Egy kis beszámoló a tavalyi nyaralásról :)
Sarti 2016.július, avagy low cost nyaralás szuper élményekkel
Nem akartunk mi Sartira menni, véletlen volt az egész. Mert minek nézegeti az ember az Ibusz honlapját áprilisban? Ez lett a vége. Bazi nagy görög akció keretében sebtében befizettünk egy Sarti előnyaralásra július 10-18 között a Spanos apartmanba. Hozzáteszem, hogy apartmanban még nem nyaraltunk, úgyhogy mindenre fel voltunk készülve.
Szóval: indulás pénteken a Műcsarnok mellől, délben, 35 fokban, szaglásztuk egy darabig a pesti szmogot, aztán indulás. Az emeleten ültünk, de ez egy külön történet.
Mögöttünk egy kb 15 fős elég gáz társaság, nagyhanggal, büdös fasírttal. Minek kell fasírtot vinni az útra???? Főleg fokhagymásat. Szóval elindultunk, ja volt valami utaskísérő kislány is, azt nem tudom minek, mert mindent a sofőrök intéztek. De volt, és jelenlétével emelte a társaság színvonalát .( Rejtő után szabadon).
Kecskeméten felvettünk még utasokat, köztük egy felettébb zűrös családot, apukával, anyukával, nagyikával, meg egy kb 40 kilós 5 év körüli kislánnyal. Nem találták az ülőhelyeiket,hisztiztek, hogy lemaradtnak, nincs helyük, micsoda szervezés. Nem átallottam megjegyezni, hogy valószínűleg tudnak az irodánál 80-ig számolni, és lesz helyük nyugi már.
Lett. Mögöttünk. A kiscsaj egész úton evett, fecsegett, énekelt, rózsaszínű laptopot babrált, majd mikor mindezzel végzett feltette a lábát a lányom ülésére, és vígan rugadalta egész úton. Úristen ez sosem fog aludni !!!
Mindegy megérkeztünk Szegedre úgy ½ 4 körül volt idő enni, vásárolni stb. Aztán irány a határ. Hamar átjutottunk, legközelebb Belgrád után álltunk meg. Megjegyzem, még mindig tetszik a Száva torkolat a várral J Belgrádban. Pihenő után kb 25-30 perc újra útnak indultunk, jó unalmas volt, egészen Nisig mentünk egy trappban, ahol ismét szünet olyan 30 percnyi. Szerbiában már nem álltunk meg, csak Macedóniában a gyors határlépést követően egy Lukoil kútnál. Ott vettem cigit, kb fele sem mint itthon az ára.
Macedónián átrepültünk, közben filmet néztek a többiek, az Indul a bakterház ment. A kislány a hátunk mögött folyamatosan nyígott, hogy cserélje ki a nagyanyja a filmet, mert őt ez nem érdekli.
Szombat az érkezés:
A görög határra olyan hajnal 4-5 körül értünk, onnan egy óra Szaloniki, és Szalonikitől kb 120 perc Sarti, mert elég szepentines az út. Végre megérkeztünk reggel 8-körül az ismert nagyparkolóba. Ott várt az idegenvezető lányka, de őt inkább hagyjuk J 9-re a szálláson voltunk, azonnal elfoglaltuk, kiapkolás, és irány a falu. A Spanos egyébként viszonylag új apartman, rendezett, tiszta, redőnyös, ami azért jó, mert ha majdnem teljesen leegendjük a redőnyt, minden ablakot és a terasz ajtót is nyitva lehet hagyni nem fülled be e levegő. A tenger a házzal szemben van, de mi nem nagyon szeretünk a homokban hemperegni, ezért a közeli beach bart választottuk, ami a Katerina apartmanhoz tartozik és Bianco Blue névre hallgat.
Szóval lepakoltunk, bementünk a faluba ami kb 7-800 m-re van az apartmantól, ettünk gyrostálat, meg szouvlakiát az Aigaio Fast Foodnál ( jó volt, de annyira azért nem, hogy ismételjünk) bekocogtunk a Sithon Travelhez ahol befizettünk 2 fakultatívra: Athos és Szaloniki 2 főre 100 Euro volt a kettő. Ajándékba kaptunk egy választható hosszúságú Narancspartot . ( transzfer)
Visszafelé bementünk az Artohora pékségbe frappézni, és kenyeret venni. A frappé szerintem itt a legjobb Sartin. Mielőtt lementünk volna a partra, átfutottunk a kb. 80 m-re lévő Express szupermarketba tisztítószerért, vízért, üdítőért. Ekkor már kb. dél volt.
Na végre lementünk a partra. A Bianco Blue egy jó hely, olyan 6 euro körül van egész napra a napernyő két napággyal. Ha lenthagyjuk a törölközőt a déli melegben akkor délután nem kell újrafizetni , onnan tudják, hogy visszajövünk. Mi megbeszéltük a pincérlánnyal, hogy egész hétre melyik ágyat kérjük, és mivel tudta, hogy minden nap kap egy kis jattot, meg is volt egész hétre a helyünk.
A tenger szuper jó , melegebb, mint tavaly Pargánál, viszont nekem a sziklás part jobban tetszik J De itt voltunk és végre tenger, napfény , nyaralás.
Lent is voltunk olyan este 6-ig, utána, kicsit pihentünk, majd irány vacsora után nézni. Előtte azonban meghallgattuk az idegenvezető tájékoztatóját. Na ez tiszta röhögőgörcs volt. Arról beszélt 1 órán keresztül, hogy kell utasbiztosítás, és hogy ne dobjuk bele a WC papírt a WC-be. Utána volt valami köszöntőital a Relaxban, amit mi otthagytunk, és irány vacsorázni. Első este a Pizza Grill Emannuellben ettünk. Jó választás volt, igaz, hogy tudatosan navigáltam oda a kiskorút, mert a tripadvisoron, és a hellasz.hu-n is tájékozódtam róla. Én gyuvecset ettem, az volt a napi ajánlat, és nagyon jó volt, a kiskorú szouvlakit. Az a kedvence J . Jól összebarátkoztunk Chrisztosszal, a macskákkal, és kaptunk mutyi-lutyit is, ami Chrisztos olvasatában az ajándék desszert J.
Olyan 15 Euro körül fizettem, ami szerintem tök jó ár. Utána még mászkáltunk a faluban, a La Créperieben a kiskorú még benyomott egy palacsintát is.
Visszamentünk az apartmanba, végre alvás, mivel már olyan éjfél körül lehetett.
Vasárnap:
Hajnali 11-kor felkeltünk, valami reggelit magunkhoz vettünk az otthoni erdélyi szalonnából, aztán nyomás a partra. Elszórakoztunk úgy 2-ig, amikor is ideiglenesen áttettük székhelyünket az Avrába ahol is gyrost ettünk. Na ez jó volt. Szerintem jobb, mint az Aigaioé. Utána ismét fürdés és tehénkedés a parton. Szokás szerint olyan 6 körül mentünk vissza az apartmanba, zuhany stb és irány vacsorázni. Ma a Relaxban ettünk. Kicsit drágább az Emmanuellnél, meg puccosabb, meg látszik, hogy üzleti alapon működik. Roston csirke a kiskorúnak, nekem tengergyümölcseis spagetti. Az étel bőséges és finom volt, házi limonádét ittunk mellé, ami szintén jó volt. Ajándékba kaptunk panna cottát ami eddig a legjobb volt, amit valaha ettem.
Telebendővel elindultunk ismét bóklászni, fagyiztunk, és a kiskorú örömére megérkezett a vattacukros bácsi is. Hopp egy málnás vattacukrot betolt. A faluban esténként környékbeli termelők hoznak zöldséget, gyümölcsöt, olívaolajat, bort. Mi találtunk egy fiatal srácot aki gyümölcsöt árult. 1 Euro volt mindennek kilója, úgyhogy vettünk nektarint, körtét, szőlőt, mert jó az napközben a parton hidegen.
Olyan éjfél felé felküdtünk le, de csak azért ilyen korán, mert reggel volt a Narancspartos transzfer.
Hétfő:
Reggel összeszedtük magunkat , útközben az Artohorában ittunk frappét, meg vettünk sós sütit és irény a nagyparkoló. Jött is az Apollónos srác, elvitt a Narancspartra , és mondta, hogy 14-re jön értünk.
Narancspart: szép-szép, de irtó tömeg van, nehézkes a part megközelítése, illetve vigyázni kell, hogy ne gyalogolj bele a kedves látogatók, és vadkempingezők által szerteterített bélsárkupacokba.
A part egyik részén van egy beach bár, ami full tele van, képtelenség napágyhoz jutni. Ehhez képest őrült hangos zene dübörök, ami keveredik a szerbek óbégatásával.
Mindegy, egyszer láttuk kb. elég is volt.
Végre 2 óra lett, vissza Sartira. Még volt időnk jócskán fürdeni, úgyhogy el is időztünk a parton úgy este 7-ig. Ma ismét az Emmanuellben ettünk, én muszakát, a kiskorú meg ki nem találjátok mit??? Bizony szouvlakit . Este nem sokáig húztuk az időt, mert reggel mentünk az Athos –Ammouliani kirándulásra.
Kedd:
Reggel 8-kor találkoztunk a nagyparkolóban, onnan gyalog mentünk Sarti kiskikötőjéhez. A Katerina Anestissel mentünk, először Ammoulianin kötöttünk ki úgy 11:30 körül . A sziget picike, kb egy óra alatt bejárható, szép virágos utcácskák vannak, lefelé a kikötő felé egy bazársor. A szigeten ebédeltünk grilltálat, fetát. Finom volt mindegyik, de Sartihoz képest drága J. 13:30-körül indultunk tovább. Kb. egyórás hajózás után értünk Daphni közelébe, ami az Athos –hegyi kolostorköztársaság kapuja. Innen kezdődik a félsziget a kolostorokkal. Elképesztő látvány a sok kolostor a hegyre építve, és valami megmagyarázhatatlan titokzatosság lengi be az egész félszigetet. Olyan 6-8 kolostort láttunk a hajókázás során, míg a félsziget végén egy 90 fokos fordulattal visszaindultunk Sartira. A köztársaságról most nem írok többet, mert rengeteg olvasnivaló van róla neten is. Egy azonban biztos, ezt látni kell. Lenyűgöző, titokzatos, picit félelmetes zárt világ.
Útban visszafelé kétszer is találkoztunk delfinekkel, aminek főleg a gyerekek nagyon örültek. 17:30-ra értünk vissza.
Egyet fürödtünk még, csak úgy az apartman mellett , aztán irány vacsorázni. Ma a Relaxban ettünk ismét , ugyanazt, amit legutóbb.
Szerda:
A mai nap ismét vidám tehénkedéssel telt a parton. Szerencsére jó kis hullámzás volt, úgyhogy ki-be ugráltunk. Jól éreztük magukat, bár kétlem, hogy itt valaki rosszul érezné magát. Ha igen, akkor az vagy sznob, vagy elégedetlen.
Vacsora most csak egy laza gyros volt az Avrában, mert lusták voltunk mászkálni .
Ezután, mint eddig mindig egy adag vattacukor levezetésnek. A bácsi már XL adagot adott J
Csütörtök:
Reggel nyomás a nagyparkolóba a szokásos Artohorás frappé után, sajtos sütivel felszerelkezve, mivel Szalonikibe mentünk. Az út olyan 90 perces, közben az idegenvezető mesél, néha tárgyi tévedéseket is ejt. Persze nem mulasztja el elmondani, hogy szigorúan tilos enni, inni, orrot fújni, prüszkölni, mozogni és mindent a buszon.
Megérkezvén a török negyedbe a régi vársorészhez megyünk, jó a kilátás, van idő nézelődni, fényképezni. Innen a Szent Demeter templomba visz a busz, amit kívülről, belülről megnézünk, majd gyalogosan a sétálóutcához irányít minket. Délután 5 órakor van találkozó a Fehér toronynál , addig van időnk. Mi a Hagia Sophia templomba indulunk, mert még régről emlékeztem, hogy gyönyörű az ikonosztáza. Oda is érünk déli 1-re, és a bácsika pont az orrunk előtt zárja be a temlomot, mert szieszta idő van. Kérdezzük mikor nyit, mondja 6-kor. Hurrá. Ezt bezzeg a 4 éve Szalonikiben élő nagyon talapraesett idegenvezető nem tudta elmondani, csak az orrfújást. Mindegy nézelődünk a templom kertjében, akarunk kimenni a kapun. Hát ezt is bezárta a bácsi. Ott állunk egy templomkertbe zárva déli egykor Szaloniki közepén, és röhögünk magunkon. Még jó, hogy az oldalkerítés alacsony, úgyhogy jobb híján azon keresztül szabadultunk meg szorult helyzetünkből.
Visszakocogtunk a piacra, amitől a kiskorú lábrázást kapott, mert végig kellett néznie a halakat, polipokat, rákokat és egyéb általa szörnyetegnek titulált tengeri élőlények kavalkádját. Viszont vettünk szőlőt, aminek bezzeg örült. Ebédre valami szendvicset ettünk egy teraszos helyen a sétálón, és bámultuk a jövő-menő népeket. Lassan összeszedelőzködvén lesétáltunk a partra, közben útbaejtettük a nemtudommianeve áruházat, betértünk légkondicionálódni. Leérve az Arisztotelész térre beültünk a Starbucksba, ami ott is ugyanolyan rossz, mint itthon J
Megsimogattuk Arisztotelész lakkozott lábujját, és a part mentén lebaktattunk a Fehér toronyhoz, mert lassan indult a busz.
Jaaa, két utas elveszett, de megtalálták őket. Vicces volt, mert azt kérdezték, hogy most akkor Athénban vagyunk? Ó szent együgyűség!
Kb. 19-re értünk vissza Sartira, és mivel egész nap kutyagoltunk a 40 fokban, nem mentünk be a faluba vacsorázni, hanem a szemközti magyar tulajdonú Hanna Hausba mentünk vacsorázni. Na ez hülyeség volt tőlünk. Csirkeszouvlakit kértünk, ami 1x1 cm-es fagyasztott majd felengedett, majd újrafagyasztott és újrafagyasztott zselés állagú húsdarabokból állt, ami meg sem volt rendesen sütve. Jó drága volt, de legalább ehetetlen.
Mérgünkben elmentünk aludni.
Péntek:
Utolsó nap, egész nap a tengerparton hevertünk, jókora hullámok voltak megint. Este összepakoltunk, mert ugye az apartmant 9-kor át kell adni. Vacsora az Emmanuellben, gyros, tintahal. Utána utolsó séte a faluban, ajándék beszerzése, XXL vattacukor, és alvás.
Szombat:
Reggel 9-kor, mint a jógyerekek kiálltunk a ház elé cuccostul. Az idegenvezető előzőleg azt mondta, hogy jön a busz, és összeszedi a bőröndöket, és mi mehetünk fürdeni , vagy amit szeretnénk. Aha. A busz déli 1-kor érkezett meg addig, mint a sátoroscigányok az út szélén hédereltünk. Se ebéd, se WC-használati lehetőség, semmi. Felhívtuk a szervezők gyöngyét ( id. vez.) telefonon úgy 11-felé, hogy ugyan már meddig várjunk, válasza: Passz. Pedig nem kártyázni hívtuk. Mindegy megjött a busz, fent ül a szervezőzseni a légkondis buszban. Elő sem mert jönni. Igazából egyszerűbb lett volna egy megadott helyen összeszedni a csomagokat, és a nagyparkolóban bepakolni. De ehhez gondolkodni kellene.
Mindegy lementünk a csomagok feladása után az Emmannuellbe, megebédeltünk, és megkértem Christost, hogy csináljon egy szelet rántott csirkemellet és tegye bele két kenyér közé az útra. Azért csak egyet, mert kb, 32 cm az átmérője az egy szeelet húsnak. Lett 4 szendvicsünk, az pont elég is.
Visszabaktattunk az Avrához, ott van az Ibusz meeting pointja, üldögéltünk kicsit, majd indulás előtt ettünk egy-egy gyrost.
18-ra kimentünk a parkolóba, hogy indulunk. Hát megjelenik a csudavezető biciklin, és futtában közli, hogy menjünk le a focipályához, mert onnan indulunk. Leballagtunk kb. 900 m-re, 40 fokban, felszállunk a dögmeleg buszba. Elindulunk, már éppen kezd elviselhető idő lenni, mikor a gyászos baráti társaság előszedi a hagymás gyrosait és elkezdi majszolni. Na a hagymaszag beterített mindent, mint Moszkvát a hóesés. Egy élmény volt. Innetől már nem sok minden történt, 18-kor indultunk haza, és kb vasárnap délre értünk.
Összességében jó kis nyaralás volt, jövőre is megyünk, csak másik apartmanba, és csak reménykedek, hogy más telepített lesz J
