én meg azt mondom, -ha a dolgok rendben haladnak, azaz pl. senki nem sérti a másik köreit-, hogy egyszerűen nem kell beavatkozni. se negatív, se pozitív értelemben.
persze. és akkor mi történik? elfogadod -vagy nem, hogy neki fontos, csakúgy mint ahogy te is elvárhatod, hogy a másik ugyanígy értelmezze az egészet veled kapcsolatosan. beszéltek róla, éltek vele, vagy nem, satöbbi.
az, hogy fontos neki egy helyszín, ugyanúgy a személyisége része, mint az, hogy bizonyos életszakaszában szereti-e az illetô a kék üvegeket.
azt akarom mondani, hogy az ilyesmi is csak egy személybe integráltan létezik.
majd tessen elfilozofálni, mi a részvétel és a beleavatkozás közti különbség, különös tekintettel, hogy épp most tetszett kifejteni, hogy minden akció beavatkozás és a legjobb, ha csurrantunk egyet a hóba, oszt kalap, kabát.
a többirôl: pl. sosem tudhatod, hogy a legjobb, legféltôbb, óvó szándék nem rombol-e csúnyán, alkalomadtán, esetleg. és azt hiszem, tökmindegy, hogy hívjuk, de ez is beleavatkozás.
résztvenni lehet, és kell, beleavatkozni nem érdemes.
mondom én.
