Jack Black azon ritka fiatal színészek közé tartozik, akik tehetséges komikusok és képesek elvinni a hátukon egy filmet, ha a többi szinész és a sztori nem is túl nagy durranás. Így van ez a The School of Rock esetében is, ahol jól bevált klisékkel dolgzik Richard Linklater és csapata. Vegyünk egy lúzert, helyezzük egy számára idegen közegbe, ahol elöszőr ellenséges a hangulat, majd később oldódik, végül jó barátság alakul ki, és mindenki happy. Sok ilyet láttunk már, azonban a film tálalása és J.B. alakítása megér egy nézést.
Abszolút reális. Warm, moody, well-loved, well-known, sweet and sour, steady, friendly, confident.
Talán a friendly-be lehetne belekötni a szociofóbiám okán, a többi stimmt.
És neked?
"-Why do you hate him so?
-Imagine a lion in a cage, and into that cage flies a butterfly. If the lion was free it would pay no heed to such a creature. But the lion is not free. And so the butterfly slowly drives it insane..."
You are Bouncy TRL Dom!
Cheeky, hyper, and constantly moving, you bounced your way through your interview, humped Sean, danced like a crazy man, and stuck your butt in the air while jumping on a couch. We love you. We really, really do. Full throttle!
ps.: azért nem bánnám, ha ez a hirtelen támadt DV-láz hamar kifutná magát: az ember nem azért ül le filmet nézni, hogy egy családi home video esztétikájával megvert filmet kelljen elviselnie - hányinger nélkül.
pieces of april: varázslatos kis filmecskét láttam ma este. april (katie holmes) a mintacsalád fekete báránya, s már évekkel ezelőtt elmenekült a nagy almába, részben saját lelkiismerete, részben a szemrehányások elől. new yorkban is szabados életet él, nem is nagyon lóg ki a lepukkant brooklyni környezetből: punknak álcázza magát, néger faszija van, s white stripest hallgat (na jó, háromból kettő az már valami :). ám lelkiismerete még most is gyötri, ezért úgy dönt, hogy hálaadás napján meginvitálja a családot egy pulykavacsorával összekötött nagy kibékülésre. igen ám, de april nem egy szakács-őstehetség, ráadásul a sütő pont most mondja fel a szolgálatot, s látszólag senki nem akar segíteni a házban. miközben april próbál urrá lenni az egyre terebélyesedő káoszon, addig bepillanthatunk a hosszú útra indult familía roadshow-jába is: miért vigyáznak az anyára (patricia clarksonnak kell megkapnia az oscart idén!) úgy, mint a hímes tojásra? mik ezek a hirtelen kedélyváltozások? a válaszadás könnyen melodrámává fajulhat, ám a filmet íróként és rendezőként is jegyző peter hedges ügyel arra, hogy a lehető legkevesebbet szemezzen a családi tragikomédiák kényszerű kellékeiből. sz'al nagy összeölelkezésekre, harsány kitárulkozásokra, sírógörcsre ne is számítsunk. a pieces of april ettől még feel good film, de mindvégig képes a földhöz ragadtan közeledni a nézőhöz, hogy aztán rendesen telibe is kapja a szívét.
elephant: gus van sant arany pálmával jutalmazott filmje a columbine mészárlás alapján. gondosan koreografált sakkjátszma ez a film, amelyben csupán parasztok (gerry-k?) vesznek részt. kettőnek fegyvere van. a film első fele cérnavékony jellemek tologatásával telik (átlagosnál szebb diákok végzik napi rutinjukat), a kamera egyikkőjükön sem időzik elegendő ideig ahhoz, hogy egy kicsit is beláthassunk a külsőségek mögé - oké, vettük a lapot, teljesen hétköznapi suli, hétköznapi diákokkal, de végre történhetne is valami. a film második fele az elkövetőkre koncentrál: róluk sem tudunk meg túl sokat, viszont indokokból egész csokorral kapunk: fiúszerelem, hitler a tévében, véres fps a laptopon, stb. szerencsére a vérengzés nincs túldramatizálva, nincsenek erőltetett lassítások, elgyötört arcok, vérben forgó szemek, egyszerűen csak megtörténik az, amiről a lapokban olvastunk, s az áldozatok nagyja még mindig nem tudja, mi a franc folyik körülöttük, mikor a film egyszer csak véget ér. kb. én is így voltam vele: néztem, néztem, aztán egyszer csak vége lett. semmilyen hatással nem volt rám.
american splendor ooohhh basszus, ez egy rettenetesen jóóó film. az, hogy talán a legjobb képregényfilm az egy dolog, de talán az elmúlt 10 év amerikai filmtermésének is a top tenjében van. ötletes, vicces, szellemes, elgondolkoztató, és zseniális karakterek amiket az élet írt.
1. nem nézte a focit, hanem játszotta
2. nem a soccer, hanem az amerikai
3. any given sunday 4. ki kellett próbálni a labdámat, amit minnesotából hoztak nekem
5. ő az, aki miatt nem értem rá vasárnap (jól nézd meg):
Szerintem klassz volt a hétvége, elsősorban az embereknek köszönhetően, akik kivétel nélkül segítőkészek voltak, és én remekül éreztem magam. Az Alien cuki volt, mint mindig, Chris Cunningham pedig egy beteg isten.
Egyébként az autó javítása annyiba fog kerülni, hogy az eladásán gondolkodom, de akkor már lehet, hogy a házat is eladom, és elköltözünk egy tök jó új helyre, és mindezt egy KMK-nak köszönhetjük. Szóval köszönöm a vendéglátást. :)
meglehetősen érdekesre sikeredett a tegnapi (mai) KM. az biztos, hogy a valentin-hétvégi összezörrenés nem úgy fog bevonulni a kompánia történetébe, mint mindenidők legjobbja. persze, ettől még nem kell azoknak vigyorogniuk, akik otthon maradtak focit nézni, vagy angliában kóricálnak épp, vagy tudomisénhol. sz'al a szokásos "rekedtre röhögtem magam" élmény most is megvolt, csupán beütött néhány kisebb-nagyobb probléma. utólag is elnézést kérek a szétment wc-csapért :), meg azért, hogy először nem mutatkoztam túl készségesnek, mikor icsi és szilvi hozzám fordult segítségért. gyerekek, kóreában jó filmeket csinálnak, de az autókhoz nem értenek. nem bizony. remélem, azóta azért sikerült összerakni.
a filmekről: nemsokára megjelenik az alien quadrology. ebből tekintettük meg a páratlan epizódokat. ridley scott az egyetlen rendező a földön, ki olyan rendezői változatokat csinál, melyek rövidebbek, mint az eredeti változatok. viszont amíg a szárnyas fejvadásznak szüksége volt egy átgondolásra, addig az alient kár volt baszogatni. igaz, a film pörgősebb lett, mint volt, ám a pörgős és a kapkodós egy oviba jár, így hiába is próbáltam ráállni a film hangulatára, az már rég idegenekkel harcolt, mikor én még ott tartottam, hogy dekurvajó ez és ez a díszlet.
az alien3 egy fokkal érdekesebb. sajnos, nem hívhatjuk rendezői változatnak, ugyanis finchwer nem adta nevét az új verzióhoz - gondolom, nem utolsó sorban azért, mert rühelli ezt a filmet. :) én nem utálom, sőt kifejezetten kedvelem, s a produceri változat is egész jó - egy darabig. aztán mikor az ötödik "imádkozzunk, testvéreim!" jelenettel kellett megbírkóznom, már kezdtem kicsit fárasztónak érezni az újdonat-új filmet, amely csillog-villog, rá se lehet ismerni, de ha felnyitjuk a motorháztetőt, láthatjuk, hogy ugyanaz a kétütemű vacak dohog benne, s még arra a brutálgagyi alien-trükkre sem sikerült katalizátort szerelni. amúgy a híresztelések igaznak bizonyultak: a film kb. 1 órányi új jelenetet tartalmaz, amiből kb. 35 perc régi szekvenciákat helyettesít, hogy a hozzátoldott 25 perc ne tűnjön értelmetlennek. no, ebben a filmben tényleg minden más, mintha teljesen újravágták volna az egészet; vannak kurva jó és kurva szar beállítások. vannak frankó ötletek (nem kutyából lesz a szalien! :) és nem annyira klasszok (az egész társaság felhördült, mikor szembesült ripley új műugrásával). összességében:
és még egy film ráadásként a buffalo soldiers. ez a film egy ilyen "huuuuu bazmeg" kategória, meg az év egyik legjobb filmje, amit idén láttam. azért rendesen oda bassz a film, nem csodálom, hogy a fiók mélyén tartották jól elzárva... :) aeon flux: "de már csak azért a jelenért is érdemes megnézni, ahogy a kokainfőzdében elszállt katonák halomra lövik egymást: ellenséget, barátot egyaránt." - az év legjobb jelenete volt a késes...!
whale rider az elmúlt 3 napban megnéztem 8 filmet, köztük volt ez is, de csak erről írók. hogy miért? röviden azért mert talán eddigi közel 30 évem során nem láttam ennél szebb, gyönyörűbb filmet. és ennél többet nem is kell róla mondani.
a többi filmről pontokban:
gozu 10/7
twilight samurai 10/6,5
a snake of june 10/7
zatoichi on the road 10/7,5
romper stomper 10/8
murder on the orient express 10/9
lost in translation 10/7
