Szia, csak most olvastam a hozzászólásodat azzal kapcsolatban, hogy a zongora "nem is igazi hangszer"...:)))
"Degradálni a zongorát, mert hogy a szavai ezt tükrözik! Ettől már szerinte értéktelen minden ilyen hangszeren előadott mű?"
"Ilyen filozófiai alapon eljuthatunk odáig is ugyanis, hogy hangszereket alacsonyabb rendűnek kiáltunk ki és vele együtt a megszólaltató zenészt is!"
Megértem a "felháborodásodat" minden tekintetben.
(Egyébként nem Szentpéteri Csilla mondta amit említettem, hanem egy zongoraművésznő a Mezzo-n, de tényleg nem érdekes.)
A ZENÉSZ szó filozófiája.
A zenész-el kapcsolatban van egy olyan, az elmúlt évszázadokból eredő kollektív tudati beidegződés, hogy "az csak zenél, nem "csinál pénzt"". Mert az ipari társadalom kialakulásával a tudomány háttérbe szorította a "lelki értékeket". (De a vendéglátós "cigány zenész" kifejezés az méginkább mutatja, hogy aki zenél az csak "kiszolgál valakit".)
Én műszaki, "reál tudományt tanult" ember vagyok, imádom a mérnöki munkámat. De ez csak az egyik felem.
Van egy sokkal erősebb vonzalmam: a HANG. (Köszönöm, hogy nem születtem süketnek.)
Nincs olyan életszituáció, amikor ne nyugtatna meg, nem bátorítana, nem erősítene, ha hangszerhez nyúlok.
Én évtizedekig "monofon" hangszereken játszottam, hegedű, klarinét, fuvola - és gitár (ez nem monofon, de mégsem zongora:)).
Szóval, hogy rövidre fogjam, egy hangszer számomra egy "dimenziót átlépő portál" innen oda.
De honnan hova? A zaklatott, anyagi központú világunkból egy olyan világba, ahol nem tudod, hogy miért, de érzed, hogy jó.
Nekem a zongora billentyűzete egy ilyen "portál". Innen oda.
---
Tehát vagyok én, aki leül a zongorához.
Felnyitom a zongora fedelét. (Belépek a "szentélybe".)
Ott van a 88 billentyű, az "oltár". (Nekem az, pedig ne vagyok zongorista, csak botcsinálta.)
Fetisizálom a hangszert? Nem.
Csak élvezem annak a lehetőségét, hogy a billentyűkkel bármilyen világot teremthetek magamnak és másoknak egyaránt.
És itt bátorítom a zongorával ismerkedőket, hogy ne törje le őket az, hogy a virtuózok milyen fenomenálisan futkosnak újaikkal ezen a hangszeren.
Liszt Ferenc kihozta ebből a hangszerből technikailag amit lehetett. Halljuk, ahogy előadják ezt varázslatosan. Ettől én bátortalanodjak el? Hogy jövök én ahhoz, hogy zongorához üljek?!
Ne, ne bátortalanodj el! Csak üss le egy hangot, és a zongora beszél hozzád.:) Tényleg.
Üssd le a C hangot kétszer. Mi jut eszedbe? Valószínűleg semmi.
Webber-nek eszébe jutott, hogy milyen hangokat üssön a C hang mellé. És megszületett a Macskák egyik világ slágere, a Midnight.
Miért írtam ezt le? Mert a hangszerekben az a varázslatos, hogy reprodukálni tudod azt, ami másnak jutott eszébe. Akár 10, 50, 100, 300 éve!
(Egyébként én Bach fan vagyok, de ez az én "titkom":))
Hogyan tudod lejátszani a csendet?
Bartók: Este a székelyeknél.
Én ezzel szoktam bemutatni a zongora iránt érdeklődőknek a hangszert.
"A zongorával lehet csendet is játszani." És eljátszom. A lassú rész a csend, a gyors rész a tűz lobogása.
----
Szintén a Mezzo csatornán hallottam: "A dallam a test, de a vért, a vérkeringést az akkordok adják a zenéhez."
Ez nagyon találó duma, nagyon örültem, hogy hallottam.
Térjünk vissza az éjfélhez, azaz midnight-hoz!
Jobb kézzel a dallamát azért nem nagy történet eljátszani.
Néhány egyszerű akkordot hozzá fogsz, és "életre kel" a dal.
Vásáry Tamás mondta: "Zongorázni kicsit is érdemes."
Elnézést, a hosszas szövegelésért.
