Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Én is megértem, hogy nem könnyű valakinek (amúgy nekem se, a három gyerekkel, azt is elég gyanakodva méregetik műveltebb körökben) csakhogy engem meg sért ez a nagy ellenségesség, és nem hiszem, hogy mindenki megérdemli.
"all in all: a túl nagy komfort ellustít és elront:)"
Megint visszaérkezünk a kályhához: mihez képest lustít és ront el? :D Van, amikor napokig szinte a lakásból sem megyek ki, máskor 2-3 órákat alszom meló közben. A fő a rendszertelenség. :-) Egy rendszeres életmódtól valszeg becsavarodnék. Nem volt egyszerű a katonaság sem, de ott is adtam magamnak lehetőséget a lazításra és a 24 órás szolgálatok kellően rendszertelenné tették az ember életét. :D
1. Nálunk nem az időjárás a beszélgetés királynője, tehát senki nem tudja, hogy te max. arról szeretnél. Biztosan lehetne hozni példát olyan kultúrára, ahol szintén ilyen bizalmas jellegű a társalgás. Az emberek általában szinte mindenről megkérdezik a másik embert, arról is, hogy milyen az óvoda, adott helyzetben ennél sokkal bizalmasabbat, mert itt ilyenek, és tudod, ha Rómában vagy, viselkedj úgy, mint a rómaiak. : ))) 2. Oké, gyakran kérdezi, te meg unod. Miért nem mondod azt, hogy ne kérdezze meg többet, mert nem akarsz gyereket sose? És ha megint megkérdezi, lehet emlékeztetni, hogy megkérted, hogy ezt ne kérdezze meg, mert más válaszod nincs és nem is lesz. 3. Azt hiszem, volt olyan időszak, amikor gyereket akartál. Nehéz elhinni, hogy már egyáltalán, egy kicsit se akarsz, akkor se, ha lehetne. 4. Ezt mondják? Vagy csak feltételezed, hogy ezt gondolják?
nekem van normális gyerekes barátnőm és nem normális is (= én másképp csinálnám, elismerve, h könnyen dumálok:)
egyszerűen a világ nem kedvez a gyerekes anyáknak, se család, se munkahely, se semmilyen oldalról. a házasságot (kapcsolatot) is próbára teszi. azok a tulajdonságok, amik kellenek az anyasághoz, nem divatosak manapság. stb.
A durva válaszokra azért van szükség, mert a kérdezők már élből átlépnek pár határt, amit nem kéne:
1. nem fogják fel, hogy ez magánügy. Nem kérdezünk rá erre. Az angoloknál az időjárás a legdurvább téma, amiről beszélni lehet nyíltan, nekem tetszene, ha itt is így lenne. 2. ha egyszer már válaszoltam valamit, és nem értett belőle, legközelebb durvulni kell, hogy értse. Nem, ahogy a múlt héten nem akartam gyereket, most sem. 3. a kérdezés rögves együttjár a tanácsadással is, úgy mint orvosok telefonszámának kínálgatása, példabeszédek, kinek hány próbálkozás, mennyi anyagi áldozat után sikerült, ők a valóságos hősök. Én meg a selejt, a gyáva, aki meg sem próbálja. 4. Rohadjak meg, én a kényelmes, karrierista némber, miért nem próbálkoztam a huszas éveimben.
Mondjuk, kicsit ellentmondásos a dolog, de látod, ő rájött, miért kellett volna neki gyerek. : ))) A Jób lázadásában is fontos volt, hogy ki örököl majd...
természetesen vannak az egészségtelenségnek fokozatai, ezt nem vitatom:)
de attól még tény, h 25--26 fokra fűteni egy lakást felnőtt embernek nem egészséges. a 8 óra alvás az ok, és a nyugalom is, bár ez utóbbi egyéni, mint tudjuk: aki akar, bármin tud idegeskedni és viszont. a lustálkodás viszont szintén nem egészséges:)
all in all: a túl nagy komfort ellustít és elront:)
"uis a túl meleg, a túl sok étel, a túl sok alvás stb nem egészséges."
Háát, ha elnézem a középkorú korosztályomat, sok, szemlátomást egészségtelenebb ember van, akik nem úgy élnek, mint én. :-) (Lakásban 25-26 fok, 8-9 óra alvás, sok-sok nyugalom (melón kívül). :-) )
A harmadik már lehet, de általában azért kettőt terveznek, mikor elmennek szülni, nem? Sőt, egyik barátnőm hármat tervezett, aztán úgy döntött, hogy neki kettő is elég, mert így is majdnem megbolondul. : )))
Vicces, hogy mindig abból indulunk ki, hogy a gyerekvállalásnak nem lehet racionális oka, és oda lyukadunk, hogy te szereted a kényelmet. : ))) De mondom, hogy nekem ezzel semmi de semmi bajom. Azt akartam tegnap írni, hogy azokból a beírásokból, amiket a gyerektelenek ide produkálnak, állandóan úgy érzem, hogy a környezetükben nincsen egyetlen normális gyerekes se. Ezt nem értem, mert az én környezetemben senki nem cseszeget senkit azért, mert nem vállal, vagy még nem vállalt gyereket. Illetve, ez így nem igaz, mert a szüleim korosztálya cseszegeti őket általában, de az én korosztályom már nem, nem is értem, miért tenné. Az is igaz, hogy az egyik gyerektelen barátnőm Angliában él, és akárhányszor beszélünk (elég ritkán, sajnos), mindig szóba kerül az is, hogy ő még - és valószínűleg ez így is marad - nem akar, de ezt nem veszi cseszegetésnek, igaz, legtöbbször nem is én hozom fel a témát, de ha úgy adódik, akár én is rákérdezek, és mégsem érzi cseszegetésnek. Mondjuk, az igaz, hogy ha azt mondaná, hogy sose fog akarni, akkor utána már valószínűleg nem kérdeznék rá. Viszont nem értem, hogy miért kell szándékosan durva válaszokat kifejleszteni egy érdeklődésre. A Bridget Jonesban van a Pöffeszkedő Családos kategória, abban is azt furcsállom, hogy aki családos, rögtön belekerül, mintha bárminemű empátikussága csak család - és főleg gyerek - nélkül lehetne az embernek... Biztos így kell ehhez hozzáállni? - Ez már amúgy mindenkinek kérdés, nem csak Botsinkainak. : )))
pedig érdemes ám kicsit lemondani a komfortról, uis a túl meleg, a túl sok étel, a túl sok alvás stb nem egészséges. és szerintem a túl nagy nyugalom se:)
Mondjuk ezt érdemes lenne korosztályonkénti bontásban is elemezni.
Gondolok itt arra, hogy pl. az 1980-ban 30 éves magasabb végzettségű gyerektelenek (megérzésem szerint) nagyobb arányban vállaltak gyereket, mint a 2000-ben 30 évesek.
Jaja, gyerek után az addig sikeres (igéretes karrier előtt álló) nők egy elég jelentős része HTB leszen... ha nem is teljesen, de a gyerektelen szintet nem tudják hozni. Botsikainak is igaza van: a htb honfitársnők lelkesebben vágnak bele a gyerekprojektbe.
Addig ennek sincs igazán értelme, amíg az okáról nem tudunk semmit. Egyszer egy kárpataljai nő mondta, hogy neki teljesen meglepő, hogy az emberek úgy akarják a gyerekeiket egyetemre járatni, hogy a komfortérzetük ne sérüljön, ő meg úgy gondolkozik, hogy akár főtt krumplit is enne évekig, csak a gyerekei egyetemre járhassanak. Valami ilyesmi van a gyerekvállalással is. Aki nem túlzottan képzett, annak komfortérzete tulajdonképpen nincs is, nyugodtan vállalhat akár 5 gyereket is. : )))
Most az, hogy a magasabb iskolai végzettségűeknél kevesebb a gyerek, nem számít, mert azért általában ők is vállalnak gyereket, még ha csak mondjuk egyet is. Itt nem a gyerekek számáról folyik a vita, hanem hogy legyen-e egyáltalán. A magasabb iskolai végzettségűeknél is van "általában" legalább egy. Nyilván az "általában" nem fed le mindenkit. De a többséget igen.
Hát, ez így "általánosságban" nem igaz. A legtöbb szakmájában sikeres nő is akar gyereket, és nem a gyerekvállalás előtt, hanem után lesz belőle htb. Persze, utána már mondhatod, hogy persze, htb, az ilyeneknek van gyerekük, és nem kell, hogy érdekeljen, hogy ez fordítva volt. Ahogy nálam és az egész baráti körömnél is. Aztán persze van, aki később dolgozik tovább. Illetve, később mindenki, a kérdés csak az, hogy mennyivel később.
