy szivemnek adósa.
Add vissza nékem őt, s légyen tied ez a rózsa."
/Magyar nóták…/
DE: NEMCSAK KÉK, HANEM -MINDEN AMI SZÉP...LÉGY ÜDVÖZÖLVE:-)
de jó lenne ha minden fehér és fekete volna - a hóban nyomokat csak nyomokban hagyva láthatatlan mezőkön feküdni hanyatt csillagokat csak úgy nézni a szemeidben kozmoszt vélni mélyen álomba zuhanva éjjel álmodni a sötétséggel kapukban vágyakozva te rád várva ráköszönni a távozókra
de jó lenne ha minden sárga és bíbor volna - ha a föld és ég egybefolyna valahol a horizonton egy ponton ahol a végtelenek találkoznak ahol vége a világnak néha mégis a napba nézni ámulatból feleszmélni zuhanni a fénybe maradni ha menni kéne
de jó lenne ha minden zöld és kék volna - szélben állva várni vonatokra amiről valaki talán leszáll egyszer nagy bőröndökkel kezében merészen tavaszt hinni a télben egy tó partján ami Sehol van szavakat tudni sehonnan hallani egy hangot a zajban hinni süketen és vakon élni végtelen és meghalni nagyon
Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jő az alkonyat, mint ha szellő jelzi a förgeteget - ezer pici jelből tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel a nap sugarát, fagyos téli este jégcsap csillagát, mint az alma ízét, tejet , kenyeret - pedig nem is láttalak még, úgy ismertelek.
Mint a fény az árnyat, záport a virág, mint patak a medrét, madarat az ág, mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget - mindenkinél jobban téged így szerettelek .
mert nem kérdezted, hogy vagyok, hogy megy sorom az erdőn innen, merre fordulnak álmaim, van-e béke, ami segítsen, ötlet, játék, ami feloldjon vas vizek kútjai között;
nem firtattad, mi nő a kertben, mi fogy a polcon, mi a szívben: kisarjadt bennem a harag, hogy méltatlanul vártalak, hogy elsiettem a jövendőt, mint horgonyvetést a hajó, hogy lombját vesztett percet erdőt faggathatnék, de mire jó, de mire, de kire, hová -
nem kérdezlek, te sem kérdeztél. Elindultál karom közül, és lám a szóvivő szél megtér, a bú hegye egeret szül, a bú forrása szökni próbál -
visszanéztél a fordulónál, mire gondoltál, mire nem?
(Csönd gyűl felmagzó füveken, kérdések kalászai érnek, küldöm a holdat, ha eléred, ha megérted... Vitorla vásik jó kikötők jó fároszáig.)
"Ha valaki nem érti a hallgatásod, nem értheti a szavaid sem. Ha nem látja szemeidben a ki nem mondott szavakat, a könnyeket mi sosem gördül le, nem látja meg igazi arcodat. De sose add fel önmagad. Mert az már nem a Te arcod." /Angyalka/
"A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben. Ízed, miként a barlangban a csend, számban kihûlve leng s a vizes poháron kezed, rajta a finom erezet, föl-földereng."