Nálunk meg azt mondták a különórás kérdésre, hogy elég lesz a gyerekeknek a napi 4 óra, az a cél, hogy tanuljon meg alaposan írni-olvasni-számolni, meg egyáltalán TANULNI. ez szimpi volt.
Igen, régen ez nálunk is így működött: jártam mindenféle külön helyre (zongora, szolfézs, műv.torna, atletika, kézilabda, ifiképző, énekkar, ...) és a szüleim nem erőltettek semmire, hagyták, hogy kiéljem a hóbortjaim. Meg akkoriban sem én, sem ők nem érezték azt, hogy muszájból kéne bármit is elvégeznem, mert később nem megyek semmire, vagy legalábbis hátrányom származhat belőle. Gondolok itt arra, hogy manapság egy-két nyelvizsga nélkül, vagy számítástechn. ismeretek nélkül nehezen boldogulni. Annak idején ez nem volt a levegőben.
Másik dolog, hogy manapság az a divat, hogy mindenképp olyan iskolát keressünk, ahol a gyerek személyisége nincs elnyomva, kibontakozhat, szárnyaltathatja a tehetségét, a benne szunnyadó lehetőségeket hozassuk elő az iskolában. Szerintem ez kicsit túl megy az iskola hatáskörén, nem jó átesni a ló túloldalára.
Én is annak híve vagyok, hogy a "jó" nevelés, odafigyelés otthon, többet segít a gyereknek, mint akárhány különóra, vagy egyéb képesség kibontakoztató, tehetség-kihangsúlyozó áltiskola.
Más: nem kötelező fogyasztani a talin. evés-ivás nélkül is lehet jókat beszélgetni. De ez csak egy tipp a pénztárca megkímélésére.
Sziasztok.
Mámi, nem, nem, dehogy ciki gyes-betegnek lenni. Gondolj csak bele, te is tudod, gyes-betegnek lenni tulképp jó és sokan szívesen lennének azok. Ha meg valaki nem érti, miért van néha az ember lánya "olyan gyb-s" állapotban, azzal a valakivel nem kell foglalkozni, nem érdemli meg.
Iskola, verseny + különórák: teljes egyetértésem, aztán a sok különóra eredménye könnyen egy plusz különóra lehet a pszichológusnál.
Iskolába felvétel: átlag esetben először aki körzetes, őket kötelező. Utánuk jönnek a kerületiek, aztán a többi. Amit a lobbizásról és zsebpénzekről írtatok, riasztó, pont pedagógustól nem várná az ember. Mi most iratkoztunk be iskolába, mi sem voltunk körzetesek, 1szer jártunk bent (nyílt napon) az ig.h. néninél, megkérdezni, mi a teendő. Mondta, hogy írjunk kérvényt, az kell hivatalice. Írtunk és szó nélkül piff-paff felvették. Nem kellett többet lobbizni, bár az tény, hogy az a kérvény nagyon szépre sikeredett:)) Különben a mi leendő tannénink is azzal válaszolt a szülők különórákat firtató kérdésére, hogy azért ne felejtsük el, hogy még gyerekek, szükségük van a játékra. Jól választottunk, úgy tűnik:)
Még azt szeretném mondani, hogy annyira jó olvasni Titeket:)))))
Cincoka, kíváncsian várom !!!
(Probáld meg erre: simsi@freemail.hu)
si
Beíratkoztam egy nyári tanfolyamra, még mielőtt kitörne rajtam a gyes-b.
Sajnos, az első alkalom pont egybeesik a lányom évzárójával. Még nem tudom, hogy oldom meg, hogy mindkét helyen ott legyek egyidőben )) Amúgy is, kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a gyakorlatban a kisbaba-apuci párosítás. (heti két alkalommal)
Köszi Cár a könyvet, majd ha időm engedi felmolyolom.
Igen, ebben a különórásdiban teljesen egyetértek. Én pl. arra emléxem, hogy mindig a könnyebb utat választottam kisebb koromban és erre a szüleim vevők voltak. Elkezdtem valamit, mert tetszett. Aztán a következő alkalommal valami miatt nem akartam menni, és simán hagyták, hogy feladjam a dolgaimat. A gyereknek oda kell külön órára járni, amit ő választ magának. És ha látjuk, hogy megy neki, érdemes csinálnia, akkor viszont nem szabad engedni a kiskapukat megtalálnia.
És persze nem olyan drámai a helyzet a lent említett versengésben, mert valóban okos neveléssel ki lehet alakítani olyan értékrendet a gyerekben, amivel ügyesen lavírozik az életben és kiválogatja a neki fontos célokat. De az tény, hogy jóval több lehetőségük van már minden téren, mint nekünk volt, és ezekkel bizony más már nem élni, mint mondjuk olyan szituban, amikor nem nagyon bontakozhatott ki az ember lánya.
iskolák:
A nővérem gyerekein látom, hogy mennyire nem jó a 6 osztályos gimi némely gyereknél. Nem tanultak meg rendesen tanulni, ennek következtében egészen az érettségiig bajok lesznek a sulival. Biztosan gyerekfüggő is, de a tesóm tanít is, és azt mondja, hogy sajnos általános probléma az ő osztályában pl., hogy 7. 8. osztályosokkal a szülőnek együtt kell tanulnia.
Én pesten tanultam a Tanítóképzőn, tesóm lánya pedig ötödikes volt, amikor leültem megnézni a magyar füzetét. Bevallom férfiasan, sokmindent még a főiskolán sem érintettünk. Annyira elvont, felnőttes dolgok voltak benne, ami egyszerűen nem köti le a gyerekeket. Lehet, hogy jól hangzik azt mondani, hogy miket tanulnak, de tuti, hogy csak a könyv írójának érdekesek azok a cikkek, amiket boncolgattak, nem a 11 éves kölköknek.
Különben a Pedagógusoknak mind azt tanítják a főiskolán, hogy a legbeválltabb a 8+4 osztály, viszont annyira elvonja az új divat ( egyéb változat) a jó képességű gyerekeket és a tehetséges tanárokat: 1, Az a jóképességű gyerek, aki mégis a régi variációt választja, nem kerül mindig jó osztályba, továbbtanulás szempontjából. Gyengébb lesz a sulija, az osztálya stb. 2. Az iskolák diákok után kapnak pénzt, így ahová kevesebb gyerek megy, amelyik kevésbé népszerűbb, kevesebb pénzt is kap, ezért kevesebb áll a rendelkezésére fejleszteni stb. Persze nem mindenhol van ez így, de sajnos ez az általános.
tali:
Még nem vagyok tuti listás, mert segget csináltam a számból, hogy megyek. A Balcsi ugyan ugrott, de apa szembesített anyagi helyzetünkkel, így komolyan fontolóra kell vennem a Mongoliant.
Mi is hagyományos 8+4-nél maradtunk, ráadásul hagyományosan szótagolva tanítják az olvasást, mint annó nekünk. ez az iskola picit messze van tőlünk, ez az egy hátránya, kb 20-30 perc. A körzeti sulink tornatagozatos, ami nem igazán Kata stílusa, heti 3 uszodával, és napi tornaórákkal. (Ha tudnátok milyen tempóban öltözik-vetkőzik:)) Meg szóba jött még egy 2tannyelvű iskola is, de maradtunk a hagyományos mellett, ahol naponta 4 órájuk van, semmi szakkör, különóra,...(de matektagozatos). Izgatottan várom már, hogy bírkózunk meg vele:))
Amúgy amit írsz a lobbizásról elég szörnyű, de tény. Sok kezdő iskolás szülővel beszélgettünk, mielőtt választottunk volna, és valóban hallottam olyat, hogy pénzt várnak el zsebbe, hogy bekerülhessen a gyerek (pl a torna tagozatra).
mél is ment
Szia cár, üsse kő, maradhatsz, mint tudjuk vickie-éknél is Gyapot a gyes-beteg...
Felvételi:
Tavaly a párom barátjának b. neje mindenáron oda akarta iratni a fiát, ahova mi gyerkőceink járnak. Már októberben nyomult a dirinél (bejelentkezés, jópofizás, stb.). Mivel a kölöknek hangja 0, rajzkészsége tózse, ezért az ének és rajztagozat kilőve. Maradt a másik 2 osztály (angol és német). Ugyanazt a kérdést tette fel a dirinek, mint az imént mámi, válasz: lobbizni kell, anyuka! (Utána hónapokig azon agyaltak, hogy ez Ft-ban mennyi lehet?!) Végül minden ellenszolgáltatás nélkül felvették a kisfiút, igaz, még vagy 2-szer elmentek jópofizni a dirihez... Mivel ez gyakorló iskola, ezért ide minden felsőoktatási dolgozó gyerekét helyből felveszik, a többieknek marad a lóvé, széles nyelvcsapások, vagy egyéb protekció...
Nálunk egyszerűbb volt a recept. Dóri ének-tagozatos, Danit meg azért vették fel, mert már odajár a tesója.
A különböző leosztású sulikról (6+6, stb.) sajnos elég lesújtóak a tapasztalataim, ezért mi maradunk a hagyományos 8+4-nél.
Télleg, Mámi! Ti hogyan választottatok sulit Katinak?
Szia cár, miért ne írhatna ffi ember, pláne, ha gyakorló apuka, üdvözlünk, itt minálunk.
Egy naív kérdés: ha nem készségtagozatos osztályba több gyerek szeretne bejutni, mint a megadott osztálylétszám, és ha nincs felvételi (=elbeszélgetés), akkor mi alapján döntik el melyik gyereket veszik fel és melyiket nem?
Amúgy egyetértek Tímeával (Lovi), hogy a sok külön óra nem feltétlen szükséges, egy 5-6-7 éves pici gyereknek, valóban a szülő vmiféle hiányérzetének kielégítése lehet a háttérben. Ha értelmes a gyerek, nem marad le semmiről, ha első osztályban nem jár külön angolra, karatéra, fazekasszakkörre, rsg-re, meg egyéb jól hangzó, de igen fárasztó helyekre.
Gyes szemponjából kicsit off atéma, de ha már előkerült... Nálunk amúgy is aktuális, Kati szeptben kezdi az iskolát (meg én is- halasztottam tavaly). Az a gond, hogy a mi időnkben nem volt ez probléma, mármint az iskolaválasztás, miután volt a körzeti, oszt szevasz, manapság meg rengeteg féle iskola, (tagozatos, 8+4, 6+6, 4+6, 12 osztályos, alapítványi, waldorf, stb), rengeteg módszer az olvasás-írás tanulásra, aztán a szülő legyen okos melyik lesz legjobb a gyerekének.
Más: Népszabadság és a Magyar Hírlap, ami napilapok közül jár nekünk, lehet, hogy találkoztam írásaitokkal? (Andrer, vomitné)
Vomitné-Melitta! Én meg Népszabadság gazdasági rovat. Lehet, hogy találkoztunk itt-ott?
Ma színházba megyünk és megint felvehetnék egy szép ruhát, csak attól félek, hogy nem férek bele. majd csak délután próbálom fel, addig még reménykedek.
Szerintem mi nem is igazán vagyunk gyes-betegek! (Köszönhetően Mámi topicjának, no meg -szerintem- az internetnek.)
Anno, én télleg igaz gyes-beteg voltam: ha hiszitek, ha nem, volt olyan napom, amikor majdnem egész nap ültem, és néztem ki a fejemből, annyira nem tudtam erőt venni magamon bármilyen értelmes dologhoz. Na, ha már van 3 gyereke az embernek, akkor nem fenyegeti ez a veszély... (Rám a 2. után tört rám.)
Versenyhelyzet:
Hát ez egy nagy marhaság! Pláne oviban! Amúgy csendesen megjegyzem, hogy általános isibe csak az ún. készségtagozatos (ének, rajz, tesi) osztályokba lehet felvételiztetni, a többibe nem. (Ezekbe meg logikus is, hiszen, akinek nincs hallása, az megőrül egy ének-tagozaton...)
Nálunk a nagyok csak + nyelvre jártak heti 1 órában. Ja, meg úszni. Nem hiszem, hogy bármiről lemaradtak volna összehasonlítva a többi osztálytárssal, mindkettő az osztálya egyik legjobb tanulója, kiegyensúlyozott, stb. Szerintem az a szülő hurcolja folyton a gyerekét ide-oda, akinek önmagának van önértékelési problémája (nem érzi jól magát a munkahelyén, bőrében, stb.), s azt hiszi, hohy ez azért van, mert gyerekkorában nem járt mindenféle különórára, stb.
Lányok, ez a különórázás nem kötelező!!! Rajtatok, rajtunk múlik, hogy beszálltok-e a mókuskerékbe... Tapasztalatból mondom, hogy az a jó tanítónéni, aki elsőben pl. kifejezetten felhívja a túllelkesült szülők figyelmét a különórák káros hatására. (Az én kölkeim elsős korukban sokszor elaludtak hazafelé a buszon, pedig nem jártak mindenféle különórára, elég volt nekik a suli is...)
hú, jó sokat írtatok, míg nem jártam erre. A nagylány ovijában voltunk gyereknapozni, bankba kellett rohangálni, kaptam sürgős fordításra valami iszonyat :-( műszaki szakszöveget, de megküzdöttem vele :-)) Nem sok időm volt gyes-betegnek lenni. ;-)
A szülinaposoknak utólag is nagy gratula!
vickie: nekem is voltak nagyon nagy álmaim, szabadiskolába jártam, rengeteget rajzoltam, mikor Párizsban jártam egyetemre (amúgy bölcsészkarra), akkor ha kis időm volt rohantam az ecsetért, azt mondták tehetséges, kiállításon vettem részt. Aztán rájöttem, hogy igen-igen, de annyira nem nagy dolog, amit én tudok, persze nehéz volt belátni, bevallani magamnak még nehezebb (most is), így jött az írás, ami bejött úgy néz ki. Valahol kifejező eszköz ez is, tehát úgy érzem így most jó. Jártam én is kereskedelmi főiskolára, két félévig bírtam, aztán rájöttem, hogy az nekem soha nem fog menni. Most a gyerekekkel nagyon jó - na jó nem mindig felhőtlen - de élvezem ezt is. Nem tudom mi lesz később, nekiestem tavaly a pedagógiának, lehet, hogy azt is tudom használni később... Ez a teljesítmény orientált világ amúgy sajna már az oviban is ott van :-((. Középső csoportban minimum 2-3 különórára járnak ezek a 4-5 évesek is. Anna még csak kiscsoportos, nekik nagyon jó óvónénijük van, egyelőre ügyesen kiszorítják a versenyeket a kicsik mindennapjaiból, de ez nem a tisztelt szülőkön múlik :-(.
tamara: mi Zebegénybe járunk, nagymamáék nyaralójába, de Nagymaroson is van rokonság, nagyon szeretjük :-)), lehet, hogy már összefutottunk ott?
Andrea-r: Magyar Hírlap, gazdasági rovat, most babás újságokba írok, illetve Benjámin születése óta nem nagyon, most igyekszem újra felvenni a fonalat. Amúgy mikor Anna 6 hónapos lett, egyszerűen elküldtem nekik pár cikket, önéletrajzot, megkerestem a főszerkesztőt, azt mondta ok., tetszik, amit csinálok. Hát így történt.
Elnézést a hosszúságért, most volt egy kis időm, mindenkinek kellemes hosszú hétvégét
sziasztok
Melitta
Szerintem is.
Mámi még nem tudom, hogy veled megyek-e 8-án, sőt még azt sem, hogy tudok-e menni.Jövő héten kiderül.
Bugi néni boldog szüli napot, milyen rendes a férjed, hogy minden babás topicban felköszöntött! :-)
cicó
hát kicsit lemaradtam, mert kintragadtunk Nagymaroson anyósoméknál, aztán meg vettem egy gobelin párnát, amit magamnak kell megcsinálnom. Teljesen be vagyok indulva, már alig várom az estét, hogy leülhessek a fotöjbe, és hímezgessek. (Sosem voltam ilyen, úgy látszik így üt ki rajtam a gyes-betegség, bár egyetértek Mámival, hogy ez nem egy állapot, csak néha rátör a magunkfajtánkra.)
Minden szülinapost (kicsit és nagyot) isten éltessen!!!!!
Amúgy én is néha áhitozom arra, hogy dolgozzam egy kicsit, de ha belegondolok, egyszerűen nem tudnék időt szakítani rá. Amikor van egy órácskám, jól esik elszaladni valamit mozogni (úszni, tornázni), vagy összefutni valakivel. De azért már hiányzik az is, hogy megmozgassam egy kicsit az agysejtjeimet. Ezért találtam ki, hogy szeptembertől megint az iskolapadot gyűröm. Bár fogalmam sincs, hogy ha lejár az - egy, két há...- gyerek utáni gyes, mihez fogok kezdeni.
vickie: sajnáljuk a Balatonodat; persze gyere, jó lesz a buli:)))
cicó: ez a koszorú valóban nagyon durva
Mindenki: kellemetlen aszondani, hogy valaki gyes-beteg? ez ciki? Én úgy érzem, hogy ez nem egy folyamatos állapot, hanem csak úgy néha rátör az emberre egy rosszhangulatú hullám, aztán ha a bébi mosolyog kettőt, akkor már minden rendben megint. vagy kap az ember egy új ruhát, vagy elmegy manikűröshöz, vagy csak kirakatot nézni, aztán ez feltölti, és minden megy tovább. de néha olyan jó kicsit panaszkodni, a monotóniából kizökkenni, saját magamként szusszanni, és nem, a gyerekeim anyjaként, vagy férjem nejeként.
Szilvásgombóc!
Azt hittem, nagyobb a baj, amikor azt írtad, hogy nagyon rossz történt. Ez azért nem olyan vészes, pláne, hogy lett új ruci is.
Figyu! Máté babámnak még mindig elég nagy gombóc van a combocskájában, ahova a 3 hónapos szurit kapta. Kezdjek aggódni? KisLackónak is van? Egyébként hány kilóval született, hogy már 7? Máté babám még nincs hat kiló, pedig szinte egy napon születtek és Máté baba sem sovány.
Annyit szülinapoztunk itt mostanában, elmesélem milyen morbid dolgot láttam tegnap, egy csaj kapta a szülinapjára.
Tuti temetési koszorú,jó nagy, rajta szalag:
Mittomén milyen Ágnes élt 34 évet...és még fog százat
Hát nemtom...nekem végigfutott a hátamon a hideg...én biztos kihajintottam volna azt aki ilyet hoz nekem...
Van még hely számomra is a talin? Ugrott a Balaton:o(((((((((((( És ha van, akkor ugyi nem kell majd feltétlenül ennem:o)))))))
Szilvásgombóc:
Neked milyen rendes anyósod van!!!!!!!!!!! A Pancsát a férjem apukája és új felesége 3! hónapja nem látták. Gondolom, ha mi nem megyünk, akkor idén már nem is fogják, pedig 3 kerület választ el minket. Én elhatároztam, hogy nem viszem agyereket, amíg maguktól eszükbe nem jut.
mózeskosár persze 1 db s. Bocsi.
Míg itt irogatok, Kedvesem megjegyezte, hogy hova irogatok, hisz én nem vagyok gyes-beteg. :))
Még 1 pozitivum: felújítanak felénk egy kis hidat, amit csak gyalogosok, biciklisek használnak. Jön is 1 nagypapa biciklivel (tolja), hátul az unokája, kb 2 év körüli. Elég nagy hanggal zúg a mnkásoknál valami motor, a gyermek sírni kezd. Egyik munkás azonnal ugrik, leállítja a gépet, és vígasztalja a gyereket.. :) Jó érzés volt látni, hogy ilyen is van :)
Ma történt velem egy nagyon jó és egy rossz. Kezdem az utóbbival.
Kivittem az erkélyre a mózeskosarat mostanában, csináltam rá baldachint a nap miatt (itt legalább van értelme:) és ott alszik jó időben kisLackó. Ma is akarom kivinni a gyerkőcöt, erre látom, hogy tele van porral, kosszal a mózeskossár, a felsőszomszéd kirázta a szőnyeget.. még jó, hogy a Kicsi nem volt benn.
Ma délelőtt eljött az anyósom, bevittük a munkahelyére az unokát :) Utána bevitt a városba (meglepetésszerűen), vett nekem 1 új ruhát " ne csak az unokám legyen csinos, az anyja is" :)))
Képzeljétek, Máté babám ma reggel 9-ig aludt! Már ott sertepertéltem mellette, hogy Fiatalúr! ébredjen má' fel és faljon!
Vickie!
Néha én is olyan eszementen hajtósnak látom a világot és szívesen mondogatom, hogy
Stop the world, I want to get up!
(nem tudok jól angolul, de ezt a mondást nagyon megtanultam) Szvsz is túlzásba esett a világ, mindenből a max. kell, nincs megállás. Miért jó ez? Kinek jó ez az iszonyú hajtás, a versengés? És tényleg: miért kell már a kicsiknek is versenyezni a felvételin? Egyszer azt mondta nekem egy gyerekpszichológus, hogy a gyerekeknek még 14 évesen is kell a játék, persze a koruknak megfelelő. Hol van ilyen? Már egy 10-12 évesnek sincs ideje, mert ilyen-olyan különóra, angol, korreptálás. Ha nem hajszolod bele a gyereket, akkor lemarad és kész.
Azért persze nem látom mindig ilyen sötéten a helyzetet. Mindig is voltak és mindig is lesznek művészek, tanárok és nem csak közgazdászok, jogászok. És az sem olyan nagy baj, ha valaki később diplomázik, attól még megtalálhatja a helyét. Remélem, hogy a világ is behúzza a kéziféket. Hú, de patetikusra sikerült a vége.
Mámi!
Elmúlt!! Tök jó, hogy nem fáj, csak ne kellene visszamenni!
Elgondolkoztam azon, amit vickie írt, és arra a következtetésre jutottam, hogy ha újrakezdhetném sem döntenék másként. Nem mennék el a gazdasági műintézetbe, sem jogásznak pl., egész egyszerűen azért, mert az nem az én világom! Én akkor is tanár lennék, ha most kéne pályát választanom. A könyvtárban eltöltött 8 év tökéletesen elég volt ahhoz, hogy tudjam, azt nem nekem találták ki. Amikor azt választottam jó döntés volt, mert nem kellett otthon órára készülni, nem kellett dolgozatokat javítani, stb.
Egyik barátnőm elkezdte a bölcsészkar után a külker főiskolát, majd 3 félév után otthagyta, mert utálta. (Tőle származik egyik kedvenc mondásom: Nem véletlenül mentem bölcsésznek...)
Egyébként mi oktatási cég vagyunk, úgyhogy állíthatom ebből is meg lehet élni, csak tudni kell, hogy kinek, mikor, mit kell tanítani :-)))
Én szívem szerint pszichológus lennék, ha nem lennék tanár.
Tudom, hogy nekem most könnyű, mert a saját cégünkön belül nyomulhatok, és még azt a luxust is megengedhetem magamnak, hogy úgy osszam be a munkám, ahogy nekem jó. (pl. ezért van itthon internet, hogy használjam munkára is).
Ja, igen, az egyetemi csoportunkból (18-an voltunk), jelenleg 4-en tanítanak főállásban (magamat nem számítva). Van köztünk körzeti rádió vezetője, újsagíró, "mezei" rádiós, de van olyan srác is, akié az ország egyik legnagyobb taneszközellátó cége. Szóval ránk nem igaz, hogy nem bírtunk élni a lehetőségekkel. Szerintem.
Tantus: munkailag hasonló cipőben járunk. Egyik volt kollégám a két gyermeke mellett olyan munkákat vállal, amit otthon is el tud végezni.
PUMUKLI: én is hallok néha ilyeneket. Áltílában akkor, mikor hajnalban félálomban szoptatom kisLackót, háttal az ablaknak. Tisztára olyan, mintha lenne valaki az ablak mögött.. megjegyzem, a harmadikon lakunk jelenleg... :)
